Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-12-03 / 275. szám

Ara 2 korona. Eger, 1921 december 3. szombat. XXVMi. évi. 275. sz. Klépujjág Sififizctéii dijak postai szállítása ai Íjész ás félévi előfizetést nem fogadónk el. Pegged évre 150 K. — Egg hóra 50 K. ­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatalt Liceuml ngomda< Telefon szám 11. Bficsú Ifyngatmagyar országtól. Eger, 1921. dec. 2. Kedden, 1921. november 29-én befeje­ződött Nyugatmagyarország megszállása.. Egy jó darab áldott ősi földet temet­tünk el ismét, hogy eleget tegyünk annak a sokat emlegetett átkos papírosnak, amit trianoni békének neveztek el... Ez az a béke, amely új országokat teremtett a vén Európa romjain; ez az, amely rettenetes kíméletlenséggel tört össze mindent: ősi jogot, ősi erényeket, hagyományokat, szent érzéseket, viszont a hűtlenséget, az árulást, a becstelenséget diadalra juttatta. És kiölte a testvérnem- zetek, a történet folyamán összeforrott államok polgárainak szivéből azt az ér­zést, mely az együttélésből, az egymásra­utaltságból fakadt, mely ellenséggé tette a barátot, mint minket a testvér Ausztri­ával .... Fáj, végtelenül sajog szívünkben a fájdalom a délvidék elvesztése miatt; fáj a románok rettentő rablása: Erdély. Vi­gasztalan a Felvidék elszakításának ténye, de megdöbbentő az osztrákok hullarablása: azoké, kiket a magyar kebel melengetett és táp’ált, kik velünk haladtak a história számtalan megpróbáltatása közepeit, kéz a kézben, egymást támogatva, mint civa­kodó, de azért mindig megbékülő két testvér .... .... Csalódott szivünk minden kese­rűségével átkozunk meg ebben a pillanat­ban. Ausztria! De titeket, ott maradt ma­gyarok, nem feledünk soha ___ s búcsú­z unk tőletek : Isten veletek derék ponzich- terek, hiencek és horvátok, Isten áldjon felsőőri ősi magyarok .. . Nem felejtjük a Lajta hegyet, sem a a festői dombsort s más, tegnapelőttől Osztrák Alpokká lett Magyar-Alpokat . . . Isten veletek, kicsiny folyócskák: Lajta, Vulka, Répce s a többi. . . Amíg vizetek a mi Alföldünk felé igyekszik: addig gondolatunk, vágyunk, reménysé­günk, bizalmunk a tiétek .... Isten veletek, régi váraink, melyek­nek omladozó falai a világ végezetéig magyar dicsőségről susognak: Szarvkő, Fraknő, Lónzsér, Kabold, Léka, Rohonc, Borostyánkő, Németujvár ... Isten vele­tek ... és ne feledjétek, hogy nemcsak a török érezte bennetek a magyar öklöt hanem az osztrák sógor is nem egyszer . . odaát! Isten veletek, műemlékeink, iskolá­ink, bányáink, telepeink .... Ügyeljetek, ha üt az óra. Figyeljetek, ha megharsannak a trombiták,.. . mert akkor már nincs messze az az idő, mikor ismét egymás keblére borulhatunk! Személyi hir. Hindy Zoltán v. képvi­selő, az Orsz. Kát. Szövetség igazgatója, ma, szombaton, Egerbe érkezik. Vasárnap délelőtt a Kér. Szociális Egyesületben, dél­után pedig a Katolikus Legényegyletben fog előadást tartani. Az egri jótékony egyesületek és az Amerikai Segítő Misszió. «Mink is megmozdultunk.» Eger, 1921. dec. £ Lapunk szerdai számában megírtuk, hogy azok az adományok, amelyeket az Amerikai Segítő Missió szánt a miskolczi- aknak, immár megérkeztek rendeltetési helyükre s néhány nap múlva, már szét is osztják azokat a miskolczi jótékony- egyesületek az igényjogosultaknak. A hír­rel kapcsolatban megjegyeztük azt is, hogy jő lenne, ha erre a hírre megmozdulnának a mi jótékony egyesületeink is. Nem azért mondottuk ezt, mintha kőtségbevontuk volna ezeknek a tisztelet­reméltó szervezeteknek jótékony munkál- kodását, vagy éppen elégedetlenek lennénk emberbaráti igyekezetükkel . . . Sőt, most is készséggel megállapítjuk, hogy ezeknek az egyesületeknek tagjai vetélkedve igye­keznek letörölni embertársaik arcáról azo­kat a könnyeket, amelyeket a szenvedés, a nyomorúság varázsol oda. . . . Tettük