Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-12 / 231. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 2 A velencei konferencia, «Viharfelhők a Duna fölött«, — Megérkezett Velencébe a magyar delegáció. — Keveset várnak a velencei találkozástól. A must minősége jő. Sajnálattal jelenti a gazdasági felügyelő, hogy a Magyar Föld R. T. a Károlyi-uradalom bérletét fölmondta. A fölszámolások folyamatban vannak. A Magyar Föld R. T. távozása gazdasági veszteség, mert ideális hozzáértéssel kezelte a birtokot s magnemesítő állomása is volt. Az állatállomány egészségügyi helyzetéről tett ezután jelentést Osinger Nándor megyei állatorvos. Lépfene 3, veszettség 6 községben fordúlt elő. A takonykor kiirtásán Tiszafüred ős Tófalu fáradozik. Száj- és körömfájás 24 községben lépett föl, de elhúllásről még eddig jelentés nem érkezett. Rüh 3 faluban, sertésvész 15 községben jelentkezett, Egerben és Gyöngyösön is. Ezután a tárgysorozat részletes tárgyalása következett. A közúti költségelőirányzatról most csak annyit jegyzünk meg, hogy az 1921ik évre 8.358,854 korona (mondd: Nyolcmilliónyolcszázötvennyolcezer nyolcszázötvennégy korona). A költségvetéssel részletesen holnapi számunkban foglalkozunk egy interjú keretén belül. Az iskolai év szorgalmi idejének meghatározása. Kisebb fontosságú ügyek tárgyalása következett ezután. Figyelemreméltó volt Rusztek Károly tanfelügyelő propoziciója, aki 12 község kérését terjesztette elő 8 hőnapi szorgalmi idő engedélyezése tárgyában. Kifejtette a miniszter idevonatkozó rendeletét. A kultuszminiszter intenciója ugyanis az, hogy csak 10 éven felüli gyermekeknél korlátozható a szorgalmi idő, de tekintettel kell lenni a gyermekek fizikumára is, amely a mezőgazdasági munkát még nem bírja. A tanfelügyelő kijelentette, hogy ebben az értelemben 24 munkanapot lehet engedélyezni. A köz- igazgatási bizottság utasította a tanfelügyelőt, hogy a miniszter intenciói szerint járjon el s a javaslathoz hozzájárult. Hevesi Gusztáv másodfőjegyző,,terjesz- teít még be egy érdekesebb javaslatot a ti- losbajárás büntetéspénzének, a hajtáspénznek a fölemelése végett. Eddig ugyanis nevetséges összegeket fizettek. Tiz korona volt a legmagasabb büntetés. A bizottság ügy határozott, hogy a kártalanítási díjakat tízszeresére emeli föl. Graefl Jenő birtokos interpellációja kapcsolódott szervesen a kérdéshez a csendőrség fokozottabb ébersége és ügybuz- galma irányában. A közigazgatási bizottság ülése ezután véget ért. Eger, 1921. okt. 11. Velence. M. T. I. kiküldött munkatársának jelentése. A magyar delegáció ma reggel 8 óra 15 perckor érkezett Velencébe és a Grand Hotelben nyert elhelyezést. A Grand Hotel első emeleién 9 termet bocsátottak az értekezlet résztvevőinek rendelkezésére. A konferencia valószínűleg délután 3 órakor kezdődik. Az osztrák delegáció a Britt szállóban helyezkedik el. Della Torretta olasz külügyminiszter és kísérete ma reggel érkeztek meg Velencébe. A Gozetta Venezie mai száma hosszasan foglalkozik a nyugatmagyarországi kérdéssel, bár úgy látszik, első közleményét osztrák értesítések alapján nyerte. A antant hatalmaknak jelenleg számos újságírója tartózkodik Velencében. Berlin. M. T. I. A Deutsche Algemeine Zeitung «Viharfelhők a Duna fölött« címmel, foglalkozik