Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-02-17 / 39. szám

Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eg*r, *922 február 17 péntek. XXIX. évi. 39 »».

Sl«űsete»t dijak postai «zailitits . Í(j4is ét félévi elfiflsetést nem fogadónk el. «fogged évre 150 l. - Kg® hórs 50 R.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE.

SserkesstAség I Eget, Llcean. Kiaddklvatnl i Líceumi ugorod». Telefon **átr 11.

A „dolgozó“ osztály.

Eger, 1922. február 16.

Nincs józan ember megcsonkított országunkban, aki kellőképen nem értékelné az ipar fontosságát s érdeme szerint ne méltányolná az ipari munkásságot.

Ámde nincs józanűl gondolkozó ipari munkás, aki aláírná azi az önhitt és veszedelmes felfogást, hogy egyesegyedül az ő fajtájabeli emberek dolgoznak, minden ki más henyél.

Pedig a szociáldemokrácia így gondolkozik. Szerinte csak a gyári és ipari munkás a «dolgozó osztály*. Mindenki más henyél. Lopja a napot s érdemetlenül szívja a levegőt, fogyasztja az ételt és italt.

Hallottuk már ezt az elvet akkor, a- midőn a nagykalapáesú vörös ember volt Magyarország címere. Akkor ennek a dolgozó osztálynak vezérei csinálták, irányították a politikát. És kezdték avval, hogy először a magyar címert törték össze, azután magát az országot daraboltatták fel.

Akkor ez volt a jelszó s a «herék» kiirtása a fő cél. Azelőtt is harsogták az ilyen hiúság-legyezgető nézeteket, de most — egy kis kényszerpihenő után — megint fuvolázni kezdik az ipari munkások meg- rontői. Miskolczon példáúl a napokban tartott munkásgyűlésen mondották ki, hogy a «dolgozó osztály követeli az általános, egyenlő, titkos választójogot s minden más választási törvényt elitéi, elvet...»

Akkor, amidőn minden erős karra, minden józan koponyára olyan nagy, o- | lyan roppant szüksége van ennek az országnak : szinte égbekiáltó bűn az ilyen elfogúlt osztály politika. Rettenetes bűn leginkább azért, mert ép elmével még a- zok sem vallhatják, akik hirdetik.

Történelmi igazság az, — melyet az emberiség múltjának sok évezrede, szám tálán eseménye pecsételt meg, — hogy minden társadalmi osztály, sőt minden foglalkozási ág, önmagától és önmagában véve elpusztul, amikor nincs reá szükség, amikor fölöslegessé válik. A természetes kiválasztódásnak ez a folyamata rég elsöpörte volna példáúl az értelmiségi és a földmíves osztályt is, ha nem lenne szükséges munkaköre, komoly rendeltetése, nélkülözhetetlen foglalkozása. Mivel pedig megvannak és tevékenykednek: dolgoznak is, mint az államban és társadalomban nem nélkülözhető tényezők. Hiszen kezek és lábak nélkül csak tengődés, csak nyűg az élet. Fej nélkül pedig szinte lehetetlen.

Értse meg végre-valahára mindenki, hogy nemcsak a kalapács és fűrész a munka eszköze, hanem a kasza-kapa meg a toll is; nemcsak az izmok tevékenységében nyilvánúl a munka, hanem az agy, az ész foglalkoztatásában is.

Csak ésszel-kézzel lehet sokra menni, — tartja a közmondás.

És értse meg valahára minden em bér, hogy ez osztály harc az egész nemze tét lesorvasztja. Egyúttal tönkre teszi azt az osztályt is, amelyik megindítja és folytatja ezt az átkos küzdelmet. Ez nemcsak nemzetgyilkos, hanem öngyikos politika is. Pokolba tehát az olyan vezérekkel, akik ilyen fejelágyára esett tanokat hirdetnek s akik még most is ügy ugratják a jóhiszemű, becsületes embereket, hogy csak nekik van joguk azt mondani: mi dolgozunk.

Hogy él IY. Károly Madeirában!

Eger, 1922. február 16,

Grace Thompson Seton, a N. I. Times munkatársa meglátogatta Funchalban Károly királyt. Látogatásáról a következőket írja lapjában :

•Gróf Hunyady, a király főudvarmestere elhagyta FunchaU ős állását jelenleg egy portugáliai nemes tölti be. A király szobája tele van könyvekkel, hangszerekkel, virágokkal; igazi művészi környezetben ől a volt uralkodó. A Villa Quinta de Cancella, amely a királyi pár űj otthona lesz, Rocha Machadeé. Fekvése gyönyörű, parkjában van egy tő is, az ablakokból pedig gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Machadő* ingyen bocsátotta a villát a király rendelkezésére. Károly az antanttól évi 20 ezer sterlinget kap. EnGyóni Géza temetése.

