Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-11-22 / 265. szám

Ära 2 korona. Eger, 1921. november 22. kedd. XXVIII. évf. 265. *a. Stiafizetési dijak postai szállítássá Ifitz és félévi előfizetést nem fogadunk el. He^ed évre 150 E. — Egg hóra 50 K. — POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. Szerkesztőség t Eger, Licenm. Kisdóhivatal i Líceumi ngorada. Telefon szám 11. Borjúsült és százmillió korona, Eger, 1921. nov. 21. Ne tessék csodálkozni a furcsa címen, mely az apróhirdetések anyagára, vagy pedig az álmoskönyv ötletszerűen csopor­tosított képeire emlékeztet. Valóság az egyik is, a másik is. A borjúsültet a hű­vösvölgyi rablógyilKos vacsorázta a vizs­gálati fogságban ; a százmilliót pedig Pick Marcell nyerte addig, mig a börtönben ült. Megható két dolog. A humanizmus örömkönnyeket sír: ime, ilyen jő dolga van nálunk azoknak, akik letértek az annyiszor hangoztatott jogrend útjáról. A hűvösvölgyi betyár kelepcébe csal egy gyámoltalan idősebb asszonyt. Előre elkészíti a hurkot, alnellyel majd megfojtja, hogy azután kényelmesen kirabolhassa. Az elhatározást tett követi. Az áldozatot megtalálják s a nyomozás során letartóz­tatják a gyilkost, aki végre is megtörik és bevallja tettét. Erre azután nyugodtan megvacsorázik: borjúsüitet burgonyával. Megható valami ez, kérjük szépen. Budapest kellős-közepén így vacsorázik a rablógyilkos, a gonosztevő ugyanakkor, amidőn száz és százezer embernek pár harapás száraz kenyér is alig jut vacso­rára. És ez a gonosztevő egyébként is kedvezőbb helyzetben van, mint sok millió becsületes ember. Tiszta, száraz, egészsé­ges szobában lakik, nem vasúti kocsiban didereg. Becses egészségére akár két or­vos is vigyáz, holott a tisztességes ember­nek egyre sem telik . . . A Pick Marcell bankár dolga sem utólsó. A történet röviden ez: A Britannia-szálló különítménye an­nak idején elkobozta Picknek, küldönce által Bécsbe szánt, tízezer dollárját, huszon­ötezer márkáját és százezer szokolját. Az elkobzott valutákat felküldte a pénzügy­minisztériumba, ellene pedig valutacsem­pészés miatt följelentést tett a rendőrségen. A valutákat ezelőtt mintegy négy héttel tudta visszakapni. Pick fogsága ide­jén is élőnk figyelemmel kisérte a tőzsde minden megmoccanását. Spekulált. Mikor a hőssz-mozgalom a valutákban tetőfokát érte el és a dollárért már 1250 koronát is fizettek, ekkor adatta el Pick dollárjait, vala­mint a többi idegenvalutát. Az üzlet nagysze­rűen sikerült. Pick Marcell nem kevesebb, mifit százmilliót keresett az idegen pénzeken. íme, kedves magyarom, igy lehet va­gyonhoz, nagy vagyonhoz jutni! Míg te esőben-sárban mászkálsz a dolgod után; míg egész életed alapvető tanúlmányait felhasználva, reggeltől estig munkálkodói; mig ezért gyönge tengődósben van részed: addig kényelmes szobából, spekulálva — 100 milliót lehet keresni... így fest nálunk a «jogrend« .. . Tudományos int«zményeinH hódolata TárHányi Béla cmléKéneK­Eger, 1921. nov. 21. •A Tárkányi ünnep nemcsak Eger városának ünnepe volt. Országossá avatta azt a magyar tudományos intézetek ben­sőséges részvétele. A Magyar Tudományos Akadémia Gárdonyi Gézával, a legnagyobb magyar íróval, küldte el a szokásos pálmalevelet Tárkányi emlékének. A közönség tomboló lelkesedéssel ünnepelte Gárdonyi Gézát, a nagy egri remetét, aki igazán csak nagyon kivételes alkalmakkor jelenik meg személyesen a nyilvánosság előtt. Beszéde, megjelenése ilyenformán igazi fénypontja volt az ün­nepélynek. A régi írók, költők úgynevezett társadalmi mértékét hasonlította össze a maiakkal. Régen, nem igen volt becsült az írói, költői mesterség. Az ezek életéből vett példák is azt mutatják; Csokonayhoz pl. nem akart feleségül menni Vajda Júlia, mert csak költő volt, olyan semilyen mes­terségéi .. . Ma más a helyzet, az írók ős költők nagy nemzetnevelő és átalakító feladatát elismeri