Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-12-24 / 292. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG MBiii3a«agKaaBB3»eatHii«gaaKSMa68aHa^8saKaii^gBa^3ii^arera»i*maraBBMa8iifBy-»-^*>«ai,'^SKaiUitaaBa8aa4ii lyi okok: az 1917. nov. 17,-i proklamáció, az 1918. október 25.-Í hadparancs, majd a flotta Jugoszláviának adása, végre az eck- ertsaui levél. Tárgyi okok: A piavei csata eltemette a Pragmatica Sankciót. Megszűnt a trónörökléc kérdése. Károlynak okvet­len sikerül legutóbb bevonulnia, ha a ki­rálykormány nem húzza a dolgot a mi­niszteri tárcák betöltésével. A legközelobbi ülés december 28-án lesz. Ezután Drozdy interpellációja követ­kezett, amely után az elnök, kellemes ün­nepeket kívánva, az ülést bezárja. Karaván indult — Mekka felé ... Boldog gyermekarcok. — Diákkaraván a Deák Ferenc-úton. — Hosszú a vakáció . . . Éljen a miniszter! Eger, 1921. dec. 24. Kedden délben a legtöbb iskola be­zárta kapuit karácsonyi szünidőre. A Fő­utca esak úgy ontja a diákot. Mindegyik­nek végtelen öröm és boldogság sugárzik ízeméből... Sietnek haza, különösen azok, akik a kora délutáni vonattal akarnak útra kelni, hogy lehetőleg ne veszítsenek egy pillanatot sem a régóta várt karácsonyi szünidőből... Sőt, már fel is tűnik egy diákkara­ván a Deák Ferenc-úton. Kicsinyek-nagyok egyaránt párosával, pakktáskával és egyéb csomaggal szép rendben igyekeznek kifelé. Mögöttük két prefektus a Szent Jőzsef- nevelőintézetből. Folyik a beszéd rendü­letlenül, mindegyik az otthonról beszél, apáról, anyáról, testvérekről, karácsonyról, korcsolyáról s nem tudom még, miről... A csomag nehéz, bizony váltogatják egyik kézből a másikba ... De nem igen panaszkodik egyik sem. Könnyű, édes most minden teher; szép, jő és kedves minden a világon ... Jóízűen nézek utánuk, igyekeznek az apró, footballtől edzett lábak, hogy mi­előbb elnyelhessék őket a Máv. kocsijai... Szerdán és még csütörtökön is tar­tott a diákvándorlás. A vasúthoz vivő űt már kora reggel, jóval a vonatindulás előtt, népes: a kifelé haladók úgyszólván mind diákok .. . Nyakamba veszem ón is a lábam, hogy utolérjek egy kicsiny cso­portot... Illetlen leszek és kihallgatom a beszédjükéi. Hárman vannak .. . Kis szőke gyerek az egyik, hosszú vékony a máso­dik, piroskópű, pufókarcű a harmadik . . . A kis szőke gyerek viszi a szót, a másik kettő csak ezekundál neki ... ... — Mit vinnék mást ? Nem érde­mes mindent hazacipelni; anyukám irta is, hogy ne igen vigyek semmit, mert hátha sokan lesznek a vonaton... A korcsolyám itt van ... A hétköznapló ruhámra meg fölvettem a zújruhámat. Aliig is tudok menni... De azért egész finom ez, kérlek szépen . . . — Könyvet nem viszel? Kockáztatja meg a kérdést az egyik. — Czö . . . könyvet... Mit beszélsz bo­londokat? ... Zsebregyűrtem a latint, de mást ugyan én nem viszek . .. Nem azér’ van a vakáció ... Te viszel? — Egy párat... De azért könnyű a táskám . .. Elhozhattam volna a holmimat csomagba is, de jobb lesz így; legalább otthon alaposan felpakolhatok . . . Most vágják máj’ otthon a disznót. . . Megint a kis szőke veszi át a szót, mert a kövérke koma azt kérdezte tőle: — Mit fogsz csinálni otthon? — Barátocskám, te azt kérded, hogy én mit fogok csinálni? Üjjé jó reggelt! Szórakozom, eszek, iszok .. . meg örülni fogok otthon mindenkinek ... Aztán segí­tek díszíteni a karácsonyfát... A testvé­reim még kis mulyák, ők még hiszik . . . Én már segíthetek, viszek is Mórásztul 1 kilő szaloncukrot, anyukám küldött rá pénzt, játékot meg mit Miskolczrul vittek ... Kibontottam, csak ügy kiváncsiságbul... De biz Isten, hogy csak megkóstoltam . . . Az állomás már tele kicsiny, nagy utassal. A pénztár előtt sort állanak. Mikor odaérek, egy kis diák akkor ejti ki kezé­ből a noteszt. Van is abban mindenféle csoda ... A pénz, a névjegyek (amelyekre rá van nyomtatva szépen K. L. főgimn. tan.) arcképes igazolvány, jegyzetpapíro­sok százféle repülnek az utasok lábai alá ... De a szemfüles nebuló mindent lát s egy-kettőre felkapkodja a kincseket, sőt még viccel is. — No ezek is megunták már az is­kolát, haza kívánkoznak . . . A hálás diák köztársaság-jót nevet... és várnak türelemmel, míg rájuk kerül a sor. A perron is tele. A korláton, pádon, csomagon, kufferen mindenütt diák, száz meg száz