Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-12-25 / 293. szám

EGRI NÉPÚJSÁG 3 sítik, mégsem járja, hogy tőle egy «hazát­lan magyar» azt kérdezi: mit akar? Rög­tön megfenyegette dörgedelmes hanggal, hogy a felekezeti magyar iskolákat be­zárja köre egész területén. Miután kikia­bálta magát, valami cseh himnuszt akart elénekeltetni a gyermekekkel, mire az ifjú pap rájok intett és gyönyörűen rázendí­tettek az «Isten, áldd meg a magyart» ra; de már erre csak ennyit tudott mondani idegességében: «M'féle könyvből tanulnak ezek, hogy ilyen avult dolgokat énekel­nek?» A felelet ez volt: «Nem könyvből tanulták, hanem a hazaszeretet ott él a szivükben és azt senki fia onnan kitöröl­ni nem tudja.» Erre a hívatlan vendég el­szaladt. Ennyi volt a tanfelügyelői láto­gatás Málczán, s legközelebb már szurony- ! fedezet mellett fog látogatást tenni a tan- ! felügyelő úr, hogy óvja szlovák lelkét, ; mert niég ő is tanul egy kis magyarsá- 1 got a gyermekektől. A belső politika hírei. Andrássy nyilatkozata. — Új pártalakulat. Fővárosi tudósítónk írja, hogy And­rássy Gyula gróf egy fővárosi lap tudó­sítója előtt a következő nyilatkozatot tet­te : Nem igaz az, hogy nekem az októberi királypuccs előkészítésében bármi részem leit volna. Sőt ellenkezőleg, éppen arra törekedtem, hogy a kormány, a kormány­zó ős a király őfelsége között a megfe­lelő viszony létrehozása céljából egy mó dús vivendit találjak. Merő véletlen, hogy Őfelsége megérkezésekor Dénesfán tartóz­kodtam. Természetes, hogy eskümhöz hí­ven, személyemet minden fentartás nélkül azonnal Őfelsége rendelkezésére bocsáj toltam. Ez nem indokolja meg, hogy oly súlyos bűnnel vádoljanak meg, mint ami­ért fogságot szenvedtem. Ami azt a kér­dést illeti, hogy egyrészről a kormánnyal szemben, mily állást fogok elfoglalni, erre vonatkozóan ma még határozott választ nem adhatok. Annyit azonban leszögezek, amit becsületbeli kötelességnek is tartok, hogy oly kormányt nem támogatok, mely barátaimat még most is fogságban tartja. Eger, 1921. dec. 24. Lueskos, őszies idő volt, amikor Kis Idáról átmentem Kassára, mint a Magyar Távirati Iroda tudósítója. Egy kávéházban találkoztam a cseh sajtó-tudósító ügynök­ség egyik munkatársával. Beszélgetős köz bon felhívta a figyelmemet a Pravda (orosz újság) egyik cikkére. Megdöbbentett az a szomorú tragédia, amely a cyrill betűs orosz újságból felém áradt. Egy nemzet tragédiája ez; nemzeié, amely lezüllöit, tönkrement és az ősállati- asságba sülyedt. Az amerikai segítő-egyesületek gyer- mek-menhelyeket állítottak föl Oroszor­szágban. A bolsevisták hivatalos lapja közli, hogy a menhelyek a legszüksége­sebb ruhaneműeknek is híjával vannak. A kiutalt élelmiszereknek csak 5°/o a van flaeg s így természetes, hogy a gyermekek megszöknek a menhelybe való helyezés elől. Rengeteg gyermek az erdőkbe mene­kül, ahol vad állapotban élnek. Gyökerekből, füvekből ős fakéregből tengetik életüket. A gyomorbaj roppant pusztítást visz végbe közöttük.Legnagyobb részük teljesen eivadúlt. Hajuk hosszúra nőtt, kócosak és messze futnak, ha emberi lényre akadnak. Már teljesen megszokták az erdőt. Tájékozódni tudnak benne. A1 kalmas fekvőhelyeket, meleg barlangokat tudnak kikeresni maguknak. Az állatok iránt több bizalommal viselkednek, mint