Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-24 / 166. szám
Az Ipartestület helyzete. Mit mond Balkay Béla elnök? — 400 korona van a pénztárban. 2 EGRI NÉPÚJSÁG Eger. 1921. júl. 23. Az utóbbi napokban kósza hírek kezdtek szállóngani az Egri Ipartestület helyzetéről, amely éppen nem mondható «konstruktívnak«. Azt rebesgették, hogy nincs a pénztárban pénz. Elsején Balkay Béla •elnök nem lesz képes fizetni az alkalmazottakat. A Egri Népújság munkatársa fölkereste Balkay Bélát, az Egri Ipartestület elnökét, hogy nyilatkozzék : mennyiben felelnek meg a kósza hírek a valóságnak ? Balkay Béla elnök a következőket mondotta: — Sajnos, a hírek nem alaptalanok. Ebben a pillanatban az ipartestületi pénztárban nincs több 300—400 koronánál. A tagok nem fizetnek. Hiába minden felszólítás. — Hajtsa be az Ipartestület törvényes úton a tagsági díjakat, — mondotta munkatársunk. — Nem is lehet másképen. Eddig eljáró szedte a tagsági díjat, de ezt a rendszert megszűntettem, nehogy fölösleges zaklatást lássanak benne a tagok, akik úgyis tudják, hogy nem holmi táncköri tagsági díjról van szó és fizetnek, ha eljön az ideje. — Kérem, megalakítottuk a szakcsoportokat — folytatta Balkay elnök. Nem tőrödének a dolgokkal. S most olyan dilemma előtt állok, hogy nem tudom, miből fizetem elsején az alkalmazottakat. — Szegednek 14 szakcsoportja van. Győrnek is jóegynéhány. Mindenütt szépen prosperálnak. Úgy látszik, hogy az én személyem van az útban. Ekkora indolenciát nem is tudok másképpen feltételezni. — A titkárnak évi 12.000, a gépírókisasszonynak évi 9000 korona fizetése van, ami úgyszólván még cipőre sem elég. S még ezt az összegei is alig tudom előteremteni. Jó lenne, ha a hatóság felülvizsgálná az Ipartestület ügyeit és erős kézzel meg- rendszabályozná a destruktiv elemeket. Az illetékes hatóságok tekintélye forog kockán. Balkay Béla elnöknek teljes elégtételt kell szolgáltatni, mert ő volt az, aki az Ipartestületben eddig is fenn tudta tartani az egyensúlyt. Ilyen viszonyok mellett azonban lehetetlenséget nem lehet kívánni tőle. A jóságos lelkű szerzetes-főnöknő megmutatta a lánynövendékek refektóri- umát. A legnagyobb Ízlés, tisztaság van mindenütt. Otthonra találtak itt a gyermekek. Még a kápolnát néztem meg, ahol a félhomályban imádságos áhítat köszöntött felém. Amikor búcsút vettem a főnöknőtől, egy kép elevenedett föl a lelkemben. A sétáló kért kioszkjában öt mater kötögetett csöndesen. Az ő békéjük az Isten békéje; az ő szeretetük a szegények szeretető. A béke és szeretet hajlékában békére és szeretőire találtak a fővárosi szegény munkás gyermekek. Orv-gyilkos szervezet. Szerbiában betiltják a haza-ellenes lapokat. A. M. T. I. jelenti: A Draskovics szerb miniszter meggyilkolása után való nyomozás során kiderült, hogy Pribicsevics miniszter ellen is merényletet terveztek. A szerb sajtó felháborodva ír a kommunistákról, akik az államrendet igyekeznek felborítani és sürgeti a kommunisták elleni vizsgálat megindítását. Szarajevóban tegnap tüntető gyűlés volt a kommunisták ellen. A tömeg a kormányzóságnak emlékiratot nyújtott be, a- melyben követeli a bolsevisták letartóztatását és elitéltetését. Tegnap este a szerb kormány a Bel- grádból távol levő minisztereket tanácskozásra hívta össze, hogy a merénylők elleni büntetés foganatosítása felől intézkedjenek. Összehívják a nemzetgyűlést is, a- mely elé javaslatot terjesztenek majd, hogy az áilameilenes újságokat szüntessék meg! Draskovics minisztert tegnap délután temették el államköltségen, nagy pompával. HÍREK. Eger, 1921. julius 23. „Cserkészfiu vagyok, úgy nézzetek reám.“ A Káptalan-útcán sétáltam tegnap. Tiszta, csillagos este volt. Az utca is csendes, kihalt. Amikor a süketnémák egri intézetéhez értem, üde kardal harsant fel az iskola udvarán. Gyermek-hangok voltak. »Cserkészfiú vagyok, Úgy nézzetek reám U Benyitottam a kapun. A virágos udvar elején cserkesz-ruhás csapat énekelt. Megismertem őket. Ezek a borsodnádasdi cserkészek. 