Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-10-20 / 238. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG albán, másrészről az osztrák-magyar meg­egyezés miatt kénytelen eddigi politikáját megváltoztatni. A kis antant, amely már valóságos konföderáció szervezetet létesí­tett, most egyszerű védelmi szövetséggé fog átalakulni, melynek sorsa az lesz, hogy feloszoljék. Franciaország és Anglia eleinte maguk akarták a döntőbíró szerepét ját­szani, most azonban Olaszország föléje került. Valószínű, hogy a velenczei kon­ferencia következtében ellenséges érzület fog támadni az antant körök és Della Fo- reszta márki politikája között. A porto- rosei kongresszus olasz delegációjának tagjai holnap, vagy holnapután indulnak el Portoroséba. Róma. M. T. I. A múlt vasárnap Közép Olaszországban további 12 község­ben voltak Véres harcok a kommunisták és a fascisták között. Prága. M. T I. A Mittags Zeitung közli, hogy a német szociáldemokraták interpellációjukban azt kérdezték a kül­ügyminisztertől, hogy igaz-e az, hogy a felsősziléziai kérdés elintézésénél a len­gyelek érdekében érvényesítette befolyását. Ha pedig ezt tette, eljárását igazolnia kell s ezért a megfelelő eljárást meg is indít­ják ellene. Becs. M. T. I. Az osztrák külügyi bi­zottság tegnapi ülésén a nyugatmagyar­országi kérdés új fázisba jutott. Az osztrák politikusok kevésnek találták a népszava­zásra adott 8 napi határidőt és ezért kö­vetelték, hogy a népszavazás időpontját továbbra is halasszák el. Nagyvárad. M. T. I. Tegnap fejező­dött be a magyar román vasúti kongresz- szus, amely mindkét fél megelégedésére, eredménnyel járt. 1—t Tíir—IIIII M H I 3CTB5E£5agggB^TOBg^ Drágább lesz a cukor. Miért késik a cukor-árak megállapítása? Eger, 1921. okt. 19. Ismeretes az Egri Népújság olvasói előtt, hogy a cuKorközéppontot már szep­tember elsejével föloszlatták. Ezzel kap­csolatosan szóba került a cukor-árak le­szállítása. Az új cukor gyártása már megkez­dődött. S a napokban a miniszter megállapította a cukor idei termelési árát. A forgalmi-ár azonban ezidő- szerint még nem alakúit ki. Egy egri kereskedő az Egri Népúj­ságnak a következőkben nyilatkozott a cukorkérdésről: — A cukor idei forgalmi árának ki­alakulása pusztán a kincstártól, azaz a pénzügyminisztériumtól függ, amennyiben ő állapítja meg a kincstári részesedést. A pénzügyminisztérium ugyanis leg­utóbb 42 K-ra maximálta az idei cu­kor termelési árát. Azon múlik tehát a cukor forgalmi árának olcsóbbodása, hogy leszállítják-e a tavalyi kincstári része­sedést, amely nem kevesebb, mint 39 korona volt kilónként. Ehhez jött még adó címén 160 K és 60 fillér illeték. Ma azonban a cukor for­galmi árát kétszeres forgalmi adó is ter­heli, t. i. a gyári ős a kereskedelmi eladás­nál. Ez 3%-os drágítást jelent. — A pénzügyminisztériumban több Magyar harangok. László Sándor verskötetéről akartam írni a napokban. Isten tudja, miért, de nem tudtam teljesen a költő egyéni­ségéhez férkőzni. Manapság hozzászok­tunk már ahhoz, hogy valamennyi költő óriás akar lenni. ínyencek asztalára szán­ják verseiket. Különleges ételek készülnek a költészet boszorkánykonyhájában. S ej­nye, ejnye, ez a László Sándor meg így énekel: Az én dalomra nem hullnak babérok, ‘ De legalább mindenki értheti, — S jutalomnak ez elég már neki. Őszintén megvallva, a titánkodás mai világában ez a szerénység meglepett. Le­nyűgözött. Lapozgatás közben az «Emlék- j könyvbe« írt vers szakok költötték fel a figyelmemet, különösen ez a kettő: «Nem akkor bomlik a lélek titka, Mikor valaki szemét kinyitja. De leplét akkor veti le magárul, Amikor halkan, szépen — lezárul. S László Sándor egyénisége is olyan, mint a lezáruló szem. Csendes tüzekben fogant minden dala. A költőt még miskolczi | verseiből ismerem. Tompa és Lévay ha- 1 hónapja húzódik már a kincstári részese­dés megállapításának ügye. A cukor for­galmi árának megállapítására — előrelát­hatóan — később kerül a sor. Beszélhetünk így is, úgy is, a cukor régen sóba (a sőhivatalba) került, bele- pottyant ő is a forgalmi adóba. S ez ször­nyen érdekes, hogy a cukor, a mi ételün­ket édesíti-, életünket keseríti, az állam kenyerét meg — sózza. Nincs tovább. Ratifikálták a kűlönbéke szerződést. Budapest. M. T. I. A Wasshingíoni szenátus ma ratifikálta a Magyarország­gal kötött különbéke szerződést azzal a fentartással, hogy képviseltetni fogja ma­gát a jővátőteli bizottságokban, de