Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-19 / 263. szám
Ära 2 korona Eger, 1921. november 19. szombat. XXVIII. évi. 263. sí. £lőfis«t£si dijak postai szállítása u igéax és félévi előfizetést nem fogadunk el. Stegged évre 150 5. — Egg hóra 50 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. Szerkesztőségi Eger, Licenm. Kiadóhivatal i Líceum! ngomda. Telefon %zém, ít. Tárkányi Béla. Eger, 1921. nov. 19. Ünnepet ül ma Eger ősi városa, bár alig van ennek külszínes látható jele. Az útcákon szürke, köznapi hangulat; gond és bosszantó közöny az emberek arcán. Az üzletekben, műhelyekben és egyebütt folyik a munka; berreg a gép és serényen járnak a kezek. .. ... A szellem ünnepe ez csupán... Csak azok gyűlnek össze néhány órára, akiknek lelke még eddig le tudta győzni az anyagias világ legnagyobb mérgét, a közönyt. Azok, kik a kereszténység soha el nem múló, gyönyörű eszméit hirdetik és vallják. Azok, kiknek szivét a keresztény Magyarország nemes kultúrája iránti szeretet hevíti. Azok, kik az Isten és haza jelszavával meg tudják becsülni, meg tudják érteni a kegyelet és emlékezés szent őrzéseinek ápolását. És erre ma igen nagy szükség van: a talmi hazafiak, vallástalan kalandorok rettenetes, példátlan rombolása után. >. Végre azok, akik Tár- kányit, mint a fejlődésben lévő zsenge magyar irodalom szerény, de bámulatosan nagy szorgalmú munkását tisztelik és becsülik meg. Most száz esztendeje, hogy Tárkányi megszületett. Miskolcz város volt szülőhelye, de mégis egrinek vallotta magát mindenkor, aminthogy mi is a magunkénak tekintjük őt. Itt, ennek a történelmi, ősi városnak szemináriumában kezdődött irodalmi-pályája s itt is végződött be a tiszteletreméltó ős díszes kanonoki stal lumban. Termékeny, minden hatásra fogékony lelkét állandóan a vallás és haza nagyszerű eszméi izgatták. Tudta, hogy a költészet legszebb virágai csak vallásos lélekből fakadhatnak. A nagy Dante, Milton, Klopstock lettea példaképei, mert szerinte a költő mindent merhet ugyan, de emberi szívhez, mit rajzolnia kell, sohasem lehet — hűtelen. Az a korszak, amelyben ő élt költői erejének teljességében, szintén nem tartozott a magyar história legboldogabb szakaszai közé. .. Különösen érzelmi tekintetben hasonlít a mához, amikor — fájdalom ! — e pillanatban ismét csak halvány remény van a magyar nemzet föltámadására. E korra, nemcsak Magyarországot, de az egyetemes Európát illetőleg is — szintén ráillik Byron kétségbeesése az emberiség sorsa felett, Heine fájdalma ős rettentően borzalmas kacagása, de megáll a halhatatlan szózat is: Ember küzdj és bízva bízzál. E harmadik csapáson indult útjára Tárkányi. Mint vallásos költő a taini-elmőletet követi, feltalálja magában a próféták ős apostolok lelkesedésének gyújtó-szikráit, s idézgeti azt a fölséges felindulást, mely által az ihletett és sarkából kiforgatott lőlek az Istent érzi közelében. A harmadik csapáson indul hazafias költészetében is. Bajza és Vörösmarthy volt rá nagy hatással, ő is, mint nagyszerű kortársai, nem találván semmi jót, biztatót ős nemest a jelenben: a múltba tőr vissza. Onnan, a magyar történelem kincsesházából hozza elő azokat az értékeket, melyek a fajiság ős hazafias érzés nevelésére sikerrel kecsegtetnek! Nem az volt tehát a költő célja, hogy nemzete — költeményeit olvasva — elmerüljön azokban ős keseregjen a múlt emlékein, hanem az, hogy izzó, lángoló, élő hitet neveljen a nemzet tagjaiban a magyar jövő iránt! Serény egyházirodalmi s egyéb munkálkodása is nagyon tiszteletreméltónak és sikeresnek mondható. A munka embere volt. Minden