18 fiú és 8 leány. A cserkészcsapat parancsnoka, Benedek Béla el. iskolai tanító, dirigált. Olyan szépen daloltak, hogy a környéken kinyíltak az ablakok. Az útca is megtelt járókelőkkel. A «Szép Erdélyünk bérces ormán« c. dalt énekelték. Azután hálótermeikbe vonultak. Megismerkedtem közben Greisiger Ödönnel, az alparancsnokkal is, aki szintén el. isk. tanító. Mlinkó István, a süketnéma-intézet igazgatója megmutatta a cserkészek hálóhelyeit. A kisgyerekek már vetköződtek és álmosan néztek a tiszta huzatú ágyakra. Öt órakor mindig talpon vannak. Öt órától estig ugyancsak eltörődhetnek. Ma is 18 kilométert gyalogoltak. Az emeleten a kislányok vannak. Nem tudom, miért, a botokat a fiúk éppen az ő előszobájukban rakták le. A sarokban van a háromszögletű fehér liliomos cserkészlobogó. Olvasom a felírását: 103. Ez a 103-ik cserkészcsapat Magyar- országon. Nem tudom, van-e még sok sorszám a 103. fölött, de úgy érzem, hogy minél több van, annál biztatóbb a magyar jövő. A béke és szeretet hajlékában. Ebédelnek a fővárosi gyermekek. Játékot és gyümölcsöt kérnek a kislányok. Eger. 1921. július 23. Déli egy órakor csöngettem be az angolkisasszonyokhoz, hogy a fővárosi nyaraló gyermekek ebédjét végignézzem. A szolgálattevő nővér átvezetett a hatalmas parkon. A sétáló kert bejárójánál őrangyal-szobor áll. Halványlila petúniák nyílnék körülötte. Olvasom a szobor felírását: Bárhol vagy, lie feledd: Őrangyalod van veled.» A játék-udvaron Csíky Ida tanítónő fogad. Fehér kötény van előtte. A kezében fakanál. — Tejlevest főztünk amerikai kondenzált tejből és lazac paprikást. Mindjárt itt lesznek a kicsik. Fürödnek. Nem kell sokáig várnunk. A kicsik éhesen kanyarodnak be az udvarra. Valósággal megostromolnak. Már ismerik az «újságíró bácsit*. Két gyermek a közelembe furakodik. — írja meg, ke íves újságíró bácsi, hogy Luttenberger Kálmánnak és Klemen- tisz Józsefnek a nagy vízben is szabad volt fürödni. Az ebédosztás hamarosan megkezdődik. Kondérokban hozzák a paprikást, meg a tejlevest. A halpaprikás mellé szaggatott haluskát is kapnak a gyermekek. Mindenki a maga csajkájából, edényéből eszik. Födött helyen, a növendékek uzsonnázó asztala körül' telepednek le. A kis Prohászka Gyurinak valami fúrja az oldalát. Erősen pislog felém. — Jó dolgunk van, kérem — selypeg. — A Szépasszony-völgyben jó parasztasszonyok vannak. Sok gyümölcsöt kaptunk tőlük. Étkezés előtt íölállnak. Összeteszik a kezüket, elmondják az asztali áldást: «Édes Jézus szépen kérünk, Alid meg, amit adtál nékünk.» Az ebéd alatt bejöttek a materek is és a tisztelendő főnöknő, aki valóságos anyja a gyermekeknek. Például: egy kis lány semmit sem hozott magával. Ingecs- két és ruhát varrat neki. Csupa szívjóság. A rózsás arcú, szelíd ináterek mindent megtesznek a gyermekek érdekében. Különösen J . . . mater fáradozik, aki képes féléjtszakákon keresztül dolgozni. Babot fejt, főz, süteményeket készít. S mindig újabb és újabb meglepetéseken töri a fejét. A gyermekek nagyon szeretik. A kis lurkók egyébként feltűnően sokat esznek. S ez meg is látszik a vidám arcokon. 2 órakor érkeznek a kislányok. Dán- derer Mariska és Csoór Piroska vezetik őket. Egyszeriben körülfognak. Azt hiszik, hogy Budapestről jöttem. Csillag Bözsike «tisztelted a mamát«. Kránicz Mária «minden jót kíván és anyust csókolja«. A legkisebb a lányok között Tóth Irénke, aki csak «akkor megy haza, ha majd nagyon kövér* lesz. Mindenki fel akarja íratni a nevét. Herendi Mária, egy eleven barna apróság, a mamától kézimunkát kér. — Én csokoládét kérek. — Én gyümölcsöt. — Nekem baba kell. — Labdát szeretnénk. • Nincs labda. Nem tudunk játszani, — kiabálják az apróságok. Megkérdezem a kis Tűry Katalint, mit szeretne. Elgondolkozik. — Tíz koronát — feleli. Egy jóllakott kisfiú hozzám sompolyog. — Újságíró bácsi, írja meg, hogy a Német Annuska tanítónénit nagyon szeretjük. A tisztelendő főnöknő azután fölvezetett a hálóterembe. Mindenütt csend és komoly nyugalom. Ide nem hat el világi zaj. Érzem, hogy a béke és szeretet hajlékába járok. Sorra megmutatja a hálótermeket, a a szent Alajos-, szent Ágnes-, szent Filo- mena őrangyal - hálótermeket. Fehérfüg- gönyösek az ágyak. Most azonban, — nyári szünidőben, — az ágyrudakról hiányzik a vászonborító. A Sz. Alajos hálóban fekszik Korba Ilonka. Beteg. Fáj a feje. A tisztelendő főnöknő föléje hajol: — Szomjazol, kicsikém? — Tejet szeretnék, — suttogja a kis Ilonka. A tisztelendő főnöknő intézkedik, hogy a beteg megkapja a tejet.