a többi nemzetközi bizottságokban csak akkor jár el, ha a szenátus ebbe beleegyezését adja. A szenátusi ülés végén az Ausztriával kö­tendő külön békeszerződést ratifikálták. Ä cigány babona vége. Ki kevéssel be nem éri ... Eger, 1921. okt. 19. Marján Ferenc nagykállói gazdálko­dótól, naiv időkre emlékeztető babonával 12 ezer koronát és nagy értékű ruhane­műt csalt ki egy cigányasszony a követ­kezőképen : Marján gazda bánatosan éldegélt csa­ládjával, mert vagyona az utóbbi időben nagyon megfogyott. Bánatukat egy lele­tása alatt írta verseit. Tompa és Lévay volt az iskolája. Utóbbi verseiben azonban fölbukkan egy-egy modern kép is, valami tragikus fintor: «Sebzett bujdosó, rémteli vadonba, Kire falka ront véres szagon. . .» ■ Új felfogás, új levegő mutatkozik a költő «Dal a postaládáról« citnü versében: «. . . S ahogy ráhull a kebelére, A tarka-barka sok levélke, Az ütött-kopott postaláda Tekintélyt ölt arculatára. Nagy komolysággal int nekik: S meglapul szépen mindenik. .. S úgy összeférnek egymás mellett: Ébredő vágy, kihalt szerelmek, Derű-ború, lemondás, hála, Megcsalt szivek panaszkodása, Remény, átok, könyű, gyalázat, Vád, amely bosszúra lázad.. . Az ütött-kopott postaláda Egyetlenegy «csitulj» szavára Mind csendben ül, magába mélyed. Soha ilyen testvériséget. . .» A kötet vezér-verse a »Magyar Ha­rangok«. A vers úgy muzsikál, mint a harangkongás. Suttog, mint a hajnali ha­rang. Csengeítyűzik Istentiszteletre hívő menyes cigányasszony észrevette és eny­híteni akarta holmi babonával, -azt mondta, hogy ő tudja szegénységük okát és segí­teni is tud rajta, csak engedelmeskedjenek. A jóhiszemű gazdáék fűt-fát Ígértek neki, csak állítsa vissza jószerencséjüket. A ci- gányasszonny elkezdte hát a jóslást, azt mondta, hogy gonosz szellem van a ház­ban, aminek elűzéséhez csak pénz kell. Adtak neki; azután valami bűvészettel a falhoz állította a naiv gazdát, aki vakon hitt és engedelmeskedett a vén banyának. Elhitette velük, hogy szobájuk föld­jében sok kincs van elásva, de azt csak arany ős ezüst 0nzzel tudja előcsalni és mennél több pénzt adnak oda n9ki, annál többet fog előteremteni. A hiszékeny gazda 12 ezer koronát adott át, aranygyűrűket, ruhaneműt stb. stb. sőt még az ügy érde­kében 30 ezer koronát is akart kölcsönözni. A furfangos cigányasszony azt nem várta már be, hanem dologhoz akart látni. De éhen ki hallott már dolgozni ? Megsüttetett két kacsát ős azt mondta, hogy hagyják egyedül, mert máskép nem sikerűi a bű­vészet. A családtagok elvonúltak és ki-ki munkához látott, a cigányasszony pedig szépen meglépett. így járt a babonás és mindenféle cigány babonának hivő ember. HÍREK. Eger, 1921. október 20. Két mankó. Ma a Széchenyi-utcán találkoztam egy nyomorékkal. Mind a két lába csonka volt. A térdén vánszorgott előre. Két szomorú mankó támogatta. Az egészségesek, az épek vidáman elsiettek mellette. Senki sem látta meg az orosz gyalogsági sapkát, a ma­gyar zekét. Több nem látszott ki a földből. Senki sem hallotta meg a mankók kopo­gását, mely úgy hatott a szívemre, mint a jégverés. Amikor rám nézett a szomorú ember, önkéntelenül a zsebembe nyúltam. Azt hittem, hogy alamizsnát kér. De a két mankó elkopogott mellettem. S ón önkén­telenül lekaptam a kalapomat. Köszöntem. — S a két mankóval ismét találkoztam a szerkesztőségben. A rokkant félénken bekopogtatott hozzám, elmondotta, hogy Gyetvay József­nek hívják. Egerben született. Harcolt. szava. Temet, mint az utolsó csendítés. Fokozatosan erősbbödik a hangja. Mint a vihar trombitája, kürtöl. S egy hatalmas wágneri akkordban ostromolja meg a fel­hőket. Ez a kötet legszebb verse. «Körös-körül most a magyar határon Hallgatagon áll száz üres torony. Az adózások hősi versenyében Áldozásban most ők vannak soron. Fehér kis faluk szive lüktetése Zokogott bennük, mint az orgona. . . S ők a szivüket áldozták oda. . .» A költőt teljesen megismerjük', ha ezt a kis versszakot idézem: «Kihalt remények pusztaságán Nem húll napfény, nem hajt a rózsa... Az leszesz : könnyek bújdosója, A legszebb álmok siratója. . .» (Szivemhez.) A költő ismert csapáson halad. Ve­zeti Tompa, Lévai géniusza. Itt ott Kiss Józsefre emlékeztet. Megcsapja az embert néhol egy Verhaeren-hangulat, de az ös­vényről le nem tér. A tanítvány nem akar nagyobb lenni mesterénél. A könyvet a miskolczi Lászlő-könyv- nyomda r.-t. adta ki. A könyv ára 40 K. (J. J.)

Next

/
Thumbnails
Contents