Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-02-16 / 38. szám
hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K ■C*t. 1932. február 16 csütörtök XXIX. évi. Ara: 38St&bset««! dijak postai szállítása a ifj&ís éa félévi előfizetést nem fogadónk el )>,««fged évre 150 E. — Egjj bér* 50 K. POLITIKAI NAPILA Felelős szerkesztő: B R E Z N Ä Y IHR P. E. S*erke**íé»éo» Eget« Líceum. Klidébiutali Líceumi ntjQ«ná* Telefon tsém 11. Mi lesz a borral? Eger, 1922. február 15. Csonka Magyarország kiviteli termékei közölt legfoniosabb a bor. A borkivitelnek, illetőleg a borkereskedelemnek a szervezése elsőrendű gazdasági érdek. Hiszen szőlősgazdáink s velük együtt a, szőlőmunkások, a kapások is tönkremennek, ha a magyar bor számára a külföldön nem tudunk piacokat találni. Mit ér az, ha a gazda bora a pincében fekszik; ha nem keresik; ha nem tud rajta túladni megfelelő árban? Elmegy a kedve, de pénze sincs rá, hogy szőlőjét mű- veltesse. Olyan pusztúlás fog a szőlőhegyeken beállani, ha ez az állapot tovább így marad, mint a nyolcvanas években, mikor a filokszéra ette ki a szőlőt Gazda is, munkás is tönkre ment. Ez vezérelt engem, hogy míg a parlamentben a királykérdésen, mentelmi jogon veszekedtek: addig fölkerestem az illetékeseket a földmívelésügyi minisztériumban és tájékozódtam a borkereskedelem pangásának okairól és ezt a pangást elhárítandó: tervekről.Meggyőződtem,hogy nem pihennek ott, hanem erősen dolgoznak, tanácskoznak külföldi képviseletekkel, hogy a borkivitelt és vele a borkereskedelmet megindítsák. De nagy akadályokkal kell megküzdeniük. Svájcéban, ahoi azelőtt nagyon keresett volt a magyar bor: elveszítettük hitelünket a borhamisítók miatt. Gyanakvással fogadnak minden ajánlatot, sőt elutasítanak minden közvetítést. Nem hagyják többé becsapatni magukat a őrnagya- íroi;»-kal. Hiába bizonyítgatjuk a becsületes svájcziak előtt, hogy nem magyarok voltak azok a borkereskedők, akik a bort hamisították, a felelet: de Magyarországból jött a hamis bor. Ausztriába 1921. január 1-től szeptemberig 262 717 mázsa bort vittek ki. Ez volna a legjobb piacunk, de Ausztria a beviteli vámot a bornál 500 százalékkal emelte. A vám a bor mázsája után 15,000 korona. Ezért a bor literje Ausztriában 650—700 korona. A jő osztrák inkább nem iszik, mint hogy ennyit fizessen egy liter borért. Az Ausztriával való tárgyalás azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a vámot lessállitja'ts ettől remélhető, hogy keresni fogják a magyar bort. Németországba 1921. január 1-tól szeptemberig 10,671 mázsa bort vittek ki hazánkból. Ez nem sok. Az idén még kevesebb a kilátás, mert Portugáliából (hajón) olcsóbban szállíthat Németország bort, mint tőlünk. Éppen most adott Németország 80,000 hektoliter portugáliai borra beho zatali engedélyt. Csehország a legmakacsabban ellenzi ; a magyar bor bevitelét és ez a magyar j borra nézve a legnagyobb veszedelem. Északmagyarországot eddig csakis Magyarország bortermő része látta el borral. Ma ez lehetetlen a fojtogató cseh gazdasági politika miatt. A magyar bor elől egy régi, nagy piacot zár el a cseh zsaroló politika. Most jusson eszébe még az egri kapásnak is az a buta mondás, amit a háború alatt annyira hangoztattak, hogy mindegy a szegény embernek, akárki nyeri is meg a háborút. Úgy-e, hogy nem igaz, mert a szegény embernek sem mindegy, hogy a csehek uralkodnak e Felső- magyarországon, vagy a magyarok. Ha ugyanis tovább így tart a csehek politi- Kája: akkor nem lesz mit kapálni a szegény embernek. Nem elég istencsapása, hogy aratni sem mehet, de* ha soká tart még a minket körülzáró vámpolitika, hát a kapálás se igen fogja