Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-04 / 276. szám
ÚJ maamam EGRI NÉPÚJSÁG ségnek ismét lesz alkalma gyönyörködni Frank Margit énekesnő kellemes hangjában és Meissner Imre karnagy művészi zongorajátékában. A műsort, amelyben az egyleti dalárda is több számmal szerepel, *Mi a hasa* című melodráma zárja be. Előadják : Csipke József egyleti tag és Thún G. Ottó, Thún Endre egyleti karnagy zongorakisé- retével és a dalárda közreműködésével. A Legényegylet célját megértő közönség bizonnyal az idén is szívesen fogja látogatni a kulturdélutánokat. És bár kötelező belépődíj nem lesz: anyagi -támogatását sem fogja megvonni a közönség azoknak a derék iparos- és kereskedősegédeknek egyesületétől, akik nehéz napi munkájuk után szívesen áldozzák fel esti szabadidejüket önművelésükre és estéről estére kitartó szorgalommal készülnek arra, hogy vasárnaponkint egykét kellemes félórát szerezzenek a közönségnek. Milyen lesz az új szinházifüggöny? Látogatás Korány József festő- és iparművésznél. Eger, 1921. dec. 3. Ma délelőtt Korény József festőművészt, (aki akadémiai templom-festő is) fölkerestem Széchenyi utcai műtermében. A kiváló festő- és iparművész éppen munkában volt. Egy cégtábla tervezetén dolgozott. Belépésemkor fölkelt az íróasztal mellől. S miután kölcsönösen üdvözöltük egymást, megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. — A szinházfüggöny terve hozott ide — mondottam. A közgyűlésen értesültünk, hogy ön kapta meg a hirdetési jogot. Korény mester szives készséggel halászta elő a rajzok rengetegéből a tervet. Ezalatt szót is néztem. A falon lógott az angolkisasszonyok templomának festési terve, meg a susányi kath. templomé. Az előbbi barokk-röneszánsz, az utóbbi románstílusú. — Az angolkisasszonyok templomát még 1912 ben festettem — világosított föl Korány. Régebbi templomfestéseim tervei sajnos Ungváron maradtak. Eddig körülbelül huszonöt templomot festettem Magyar- országon. De beszéljünk a színházi függönyről. Mondanom sem kell, hogy a régi túlzsúfoltsága mellett még művőszietlen is volt. A szinházfüggönyt röneszánsz-stílus- ban terveztem empire-vonatkozásokkal. A nagy mezőt jónikus oszlopok szelik át. Az oszlopfők — röneszánsz-stílusú, fogjuk rá, szatír — fejek. Az oszlopokat bestilizált babérfűzérek fonják keresztül s ugyancsak ezek a girlandok kötik össze a reklámtereket is. Huszonnyolc reklámtér van a függönyön. Jőrészük már el is kelt. A reklám-díj 2000 és 10,000 korona között váltakozik. Az összegben persze minden benne van: reklámdíj, festés, hirdetési adó. Arra a. kérdésemre, hogy vájjon megtalálja e számításait, így felelt: — Lehet, hogy eiszámítottam magam. Némi keresetről csak a Il-ik esztendőben lehetne szó. De — amint az Egri Népújság már megírta — csak egy esztendőre kaptam hirdetési jogot. A hirdetőkkel is csak egy esztendőre kötöttem szerződést. A következő esztendőkben — aránylag —• sokkal olcsóbb lenne a hirdetési díj, mert akkor már sok mellékes költséggel nem kellene számolnom. Ezeket mondottaga színházi függönyről a jeles iparművész. A lomtárba való ócskaságra ízléses függönyt varázsol. S a szép színházi függöny egyik fontos kelléke annak, hogy az ember felvonásközökben — jól érezze magát. Már most csak a hátulső zártszékek között bódorgó illatot kellene szagtalanítani. Egyelőre ki lennének elégítve az igények. Az Egri Népfőiska megnyitó ünnepét, mint már megírtuk, december hó 8-án d. e. 10 órakor tartják meg. D. e. 10 órakor kezdődik a ciszterciek templomában Veni- Sanctéval s ezután a főgimnázium tornatermében folytatódik a következő renddel: 1. Himnusz. Énekli: az Egri Polgári Dalkör. 