Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-02-19 / 41. szám
2 EGRI NEPÜJSAG.,Száz szál gyertyát!“ 260 szál gyertya a korcsma-asztalon. — Hogy mulat a magyar? „Nincs a csigánynak serencséje.“ Eger, 1922. február 18. Hevesen történt az alábbi érdekes mulatozás, melynek a poénja egy 14.000 koronával megtömött bőrpőnztárca elhege- dülése volt Az eset már régen történt. A jó hevesieknek bizonyára nem mondunk újat, de az egriek előtt semmiesetre sem lesz közömbös az, hogy a népdalban is megénekelt száz szál gyertya egy hevesi korcsmában minden kétséget kizáró módon az asztalra került, meggyújtatődott és a mulatozás a «gyertya-velágnál» folytatódott. Kovács Sándor pélyi lakosnak gyú- iadt be a szíve forró mulatozásra. — Száz szál gyertyát az asztalra; több legyen, mint száz! Kétszázötven szál gyertya világítson nekem! S nemsokára 250 ‘szál gyoriya égett a korcsmaasztalon. Poczok Kálmán, Poczok Pál és Burai Bernát cigányok hűségesen húzták a talp alá valót a földön. Áh, milyen helyzet volt ez ! Valóban paradicsomi állapot. Kovács berúgva hanyatt feküdt a "korcsmapadlón. Magas beleegyezésével ült tekintélyes potrohún Poczok Kálmán, Poczok Pál tőle balról és Burai #öi ■nát jobbról muzsikáit disztingvált, hanyattfekvő síi lusban. Poczok Kálmán egyszerre csak balra vág a szemével és jobbra kacsint: — Morék, hedegíljik ki a para6t pázsit! S raegindúl szorgalmasan a vonók Í árása s a bórpénztárct Poczok Kálmán- ioz került. Sajnos, a cigánynak hazug a szerencséje. A pénztárcából közben kiesett S—4000 K apró banknótában. S a korcs máros (hogy fusson ki a szeme!) őszre vett8 a lopást. Poczok Kálmán egy pillanatra eltűnt az események színpadáról, miközben a korcsmáros felvilágo-ítoua Kovácsot, hogy pénztárcája a cigánynál van. S a 250 gyertya fényességének se gítségével Kovács urambátyám megvilágosodott. — No. . . hogy. Megloptak Többet nem mondott. Torkon ragadta a visszatérő zenészt, aki ilyen udvariatlan módon követelte ki magának a muzsikálásért járó összeget és a pénzt a more nadrágja alá rejtve meg is találta hal-nyelű csillagos debreceni bicskájával. A fő, hogy a pénz megkerült. Volt, mulatság is, izgalom is, 250 szál gyertya is. Mindenki csinálja Kovács urambátyám után, ha —tudja. A «kótsázsötven sál gyertyát» a cigányok unokái is valószínűen raegemle- getik. Hja, ilyen a cigánvszerencse, ami kor cigány. A táncolás diadala. — Ének a vöröshagymáról. — A vöröshagymáról szól a nóta. Erről a közönséges konyhafűszerről, melyet ed dig figyelemre sem méltattunk, mert volt bőven. *A hagymaillat — néha túlságosan is — megcsiklandozta orrunkat egy-egy földszinti vagy épen pincekonyha előtt el- haladtunkban; kicsordította nyálunkat a rostélyos sistergés mellett. Volt. Tehát senki sem törődött a vöröshagymával. Háború előtt majdnem ingyen adták. Kilója egy korona sem volt. Utóbb 3—4 korona között vánszorgott; a műit évbon eleinte 6 korona volt, utóbb 12. Az idén, azon a címen, hogy «kevés termett», tizenhat koronán kezdtük. December végén szerényen pironkodva tolakodott fel harminckét koronáig kilónként. Januárban egyszer csak eltűnt! Szélcsend. Hideg. Küszöbön a fagypont, mely reggplre elperzseli félre tett koronáinkat. Valóban úgy lett. Január végén mikroszkopikus halmaz- kák jelentek