Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-31 / 25. szám
Ara: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eger, 1922. január 31. kedd. XXIX évf. 25. ta Egri Tlépujjáq —r~r ir,'r ‘-‘—— ■- ■ ..1 "K. • — ■/.. ki«Dittttl dl|U postai szállítás* • ^fiu és félévi előfizetést nem fogadónk el. Slagged évre 150 K. - Egp bdr* 50 fi. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZN RY IMRE. Sserkefistófiég i Eger, Líceum. Kiadóhivatal i Líceumi ngomda Telefon szétn 11. Az iparnaH a uitzőgazdasággaMjaröltVe Kell haladnia. Az iparosság egy félszázad óta harcol az ipartörvény revíziójáért. Nagy János dr. parlamenti beszéde. (Az Egri Népújság tudósítója jelenti.) Budapest. Botilik József alelnök a nemzetgyűlés mai üléséi 7*11 órakor nyitotta meg. Bemutatja Szabolcsvármegye feliratát a vármegyei tisztviselő ős status- rendezés tárgyában. Napirend szerint áttérnek az ipartörvény revíziójáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Első szónok egri Nagy János. Azzal kezdi beszédét, hogy ő azzal a jelszóval vállalta a mandátumot: priusz vivere, deinde politizáre. Ennek megfelelően, ha meddő párttusákról, időszerűtlen közjogi harcról, gyűlölettől szított politikáról volt szó a nemzetgyűlésen: ő hall gatott, de mindannyiszor kivette a részét á parlamenti munkából, valahányszor a sokat szenvedett nemzet gazdasági erőforrásainak kimőlyítésóről, megtisztításáról volt szó. így kötelességének tartja, hogy felszólaljon az ipartörvény-javaslat tárgyalásánál. Élesen rámutat az ipar nagy fontosságára a nemzet gazdasági életében. Az ipar teszi az ember számára használhatóvá, élvezhetővé a természet kincseit, a mezőgazdaság nyers terményeit. Az ipar varázsolja elő azt a kényelmet, amit a természet az embertől megtagadott. Az ipar a nemzeti vagyon megsok szorozó] a, a népek jólétének egyik megteremtője. A nagy adósság. Azután rámutat a józan gazdasági politika helyes irányára: az iparnak a mezőgazdasággal karöltve kell haladnia. Az az ország,mely csak mezőgazdasági politikát folytat, gyarmat marad; amelyik meg csak iparát fejleszti és mezőgazdaságát elhanyagolja, az — az élősdiek sorsára jut. A kettőnek testvériesen kell megosztania az ország gazdasági területeit. Ha a gazda politika azt akarja, hogy minél több önálló, független kisgazdája legyen az országnak : minden józan gazdasági politikusnak azt is kell akarnia, hogy minél több önálló, független, jómódú kézműves iparosa legyen a nemzetnek. Ezért oly fontos az iparosság helyzetével foglalkozni. De ezt el is várja a kézműiparosság különösen ettől a keresztény jelszóval dí- azeskedő nemzetgyűléstől, mert az iparos nemzedék még a régi jó idők emlékéből tudja, hogy mit köszönt régen, a céhek korában, a keresztény szellemnek. Ezután élénken festi az ókori pogány, majd a keresztény szellemnek és végül a mai liberális irányzatnak hatását az iparra. Rámutat azután arra a nagy adósságra, amellyel a nemzet az iparos világnak tartozik. Felsorakoztatja a nemzetgyűlés előtt azokat a gyűléseket, kérvényező seket, küldöttségjárásokat, melyeket az iparosság az ipartörvény revíziójáért egy félszázad óta folytat. Ez alatt Ausztria hétszer, Németország tízszer változtatta ipartörvényét, de nálunk a liberális ideológiáktól megkergűlí politikusok inkább hagyták, hogy a kisipar tönkremenjen, mintsem hogy a szabad ipart megreformálták volna. A mestervizsga. Végre előttünk van egy módosító javaslat. Igaz, hogy ez sem elégít ki minden kívánságot. Különösen sajnálja, hogy az ipar testületekről, az építőiparról nem szól a javaslat. Mégis nagy haladást mutat az iparjogi rész, melyben az iparigazolvány kiadását komoly képesítéshez köti. Ez a magyar iparosok egyhangú követelése. Hosszasan védi a képesítést a szabadipar védőivel szemben. Rámutat, hogy Ausztriában, Németországban már régen törvény. Ott