2. Hevesvármegye Szabadoktstási Bizottságának ügyv. elnöke, Russtek Károly kir. tanfelügyelő üdvözli a vallás és közoktatásügyi miniszter és az Orsz. Szabadoktatási tanács képviselőit. 3. A vall. és közokt. miniszter s az Orsz. Szabadoktatási Tanács képviselőinek válasza. 4. A vármegye részéről Isaák Gyula alispán és 5. Eger város nevében Trak Géza h. polgármester mondanak beszédet. 6; A népfőiskola hallgatóinak nevében beszél Vass Sándor. 7. Szavalat. Mondja: Huppauer Flórián népfőisk. hallgató. 8. A népfőiskola tanári testületé nevében beszél: Werner Adolf dr. c. kir. főigazgató, a nópfő- isk. igazgatója. 9. Szózat. Énekli az Égri Polgári Dalkör. — Kívánatos lenne, ha nemcsak az értelmiség, hanem az iparos és földmívés osztály is minél nagyobb számmal jelennék meg a megnyitáson. Evvel is kifejeznék rokonérzésüket az intézmény iránt. zések, takarók kendők stb. A földmivelés- ügyi minisztérium háziipari osztálya is hóna alá nyúlt immár a kövesdieknek és támogatja az Iparszövetkezetet, hogy minél több népipari termék gyűljön össze a kivitel céljaira. A földmívelésügyi minisztérium háziipari osztálya részéről dr. Juhász Jenő, min. osztálytanácsos, tanácskozást tartott ebben az ügyben, amelynek az lett az eredménye, hogy megindították a tőkejegyzést az Iparszövetkezet kereteinek kibővítése céljából. Sőt, már folyik is a termelő munka Gaál István főkántor, szövetkezeti elnök irányítása mellett. A legközelebbi cél az, hogy külföldön karácsonyi bábuvásárokat rendezzenek. Tehát bábukat készítenek, amelyek mintáit Bikkfalvy Helén, iparművész készítette el. A figurákat aztán szépen felöltöztetik gyönyörű, díszes matyó-ruhába ... Adnak rája pántlikás takaros szoknyácskát, patyolat ingvállat, arany- ba-ezüstbe játszó pruszlikot. .. Aztán útnak indítják őket és a csöppnyi babák kitipegnek Amerikába, Hollandiába, Svájcba, Svédországba! S bizonyára szívesen látják majd őket az idegen országok gyermekei. Hiszen a gyermekek mindenütt egyformák : ők is bölcsőbe, kis kocsiba fektetik, ültetik majd a kövesdi babát; megcsodálják kék szemét, piros arcát, virágos szoknyáját, csillogó pruszlikját . .. , Idegen altatődalt fognak nekik énekelni Aztán majd a sarokba dobják őket és elfelejtik, vagy leszedik róluk a csillogó éket, ruhát, mindent.. . Majd lefejezik, kitépik lábát, kezét a magyar babának ... Nem baj! Babasors. De kitipegésük- kel szaporodni fog a magyar vagyon s gyarapodni fog a külföld előtt a magyar nép becsülete. És ez is sokat ér ma, amikor annyira elhagyatottak vagyunk . . . A Katolikus Legényegylet kultúrdélutánja. Eger, 1921. dec. 3. A Katolikus Legényegylet ma, vasárnap délután 5 órakor rendezi egyleti dísztermében idei első kultűrdélutánját. Ennek tartalmas műsorából ki kell emelnünk a magyar katolikus közélet egyik kiváló vezérének, Hindy Zoltán dr. fővárosi ügyvéd, v. országgyűlési képviselőnek, az Országos Kát. Szövetség igazgatójának előadását. Ezenkívül a közönA regény második fele a mi büszkeségünk: az egri vár vívásának nagy tudással, nagy szívvel, de mindenek fölött bámulatos ember- és lélekismerettel megírott története. Meg vagyok győződve, hogy fölösleges ismertetnem. Valóban nem érdemli meg az egri nevet, aki még nem olvasta! Csak hogy bizonyítsam, mily munkát végez az író képzelete és érzelmi világa egy egy