Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-26 / 243. szám
Ära 2 korona 8!6flxetési díjak postai szállítással %£sz és félévi előfizetést aeza fogadunk el. ííégped évre 110 X. — Egg hóra 40 K. ~ Eger, 1921. október 26. szerda. XXVIÍI. évi. 243. at. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. Szerkesztőség; Eger, Liceam. Xiadőhivstal i Liceam! agossda, Telefon szám 13, Szegény király! Szegény nemzet! Eger, 1921. okt. 25. Borongó lélekkel gondolunk végig az elmúlt három nap eseményein, amelyeknek kimenetele senki előtt nem lehetett kétséges. Aki csak egy kissé tud számítani, gondolkozni, okoskodni, következtetni: az tisztában volt avval, hogy nem lehetett más vége, mint ami csakugyan lett. IV. Károly szegényebb lett e három nap alatt egy nagy reménységgel és egy — országgal. Mi pedig gazdagabbak lettünk egy nagyon szomorú emlékkel. Őszintén sajnáljuk a fiatal királyt, aki örökölte elődeinek nagy hibáját: nem akart tanulni, nem tudott okulni a múltból s aki — mint egykor XVI. Lajos — elődeinek bűneiért szenved most és fog szenvedni a jövőben. Az antant ugyanis jobban tudja gyűlölni ellenségeit, mint amennyire szeretni kép8S barátait. És bizonyára erősebben vigyáz majd IV. Károlyra, mint eddig. »Az európai béke veszélyeztetőjének» tekinti őt és nem lehetetlen, hogy (bár enyhébb alakban) a Napoleon sorsát szánta neki. A különbség csak az, hogy nem önként helyezi magát a britt nép oltalma alá, hanem kénytelenségből. És nem lehetetlen, hogy már kiszemelték számára Longwood-ot s a szívtelen Hudson Lowe-t. Ezen kívül, hisz’ ezt már parancsként diktálták neki is, nekünk is: le kell mondania a trónról. . . Szegény IV. Károly! Mi pedig gazdagabbak lettünk egy mélységesen szomorú emlékkel: 1921. okt. 23—25-dikének emlékével. Volt-e ebben az országban komolyan gondolkozó ember, aki nem ábrándult volna ki a köztársasági államalakből? Volt-e előrelátó, becsületes hazafi, aki a két köztársasági kisérlet után nem lett monarchikus gondolkodásúvá; vagy ha az volt, meg nem erősödött — e hitében? És ha így gondolkozik a nemzet nagy többsége: vájjon nem természetesnek látszott e az a föltevés, hogy még népszavazás útján is IV. Károly lesz Magyarország királya? Igaza van Apponyinak, hogy a szent korona tanát nem lehet kitörülni a magyar törvények közül, nem lehet kiirtani a magyar lelkekből. A koronázás olyan közjogi tény, amelyet nem lehet meg nem történtté tenni. És így gondolta, így érezte ezt a magyarok nagy többsége, amely türelemmel várta az események fejlődését, e fontos kérdés tisztázódását. Sajnos, a közbejött események szembeállították a magyart a magyarral. A trianoni béke világos megsértésével beavatkozásra bírták a győző hatalmakat kis országunk belső ügyeibe. Hatalmi szóval diktálják a nemzetnek is, királynak is: mit kell tenni. És e parancs szerint a nemzetgyűlésnek meg kell fosztania a tróntól IV. Károlyt s a Habsburgokat. Szegény magyar nemzet! IV. Károly nem gondolta, mikor a Juncker-gépbe fölszállt, hogy a Bellőro- phonra lép és mi most már tisztában lehetünk avval, hogy még ebben a megmaradt kis országban is más parancsol. Szegény király ! Szegény nemzet! „Csak egy szál virágot.