Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-10-30 / 247. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG (Erős mozgolódás. Közbekiáltások). Páran kritizálják a tanács eljárását. A képvisetőtestület jogkörének megnyir­bálását látják abban, hogy a választást a tanács intézi el. Kálnoky István dr. h. főjegyző fel- világosító szavai után megnyugodtak, amennyiben a h. polgármester is kijelen­tette, hogy a tanács a választási határo­zatot a képviselőtestület elé terjeszti jó­váhagyás végett. Ezután Barchetti Adolf és Farkas Ferenc városi adóügyi tisztviselők ügye került szóba. Az új szervezkedési szabály- rendelet értelmében egy kiadói és egy irattárosi állást is szerveznek, amely a X-ik fizetési osztályba tartozik, mig az adóügyi tiszti állások csak a Xl-ik fizetési osztály javadalmazását élvezik. A két adóügyekben jártas tisztviselő elvesztése érezhető volna, mert valószínű, hogy megpályáznák a magasabb fizetési osztályba emelő irattárnoki ős kiadói állást. A képviselőtestület úgy határozott, ' hogy a két érdemes tisztviselőnek meg­adja azokat a javadalmakat, melyeket a X-ik fizetési osztályba tartozó tisztviselő élvez. A középponti szeszfőzde koncesszió­jának lejártával a város kérvényt nyúj­tott be a pénzügyminiszterhez, hogy az új koncesszióra engedélyt kaphasson. A pénz­ügyminiszter a kérelmet elutasította. Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő szólt a kérdéshez. Sajnálattal jelentette ki, hogy ebben az ügyben ő is eljárt, sajnos ered­ménytelenül, mert a Központi Szeszfőzde R. T. nagy befektetéseket eszközölt az üzemben s óriási anyagi veszteséget szen­vedne, ha megvonnák tőle az engedélyt. Czakó Pál budai várszínház igazgató részére a képviselőtestület 3 évi időtar­tamra díjtalanúl átengedte a Városi Szín­házat. A 10°/o ban megállapított színházi adót 5°/o ra mérsékelte s a villamszolgál- tatásnál ugyanazokat a kedvezményeket adta'meg, amelyeket az ipari üzemek él­veznek. Az első esztendőre 10,000 korona segélyt szavaztak meg a társulat részére. A közellátási vállalat igazgatója elő­terjesztést tett 5 millió korona kölcsön fel­vételének folyósítása iránt, mivel sertés- hizlaldát és nagy arányú húsüzemet akar a fogyasztó közönség részére megterem­teni. Sajnos, a képviselőtestület begombol­kozott és az ügyet egyszersmindenkorra levétette a napirendről. A városi közgyűlés egy pár említésre méltó pontjáról lapunk szűk terjedelme miatt legközelebbi számunkban részletes és kimerítő interjúk keretén belül foglal­kozunk. A külföld eseményei. NYUGAT: Nyugatmagyarország átadásának megtagadása casus belli ? — A. kis-antant a válaszúton. — Könyörögnek és fenyő get őznek a csehek. — Ultimátum készül a magyar kormányhoz. — A gra- sici összeütközés. — Cáfol az Avala. Bécs. M. T.I. Magánjelentés: A Neue Freie Pressének jelentik Prágából. A kis ántántban kinos meglepetést keltett az a kö­rülmény, hogy a nagyköveti értekezlet jó­váhagyta a velenczei-egyezmény határo zatait. A prágai kormány ragaszkodik ahhoz a követeléséhez, hogy Magyaror­szág nyomban és minden föltétel nélkül adja át a nyugatmagyarországi vármegyé­ket és ha Magyarország vonakodna ezt megtenni, ami casus bellit jelent, akkor ez nyílt ellentétet okozna a nagy antant és a kis antant közötr. A nagy követi ért tekezlet határozataival szemben egyébként a magyarországgal való összetűzés ügye egyúttal a nagy