Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-11-23 / 266. szám

Ara 2 korona.

Eger, 1921. november 23. szerda. XXVI11. évi. 266- sa.

£íSfifiz«té*i dijak postai szállítással €«ftsz és félévi előfizetést nem fogadónk el. Hfepffied évre 150 X. — Egg hóra 50 K. A testi munka,

kezd kimenni a divatból. Pedig ez volna az a bizonyos termelőmunka, amitől sorsunk jobbrafordulását várjuk. Ez jelentené az élet könnyebbségét: a tisztességes árú élelmet, ruhát,s minden mást, ami megélhetésünknek szükséges tényezője.

Az államhatalom sohasem szűnik meg hangsúlyozni a testi, a termelő munka fokozásának szükségét. Erről beszélnek politikusaink, neves nemzetgazdászaink. Erre nevel sok modern iskola. . .

Mégis mit látunk ? A testi, a termelő munkától mindenki idegenkedik és a konjunktúra kihasználására a mai viszonyok között nagyon alkalmas kereskedői pályára tolong. Új alakok bukkannak fel a piac, az utca, a vásár látóhatárán és minden elképzelhető olyan helyen, hol az emberek zsebére lehet számítani. Majd a könnyű kereset elkapatja őket; tevékenységüket folyton bővítik s lassankint a kereskedelem minden ágára kiterjesztik. Belőlük lesznek a legnagyobb árdrágítók, spekidánsok, siberek, csalók, hamisítók, a könnyű élet mindannyi lovagja.

Elszomorító jelenség ez, mely kétségtelenül társadalmi bajok következménye, de egyszersmind további nagyobb bajoknak csíráit rejti magában. Megcsúfolja a közgazdaság egyik legfontosabb, legsarkalatosabb elvét, az egészséges munka- megosztást. Az aránylagos munkamegosztás nélkül pedig nincs erős állami élet.

Az úgynevezett konjunktúra-kereskedelem e mellett hatalmasan veszélyezteti a tisztességes anyagi és erkölcsi tőkéjű kereskedelem érdekeit. Hány kereskedőnk van mai napság, kinek üzlete mindig üres, ki úgyszólván csak tengődik a mai viszonyok mellett? Mert akármilyen régi cég is, akármilyen becsületes, tisztességes hire van: nem tudja felvenni a versenyt avval az élelmes kúfárral, akinek az Isten szabad ege alatt van a boltja s egymaga képviseli az egész üzleti személyzetet.

Természetesen a fogyasztőközönségre is nagy bajok hárulnak ebből, mert a legtöbb visszaélést ejiek a hivatásnélküli emberek követik el.

A hatóság feladata, hogy gondja legyen egyrészről a szerzett jogok védelmére, másrészről a közönség érdekeire is. A hatósági engedélyek megadásánál ne csupán a kérő személy érdekeit és viszonyait mérlegeljék, hanem arra is tekintettel kellene lenni, hogy az alkalmi kereskedelem még jobban el ne fajuljon s ne veszélyeztesse senki érdekeit.

Talán majd ez az eljárás segít valamit azon a termelő munkán, amely mai napság egyedüli út a megállapodott gazdasági megerősödéshez. Bl.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE.

Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kladéhiwaial« Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Szép utca: szép város.*)

Irta: Gárdonyi Géza.

Eger, 1921. nov. 21.

Polgármester urak !

Van-e önöknél városszópítő bizottság? Ha van,'miért hogy csak a kertészeti szépítésekre gondolnak, meg az utcák aszfaltozására ?

Ajánlanám figyelmükbe, hogy a legtisztább és legparkosabb város képét is elrútítják a kereskedők és egyéb üzletesek ordító betűs cégtáblái. Még a magyar nevű cégtáblák is, vagy épp a falra feketézőt nevek.

Mennyivel szebb volna, ha a boltoknak csupán valami kép vagy szobor volna a megkülönböztető jegyük, — mint ré- gente is volt, — csakhogy ma már szebben, okosabban, magyar voltunkra is gondolva.

A házépítők is ma már olyan házakat építenek, amelyekben a szem is gyönyörködik. De hogyan elcsúfítja a szép csipkőzetű habtorta-házat is, ha rákerül egy messzire üvöltő nagy feketebetűs Weiss Jakab, Goldmann vagy Kohn és több más efféle rút idegen szó.