“ Eger, 1921. okt. 25. A m. kir. egri katonai állomásparancs- nokságtől vettük a következő lelkes felhívást : «Ismét közeledik november elseje, a világháborúban, a szent Haza oltalmára síkra szállt és a becsület mezején hősi halált halt magyarjaink szomorú, fekete ünnepe : halottak napja. Közeledik az a nap, melyen minden magyarnak szent kötelessége háláját leróni azok iránt, kik ma már nincsenek közöttünk, kik e magyar földért küzdve vitték fiatal, reményteljes életüket a Haza oltárára. Ezren és ezren közülük még abban az utolsó kitüntetésben sem részesülhettek, hogy mint magyar hősi halottak, magyar földben, magyar testvérük mellett álmodhassák hosszú álmukat: hanem mesz- sze, idegen országok sivár, elhagyott temetőiben vannak örökre száműzve. Felkérjük Eger város hazafias közönségét, hogy ha már a távol idegen országrészekben szétszórtan fekvő dicső halottaink sírjaihoz nem zarándokolhatunk el: pótoljuk ezt legalább, a magyar haza ; földjében nyugvó elesett vitézeink sírjánál és fejezzük ki irántuk való tiszteletünket és hálánkat aképen, hogy e szomorú napon, — midőn ezer ős ezer magyar anya, özvegy ős árva, vérző szívvel zokogva siet a halottak birodalmába, a temetőbe, drága vérei sírdombjait felvirágozni és kivilágítani — «csak egy szál virágot< ajánljunk fel Eger város hősök temetőjében örökre nyugodni tért harcosaink sírjainak feldíszítésére. Nekik talán már senkijük sincs ; legtöbb esetben még nevüket 3em tudják és csak mint névtelen hősök pihennek városunk hideg földjében. Virág-adományokat átveszünk a Megyei (új) laktanya udvarán folyó hő 31-őn reggeltől délig. Egyben közöljük, hogy f. hó 1-én, d. u. 3 órakor a «Hősök temetőjé«-ben gyász- beszéd tartatik, melyre Eger város hazafias lakosságát ez úton hivja meg az egri katonai állomásparancsnokság«. A kormányzó kiáltványa. «Elismeréssel és a köszönet hálájával. . .» M. T. I. Horthy Miklós őfőméltósága a következő kiáltványt tette közzé: Kiáltvány! A magyar nemzet sorsdöntő órákat ólt át. Lelkiismeretlen egyének IV. Károlyt félre vezetve rábírták arra, hogy uralkodó jogait Magyarországon gyakorolhassa ; meglepetésszerűen visszatérjen Magyarországba, noha tudniok kellett volna, hogy ez polgárháború, idegen megszállás, sőt az ország megsemmisülésével egyértelmű dolog lett volna. Számítva arra a hagyományos tiszteletre, amellyel a magyar nép a magyar király iránt viseltetik, meglepetésszerűen akarták végrehajtani tervüket. Az ország sorsát megpecsételő kisérlet nem sikerűit. S mindannyian a kötelességteljesítés helyes útjára tértek vissza. Meleg köszö- netemet és elismerésemet azoknak, akik most, mint mindig, a sorsdöntő nehéz órák alatt helyt állottak és segítették hazánkat a végpusztulástól megmenteni. Elismeréssel és a köszönet hálájával fordulok mindenek előtt az események által érintett Dunántúl derék magyar népéhez, akik nyugodtságukat és higgadtságukat megőrizték. Örömmel és megnyugvással ragadom meg az alkalmat, hogy az egész ország szine előtt hálásan emlékezzem meg Budapest székesfőváros higgadt magatartásáról, azért, hogy a nehéz viszonyok között a hatóságok intézkedéseit segítettek végrehajtani. Ez alkalomból különös elismerésemet fejezem ki Budapest nagyszámú munkásságának hazafias viselkedéséért, mely a rend föntartására irányúit. Bizom abban, hogy ezen események hatása alatt sokat szenvedett országunk minden egyes polgára az osztályórdekek félre- tőtelével, mint eddig, úgy most is, a haza jól felfogott érdekét szolgálja. Kelt Budapest, 1921. okt. 25-én. Horthy Miklós s. k. kormányzó. Bethlen gróf s. k. miniszterelnök. A király még mindig Tatán van. Budapestről jelentik: A király még mindig Tatán van a nemzeti hadsereg őrizete alatt, ugyanott tartózkodik Ra- kovszky, Andrássy Gyula gróf és Grátz Gusztáv volt külügyminiszter. Ezeket valószínűleg rövidesen Budapestre hozzák, de erről a kormány meg nem tett intézkedést. A királyt valószínűleg az angoloknak adják át és ebben az irányban már folynak is a diplomáciai lépések. Osten- burg őrnagy öngyilkosságának hírét hivatalos helyről még nem erősítették meg