hatalmakkal való össze­tűzés lehetősége is. Bécs. M. T. I. Magánjelentés: A cseh kormány azzal a kéréssel fordult á nagy­követek értekezletéhez, hogy tegye ma­gáévá a cseh követeléseket. Ha ez nem történne meg, mondja a cseh kormány, Csehország a nagy antanttól függetlenül fog eljárni. Belgrádből érkezett hírek sze­rint Jugoszlávia felháborodással fogadja a nagy antant magatartását. Jugoszlávia a legnagyobb szilárdsággal ragaszkodik a követelésekhez. Grácz. M. T. I. A Gráczer Tagespost- nak jelentik Belgrádből: Á kis antant Magyarország elleni akciójának súlypontja most Belgrádba helyezkedett. Az ultimá­tum megszövegezését a belgrádi kormányra bízták. Az ultimátumot Belgrádből Buka­restbe és onnét Prágába küldik végleges megszövegezés végett. Az ultimátumot a jugoszláv alkotmány értelmében a nemzet gyűlésnek kell elfogadnia. Ebből a célból a nemzetgyűlés ülését a mai napra egybe­hívták. Becs. M. T. I. Magánjelentés : A la­pok rendkívül élénken kommentálják a Grasici városi összeütközést, amely a cseh katonaság megérkezése alkalmával támadt. A Neue Freie Presse megjegyzi, hogy minden németben keserű érzéseket kell ébresztenie annak a mozgósításnak, mely bár hadi eredményeket valószínűleg nem fog elérni, de mégis sok ember életébe kerül. Becs M. T. I. tudósítójának jelentése: A belgrádi kormány félhivatalos sajtó ügy­nöksége az Avala, a minap sietett világgá kürtölni, hogy a kis antant 48 órás határ­időhöz kötött erélyes hangú ultimátumot nyújtott át, melyben a legutóbbi király puccsra való tekintettel különböző köve­teléseket támaszt. Az Avala szerint ennek az ultimátumnak átadási határ ideje már 26-án megtörtént. Ez a híradás még korai volt, mert amint kiderült az Avala ma dél­előtt egy hivatalos közleményt adott ki, melyben rácáfolt a saját híradására ős be­jelenti, hogy az ultimátum átadása külön­böző okok miatt késedelmes. Belgrádban erre a cáfolatra azt az ürügyet hozták fel, hogy a kis antant jegyzékének átadása azért késett, mert Párisből még bizonyos választ várnak. Az előkészületeket folytat­ják, hogy az ultimátum nyombani átadása pillanatában a határidőt is kitűzzék. Prágából jelentik: A cseh sajtóiroda írja: Azok a külföldön tartózkodó cseh állampolgárok, akik a mozgósítási korosz­tályhoz tartoznak, behivási parancsuk kézhezvétele után kivétel nélkül szolgálat- tételre jelentkeztek. Önkéntes jelentkező­ket nem vesznek föl. A királyi pár Tihanyban. Budapest M. Ti k királyi pár Ti­hanyban a kolostor balszárnyán berende­zett palotában tartózkodik, amely a Bala­tonra nyílik. A Kolostor őrizetével 150 katonát és 50 csendőrt bíztak meg. Az őr­Amerikai levelek. Kőt amerikai levél jutott el hozzánk. Mindkettőt magyar ember irta. Olyan, aki elszakadt innét s a tengeren túl keresi boldogűlását. Olyan, aki magyar maradt a messze idegenben is. Olyan, aki fájda­lommal érzi a mi fájdalmas helyzetünket: az ország szőtdarabolását, megcsonkítta- tásunkat, nyomorúságunkat, koldűs álla­potainkat. És kitör belőle a fájdalom, az elke­seredés, mely leginkább Wilson ellen irá­nyul, ki megrontója lett országunknak. Hadd beszéljenek ezek a levelek, amelyeket a Szepességre való, de most itt, közöttünk élő rokonához írt: «1921. május. Hogy te otthon voltál, nagyon helyes; hogy az átjutás nehezen ment, megértem, de hogy az a diadalittas cseh-náciő téged a határon levetkőztetett, azt csak rablók tehetik meg. Ez