és méltányolja a társa­dalom. Milyen jó embernek lenni, hogy élvezhetjük az írók és költők lelki kincseit és milyen jó magyarnak lenni, hogy a magyar történelem nagy eseményeit szív­hatjuk magunkba költők dalaiból, írók műveiből. Tárkányit is, mint a régebbi idők költőjét ünnepeljük, kinek lelkét a i vallás és haza nagy eszméi izgatták és termékenyítették meg. E költők művei tartják fenn a nemzeti öntudatot a ma­gyarság között . . . Túl az új határokon, északon, délen, keleten, nyugaton átmázolják a csehek, románok, szerbek, osztrákok a magyar állomások tábláit . . . Szobrokat döntenek le: Petőfiét, Kölcseyét s mindazokét, akik a nemzet fáklyavivői voltak a régi Magyar- ország történelmi ős kulturális életében. Ezt megtehetik . . . Költeményeiket, lelki kincseik tartalmát azonban nem lehet le­fejezni, az élni fog mindörökké, minden rab magyar szívében, lelkében is ... Ez fogja fűteni lelkűket és sarkallani nagy elhatározásokra, amélyek célpontja a test­vérekkel való egyesülés. Mély, ünnepies hatást keltett Gárdonyi beszéde. . . Tomboló lelkesedéssel ünne­pelte a közönség és Ő, a lángelméket any- nyira tipikusan jellemző szerénységgel ál­lott ott a deszkákon s meghatva fogadta Eger város közönségének mélységes hó­dolatát. Felejthetetlen jelenség volt az Ő szereplőse, óh bár többször láthatnék csüg­gedt magyarjaink közelében. . . Négyessy László dr. nemzetgyűlési képviselő és egyetemi tanár beszélt aztán a Kisfaludy-Társaság képviseletében? mely legelőször koszorűzta meg Tárkányi lant­ját. A nagyok Pantheonjába Toldy Ferenc vezette be, ki annak idejen együtt örven­dett Vörösmarthyval és Bajzával egy új erő keletkezésén. A Társaság, mely tagjait keblére zárta, szárnyakat adott a magyar költőknek. . . Szárnyakat, amelyekkel föl­emelkedtek a nemzeti eszmék és ideálok nagy birodalmába. . . Ezektől átitatva s a Társaság tiszteletreméltó erkölcsi támo­gatásával fejtették ki íróink és költőink, köztük Tárkányi is, nagyszerű és nemes feladataikat. Tárkányi költői lelkének is kőt szárnya volt, az egyikkel a vallást, másikkal a hazát szolgálta. A becsvágy­nak fölkeltésóben, — amely a nemzetet fenntartó alapeszméknek a lelkekben való ápolására törekedett — része van tehát a Kisfaludy-Társaságnak is, mely mindenkor kellőképen értékelte költőink nemes törek­véseit. Túri Béla a Szent-István-Társulat és a Szent István-Akadőmia nevében ünne­pelte Tárkányit. Szövőtneket gyújtott ama nagyszerű férfiú emlékének, ki Ipolyi után, a legnagyobb munka idején vette át a Társulat alelnöksőgót. A Társaság főcélja a nép gondozása s főleg ennek adott lelki táplálékot. Tárkányi lelke otthon volt e munkakörben ... Maga is dolgozott, de mindenkitől szintén munkát kívánt... Buz- gőlkodásának nagyszerű eredményei vol­tak, a ponyva megtisztult a nép lelkét megmételyező Írásoktól, másrészt pezsgő irodalmi élet keletkezett az ő izgató buzdí­tása és anyagi támogatása folytán. Ma ismét nagy munka vár reánk, ro­mokból újat építeni ... Tárkányi teremtő lelke ihlessen meg bennünket és támogas­suk a keresztény magyar irodalom mun­kásait! Magyarország léte, feltámadása függ ma is a magyar írók vállvetett mun­kájától. Az ünnepély programmjának végére iktatva szerepelt Tordai Ányos dr. előa­dása. Szűnni nem akaró taps fogadja a népszerű professzort az előadói asztalnál. Mindenki érezte és tudta, hogy kedves, ér­dekes ős közvetlen lesz mindaz, amit el fog mondani.. . És az is volt... Szokása szerint már beszéde kezdetén meghódította a közönséget, lelkünk régi, feledhetetlen emlékeinek életrehozásával: amikor a gyö­nyörű egyházi énekeket, a Lelki Mannát, a Vezércsillagot, az Énekek és Imákat, a Vezórkönyvet, a Bibliát emlegette . . . Rövidebben és mégis alaposan, von­zóbban ős kedvesebben, azt hisszük senki sem tudta volna méltatni Tárkányink val­lás-irodalmi működését.

Next

/
Thumbnails
Contents