az emberek iránt. Az ősember ösztönei csodálatos azo üossággal ébredtek föl bennük a szükség nyomása alatt. Ösztönös leleményességet mutatnak és kitűnő szimatjuk van a táp lálék fölkutatásában. Mint a vadállatok kölykei, megtanúlták a lest, bár nagyon kevés a vad, amelvre vadászhatnak. Nagy részük már a beszédet is el­feledte és csak artikulálatian hangokat tud kiejteni. Egymás között nem nagyon beszél­getnek csak esténként bújnak össze a bar­langokban, vagy olyan helyeken, ahol biz­tonságban érzik magukat. vetkező hőnapok neveivel megjelölték, el­indulnak az éjféli misére. Mise után haza­érkezvén, megvizsgálják a hagyma dara­bokat. Amelyikben a só nedvesnek látszik, az annak megfelelő hónap is nedves lesz ; amelyikben a ső szárazon maradt, annak hónapja is száraznak ígérkezik. Ez ered­ményeket aztán az új kalendárium illető lapjaira feljegyzik. Szintén időt jósol a megyeszerte hasz­nálatos közmondásos megjegyzés: «Fekete karácsony, fehér husvét.» Nem nagyon örülnek a karácsonynak, ha az keddre vagy péntekre esik; «akkor tyúkot se jó űtetnyi, mer’ — e-zápű! e tojás és a mák is fírges lesz.» Egyes helyeken, mikor az éjféli mi­sére elsőt harangoznak, a lányok: kimen­nek az udvarra és felölelnek egy csomó vágott fát, aztán a felölelt darabokat meg­számlálják ; ha számuk páros, akkor a lányok a következő farsangon férjhez mennek. A Dunántúlon az. asszony éjféli mise előtt két csésze alá egy-egy gyűrűt tesz; az egyik alá jegygyűrűt, a másik alá pe­dig közönséges köves gyűrűt! —Mikor a miséről hazajönnek, igy szói a férjhez való leánynak: «Válassz a csészék közűi!» Ha a leány azt a csészét választja, amelyik alatt a jegygyűrű van, akkor még abban az évben férjhez megy. Szombathelyen és környékén divatos a gombóc főzés. A lá­nyok apró papírdarabokra férfineveket írnak és a megírt papírdarabokat egyen- kint tésztába takarják. Éjfélkor az össze- sodrott tósztagombőcokat a forróvízbe ve­tik és amelyik először kerül a víz színére, az rejti magában a jövendőbeli férj nevét. Vasvár vidékén, karácsony estéjén a háziasszony a kamrába levő élelmi szerek (gabona, köles, bab, borsó, mák, burgo­nya, stb.) mindegyikéből egy-egy marokra valót szed össze es ezt a keveréket egy lábasba megfőzi és a zagyvalékot aztán egy tálba a szobában levő asztal alá he­lyezi. Éjféli mise után a tálat az asztal alól előveszi és tartalmából ad a tehenek­nek, disznóknak, tyúkoknak, hogy egészsé­gesek maradjanak. Csak magyarok legyünk! Tegnapelőtt elindultam azzal a céllal, hogy valami játékfólót veszek még a ka­rácsonyfára ... Betérek egy játékos boltba, ahol a kereskedő egész garmadákat rak elém a különféle szórakoztató és tanulsá­gos játékszerekből. Egy lőversenyjáték kerül a kezembe... Érdekes és kedves játék, de magyarázat is kellene hozzá a gyerekeknek . . . Ott van ugyan a tábláján —- de németül. Ezt pedig nem érti meg az, akinek szánva van. Azt kérdem hát a kereskedőtől, vájjon nem lehetne-e ennek a játéknak a magya­rázatát magyarul is megkapni. — Hogyne kérem, hogyne, tessék pa­rancsolni. S már a kezembe is nyomta a kis cédulát, amelyről ékes magyar nyelven a következő szöveget betűztem le: Futoverschen. 