Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-12 / 155. szám
Ära 2 korona. «üőfizetést dijak postai szállítással i Sgész és félévi előfizetést nem fogadnak el. Megged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNflY IMRE. Sserkesítíiégi Eger, Líceum. Kiadóhivatal i Líceumi ngorada« Telefon sjssäm II, A békülékenység szelleme. A belügyminiszter 1921. július 5.-én keit rendeletével feloszlatta a Felvidéki Ligát, a Délvidéki Ligát, a Védőligák Szövetségét és az Erdélyi Székely-Magyar Szövetséget és megszüntette a Megszállott Törvényhatóságok Központi Irodáját.* A Magyar Távirati Iroda magyarázőlag hozzáfűzi, hogy «a kormány ezzel az elhatározásával súlyt kíván adni annak az ismételten kifejezésre juttatott szándékának, hogy a trianoni békát lojálisán végrehajtja» s ez a rendelkezés ismét nyilvánvalóvá teszi, hogy «Magyarország az irredentizmusnak még a látszatát is kerülni akarja.» A miniszterelnök pedig egy nyilatkozatában azzal indokolja a feloszlató rendelkezést, hogy a kormány nem engedheti meg olyan egyesületek működését, amelyek akár címükben, akár alapszabályaikban «a békülékenység szellemével össze nem egyéztethetők.» így hát még társadalmi téren, békés eszközökkel, a rajtunk elkövetett igazságtalanság hangoztatásával s a külföld felvilágosítása útján sem szabad többé küz- denünk nemzeti Ideálunkért. Sejtjük, hogy a kormánynak ez a keserves elhatározása minő erők mozgásba tételére vezethető vissza ős mégis megdöbbenünk ennyi szolgálatkészség és lojalitás láttára. És még jobban megdöobe- nünk, ha végiggondoljuk, hogy ez a rendelkezés minő következményeket fog maga után vonni. Mert azzal, azt hiszem, tisztában van mindenki, hogy hadsereget leszerelni, hadianyagot megsemmisíteni, minden magyar ember lelkében élő szent célokat szolgáló egyesületeket papiroson feloszlatni ugyan lehet: de tiz millió magyar ember lelkét sem leszerelni, sem feloszlatni, sem megsemmisíteni nem lehet. Mindenki tisztában van azzal, hogy mig a trianoni igazságtalanság nemzeteket evő bálványa naponkint újabb és újabb áldozatokat követel tőlünk, s lehetetlenné teszi nekünk a munkát és megélhetést: addig minden magyar ember leikétől távol áll a békülékenység- nek az a szelleme, amelyre a miniszter- elnök hivatkozik, s minden magyar ember lelkében magas lánggal lobog a miniszterelnök által tagadott irredentizmus szent tüze. Tudja mindenki, — tudjuk mi is és tudják ellenségeink is, — hogy az a magyar ember, aki azt mondja, hogy megbé- kült a trianoni béke által teremtett helyzettel, nem mond igazat, s aki igazat mond, amikor ezt mondja, az nem magyar ember. * Félreértés elkerülése céljából megjegyezzük, hogy Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligáját nem oszlatta fel. Értjük a kormány rendelkezésének az intencióját, de azt hisszük, téves politika az a túlságos lojalitás. Téves politika első sorban ellenségeinkkel szemben. Ellenségeink sokkal jobban ismernek ( bennünket, hogysem elhigyjék, hogy nálunk nincs irredentizmus, és alázatos lojalitásunk — anélkül hogy segítene rajtunk — megfoszt bennünket attól a becsüléstől, amelyet az önérzetes magatartással szemben még az ellenségnek is éreznie kell, s ezzel növeli azt a kapzsi mohóságot, amely a meghunyászkodóval szemben mindent mer. De téves ez a politika belső konszolidációnk szempontjából is. A feloszlató rendeletnek ugyanis az lesz a következménye, hogy a kormány ellenőrzése alatt alapszabályszerűen működő egyesületek megszüntetése után megkezdődik a földalatti munka. Az irredentizmus a katakombákba teszi át működésének színhelyét, s ott lenn a föld alatt fogja előkészíteni a minden magyar ember féltő szeretetével ápolt és szolgált Magyar Jövőt. A föld felett pedig minden kormánynak lebirhatatlan nehézségeket fog okozni az a népszerűség övezte vezér, aki