Szemelvények a «Lap fordítások* c. hadifogoly-újságból. — Akik a nagy költőt utolsó útjára kísérték.

Hazai domb lesz, vagy idegen árok,

Bús sírom fűve, amelyen kihajt.

Kopott fejfámon elmosódó írás

Bolygó vándornak ezt hirdesse majd :

Boldog, ki itt jársz, te érted is:

Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;

Véres harcok verték fel hírét,

De csak a béke katonája volt.

Krasznojarszk, 1916. Gyónt Géza.

Egy lant elpattant húrjai szólalnak meg most, amikor Győni Géza temetésé ről íroir. Lengyel Endre fökáptalani intéző juttatta hozzám a «Lapfordítások» c. kis kézzel írott hadifogoly újság egyik számát, mely gyászkeretben jelent meg és Győni Géza emlékének szentelték.

Ezt a kis hadifogoly újságot szólaltatjuk meg, hogy a nagy krasznojarszki fogoly tragédiáját elzokogja.

Győni Géza újságíró volt

8opronban, majd Szabadkán. Középiskolai tanulmányait Szarvason végzi. Pozsonyban 2 évig teológiát is hallgat. Gyón község evangélikus lelkészének fia, 1884- ben született. Á háború előtt megjelenik

egy verskötete. A kritikusok elismeréssel fogadják az ismeretlen vidéki költő verseit. A második kötetet 1917. tavaszán adja ki. Ezerszámra kapkodja a közönség, mely a «Lengyel mezőkön» ős a «Levelek a kálváriáról* c. kötetek után megtanűlta i csodálni Gyónit, a jelenkor legnagyobb | magyar költőjét.

Przemyslben Gyóniban látják a vi- ! lágháború Petőfijét. Alatir orosz városká- l ban írja a hadifogoly életből vett gyönyörű verseit, amelyeket «Levelek a Kálváriáról» címmel innen visz haza Rosthy- né, a Magyar Vöröskereszt Egylet 1916- ben Alatirban járt kiküldöttje.

1917. júniusában Achim Mihály főhadnagy, Győni egyik fivére tüdőgyúla- dásban meghal.

E váratlan csapás megőrjíti Gyónit és valóban megváltás ránézve a 25-én bekövetkezett halál.

A temetés.

«... A gorodok udvarán 26 án délután 2 óra tájban 2000 főnyi tömeg négyszögében áll a halottat vivő szerény külsejű fehér kocsi. A temetést Molnár alezredes rendezi a halott barátaival. A Bol- dis Dezső főhadnagy vezetése alatt működő zenekar, melynek túlnyomóan magyar tisztek a tagjai, a megeredt eső miatt nem játszhatott.

A birodalmi német ev. lelkész meg ható beszéde után a magyar tiszti dalárda, melyet Kosics Ozmán dr. hadnagy vezet, énekel egy Beethowen gyászdalt, az után Zalán Gyula nópfölkelő főhadnagy, a magyar törvényhozás tagja áll a ko porsó mellé, hogy a magyar nemzet nevében vegyen búcsút a nagy halottól.

A kocsi megindul, de a foglyok csak a kapuig mehetnek. A dalárda még egy szer elónekli «Jer magyar, kit a rabélet» kezdetű dalt. S a dezsurni-praporcsik hangosan fölolvassa azoknak a névsorát, akik a halottat a temetőig elkísérhetik.

9

Az utolsó ét.

... És fegyvertelen konvojok kíséretében indul meg a gyászmenet. Molnár ai ezredes, Salac őrnagy,Tellyesniczky, Brand stätter, Mihők századosok, Mészáros Elek, Árvái főhadnagyok, Thomay Frigyes, Hu bér hadnagyok képviselik az ezredét.

Hoczmann alezredes, Stessel őrnagy, Kapitány Gyula Bzázados, Zalán Gyula, Tscheick Ernő, Mészáros Vilmos, Balog István, Osvár Péter, Székely Lajos, Petrányi Ferenc, Jakobovics Artúr, Kövér György, Fokete Emil, Mikes László, Fort-