jelenet aprólékos kidolgozásával, emlékeztetek íme az egri nők harcának leírására. (304 1.) A képzelő tehetségnek, a minden aprólékos vonást nyomon követő figyelemnek, az együttérzésnek mekkora munkája egy- egy ilyen színes leírás: — csak az tudja értékelni, aki feszült odaadással, tüzetes analízissel olvas, — vagy aki már maga is próbálta az írómestersegnek e feladatát megoldani. Hogy pedig mennyire emberi Gárdonyi minden alakjának viselkedése, cselekvése, szava, példa rá a két anya s a két gyermek találkozása a regény végén, mikor a kis Bornemissza Jancsikát visz- szahozza a kis Sselimnek az anyja. Keny- nyet szöktet a szembe ez a kevés szóval, de annál több megérzett érzéssel festett jelenet. (328. lap.) Aki az Egri csillagokkal csillogó emléket állított Dobónak és vitéz baj társainak; aki tehetségének legjavát a mi várunk dicsőítésére áldozta; aki e munkájával is örök helyet biztosított magának a magyar irodalomtörténet lápjain: — méltó arra az a Gárdonyi Géza, hogy az egriek első nagy büszkeségükkel, Dobó Istvánnal együtt emlegessék. Az karddal, ez tollal szerzett becsületet az egri névnek. S ki tudná megmondani, melyik drágább, melyik nemesebb?! Hogy az egri vár költőinek sorozata teljes legyen, megemlíthetem Tóth Kálmánt, aki színpadra viszi hőseinket s Dobó Katicájával szinte keresztnevet adott az egri nő típusának. — Említhetem Tárkányi Bélát, aki az Egri amazon nal örökíti meg a harcias egri nőt, aki hat véres tarfőt, hat görbe kardot temet bosszúja jeléül harcban halt férje hantjaihoz. Említhetem Zalár Józsefet, ki remekbe készült szonettjeivel áldoz Dobó emlékének. Említhetem végül az egész magyarságot, hisz a magyar ma se tud ennél szebb, teljesebb, el- ismerőbb dicséretet mondani: Kivívta az egri nevét. * Nagy Magyarországnak is kevés vá rosát, Csonka-Magyarországnak még kevesebb városát kapcsolják oly erős szálak a történeti múlthoz, mint a mi városunkat, Szent István kora, a husszita harcok, a török-átok ideje, a kuruc szabadságharcok, az abszolutizmus kora, a nyakas ellenzékieskedés ideje mind mély^ nyomot hagytak a város történetében. És mivel egészen a 67-es kiegyezésig a nemzeti történelmet nyomon követte, sőt olykor elő is készítette, irányította is a nemzeti irodalom : városunk kapcsolata az irodalom- történettel ép oly szembetűnő, mint a nemzeti történettel. Kliónak is, Kaménának is sok dolgot adott a századok folyamán Eger. De mind történelmi, mind irodalmi dicsőségünknek sugarai az egri várból világítanak elő. Azt akartam megmutatni, hogy e sugarak oly erősek, hogy a leg- ragyogőbb lángelmékben találták meg rokonaikat. Hiszen még a zörgős szavú Tinódi is nagy alakja az irodalomnak, mert ő írt először hatalmas kötetre való verset; Balassy Bálintnak, a XVI. század turbó- kóló vadgalambjának, hangját csak Csökön ay lágy trillái csöndesítik el; Vörös- martyt a költőkirály címmel tiszteli meg az irodalomtörténet; Gárdonyi Géza meg legnagyobb a magyar lélek és a magyar nyelv ismeretében. Arra akartam magyar lelkűket hajlítani és magyar szívüket buzdítani, hogy ma, mikor Eger vára Csonka-Magyarországnak megint végvára lett: becsüljük meg, tiszteljük és szeressük végvárunk, városunk emlékeit, könnyel-vérrel verejtékkel áztatott földjét, — mert a szülőföld szeretetéből sarjadzik az egész magyar hazát átfogó nagy szeretet, melyből elóbb- utóbb ki fog fesleni az eléggé meg nem becsült, de most százszor megsiratott, mil- liószor visszaőhajtott Nagy-Magyarország!
