Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-15 / 259. szám
Ära 2 korona, Eger, 1921. november 15. kedd. XXVIII. évf. 259. u. llSfiseté*! dijak postai szállításait &gé$z és félévi előfizetést nem fogadónk el. Aegg<£d évre 150 K. — Bgg hóra 50 K. — POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Licenm. ííiíifióííivaiaí i Líceumi ngcmd%. Telefon szám SÍ, Sí Le kell törni a drágaságot! Eger, 1921. nov. 14. Megpróbálta Hegedűs, de ő tört le. Jött nagy faj szeretettel, még nagyobb tudással ; akarat, ész, szóval minden meg- vo!t benne. E'einte engedett is a drágaság, de azután úgy elsöpörte, mintha ott se lett volna szegény Hegedűs. Ennek az erős és eszes magyarnak szomorú sorsa most már, — azt hiszem, — világossá tette mindenki előtt azt az igazságot, hogy a drágaság letörése olyan kérdés, mellyel em berek nem, hanem csak az idő birkózhat meg. Ember tervezhet, de az idő fog véget vetni majd valamikor a drágaságnak. Sajnos! Mi vagyunk azok a szerencsétlenek, akiket az idő egy pár évtizedig megvárakoztat. Ez alatt az idő alatt az emberi akarat és zsenialitás csak enyhíthet. Ilyen enyhítő módszer lett volna a Hegedűs módszere is: egyensúlyba hozni az állam bevételét és kiadását; fokozni az állam bevételét, ha más nincs: adóval; takarékoskodni a kiadásban ; megállítani a ban- kóprőst. De Hegedűs e programmja hajótörést szenvedett a magyar önzésen, a *nem fizetünk adót« magyar természeten. A takarékosság is megbukott szintén azon a magyar betegségen, hogy mindenki az államtól vár mindent: az államnak nem adunk, de az állam adjon mindent! Hát nyomtatja is az állam a bankót és így esik a pénz értéke, emelkedik a drágaság. A magyar önzés, az áldozatkészség hiánya, a közérdek, az állami érdek semmibe ve- vése csinálja a drágaságot. Hol van az az államférfid, aki ezzel megbirkózzék ? ! A győzők önzése, a külföldön dolgozó spekuláció olyan oka a drágaságnak, mely- lyel belföldről megbirkózni nem lehet. A győzők és valutaspekulánsok pillanatnyi érdeke, hogy a legyőzöttek gazdasági életét kizsákmányolják. Ezért mesterségesen is rontják a valutáris értékeket és megakadályozhatják a legeszesebb pénzügyi embernek terveit is. A harmadik fokozója a drágaságnak megcsonkított országunk gazdasági hely zete, melyen csak úgy lehetne segíteni, ha karddal visszaállítanánk a régi határokat, hogy olyan országunk legyen, melynek megvannak a gazdasági életföltételei, vagy szerződéssel eladjuk magunkat valamelyik szomszéd államnak : s egy gazdasági, pénzügyi vámközösséget alkotunk vele. De akkor oda a nemzeti függetlenség is! Minden olyan ország, mely külföldről több behozatalra szőrűi, mint amennyit ő külföldre ki tud vinni: rossz-pénzű, sze- j gény ország marad, melyben a megélhetés mindig drága lesz. A mi csonka országunk pedig ilyen, azért mindig drága lesz benne az élet, míg csonka marad. Enyhíteni azonban a csonka-ország nehéz gazdasági helyzetén is lehet, még pedig azzal, ha minden család meghonosítja saját kebelében az egyszerű polgári életet; ha az üzleti-életben mindenki megelégszik a tisztességes haszonnal; ha minden vonalon megszűnik az önzés, az uzsora, a láncolás, a munkanélküli gazdagodás vágya; ha a bankok, a nagy gazdaságok egymással szövetkezve oly vállalatokat, gyári üzemeket létesítenek, melyekben az ország minden nyersanyagát feldolgozhatA ratifikáció első évfordulóján. — Kiáltó szó a magyar ifjúsághoz. — Eger, 1921. nov. 14. Kedves Társaim! Szomorú dátum a mai! Első évfordulója annak a napnak, mikor törvénybe iktatták a magyar nemzet végromlását; amikor törvény lett, hogy az a három és fél millió magyar a Felföldön, a Délvidéken, Erdélyben, sőt Nyu- gatmagyarországon csak sírjon, csak szenvedjen. Az első évforduló! Még vérzik a seb. Még nagyon új a fájdalom. Még zokog a magyar nóta, . . . csak síró hangot ad a hegedű. Még igen élénken él emlékünkben a keserű idő, de nem szabad engednünk, hogy ez a mi nagy sebünk beheggedjen, mert a mi jövő munkánk pecsétje a «november 13.