a velencei konferenciával és azt írja, hogy a bécsi és budapesti államférfiak remélhetőleg meg fognak egyezni. Az igaz, hogy Ausztria egyes részein állandó elszakadási rázkődtatásoknák van kitéve. Németország tökéletesen megérti Ausztria sanyargatott helyzetét, de viszont még élénken emlékezetében van Magyar- országnak az iránta való hűsége és fegyverbarátsága. A nyugatmagyarországi német községek elvesztése nem is igen érinti Ausztriát. Ausztriának egyes férfiai Csehország idegen börtönében élnek ugyan, de viszont az sem lehetséges, hogy tősgyökeres magyar polgárok idegen állam fennhatósága alá kerüljenek. Becs. M. T. I. A Neues Wiener Journal jelentése szerint, már csekélyebb kilátásokat várnak a velencei találkozástól. Hangsúlyozzák, hogy jogosulatlan minden olyan optimista túlzás, mely előre megmondaná, hogy mi lenne a velencei értekezlet eredménye. A remény az, hogy Della Torretta márki személyes befolyásának sikerül elsimítani a fennforgó ellentéteket. Nem titok az, hogy az értekezlet programmjának első pontja a vitás területi kérdések megvitatása lesz. Ä szivattyú. Eger, Í921. okt. 12. * A tisztviselők sorsán egyetemleges akarattal óhajtott segíteni a nemzetgyűlés. Ebből az egységes jóakaratból látható, hogy mily nagy szükség van a segítségre. Érdekes volt a vita folyamán Ernszt Sándor felszólalása. Aggodalmaskodott, hogy a segítséggel arányban — vagy talán még nagyobb mértékben — nő majd a drágaság s így az állam áldozatkészsége kárbavész. Nem oda kerül a segítség, ahová szánták. Valóban — fején találta a szeget ez a régi érdemes politikus. Sajnos, még meg sincs a tisztviselői segély, de már is pályázik reá . . . mindenki. íme, az alábbi kis eset . . . Egy kisebb tisztviselő, aki csak most tudott összekuporgatni annyit, hogy a januárban megígért ruhaszövetet kiválthassa és megcsináltathassa, — boldogan ment a szabóhoz. Tudta barátaitól, hogy még legutóbb is 750—800 koronáért varrt meg egy ruhát «Zugehör» nélkül. Tisztviselőnk is ott szorongatta már zsebében az — októberi illetményéről írott nyugtát. Remélte, hogy egyetlen vásott, foszladozó ruháját levetheti a hűvösebb idő beálltával. Reményei elhervadtak, mert a szabómester kijelentette, hogy most már 1250 korona az ára egy ruha varrásának. — Miért? — kérdezi megütöd ve szegény ember. — Hát kérem, — feleli a szabó, — 50 korona kell a forgalmi adóra . . . 400 koronával pedig azért drágább, mert most úgy is kapnak segélyt a tisztviselők. Az illető szabómester tehát mindjárt át is utaltatta volna magának a meg sem kapott segélyt, amit tulajdonképen a tisztviselőnek szántak. De mi lesz, ha ugyanerre a segélyre más is pályázik majd? — Mert úgy hisszük, hogy nemcsak a szabómester gondolkodik igy, hanem más’is .. . Ernszt Sándornak igaza volt. Még meg sem született a segély, máris szökdel fölfelé az ő édes gyermeke, a drágaság . . . S úgy látszik, hogy mindenki másnak lesz belőle haszna, csak éppen a tisztviselőknek — nem. %BB£§&BSKttSB£SBBKKSíSBBKBnKtKnBBBKA — „Fittyet hánytak.