azonban azt a megjegyzést azért, hogy figyelmeztessük egyesületeink vezetőit arra, hogy Csonkamagyarország falvai, városai hosszú hónapok óta verse­nyeznek az amerikaiak emberbaráti jóté konyságáért. .. Minden alkalmat megragadnak arra nézve, hogy kérelmüket mielőbb elintéz­zék, kilincselnek, összeköttetést keresnek Az egri vár költői. — Részletek Tordai Ányos vasárnapi előadásából. — III. Vörösmarty Mihály. Ma, mikor oly fennen hangoztatják, hogy a művészet önmagáért ál és teremt s mikor e jelszó cégére alatt mindenféle vásári cédaság bejutott a művészet temp­lomaiba: — ma már alig tudják érteni és értékelni azt az erős kapcsot, mely száz óv előtt a magyar irodalmat s a magyar nemzeti — mondjuk világosan — politikai «életet összefogta. Száz éve indult meg a negyedszázados küzdelem a nemzet éle­tében, mely a rendiség, az ősmagyar tu­nyaság s a nemzeti érzésről annyiszor megfeledkezett — mondjuk — konzervati­vizmus romjain új Magyarországot akart teremteni. Széchenyi kibontja a zászlót s a zászló leghívebb lobogtatója, az új esz­mék legmunkásabb magvetője a magyar irodalom. Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza, Toldi s ennek a 25 évnek minden neves és névtelen írója nem a koszorúért, nem a hervadatlan babérért dolgozott elsó sorban, hanem, mert magyarnak tudta ma­gát: nemzete javáért; nem a maga szob­rát akarta egyik is fölemeltetni, Hungária édesanyánk szobrának a nagyságán, pom­páján, ragyogásán dolgozott a toll, az ecset, a véső. A 25 éves Vörösmarty Mihály is a nemzeti gondolat szolgálatába áll lángoló tehetségének minden rezdülésével. Mivel buzdíthatja az elpuhult magyart, mivel serkentheti tettre a tétlen nemzedéket, mi­vel tanítsa áldozatosságra az önzó szí­veket ? A jövőt csak sejteni lehet, a jelent csak siratni lehet, de a múltat — a dicső­séges, a lelkesítő, a fájdalmas büszke múl­tat csak dicsérni lehet. A dicsó magyar műit képeit kell a költészet hímes arany­szálaival odavarázsolni a jelen küzdő nem­zedékek szeme elé. íme, lássátok atyái­tokat, akik megszerezték, vérrel-vassal, hittel, bizalommal megtartották országto- kat és fenntartották fajotokat; lelkesülje­tek az ősök tettein, fáradjatok, szenved­jetek, dolgozzatok'ti is, — mert újra meg kell alapítani a hont, újra le kell rakno­tok alapjait fennmaradástoknak. Ezért énekli meg a honfoglaló hősö­ket Zalán futásában; ezért dalol a ma­gyar keresztény lovagvilág legelső hősé­ről, szt. Lászlóról Cserhalomban s ezért zeng a csodásszavú lant a magyar vitéz­ség ős önfeláldozás testet öltött eszményé­ről, Dobó Istvánról, Eger című, majdnem 3000 soros époszában. így értjük meg s így bocsátjuk meg neki, hogy a lelkese­dés és a csodálat szférájába emeli hőseit, hogy nem embereket, félisteneket rajzol. Hisz annyira kevélyek és büszkék va­gyunk, hogy csak azokat fogadjuk el pól daképekül, akiket igen magasan érzünk magunk felett. A régi dicsőség lantosának hangja csendül a bevezető sorokban : Megnehezült az idők viharos járása iölöttecj. Oh haza! halmaidon s letarolt alföldi meződön Régi halál lakik és dühödötten táboroz a harc. Aztán lehetne-e igazabb és hangula­tosabb képet festeni Dobó váráról, a puszta vidékről, — a várat őrző vezérről: Díszesen áll Eger a termékeny völgybe kitéve, S mintha leélt idejét álmodná vissza, megaggott Várkoszorúzta fejét kisded dombhátra lehajtja: Bús mormolva fut a testvérhabu csermely előtte, Partjainál szüzek és nem enyelgő gyermekek egymást S a boruló tájat félénken nézve bolyongnak. ...Fenn pedig, a haza bánatját hordozva szívében All a harci Dobó ... mozdulatát nem látni fejének, Nem hadütő hős karjainak, de szemében ölő tűz, A szabad elszántság megemésztő lángjai égnek. Nem szándékszom végigfejtegetni az egri vár vívásának e legragyogóbb leír*-

Next

/
Thumbnails
Contents