jobban szerették az iparost, mint a szabadságot és az ipar ott meg is erősödött. így lesz nálunk is, ha a képesítés alól nem engedünk kibúvókat. Követeli, hogy az állam, községek, jogi személyek, részvény- é3 betéti társaságok kézműipart üzletvezető alkalmazása mellett se folytassanak. Előterjeszti, mint az iparosok kívánságát, hogy a képesítésre a törvény tegye reá a boronát a mester- vizsgával, mint ahogyan Németországban van. Itt hosszasan ismerteti a német ipartörvényt. A tancncneveíó8. A törvényjavaslat lanoncügyi részének bírálatában rámutat arra, hogy e tekintetben túlhaladjuk az összes európai államok törvényhozását. Ezért a mi iparosságunknak a javaslat e része ellen sok kifogása van, bár meg kell érteni mindenkinek, hogy a tanoneviszony ős a ta- noncnevelés helyes rendezése az ipar jövő boldogúlására, színvonalának emelésére törekszik. Fölemlíti, hogy a tanonciskolákat lehetőleg szakiskolákká kell fejleszteni, az iskola sikeres elvégzését a se- gédvizsga letevéséhez követelni kell. Rámutat arra, hogy míg Franciaország a tanonc számára heti 7 órát, hetenkint csak két délután 2—2 órát állapít meg, addig a mi javaslatunk heti 9 órát, 3, esetleg 4 délutánon követel, míg a német és svájci törvényhozás a vasárnapi tanításra azt rendeli, hogy az istentisztelet ideje alatt vasárnap tanítás nem tartható, addig az előttünk fekvő javaslat vasárnap teljesen eltiltja a tanítást. Ez keresztény ős szociális szempontból helyes, de gyakorlatban az iparosság nagy terhe lesz. Itt az érdekeket valahogy össze kell egyeztetni. Felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy a tanonciskolákkal kapcsolatosan tanono- otthonokat állítson föl és tiltsa el a ta noncokat attól, hogy az «ifjúmunkás* szakszervizeteknek tagjai legyenek. Majd a tanoncképzés fokozására ajánlja a Württemberg! és a berni rendszert, ahol kitüntetik, megjutalmazzák azt a mestert, akinek műhelyéből mesterségükben jól begyakorolt tanoncok kerülnek ki. A jövő teendői. Befejezésül rámutat arra, hogy ez az ipartörvény csak alap, amelyen tovább építeni az államnak, az iparosoknak és a társadalomnak feladata — helyes iparpolitikával, iparfejlesztéssel és iparvédelemmel. Nagyon jól tudja, hogy az iparfejlesztés eszközeivel az állam ma nem rendelkezik ős hogy ma egész más irányban keli iparunkat fejleszteni, mint a háború előtt. Ma csonka-hazánkban a mezőgazdasági gyáripart, a nyersanyag-feldolgozó gyárakat kell fejleszteni, de nem a kézműipari cikkeket készítő gyárakat. Bankokat, birtokosokat, részvénytársaságokat rá keli kényszeríteni a mezőgazdasági termékeket feldolgozó gyárak létesítésére, hogy legyen iparunknak anyaga ős legyen Kivitel minél több, mert valutánkat csak az javíthatja Az iparcikkek terén pedig elégedjünk meg kisiparunk cikkeivel. Ajánlja egy szállítási ellenőrző bizottság felállítását, mely ellenőrizze, hogy az állam, városok, községek, intézmények, katonaság,rendőrség magyar iparcikkeket rendelnek e. Ennek a bizott Ságnak lenne feladata, hogy szervezze az egyes intézmények évi iparcikk-szükségletéről a kimutatást és azt az ipartestületekhez juttassa pályázatra való felhívás céljából. Ajánlja az ipartanács felállítását, mely az iparfejlesztés céljaira modern terveket készítsen és javasoljon. Fokozni kell a kisiparosban a szövetkezeti szellemet, mart egyedül, magukra maradva nem tudják a mai ^kapitalista rend hasznát élvezni, de egymással szövetkezve : olcsóbb anyaghoz, közös gépműhellyel könnyű ás olcsóbb munkához, olcsóbb hitelhez, közös árúcsarnokkal nagy megrendelésekhez és nagy tételekben való szállításhoz juthatnak. Ami régen a céh volt az iparnak, azok lesznek a jövőben az ipar szövetkezetek a kisiparnak. Abban a reményben, hogy a részletes tárgyaláskor a kisiparosok kívánalmai még jobban figyelembe vétetnek, elfogadja a javaslatot.
