Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-02-25 / 46. szám
Ara: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. gcr, 1922, február 25. szombat. XXIX. évf, 46 *k. rí Jlépujjág £!#Ssetésl dijak postai sxillit&ss g£éss is félévi elöflxeiést nem fogadnnk el. £l3<gged évre ISO I. — Egg bóra SO K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. SitrkeiitAiégi Egei, Líceum. Kiadóhivatal i Líceum) ogomds. Telefon «sám 11 Eger törvényhatósági város lesz. A legközelebbi képviselőtestület elé terjesztik az indítványt. Eger, 1922. február 24. Kánilz Gyula dr. a tanácshoz indítványt adott be, amelyben javasolja, hogy Eger sürgősen mozdúljon meg a város törvényhatósági jelleggel való felruházása, illetve átminősítése érdekében. Trak Géza h. polgármester munkatársunknak ebben az ügyben odanyilatkozott, hogy Kánitz Gyula dr. indítványával még a folyó hő 28-iki képviselőtestületi közgyűlésben érdemlegesen foglalkoznak. Eger város, mint kulturális középpont, még a háború előtt tett lépéseket arra nézve, hogy felvegyék a törvényhatósági joggal felruházott városok sorába. A háború azonban közbejött. A Városok Országos Kongresszusa 8—10 rendezett tanácsú város törvényhatóságivá való átminősítését vette tervbe, illetve kérelmezte. Ezek között van Eger is. Az országnak szüksége van arra, hogy lehetőleg pótolja az elvesztett törvényhatósági városokat s így kiegyenlítse azt a nagy vér- veszteséget, amit az ország szétdarabolá- sa közben szenvedett. A város azért is nem siettette ezt a kérdést, mert a vármegyével mindig a legjobb viszonyban voltos a Városi Adóhivatal szervezetlensége is akadályozott minden ilyen irányú törekvést. A városi adminisztráció átszervezésével ennek a kérdésnek elintézése aktuálissá vált. Tehát megvan a remény, hogy Eger, mint kulturális középpont, autonóm város lesz. S Egernek — mondotta a polgármester — ellenére annak, hogy nem kapcsolódik a fővonalba, élénk kereskedelmi élete van. Jobb a sűrű garas . . . Eger, 1922. íebr. 24. Sehogyse megy jól az állami gazdálkodás. Kapkodást, tervszerűtlenséget látunk mindenütt. És a helyzet napról napra vigasztalanabb s nemhogy kifelé jutnánk a temérdek bajból, hanem még inkább beléje jutunk. Meddig tart még ez a rettenetes állapot, sóhajtunk fel napjában százszor! Mi lesz velünk, ha még ez így tart, mit csinálunk, ha immár oda jutunk, hogy semmit sem tudunk megvenni, ami életünk tengődő fenntartásához szükséges? Maga az állam is simpliciter felcsapott árdrágítónak s oda dobja eme cselekvéseit például, ragadós például azoknak, akik az emberiség nyomorgó napjaiban a társadalom hiénáinak bizonyultak. Mzek a maguk feneketlen zsebének megtöltését, az állam pedig a teljes csőd elkerülését várja tőle. Pedig óriási csalódás fogja érni azokat, akik azt hiszik, hogy az állami árdrágítás, akárcsak pillanatnyilag is meg fogja menteni helyzetét. óh, nem. A pósta mérhetetlen megdrágítása, már alaposan megcsappantotta a forgalmat. Már nem állanak tömött sorokban az emberek az ajánlott levelek feladásánál ; már nem telegrafál boldog, boldogtalan; már nem küldenek annyi expressz- küldeményt; már nem telefonál más, csak .az, akinek nagy üzleti érdeke parancsolja a gyors híradást. Most, amidőn ezt félig- meddig hivatalos helyről is elismerik, — a postadrágítás intézői komolyan gondolkozhatnak azon, nem lett volna-e jobb mérsékeltebb tarifát megállapítani? így leszünk a vasúttal is. A mohó és mértéktelen drágítás az utazás nagy megcsappanását fogja eredményezni, továbbá azt, hogy egyes cikkek ára a fuvar következtében megfizethetetlen