meg a kofák szelíd asztalain ; egy kupacka vöröshagyma, lehetett 3—4 deka, szerényen 10 korona volt. Ez volt az alapegység; kisebb detaille nőm volt. En gros?! En gros a vöröshagyma kilója 60, majd szerénytelenül tolakodva 65, pimaszul Bzemtelenkedvo 70 korona lett. És e drámai felvonulás folytatása odahaza, a házi tűzhelynél zsémbeskedés, civa- kodás lett. A férjnek nem kellett hagymás étel; fűszerezzenek mással. Az asszony kétségbeesve vitézkedett szavazati joga alapján, hegy vöröshagyma nélkül még rántást sem lehet keverni. Tányérharc csak az egyetemes drágaságra való tekintettel maradt el. Finale: ma hagyma nélkül főznek, A magyar irredentizmus jogo- súltsága. — Részletek Bartók Egyed dr. ciszterci r. főgimn. tanár múlt vasárnapi előadásából. — (Befejező közlemény.) 1648. okt. 24-án Münsterben és Osna- brückben megkötik a westfaleni békét, melynek értelmében Franciaorszag megkapja Felső- és Alsó-Elszászt s megtartotta az 1559- ben megszerzett Metz, Tóul és Verdun lo- taringiai püspökségeket. Elmúlt 222 esztendő. 1870. szeptem bér 1-én Moltke, a porosz haderő parancsnoka, Sedánnál körülfogja III. Napoleon császárt a 50 tábornokkal, 5000 tiszttel, 83,000 emberrel, 10,000 lóval s 650 ágyúval fogságba ejti. 1871. jan. 18-án Ver saillesben, XIV. Lajos tükör termében, kikiáltják a nemet császárságot s március 1 én a bordeauxi nemzetgyűlés elfogadja a békét, mely szerint Elszász Lotharingia Németországé, azonkívül Franciaországnak 5 milliárd frankot kellett fizetnie. Ennek hallattára mondotta Favre: «Hiszen Krisztus születése óta nem telt el ennyi perc.» Erre megjegyezte Bismarck : «Csakhogy a bankár, aki ezt az ügyletet lebonyolítja, a világ teremtésétől számítja a perceket». Franciák! Ekkor támadt a vérző seb szívetekben, mikor a 222 esztendős (félig i németek által lakott Elszászról) le kellett mondanotok. Strassburg városának szobrot emeltetek. Gyászfátyollal vontátok be és 43 esztendeig soha, még a legkegyetlenebb hidegben sem hiányzott róla a virág. A revans eszméjében, a német gyűlöletben neveltétek gyermekeiteket. Dühös- ségtekben elfelejtettetek az évszázados ellenségeskedést, mely közietek és Anglia között volt. Elfelejtettétek a 100 éves há- ; borút; hogy a gyönge, de rettenthetetlen | szívű szent leánykát, Jean d’Arc-ot, az angolok égették meg; hogy az angolok gyarmataitokból kiforgattak benneteket. Elfeledtétek a spanyol örökösödési háborút, Marlborough sújtó kezét. Elfeledtétek Waterloót, hol Wellington herceg a fran cia gloár sírját ásta meg. Elfelejtettétek Szent Hona szigetét, hova halálra Ítélve küldték a legnagyobb franciát. Német gyűlöletedben békejobbot nyújtottál legnagyobb ellenfelednek, Angliának s vele szövetkezve száműzted Szent István koronájának törvényes viselőjét. A legfőbb tanács francia tagja, ki ha Budapestre jössz és elmégy a Szabadság-téri irredenta szobraink előtt, tedd szívedre kezedet: neked van-e nagyobb jussod Elszász-Lotharin- giához, mint nekünk a magas Tátrához? ahol hagyma nem termett, vagy 16 koronás korában be nem szerzették. A hagyma pedig ma kilónként, tessék leszögezni, ne», vaggononként, 70 korona. Szinte a toliam hegyére szalad ez a két sző: a szemtelenek! a gazemberek! a népnyúző sehonnaiak ! Értsük meg ugyanis, hogy a