> Emlékezzünk tehát! Egy évvel ezelőtt gyászruhás képviselők sorakoztak némán és elindultak az Országház nagytermébe, hogy ratifikálják a trianoni bókét. Forgatom a régi újságokat s szívem elszorúl az olvasásitor. Társaim! Talán a legmegrendítőbb volt a gyűlésen az a mozzanat, amikor az elnök felszólítására, hogy elfogadják-e a javaslatot, egy hang nem jelentkezett. Néma volt a szavazás, mert nem fogadták és nem fogadhatták el a nemzet gúzsbakötését. Mert nem, ezerszer nem ők iktatták törvénybe a gyalázatos békét, hanem az a hatalom, az az ják és így a külföldi behozatalt csak a legszükségesebbekre szorítják; ha az élvezeti, fónyűzési cikkek behozatalát teljesen lehetetlenné teszi a közönség takarékossága és bojkottja. Bizony egész sereg ha ez és ennek a sok hamák valóra váltása nemcsak a kormánytól, nemcsak a képviselőktől függ, hanem mindenkitől, akinek csak tőkéje, gazdasága van, minden becsületes magyartól. aki dolgozni tud és akar is. Ha már a mi bankónk mögött arany- fedezet nem lehet, legyen mögötte legalább kivitelt szaporító, termelő, takarékos munka, akkor Zürichben is többre értékelik pénzünket s itt meg olcsóbb lesz az élet. 11 ■! I HIMH III önkény, amelynek képviselői azért jöttek össze Neully-be, hogy igazságot szolgáltassanak a népeknek és nemzeteknek. Nos, megtették . . .! S azóta, Kedves Társaim, csönd és dacos némaság van szerte az országban. Rh, de nem alszunk! Az oroszlán csak behúzta karmait, mert ezer sebből vérzik ... Azóta, minden nap szívünkre hull egy-egy könny, vagy vércsepp, amely emlékeztet, hogy megszállás alatt nyögnek édes véreink. Látjuk a menekült vaggonlakók ezreit és szivünkbe nyilallik Myugatmagyarország átadása. Ne féljünk! Erőre kap még a beteg oroszlán! Most, az első év legsúlyosabb nehézségein átesve, megkezdjük a rendszeres munkát: mi, az ifjúság ! Apáink, talán szorosan vett önhibájukon kívül elvesztegették Attila örökségét. A mi dolgunk, hogy visszaszerezzük. És mi nem fogunk csüggedni! Széchenyivel tartunk s tisztogatni igyekszünk nemzetünk hibáit. Mi leszünk a haza éltető sója s élni fog bennünk az öntudat, hogy mi megtettük kötelességünket. Jerjek, jertek mindnyájan a dolgozó ifjúság zászlaja alá! Egyik oldalán ez a fölirás gyászbetűkkel: 1920. november 13. A másikra címerünket égettük. Az egyik oldal felirata juttassa eszünkbe, hogy át- kos rabigában görnyedünk s a másikon a címer, hogy ez az ország ezer éve áll és nem veszhet el soha. A zászló csúcsára pedig szívünkből készítsünk keresztet, hogy A kormány lemondott. A kormányzó ideiglenesen a Bethlen-kormányt bízta meg az ügyek vitelével. Eger, 1921. nov. 14. Budapest. Ma délben 1 órakor Bethlen gróf miniszterelnök megjelent Horthy Miklós kormányzónál és felajánlotta a kormány lemondását. A kormányzó a döntést fenntartotta magának ős a kormányt megbízta az ügyek további vitelével. A miniszterelnök a kibontakozás ügyében előterjesztést tesz a kormányzónak, amelynek során az új kormány megalakításával kapcsolatban tárgyalnak a számbavehető politikusokról is.