érzése, minden gondolata egyházát és hazáját szolgálta. Emlékezzünk! A kegyelet, az elismerés fáklyáját gyújtsuk meg legalább lélekben ... Ünnepeljünk! Egy áldásos élet sikeres munkáját, nemzetnevelő értőkét becsüljük meg azzal, ha szivünket néhány pillanatra fölemeljük Tárkányinkhoz ! Aíiírt Van sziifcég a Közvetlen Vasúti Kocsira? Kizáróan csak jóakarat kell. — A budapest—miskolczi szerelvény igenis csökkenthető. — Hol van a parádi személykocsi? Eger, 1921. nov. 18. Az Egri Népújság tegnapi számában olvastam az Államvasutak igazgatóságának azt a leiratát, amelyben Eger ős Budapest között közvetlen kocsik járatását azért tagadja meg, mert: *A Budapest— miskolczi vonat szerelvénye a vonatoknak erős igénybevétele folytán nem csökkenthető, másrészt pedig, külön e célra megfelelő kocsik nem állnak rendelkezésre.» Ki fogom mutatni, hogy az itt közölt leirat egyik indoka sem állja meg a helyét, s hogy jő egri kifejezéssel éljek, a város közönsége az Államvasutak igen tisztelt igazgatóságától egy garas ára jóindulaton kívül egyebet nem kér. A megtagadó határozat indokolásának először a második részével kívánok foglalkozni; nevezetesen azzal, amely szerint, külön e célra megfelelő kocsik nem állanak rendelkezésre. Eger és Füzesabony között naponta 5 vonatpár közlekedik, melyek közül kettőnek Budapest felé és felől csatlakozása nem lévőn, számításba nem jönnek. A megmaradó 3 vonatpárnak van budapesti csatlakozása, még pedig a 8 50, 13 58 és a 22 19 kor induló, a 12-27 ős a 7'21-kor érkező vonatoknak. Megállapítom azt, hogy ennek a három vonatpárnak Budapest és Eger között közvetlen kocsival való ellátása esetén összesen három kocsira van szükség. És pedig az egyik indul Egerből 8'50-kor, visszaérkezik másnap 7 21-kor; a második indul Egerből 13 58 kor, visszaérkezik másnap 12 37-kor; a harmadik Egerből indul 2219 kor, visszaérkezik másnap 2114-kor. Megállapítom azt, hegy ez esetben az egri közvetlen kocsikat csak egyetlen egyszer, Füzesabony állomáson kell a szerelvényből kivenni, illetve hozzácsatolni, melyet a Füzesabonyban tolatást végző egri lokomotív elvégezhet. Ezt a kocsimennyisőget a leirat szerint az igazgatóság nem tudja rendelkezésre bocsátani, amit — jóhiszemű ember lévőn — kénytelen vagyok elismerni. Most áttérek a határozat első részére, nevezetesen arra, mely azt mondja, hogy a budapest—miskolczi vonal szerelvénye a vonatoknak erős igénybevétele folytán nem csökkenthető; utána egy koncessziót teszek s azután levonom a következtetést, amely szerint két vonatpárnak közvetlen kocsival való közlekedéséhez kizáróan csak jóakarat kell. Ha az Államvasutak igen tisztelt igazgatósága az ez ügyben írt első cikkemet olvasta volna, vagy azt a fáradságot veszi, hogy megkérdi a füzesabonyi állomásfőnök urat: valószínűleg fel sem hozza a vonatok erős igénybevételét, mert úgy a füzesabonyi állomásfőnök, mint a fővonal bármely kalauza igazolni fogja, hogy Füzesabonyban a budapesti viszonylatban mindig van annyi utas, amennyi egy részben első ős második osztályú fülkékből álló kocsit megtölt. Már pedig ezek az utasok a kérdéses vonatokkal utaznak s így valószínűleg eddig is kellett legalább álló helyüknek lenni. Hol van az törvénybe iktatva, hogy csak az egrieknek ős Eger környékén lakóknak kell állni; miért nem állhatnak a miskoleziak, vagy a Miskolcz és Füzesabony között levő községek lakói is? Mert azt minden kalauz igazolni fogja, hogy a vonatok zsúfoltsága Füzesabonyban kezdődik, illetve ott szűnik meg. Evvel bebizonyítottam azt, hogy a Budapest—miskolczi szerelvény Füzesabonyban igenis csökkenthető.
