Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-03-02 / 50. szám

a

EGRI NÉPÚJSÁG

A felvidéki új megyebeosztás.

Eger, 1922. március 1.

Pozsonyból jelentik, hogy a cseh kormány legutóbb kijelentette, hogy a felvidéki cseh uralom biztosítására és a felvidéki lakosok politikai érvényesülésének visszafojtása érdekében végrehajtja a Fel vidék vármegyéinek egyesítési tervét. A tót képviselők klubja a legerélyesebben tiltakozik a csehek ezen legújabb merénylete ellen és kiadott manifesztumában a következőket fejtette ki:

■ Az új megyebeosztáe nem egyezik sem a nép, sem a Felvidék érdekeivel. A 16 megyéből szervezett 6 megyében ke vesebb lesz a zsupán, de több a hivatalnok. Az új zsupáni hivatalok felállítása is rengeteg pénzbe kerül majd. Az új megyék földrajzi, gazdasági egységet nem alkotnak és székhelyüket protekciós alapon állapították meg. Pl. a trencsénieknek Turőczszentrnártonba, a dobrovaiaknak Liptószentraiklósra kell zarándokolni. Az új megyebeosztás nem tekinthető kárpőt lásnak a tőt autonőmiárt. A tótok tiltakoznak a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok elsikkasztása miatt is, mert ez ellenkezik kulturális és gazdasági érdekeikkel. Követelik az ezer éves megyei határok meghagyását és azt, hogy a reformokat teljesen az ő tetszésükre bízzák».

Még nem emelték föl a fényüzési adót.

Félreértések elkerülése végett illetékes helyről azt közlik a nagyközönséggel, hogy az 1922. évi VI. te. 8. §-a csak felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy a fényüzési adó kulcsát az egyes fényűzési tárgyakra 20% ra emelhesse fel. De ezzel a jogával a pénzügyminiszter nem élt. Mindaddig tehát, amíg az erre vonatkozó rendelet meg nem jelenik, a fényüzési adó 10 °/o, a gyártásnál és a vámnál pedig 13 %.

Farsang utolsó éjszakája.

(Fantasztikus történet.)

Búcsúzott a farsang. A ködös éjsza kán átcsillogott jókedvének tarka köntöse. Hegedüszó szűrődött ki az utcákra. Végig terült a sáron. S a farsang a nóta szőnyegen betáncolt a báltermekbe.

Álarca alól elővillant nevető szája. A báltermek ablakain varázsos erővel sugárzott ki a fény. Delejes szemének pillantása volt ez, amely mint tűzpolipok ezer fény- nyalábra osztódott karja átfonta a szivet. Mámorossá tette és vitte . .. vitte a farsangi éjszakába.

S ez a fénysugár kopogtatott be az én ajtómon is. Nesztelenül hozzám suhant. Muzsikát csókolt a számra. Megrészegített. S követtem, mint az álomjárő a rejtelmes sötétségben. Nem láttam őt, csak ingerlő nevetését hallottam.

A keskeny egri utcák aludni tértek. Álmosan pislogtak az éji mécsek és a villamos lángok. Már Hamvazószerdáról álmodoztak a sárkupacok, amelyeket az előző nap lapátolt össze a pipás utcaseprő, akinek mindig agyarán lógott a bagó- szagú cseréppipa.

S mentem előre, mint az álom járó. Fáradt voltam és féltem. Mellkarcoló volt a nyirkos levegő. Szellő sem rezgett, egy lélek sem járt az úton. Csönd volt. Tizenegyet kongatott a Minoriták rekedt óra*

HÍREK.

Eger, 1922. március 2.

Elmúlt a farsang

s ma már Hamvazó szerdán a bűnbánatnak, az elmúlásnak hamuját hintették fejünkre.

Aki élvezni szereti az életet — ha ugyan erről ebben a szomorú világban szó lehet — eleget szórakozhatott, volt rá alkalom elég, különösen az utolsó napokban. De az Idő ez a rejtelmes, titokzatos erő, mintha példát akart volna mutatni a jókedvű embereknek : ködös, homályos, rideg szomorú volt, olyan, mint az a vegetáló élet, amelybe a magyar természet mélységei folytán jutottunk.

De azért tudja Isten, nem úgy volt mint máskor. Talán nem volt olyan tömve a Fő-utca, mint a béke boldog éveiben. Mintha nem lett volna olyan a hangulat, mint régen valamikor. Nem csak magam gondolom ezt, hanem egy hőstyai legénynek is ez volt az ítélete, amikor cimborájának mondotta:

— Te... Tán mégsé vöt annyi macskára, mint máskő . . .

Azért mégis ünnep a farsang. Annyira bele van ez idegzódve népünk leikébe, hogy szinte olyannak tekinti, mint a sátoros ünnepeket.

Egy atyafi véleménye is megerősít ebben, akit tegnap törvénybe idéztek. Ugyanis méltatlankodott, hogy: Hlyen nagy ünnepén má megsé kéne az embért tör- vénbe idézriyi.

Az ügyvédje aztán csitította: Nem ünnep az atyámfia, hanem pogány szokás!

— Ne tessen azt hinnyi, hiszen a szen- cség is ki van téve a ciszterekné!!

Azonban mégis a kereskedőknek volt a legrosszabb a farsang, alig árultak valamit. Az egyik divatárús is nagyon panaszkodott.

— Egyetlen frakkinget adtam el — azt is magam vettem meg.

Nem baj, bizonyosan nem nagyon fizetett rá!

harangja. Nyomomba senki nem lépett.. .