a magyar lélek elnémított hangjának ad visszhangot. Már elő is állott Friedrich István, s kijelentette, hogy az ő pártja az integritás politikájának megalkuvás nélküli letéteményese. Mindnyájan érezzük, hogy a lelkűnkből beszélt és ami a fő, igaza volt, amikor azt mondotta, hogy «akkor volt becsületünk az ántánt előtt, amikor keményen állottuk meg a helyünket, s most ez a szerencsétlen nemzet még becsülettel sem bir a világ előtt.» Amikor Friedrich István Komái pasának üdvözletei küldött,- tudta, hogy az egész magyar nemzet szimpátiájának ő a tolmácsa. Friedrich Istvánért nem lelkesülünk. Bár kétségtelen érdemei vannak a kommunizmus utáni újjáépítés munkájában, Friedrich Istvánt forradalmi nagyságnak, a forradalom szülöttjének s a forradalmi szellem egyik előkészítőjének ismerjük, s az ő ízig-vérig forradalmi temperamentumát nem tartjuk alkalmasnak komoly időkben a nemzet vezetésére. De minél lojálisabb lesz a kormány ' az ántánttal szemben, annál jobban fog i nőni napról-napra a nemzeti önérzet hangján beszélő Friedrich István népszerűsége. A túllőj ális kormány alatt szüntelenül inogni fog a talaj, mert a katakombák nemzetének Friedrich István lesz az igazi vezére. Baj lehet még abból a nagy lojalitásból ! Több magyar önérzet aligha ártana akár külső, akár belső politikánk szempontjából! Dr. M. K. h állatni építkezés ügye a fíetnzelgyíílés elüti. A munkás és a munka megbecsülése. — 2000 korona építkezési segélyt utalnak ki a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek. — Megadóztatják az 5 szobás lakásokat. — 500 vaggonnal csökkent a széntermelés. — A Nemzetgyűlés ülése. Eger, 1921. július 11. A nemzetgyűlés mai ülésén a kislakások építéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A Ház általában örömmel üdvözli a javaslatot és valószínű, hogy kisebb módosításokkal el is fogadja. A legközelebb részletes tárgyalásra kerülő törvényjavaslat már csak szociális volta miatt is minden párt részéről a legnagyobb szimpátiával találkozott. A Bethlen-kor- mány nem első és nem utolsó érdeme ez a szociális reform, amellyel a fővárosi lakásínségen, elsősorban a menekültek lakásmizériáin akar segíteni, A nemzetgyűlésről az alábbiakban számol be tudósítónk: Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését 3lt 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bejelenti, hogy Ruppert Rezső sürgős interpellációra kapott engedélyt. A napirend szerint az állami kislakások építésének általános vitája megkezdődött. Elsőnek Szabó József szólal föl. Örömmel üdvözli a javaslatot, amelynek nagy szociális jelentősége van. Azonban az építkezésre kevésnek tartja a 300 milliót s kijelenti, hogy még nagyobb összeget is meg fognak szavazni. A lakásépítéssel egyidejűén a gazdasági élet is fellendül. Későbben a munkás védelmet hangoztatja. Az államnak kötelessége, hogy elérje azt a nívót, ahol a munkát nemcsak megvédeni, ' hanem megbecsülni is tudja. Kéri a nemzetgyűlést, hogy a lakásínség miatt mielőbb tárgyalja le a törvényjavaslatot. Fontosnak tartja, hogy az építkezést reális vállalkozásnak tekintsék, ne pedig eszmeinek. Javasolja egyúttal a kislakások adó- és vagyonváltság alóli mentességét. Példákat hoz fel arra vonatkozóan, hogy ha nem lenne elegendő a 300 millió, mi módon lehetne új adóforrásokat előteremteni. Meg kell adóztatni a 5—6 szobás, vagy ennél nagyobb lakásokat, mivel 5 szoba már fényűzést jelent. Egyúttal kéri a kereskedelmi minisztert, hogy az építkezéseknél ne csak munkásokat, hanem kisiparosokat is foglalkoztasson. Természetesnek tartja, hogy a házakat emeletesre építik. így elérik azt, hogy olcsóbb és nagyobb befogadó képességű házakat kapunk. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Cserty József volt. A mai viszonyok között — úgymond — lehetetlennek tartja, hogy szegény em-