diák . .. Egy kis társaság fotballozik elmélet­ben : — Fogadjunk Miki, hogy nem tudná belőni egy goólt. . . Máshová megyek, a football nem ér­dekel ... A korláton két gyerek ül. Esz­nek. Szép sárga csemegét: sült tököt. . . Nem szólnak egy szót se, csak nyeldesik rendületlenül, amíg tart. Végre elfogy. A korláthoz mázolják a kezüket, aztán a zsebkendőbe. ■— 6 korona volt, — mondja az egyik. — Megérte. Mi most 6 korona? — vágja rá a másik. Aztán járkálnak, néze- gólnek s türelmetlenek nagyon . . . Végre jön a beszállás ideje. Rohanás, kiabálás, zűrzavar . . . Mindenki jó helyet akar és együtt akar mindenkivel utazni... S mikor elhelyezkednek, mindegyik a lép­csőre, ablakhoz tódul . . . Vitatkozás, nóta, fütyülés ... Már egy-egy cigaretta is elő­kerül . . . Sodornak és fújják a füstöt. Slukkerral. Egy rövidnadrágos jóízűen nézi egy kamasz egész cigarettázási mű­veletét és szól: — A zórán ki tuggya e eriszteni? A megszólított részéről egy lesajnáló pillantás következik és minden felelet he­lyett párhuzamos füstsugár a zórbúl. No de ilyet . .. Fújják a trombitát, fütyül a gép és a diákkaraván elindult Mekka felé . . . Bencze. —^ ---­« Hiszek egv Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ama«.» Karácsonyi piac. Eger, 1920. dec. 24. Az idő kellemes, majdnem olyan, mint tavasszal. Nem csoda tehát, ha a legköze­lebbi falvak asszonynépe fölvette telera­kott hátiját, kosarait és bejött Egerbe, a karácsonyi piacra. — Tejfel, tojás, barom­fi, apró malac, liba, kacsa és egyéb bőven akadt eladásra, no meg az apróságnak is kell valami cifra holmit vásárolni a kará­csonyfára . . . Olyat, amilyet a faluban, sajnos, nem lehet kapni. Tarka, változatos képet is mutatott a tegnapi hetivásáron az egri piac. .. Te­mérdek falusi kocsi, asszony, férfi, gyerek tolongott a piacon, az üzletek előtt. . . Benn az üzletekben is tolongás; alig tud ják kiszolgálni a vevőket. Zaj, kiabálás, kocsizörgés mindenütt. . . A Halas piacon kezdem szemlémet. Nagy viztőcsában állnak az asszonyok, csaknem egymás hátán, Egy néniké nagy dézsa mellett áll s egy félliteressel serény­kedik a kezében. Halcsikot árul, virgonc hosszú, eleven állatkákat. . . Némelyik ak­korákat vet magán, hogy kiugrik a vízzel telt dézsából. , . Jó keletje van a halcsik- nak. 20 koronájával adja félliterenkint. . . Persze viszik, mintha ingyért adnák. Finom böjti leves lesz belőle. Hal aránylag igen kevés van, tekin­tettel a Tisza ős a környékünkön levő sok halastóra. 50 koronába kerül az apró ponty kilója. Más halat nem is láttam. Sok a baromfi is. Kinálgatják a falu­siak és kofanőnéink is szívesen. Fölve­szek egy szép, jő húsban lévő pulykát. Lehet vagy 10 kilo. Az ára 540 korona. Hízott libát, ami szintén elég szép szám­mal volt képviselve, 700 koronáért adtak. Kacsa darabonként 260, csirke 160—20# korona. Tojást bőven lehetett kapni. Az aprókat 9—10, a nagyobbakat 12—13 ko­ronáért vesztegették. — Vadnyúl is sok volt, aminek darabonkint 340, két hetes kis malacnak 120 korona volt az ára. A malacot igen kapkodták, valamint a nyu- lat is, hiszen a bőréért adnak ma 10# 120 koronát. A Piac utcán levő üzletek előtt toloag a nép. Persze asszony a legnagyobb része. A boltosok majdnem mind az utcán he­lyezték el hatalmas mákőrlőiket . . . Min­denki őröltét, hiszen karácsony einem mál­hatik a mézes-mákos guba, meg a mákos «paigli» nélkül. A mák dekáját egy ko­ronáért őrölték nagy buzgalommal a bolti szolgák vagy napszámosok; csak úgy csurgóit már róluk a víz. . . A sertéshús-piac volt talán a legese»- desebb. Persze megvan ennek is a mag» oka. . . Mindenki, aki csak 1—1 disznóig- kát is hizlalt, most vágta azt le, hogy az ünnep kiteljék belőle. Tegnapelőtt alig is lehetett «böllért» kapni, mind el volt már Ígérkezve a disznótorandó házakhoz dél­előttre ide, délutánra oda. . . Különben a szalonnát 110, a zsírt 140, a húst 60 koto- náért adták. Borjúhús igen kevés volt, (60 K) de a mészárosok sokat vágtak. . . Elég nagy volt a forgalmuk is, hiszen az ünnepi marhahús leves sem maradhat el egyetlen asztalról sem. A marhahúsnak 40, a birkának 32 K az ára kilogrammonkint. A gyümölcspiac is élénk volt Ne* csoda. Minden termelő és kofa eddig dug- gatta, rejtegette tökéletlen almagubaeaait,

Next

/
Thumbnails
Contents