1. Egon az értikes játékon 2 den részt vehetnek zintén többen ismidenik jétzo 10 vagy 20 márgat dor a Kasse ba mind- egyik gyáíza gab egx lovakot ezt betik elöiá bavál 2 luia közöt 1 szám közé tezí kozkát tob ős a kinek leknagyob számer van azkesti a játékot ha valaki dob egy stb, 10, 20, 80, akor füzet 2 mark ésát egyzer nem szabat tobni. 2. Ha valaki egy árok koz jön akor a helőn álva marat és 2 zer nem tobhat és fürzet 3 márkát er Kassaba ha valaki szerencsétlen és, vizbe esik 10 Markát füzet és ki lép a játékból a ki elözsör a leg­nagyobb zsámot elér az megnerte a játékot a meyi vei túléri anyi számmal visrakel mesu. szamot — Aki nem érti, ne is értse! Ebből következik, hogy a keresztény pártban személyemre vonatkozólag kény­telenek a kabinetkérdést felvetni, mert semmi esetre sem dolgozhatom együtt a kormány azon tagjaival, kik a kormánnyal szemben nem helyezkednek velem azonos álláspontra. Hangsúlyozom azofiban, hogy senkit szabad elhatározásában nem be­folyásolok. A jövő csütörtökön a kereszténypárt értekezletet, tart. Andrássy pártja ugyanis magába akarja olvasztani a Friedrich- pártoí, kiknek részvételével egységes ke resztényszociálista, de a szélsőségektől tar­tózkodó pártot akarnak alakítani. Az uj párt vezéréül Apponyit akarják megnyerni. Andrássy kifejti majd a pártban álláspont­ját s egyúttal felajánlja az elnökségről való lemondást is, amellyel megtörténnék a pártszakadás, vagyis a kereszténypárti miniszterek az anyapártból kilépnek. Ez­zel oly helyzet áll elő. hogy a kormány­nyal szemben egy erős ellenzéki tábor száll hadba. A hideg közeledtével a hatóságok szükségesnek látták, hogy a gyermekeket összetereljék és falvakban, városokban he­lyezzék el őket, hol legalább a farkasok ellen védelmet találhatnak. Valóságos hajtóvadászatot kell ren­dezni a gyermekekre; ez azonban csak a kisebb erdőkben jár eredménnyel. A gyer­mekek bemenek-űlnek az őserdőkbe, ahol valószínűleg csak a csontjaikat találják meg tavasszal. Jankovics Lajos dr. a M. T. I. külpolitikai tudósítója. Karácsonyi népszokások. Eger, 1920. dec. 24. Bizonyos népszokások, amelyek a karácsony utánra következő új esztendő ti tokszerűségére vonatkoznak, országszerte él népünk hagyományaiban. A jövendölések között érdekesek az időjóslások különös módjai, melyekkel a beálló új esztendőnek időjárását, áldásos, vagy káros voltát igyekeznek megállapítani. Erre való a Luca kalendáriuma ia. A Luca kalendárium így készül: A kalendárium-készítő Luca napja beköszön­téséül fogva (dec. 13. éjfél után) karácsony­böjtje végéig (dec. 24. éjfélig) megfigyeli a 12 napot. Minden napnak reggelét, dél- előttjét, délutánját, estéjét és éjjelét, felje- gyezgeti az egyes napok meteorológiai tüneményeit: ködöt, esőt, havazást, tiszta fagyos időt, borús időt stb. és a 12 nap­nak megfelelően, az egyes napok meteoro­lógiai tüneményeiből vont következtetések alapján, megállapítja az esztendő 12 hó­napjának időjárását. A vereshagyma - naptár karácsony böjtje estéjén készül. A vöröshagymát két­felé vágják és az egyik félhagymából ki­vágnak 12 réteget. E 12 homorú alakú hagymaréteget az éjféli misére való indu lás előtt sorban elhelyezik az asztalra, vagy gyúrótáblára. Mindegyikre tesznek egy egy adag őrlőit Sót és miután a ho­morú hagymarétegeket az egymásután kö­tWitflt gyermekek az oroszországi SstrMfya.

Next

/
Thumbnails
Contents