lesz. De az lesz mindaz, amit pl. a fővárosból szállítanak az ország minden részébe s így a fuvardíjszabás olyan drágaságot teremt, amelyre eddig nem volt példa. És itt van az a pont, ahol a m. kir. Posta és a Máv. érdekei találkoznak a lakosság érdekeivel. Ezek az állami intézmények nem lehetnek az általános nyomorúság megsokszorozóí, mert ők maguk is elbuknak, ha a közönség életviszonyai tarthatatlanokká válnak. Nem mondjuk azt, hogy az állami intézmények ne fokozzák mérsékelt módon jövedelmeiket, hiszen tudjuk, hogy vállalatok állandó deficittel nem dolgozhatnak. De fontolják meg jól, hogy mindig jobb u sűrű garas, mint a ritka forint. A nagy forgalom az élet, a lüktető erő, amely élteti a kereskedelmet, az ipart és a vállalkozások minden ágát, így a postát és a vasutat is. Äpponyi megemlékezése Samassa bíborosról. Eger, 1922. február 24. Apponyi Albert gróf rövidesen megjelenő Emlékirataiban közli a következő megemlékezést Eger egykori érsekéről: A képviselőházon kívül álló tényezők közt egyedül Samassa József egri érsek, később bíboros részesített nyílt támogatásban. ő volt az egyetlen főpap, aki a Tisza-rendszernek meg nem hódolt. Hatalmas egyénisége és nagy tekintélye, az a szókimondó, mindig kíméletlen, mindig jőszándékű — bár nem mindig igazságos — kritika, melyet éppen elvbarátaival szemben gyakorolt leginkább, nagy hatással volt mind reám, mind elvbarátaimra, kik közül Horánszky Nándorral rokonszenvezett leginkább. Ritkán volt velünk megelégedve, mert a kormányrajutás lebegett előtte, mint közvetlen főcél, a többi magától jönne — ennek a felfogásnak téves voltát azok az események bizonyítják legjobban, melyek beállottak, miután valóban kormányra jutottunk. Ö sem lelkesedett tehát politikámnak közjogi irányban való fejlődéséért, le is szidott gyakran, mint az iskolás gyermeket, de egészen a legutőlsó időkig, a koalíciós kormány bukásáig támogatott. Akkor, mint élhetetlen emberektől, elfordult tőlünk. Én őt őszintén tiszteltem, és^emlékét kegyelettel őrzöm. A szókimondásban soha adósa nem maradtam. Egyszer, midőn különösen elégedetlen volt velem, azt mondta nekem, hogy köteteket tudna teleírni az én politikai tévelygéseimmel. — Én meg — feleltem — kettőt Ex- celleaciád rossz tanácsaival! Egyházi és papi korrektsége épp úgy felette állott minden gyanúsításnak, mint hazafisága. Egy időben mégis sikerült őt Rómában befeketíteni, úgy, hogy Simor halála után nem ő került a prímáéi székbe, Egyházunknak — hitem szerint — nagy kárára. A bíborosi méltóságot is csak XIII. Leó pápa utódjától nyerte el. A magyar Egyház nagy alakjaihoz méltán sorakozik WHiMM IIMM’» A kormányzó párt gyűlése. Eger, 1922. febr. 24. A Keresztény, Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt csütörtökön este értekezletet tartott Budapesten. Ez alkalommal Bethlen István gróf miniszterelnök s Nagy atádi Szabó István pártelnök nagy beszédet mondott. Mindkét beszédnek az voit a célja, hogy minél erősebben összekovácsolja az egységes pártot. Legfontosabb mozzanata volt a párt- gyűlésnek, hogy az elnökség mellé húsz- tagú intéző-bizottságot választott s ezek között van Nagy János dr. is, az egri kerület volt nemzetgyűlési képviselője. —^ A Máv. tarifaemelése. Ma délelőtt 11 órakor kezdődött meg a Máv. tarifaemelési ankétja. Az értekezleten Tolnay Kornél azt kérte a minisztertől, hogy halassza el az ankétot és ne siettesse a reform eldöntését. Ugyanis az érdekképviseletek el vannak szánva arra, hogy ha a miniszter nem teljesíti a kérelmet, akkor demonstratív módon fognak avval szemben állást foglalni.