Mennyivel szebb volna, ha Weiss Jakab boltja fölött egy szép fehér holló, vagy akármi más fehér állat díszítené a házat akár freskó-képben a ház homlokát, akár márványban, vagy hacsak kis ajtófestményben is. Mellette meg a Goldmann- boltot egy aranyozott páncélos vitéz, vagy arany almafa, vagy aranyat szóró angyalkép jegyezné. S vájjon Kóhn úr nem választhatna-e valami szép képet a város- szépílő bizottság megkérdezésével, — és ha lehet, magyar embert ábrázoló képet, amely cég-képnek is alkalmas.

A betűknek, akármi nevet jegyeznek is, nem volna szabad két-három méternyi távolságnál messzebbre látszaniok. így aztán egy-egy városi utcának a tekintete kellemes lenne a szemnek. A kereskedők nem vesztenének vele, hiszen Weiss urak, Goldmann urak és Kóhn urak nevét csak a vigécek szeme keresi messziről. A helybeli lakosság meg név kiirás nélkül is hídja: mi a boltos neve. Kisvároson még a házak belső lakóit is utcáról-utcára elmondja egy-egy odavalósi. Hát névtáblának elég akkora betűs, mint az ügyvédek, orvosok névtáblái.

A kereskedők hát semmit se vesztenek, ha a városcsúfító nagy névtáblák helyett képekkel, vagy szobrokkal jegyeztetik meg a boltjukat. A város tekintete pompássá válik, szemnek és szívnek egyaránt kedvessé.

*) Ez az érdekes és megszívlelendő cikk «A Nép« c. budapesti napilapban jelent meg és köz érdekű voltánál fogva közöljük.

S gondoljunk csak arra is, hogy nyomorgó festőművészeink és szobrászaink hogyan találnának egyszerre új teret a művészetüknek s kenyeret is az asztalukra.

A városoknak csak egy közgyűlési határozatába kerülne ez : mondják ki, hogy nem tűrik többé a város főutcáin a kereskedések, vendéglők, kávéházak és egyéb üzleteknek nagybetűs nevekkel való nevezését. Sem falon, sem cégtáblán, de sehol. Az üzletek megkülönböztető jegye ezentúl csakis kép, vagy szobor lehet. A városszépítő bizottság díjtalanul ajánl témákat és előállítókat, kik a megbízást vállalják. Fenntartja azonban magának a jogot, hogy a legkisebb ilyen, nyilvánosságra szánt képnek a vázlatát is megbírálja ős engedelmezze, vagy ha kontárkéz munkája, elvesse.

A kereskedők bizonyára csakhamar megértik, hogy a legszebb névnél is szebb ős jobb a kép. Legfeljebb, ha a költségen aggodalmaskodnak. De hát csakhamar megismerik, hogy fölösleges az aggodalmuk : nem olyan festőkről van szó, akiknek a nevét is meg kell fizetnünk. A névtelen festők meg kőt színnel is festhetnek jó képet s harminckét színnel is rosszat. Minden kép megfesthető egy nap is vázlatosan, de azért szépen s ugyanaz a kép festhető hónapokon által is, de akkor mar szobába való.

Ügyesen rajzoló diákfiúk is rajzolhatnak, festhetnek cég-képeket. Mert hiszen cég-képekben senki sem követel eredetiséget: rajzolhatják, festhetik könyvbeli vagy ujságbeli képekről. Tengődő diákoknak kész kenyérkereset, városnak szépülése, kereskedőknek meg nem kerül több pénzébe, mint az ocsmáDy nagy névtáblák.

A szobrászat is ma már csak az egyes művekre nézve költséges. Ha a kereskedők megértik, hogy nekik is jobb, meg a városukat is annyira megszépíthetik, amennyire elrútítják most a cégtábláikkal : bizonyára a szobrászok figyelme is ráirányul az új iparágra. Az egyes művek ma már könnyen sokszorosíthatók gipszben, cementben és m᧠gyártott kövekben, amelyek formákba önthetők. És hát vasban, bronzban, ónban is.

Akik csak vékonyan ereszthetik a költséget, olcsó, kész műveket vesznek. Viszont a módos kereskedők szívesen tanácskoznak majd a szépítő bizottsággal, hogyan becsiiltessők meg a nevüket és hogyan becsüljék meg maguk is a városuk ábrázatát.

A városszépítő bizottságba a helybeli iskolák történelmi professzorait is meg