hagyma (a foghagymáről nem is szólok, mert ennek egységára a rádium-érték) ily magas árának egyetlen oka a láncolás. Igaz, gyenge termést eredményezett a múlt évi, esötlen nyárelő. De mégsem annyira, hogy ínség elé nézzünk; hiszen a hagyma hálás növény ; kataszteri hot dánként könnyen megad 80 — 100 mázsa termést; 40 —50-et biztosan megadott tavaly is. Ámde a «rossz termés» vált jelszóvá. A lelketlen kapzsiság ezzel a jelszóval trombitálta tele az országot; holott a termelőktől való megvásárláskor a láncolás kikapcsolta e jelszót. Makó környékén, a bolgárkertészeknél n8m ismerték el a «rossz termést»; csak gyenge közepes volt; ezért tizenkét tizennégy koronájával csikarták ki a termelőktől az árút. Augusztusban, szeptemberben vaggontételekben 15 — 18 koro náért lehetett venni ab Makó és ab Buda- pest-Dunapart a hagymát; de felijedtek, ha valaki mégis komolyan venni akart, mint aki félt valamit. Igen: a prédát! így került a hagymatermés a láncosok zsákjaiba. Mikor azután a kis tételek elfogytak a belföldi piacon, előállnak január vége óta a 60—70 koronás árakkal. Ez arcátlanságnak is akadt azonban frivol kosztümje: «A csehek 6—7 koronájával (értsd: csehkorona = szokol) szállítják, ezért drágult meg. A cseh korona ugyanis tízszerese ma a magyar koronának.» Igen, igen a csohek! óh, a csehek! És ugyan nekünk, akik «megkövült szobrai» vagyunk e nyilvánvaló és ezer más bitangságnak, melyhez sáros csizmáját hozzánk feni a pezsgőzésből haza tá- molygó láncos, nem tudnánk tagjainkat feloldani e bűvölet alól? Könnyen. Csak közgazdasági, mező- gazdasági csengőt viselőinknek kellene kiadni és diadalra juttatni a jelszót: — A fogyasztó csak a termelőtől vásároljon ! így 90 mázsás hagymatermés eseté» a termelő holdanként 120,000 koronát vételezne be; mi pedig aránytalanul csekély szállítási költségen kívül 12—14 koronás hagymával fűszereznénk. A láncos pedig 504,000 korona jogosúlatlan haszontól es.........■'■■■■■■—.........■■■■■■..................-» A Britt szigettől nyugatra, az ír-tenger által elválasztva, terül el az óceánba» Írország, amelynél elnyomottabb, üldözőt- tebb országot eddig nera ismertem. Most már, sajnos, édes hazánk utána követke- kezik. Eleinte 5 királyságra oszlott, majd egyesült, de az angol befolyás csakhamar érvényesülni kezdett. A Xíl. században & keleti rész angol fennhatóság alá kerül, hot az angol hozzáfog a gyarmatosításhoz. Az őslakó és földbirtokos íreket elűzi, elveszi vagyonukat és azt angoi embereknek adja tulajdonúi, míg az igazi birtokos jobbágy- sorsba sülyed. A nyugati rész, a Vad Írország, ment volt eleinte az angol inváziótól, de sajnos, (szinte magyar betegség), a folytonos viszálykodás, a vezető férfiak egyenetlenkedése utat nyit a beavatkozásra. Földnéiküli János és II. Richárd megpróbálják leigázni, de erőszakosságuk hajótörést szenved az ír nép állhatatosságán.,VII. Henrik hadsereggel megy ellenük, rommá löveti városaikat s a dublini érseket megöleti. De mindhiába .. . A XVI. század közepe után a gazdasági támadást követte a vallási támadás is! Anglia elszakadt a római egyháztól és a külsőleg katolikus szertartású, belsőleg kálvinista tartalmú anglikán vallás alapítója és követője lett. Ennek a vallásnak lesz, hosszú uralkodása alatt, buzgó tér-