kifizetni magát. A cseh ugyanis csak úgy akarja be ereszteni a magyar bort, ha mi a csehek haszontalan portékáját: a fényűzési cikkeket beeresztjük. Folyt már a tanácskozás nyár óta a magyar bor érdekében, de a királypuccs miatt a csehek félbeszakították a tárgyalást és hosszú idő után most kezdenek megint velüuk tárgyalni. Némi remény van a megegyezésre. Eddig olasz borokkal árasztották el egész Cseh Szlovákiát. Lengyelországban és Oroszországban lenne jő piaca a magyar bornak, de Len gyelországba kerülő úton, Ausztrián ős Németországon át való szállítás nem fizeti ki magát, Cseh Szlovákián át volna az egyenes út, ha a csehek nem gördítenének elébe akadályokat. Oroszországba meg a vörösuralom miatt nem lehet szállítani. Mig a nagy- és kisántántnak ez a kizsákmányoló és a volt ellenséget elzárni akaró gazdasági politikája uralkodik Európa fölött: addig gyors és nagy eredményt elérni nem lehet. Ez a gazdasági nyomás nehezedik a legyőzött nemzetekre a ránk diktált békéből. A kormány nem tehet mást, mint hogy minden erővel igyekszik ezen a gazdasági kínai falon rést ütni. Természetesen ennek a rásütésnek úgy lenne nagyobb eredménye, ha nem volnának itt puccsok, melyek az ellenség féltékenységét még jobban fokozzák és a bennünket körülövező gazdasági falat még vastagabbá teszik. De arra is nagy szükség lenne, ha a termelők, a szőlőbirtokosok a borkivitel tekintetében belekapcsolódnának azokba a részvénytársaságokba, melyeknek a külföldi borpiacokon már szerveik vannak, vagy még inkább tömörülnének a Szőlőbirtokosok Országos Szövetkezetébe, mely pinceszövetkezeteivel a bort egységesítené ős a borkereskedelmet, különösen a borkivitelt szervezni van hivatva. Magyar szokás, hogy mindent az ál Iámtól várunk. Egyszer már maguknak a termelőknek is a gátra kell állam! A sző lősgazdák szövetkezése, a borkereskedelembe való aktiv bekapcsolódása nemcsak megmenti a magyar bortermelést, hanem oly virágzásra emeli majd, hogy az ovseág gazdasági életének egyik legerősebb támasza lesz. Dr. Nagy János. Vihar a nemzetgyűlésben. Grieger: «A legradikálisabb választójog a nemzst javára szolgái.» — Még mindig Budaörs kísért. A lakosság 60% a (Az Egri Népújság tudósítója jelenti.) j Eger, 1922. február 15. j A nemzetgyűlés mai ülését pont 9 órakor nyitja meg Gaál Gaszton elnök. A m. kir. folyamőrségről szóló törvényjavaslatot, melyet Eörffy Imre ismertet, a Ház rézleteiben is elfogadja. Rubinok István foglalkozik Apponyi és Ras3ay tegnapi beszédével. Különösen alkotmányjogi kérdésekre reflektál. Az 1920. évi I. te. szerint a nemzetgyűlés hagyja jóvá a kormány ama rendeletét, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeül. Azt látja, hogy a nemzetgyűlés csak önmagát törvényesíti. Apponyi ellentéteket lát fennforogni az 1920 ik óv I. te. és a X. te. között. Sokan hivatkoznak az 1920. évi XVII. t.- cikkre, amely csupán csak a kormányzó ! I jogkörének kiterjesztésével foglalkozik. Ez ! jut szavazathoz. a törvénycikk kimondja, hogy ha a kormányzó a nemzetgyűlést az előtt oszlatná fel, mielőtt a törvényben megállapított ideje letelne, az új vá lasztásokra a Friedrich-féle rendelet a mérvadó. Hogy az örökös kételyeket eloszlassák, arra tud egy módot. El keli fogadni a javaslatot. Apponyi határozati javaslatát elutasításra indítványozza. A javaslatot elfogadja. Ezután Grieger Miklós emelkedik szólásra : A legradikálisabb választójog — mondja — a nemzet javára szolgál. E tekintetben nincs aggodalomra ok. A proletárdiktatúra után Friedrich választójogi, rendelete lépett életbe. Nincs arra szükség, hogy ezt a választójogot megszűkítsék Nagy hibája volt a múltban az intel