“ Bukarest nem szívesen nézné, ha Ausztria lemondana Sopronról Becs. M. T.I. (Magánjelentés.) A Neues Wiener Journal bukaresti jelentésére hivatkozva a következőket írja : Aromán sajtó sajnálkozik - amiatt, hogy a kis antant Nyugatmagyarországon eddig nem lépett Én nem vagyok fogarasi! — Egy öreg csendőr naplójából. — Ez még abból a világból eredt és terjedt el Erdélyünk alján szálló igeként, amikor a magyar katonát is németül ve zényeiték. Hozzá még a dereknek titulált ezebeni és fogarasi szászok földén esett meg, ahol épen úgy nem engedték el egymásnak a szász községek a rajtok megtörtént bohóságokat, mint a Szepességen is jobban el lehet igazodni sokszor az ilyenek után, mint ha a városka nevét mondja az ember. A múlt század harmincas éveiben történt, hogy a legfelsőbb vezénylet éppen úgy fejébe vette néha az átcsoportosítás műveletét, mint a sóhaj közt említett világháborúban annyiszor megesett. Egy ezred szép, magyar, verbungos huszárnak Nagyszebenből Bukovinába kellett áítele- pednie. Útközben estére Fogarasba értek, melynek vára akkor még nem viszhan- gozta a szegény, politikai foglyoknak mostanában bűsongó panaszait, Fogaras városa büszke volt vendégeire. Maga a polgármester vonúlt ki az ezred elő nagy ezüst kapcsos mundérban és még nagyobb ezüst kapcsú, felleghajtó köpenyegben. Illő szavak után az egész tisztikart vendégéül hívta meg a város a nagy fogadóba. Az ezredes előre is kijelentette, hogy hajnalhasadás előtt, 2—3 óra tájban indúlni fognak Bukovina felé, hát nagyon sokat ne is készülődének. A meghívást I egyébként köszönettel elfogadják, de kérik a polgármester urat is, hogy töltse velők az estélyt jő barátaival együtt. Ez akkor nagy megtiszteltetés volt! A polgármester már a mellén látta lógni azt a ... no tetszik tudni, mit. Hiszen akkor még nem termett olyan nagyon a jó ás gonosz tudás fája, mint a levitézlett évtizedekben, mikor már elég férges is akadt a gyümölcse között, ami rontotta a többinek ízét is. A társaság a kitűnő, erdélyi borok mellett, ropogós pecsenyét falatozva, pompásan mulatott. Táncra is perdültek a tüzes cigányzene mellett. Az ezredes ki is adta a parancsot, hogy nem fognak lefeküdni ; hiszen úgy sem érdemes. A polgármester széles jő kedvében beszédessé lett. Ontotta a tósztot. Be is csípett amúgy igazi szászosan. Mikor azután már a bizalmasabb húrokat kezdték pengetni, elárulta az ezredesnek, hogy a Bukovinába vivő út, kivált a Persányi hegység körül, nagyon veszedelmes, mert telidesteli van oláh rablóval. — De ne tessék félni, biztatta a bátor huszárt borközi olvadozással a polgár- mester. Van a városnak tíz szálas, erős darabontja. Ezeket majd kirendeli és meg fogják védelmezni a tiszteket. Az ezredes nem tudta: nevessen-e, vagy haragudjék az együgyűségen. Látta azonban az elgyengült Bürgermeistert és magas stratégiai terveit ezzel a válasszal húzta keresztül: — O, dummer Kerl von Fogarass! Ekkor horkant fel a polgármester, hogy mekkora ostobaságot mondott: egy ezred magyar huszárt tíz darabonttal akar megvédelmeztetni. Persze a vígság ködében csak a tisztek libegtek az emlékezetében; az ezredről, mely a termen kívül volt, elfelejtkezett. No bezzeg kész lett a szálló ige, a friss, a metsző, a Déli Kárpátoknak medvék lakta alján: Én nem vagyok fogarasi! Ez azt jelentette, hogy az eszem nemcsak az orrom hegyéig ér. Meg a másik is: O, dummer Kerl von Fogarass! Ez meg azt jelentette, hogy Hékás! tán be vagy icipálva?! No, hanem jaj annak, aki ezt a két szálló igét Fogaras vármegyében idézni meri. hns.