mutatja, hogy mennyire küzdöttek a civilizációért ős a szabadságért! Kiverték a magyart saját hazájából ős éppen a mi elnökünk­nek, Wilsonnak, 14 rozsdás szege (pontja) alapján történt mindez . . . Miatta vérzett egész Európa s miatta kell majd rabszolga gyanánt dolgoznia. Óh, mily tirannusi ős autokratikus álnok tettek ezek, amiket ő a szent szabadság nevében cselekedett. Istennek tartotta magát s a világot láncba verte úgy, hogy vérkönnyűkkel átkozzák tetteit. Jutalma arany volt és gyémánt. De mi haszna van ebből? Semmi. Beteg lett. Járni sem képes. Milliók átkai érték utói Isten büntetése gyanánt. A nép itt (t. i. Amerikában) nincs vele megelégedve. Környezete diadalittas volt ős mig az el­rablóit, koncon lakmároztak, addig a nép­nek nagy adókat kellett fizetnie s az élelmi­szereknek és mindennek ára óriási módon emelkedett... De ha győztek, miért van ez a drágaság? Lopnak, ahol csak tudnak. A bort ős sört elvették tőlünk, nehéz mun­kásoktól. A hangulat nyomott; nincsen vígság. Minden szomorú, egyhangú. A le­vegő szitkokkal tele, maholnap az evéstől is elszoktatnak és a napvilágot is elfogják előlünk. Az emberek hazudnak, az asszo­nyok rosszak, de ha a legfőbb asszony egy fapipát sem ér, milyen lehet a többi? Szomorú, hogy a magyar nép hitt egy megtébolyodott, gyengeelméjű korcs­szülöttnek ; hitt neki vakon, mert becsüle­tesnek gondolta. Sajnos, hogy ezekért a sorscsapásokért mindért Wilson felelős. . . Éppen ezért támadjon fel egy másik Hu- nyady János kétélű kardjával, vagy jöj­jön egy új Attila, pusztítsa az olyan gaz- nációt, milyen a kiélt francia, vagy a cseh, aki pogány módjára viselkedve, Istent nem ismer.» — 1921. augusztus. «. . . Ami a ro­mánokat és cseheket illeti, kérdem, hol a Hunyady kardja, mely ezeket halomra aprítaná? . . Ezt az állapotot Wilsonnak köszönhetjük, aki a földrajzot «jól» ismeri. A bőketanácson nem tudta a térképen megtalálni Magyarországot. És ő ezelőtt egyetemi tanár volt! Szegény egyetemi hallgatók. Sajnálom őket. Azonkívül ő hir dette a szabadságot, a világszabadságot! És mii csinált? Az angol nemzetet előbbre segítette s a mi országunkat féreg mód járalábbal tiporta! Írország, India, Egyip tóm, Búrország sorsára jutottunk. Hogyha van igazságos Isten, bocsásson kén esőt az olyan gaz intézményre, amely a szent igazságot, Istennek a tanait sutba akarja dobni! Wilson, aki szogényen, de egészsége­sen ős boldogan kezdte pályáját, világra­szóló szónoki tehetségre támaszkodva, sok aranyat ős gyémántot szerezve! — célho z ért. Elnöksége alatt sok fontos kérdésre kitérő választ adott. Amerikának a hábo­rúba való beavatkozását akként magya.- rázta, hogy Amerikának előbb utóbb hét- borúja lett volna Németországgal. A «dia­dalhoz* érve, beteg lett Wilson; súlyos idegbeteg, mert az európai diplomaták jobban értették a dolgukat, mint ő. Lelki- ismeret-furdalásainak terhe alatt most min­dig az ördögöt látja. . . De az Isten éltes­se sokáig, kínjában ne tudjon meghalni addig, amig be nem látja azt, hogy ki volt a Júdás; azt, hogy az Amerikába özönlött hadiszállitási pénzek vérrel vannak bemá­zolva. . .» íme, igy gondolkoznak Amerikában élő magyartestvéreink volt elnökükről, a nagy háború meghosszabbítójáról, Wilson- ról. Hisszük, hogy néha-néha szavakba is öntik gondolataikat s így állandó agitáto­rai lesznek a mi szent igazságunknak.

Next

/
Thumbnails
Contents