: s valaki a fülemhez hajolt. Szerettem volna felkiáltani. Meggyorsítottam lépteimet, de az követett. Éreztem lehelletét és azt a furcsa össze-visszaságú, alig elemezhető illatot, amely a báli termeket jellemzi.

— Nos, találd el, ki vagyok? Engem kerestél. S most félsz. Rettegsz. Ej — hangzott gúnyos kuncogása, — fiam, én vagyok a Farsang. Na, na, nincs mitől tartanod tólem. Most egy kissé ellenszenves a maszkom. Nem mindig vagyok pajkos tündér, farsang tündére; haha, sem frakkos, illatos, kivasalt herceg, Karnevál hercege. Megűntam a könnyű dicsőséget. Csak jöjj utánam. Lépj mindig a lábam nyomába. Szegény, hiszen téged annyira érdekel a farsang éjszakája.

S megdöbbenve néztem a földre, a- hol lábnyomok ugráltak előttem. De senkit sem láttam. Igyekeztem magamat megnyugtatni. Hát, persze, hogy látsz lábnyomot, hiszen erre már ezren és ezren jártak.

Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor egy ívlámpa alá érkeztem. Önkéntelenül lenéztem a földre. Már nem láttam lábnyomot.

S megálltam. Egy kis mulató csoport jött felém: férfiak és nők vegyesen.

A titokzatos hang újra a fülembe suttogott:

— Látod, parasztnak öltözik a dáma.

Személyi hir. Gedeon Mihály dr., mi niszteri fogalmazó a m. kir. földmivelós- ügyi minisztériumban, ampelológiai kutatásokat végez az egri szőlészeti és borászati szakiskolában, ügy értesülünk egyébként, hogy Gedeon Mihály dr. az Andrássy- párt exponense s mint ilyen, szabad óráiban a párt megszervezésével is foglalkozik.

Halálozás. Kovács Gusztáv, Hevesvár^ megye törvényhatósági bizottságának tagja, meghalt tegnap Hevesen.

Kinevezés. Enyedi Jankó István oki. gazdászt, végzett felsőbb szőlészt és borászt a m. kir. földmivelésügyi miniszter az egri szőlészeti és borászati szakiskolánál szőlészeti és borászai! segédfelügve- lővé nevezte ki.

jótékony adomány. A Kát. Legényegylet farsangi báljának egyik érdekes alakja volt Mezei Ferenc, aki ^verklis koldus jelmezében a Népkonyha javára összesen 178 K. 50 fillért verklizett össze és azzal a, kéréssel küldte el hozzánk, hogy juttassuk Trak Géza h. polgármesterhez. Amikor a nemes adományt megköszönjük, már módunkban volt azt is megírni, hogy a pénz rendeltetési helyén van.

Köszönetnyilvánítás. Azon ismerőseinknek és jőbarátainknak, kik részvétükkel fájdalmunkat enyhítették, ezúton mondunk köszönetét. Barsy Adolf és neje.

Gyászhir. Özv. Hangonyi Jánosné folyó hő 28-án elhunyt 76 éves korában. Temetése csütörtökön délután 4 órakor lesz a •Fájdalmas Szűzéről nevezett kápolnából.

A búza ára a vagyonváltság szempontjából márciuo havára 2455 korona.

Elöntött földek. Mezőkövesd határában a hirtelen olvadás következtében az állami út mentén felgyülemlett víz nagyobb területeket árasztott el. Valószínűen szükségessé fog válni az állami út átvágása.

Kosárfonó tanfolyam. Az Irgalmasrend egri elmebeteg-intézetében — Stészel Sándor perjel kezdeményezésére — kosárfonó tanfolyamot nyit a Hevesvárm. Szabadoktatási Bizottság. A tanfolyam a békés elmebetegeket képezi ki erre a hasznos foglalkozásra s maga az egri Rendház is jelentékeny áldozatot hoz a jó ügy érdekében.

S nagyvilági hölgy a kis parasztleány. Nőnek akar látszani a férfi és szíved bálványa férfi-ruhába öltözik. Koldúsrongyok csüngnek a gazdagon és ékszereknek látszó üveggyöngyökkel rakja tele magát a szegény. Hű, hogy énekelnek, szent az e- gyenlőség, de egyforma egyik sem akar lenni. Csak szerepet cseréltek. Mi? Szegény barátom, ez az elégedetlenség. Álarcot kell viselnie, különben f-ölütnó fejét a forradalom farsang éjszakáján.

Meg akartam szabadúlni ettől a filozófustól. A megviselt idegek játéka az e~ gész, — biztattam magamat félhangosan. S ekkor, borzalom, egy halotthideg kéz fogta meg a kezemet s a hátam mögött állt a halál. Halotti leple súrolta a kabátom... Hozzámhajolt falfehér arcával és megsuhogtatta a kaszáját. Borgőz csapott meg s idegesen fölnevettem.

— Hogy megijesztett; . .. szép maszk.

No, csakhogy élő ember . . . Ezt tudhattam volna, hiszen farsang van. Haliga, muzsikaszó cseng s jól hallom akeringöt.

• Asszony, asszony, csőkos asszony.*

A halállal egy csinos ördög ment karonfogva s nyomukban tipegett a gardedám nagykendőbe burkolózva s köhögött. Jól esett ezt a köhögést hallanom.

— Haha, — nevetett fülsértőén fülen* be láthatatlan kísérőm. Ugy-e megijedtél? Szép pár; mi? A halál és az ördög. Eltévesztették a maszkot. A nőt illetné a ha-