Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-08 / 228. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. Október 8. szombat XXVIII. évi. 228. sz. SUŐfteetési dijak postai szállítása ; és félévi előfizetést octa fogadunk el. «i?oa«d évre 110 K. — Egp hóra W K. KfflS» POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. >s®i*keszt6*ég $ Eger, Lieetíte, fTisdáfcivatal j Ueímmi agossű*. Telefon mám !í. Egység és munka. — A pápai követ bölcs tanácsa. — Eger, 1921. okt. 7. Aki magasabb ponton áll, messzebbre lát. Aki több helyen megfordul, többet lát. Aki nyitott szemmel jár kel a világban és nemcsak néz, hanem lát is: többet tapasztal. Elgondolható, hogy XV. Benedek követe, aki oly hamarosan meghódította nálunk a lelkeket s aki magasan is áll, sokfelé megfordul és éleslátásé: nálunk, magyaroknál, meglátta bizony a nemzeti hibákat. Schioppa Lőrinc, a követek doyenje, aki magasabbról tisztábban lát, aki ismeri a külföld véleményét, politikáját: bámulattal adózott e honnak azért, amit két év alatt tett, átélve a forradalmat, átgázolva a kommunizmuson, kiheverve végül a megszállás gyötrelmét, a konszolidáció útjára lépett. Viszont mély sajnálattal állapította meg, hogy hazánk a további természetes haladás helyett — fájdalom — a visszavonás lejtőjét választotta, amikor személyes torzsalkodásokkal bénítják meg a komoly munkát. Pedig a legnagyobb belső egységre, határtalan tevékenységre van szüksé|, ha e nemzet talpra akar állni és a boldog Magyarországot, melyről oly sokat beszélnek, ábrándoznak: megteremteni akarja. «Einheit und Arbeit !• Egységes mun- j | ka: ez legyen minden igaz magyar ember jelmondata, ez legyen életelve a politikai, a gazdasági, a nemzeti életben. Egység! Óh, az áldott egység, összetartás ! Éppen ez hiányzik nálunk. Turáni átokként húzódik végig történelmünk lapjain a visszavonás. Most is kisért, miként a fényt kíséri az árnyék. Trónvillongás, pártviszály, dinaszták versenye, családok gyűlölködése tették sokszor szerencsétlenné, boldogtalanná ez országot a múltban. Most farkasszemet néznek politikusaink ahelyett, hogy kezet fognának. Pártok harcolnak hol nyíltan, hol titokban a hatalomért, az ország ügye pedig szenved a nevető ellenség nagy örömére. Munka! Az igazi munka — csak keEger, 1921. okt. 8. Bizonyára emlékeznek még az Egri Népújság olvasói a «Közjegyző úr kony- kája» c. cikkünkre, amely f. év szeptember hő 6-án, kedden jelent meg. A Cilikben egy «—r —y.» jelzésű panaszos levéllel foglalkoztunk, amelynek irőja Hochwarter Károly pétervásárai lakos volt. Mi újságírói hivatásunkat teljesítettük akkor, amikor utánajártunk a dolognak s olyan beállításban közöltük a levelet, amilyen | vés helyen található. Sok helyütt a hivatalnokok, a munkások, az iparosok majdnem ainerikáznak; gazdák a földet kellően nem munkálják; milliók csak máról-holnapra tengetik életöket. A célirányos, gyakorlati munka ritka, mint a fehér holló. Igen : egység és a munka kell nekünk! Ez fogja megmenteni az országot. A lelkesedés, a szalmaláng, a hevülékeny tüntetés még nem honmentés. Ezek csak rakéták és nem éltető napok. «Einheit und Arbeit!» Valóban csak az egység és munka lehet jövő nagyságunk alapja. Ha erre az alapra állunk: akkor ismét boldog lehet, boldog lesz a magyar. (Dr. Gs. L.) ecsettel lefestették előttünk a pétervásárai lakásviszonyokat. Kucsera Pál pétervásárai körjegyző a napokban szerkesztőségünkhöz levelet irt, amelyben válaszol Hochwarter Károly soraira. A levelet itt közöljük: Nagyon Tisztelt Szerkesztő Űr! Az «Egri Népújság» f. év szeptember hó 6-iki számában a pétervásárai lakás- viszonyokra vonatkozó cikk jelent meg, A pétervásárai lakásínség oka. Válaszol a körjegyző. — Hogyan szól a lakásrendelet 13. §-ának 11-ik pontjeí? Az aradi 14-ik vértanú. Irta : Hrabovszky Géza, nyug. pénzügyi titkár. (Befejező közlemény.) «Ma délután öt órakor, amikor én már levetkőztem és vacsorámat, amelyet most nekem külön hoznak be, hogy egyem meg és lefeküdjek, egyszer csak belép hozzám egy auditor kapitány és arra kér egész tisztelettel, hogy Haynau őexcellentiáia kíván velem egy pár szót szólam. Én öltözni kezdtem és azt mondja a kapitány: «Nem szükséges felöltözni, őex- cellentiája igy akar velem beszélni, amint vagyok«. Én tehát csak a csizmámat húztam fel és úgy abban a vászon fehér ruhában mentem elébe. Amikor bementem, el voltam készülve már a legrosszabbra, mert azzal fogadott, hogy «igen örül, hogy láthat, mert éppen ma érkezett Pestről és maga hozta és maga akarja felolvasni az ítéletemet, amelyet a császár aláírt, de azért felebbezhetem«. Erre a marha kijelentésre azt feleltem, hogy a császár Ítélete ellen nincs helye a felebbezésnek, de ez a gaz német azt mondta, hogy: «Igen is van, még pedig hozzám«. Erre én elnevettem magamat, de arra a szamárságra nem tudtam, mit feleljek, csak azt mondtam, hogy a császár ítéletébe én belenyugszom és nem felebbezek! Ekkor felolvasta az alig 16 sorból álló ítéletet, amelyben engemet a császár azért, mert ő ellene fegyvert fogtam, holott neki egyszer, mint osztrák katona, hűséget esküdtem, főbelövetásre ítél és ha ezzel meg nem lennék elégedve, akkor Haynaura bízza a további előterjesztést. Ezzel én azt gondoltam, hogy talán az mégis valami kegyelem akar lenni, tehát i azt kérdeztem: mint kell azt érteni? Erre I ez a nyomorult azt felelte: hát úgy, hogy én önt nem főbe lövetem, de felakasztatom. Ehhez éppen nincsen kedvem, mondám az excellentiás úrnak, de ha így van a dolog, a császár ítéletébe belenyugszom és arra kérem az urat, hogy Lichtenstein hercegtől kérjen nevemben bocsánatot, ha neki valamikor valami kedvetlenséget okoztam. Erre ez a nyomorult leült és nekem egy szivart adott, amit én megköszöntem, de el nem vettem és azt mondta nekem: — Tudja meg Ön, hogy ezt azért a forintos huncutságáért kapja, amit a herceg nél elkövetett, amikor az én aranyaimat kicsalta a zsebemből az inasok markába. Tehát most halb-rechts-marsch! .. . És én nem is szalutálva, megfordultam és a szobámba mentem. Amikor a szobámba bejöttem, láttam, hogy mindent kihordtak tőlem, csak ezt az elrejtett toliamat és tintatartómat nem és ottan találom Aradi református papot, aki engemet eljött a halálra elkészíteni és azután vagy egy óra múlva elment azzal, hogy reggel 5 órakor újra visszajön. Ekkor láttam, hogy ottan áll töltött és felhúzott fegyverrel őrt egy másik német katonával az ón bizalmas tót emberem és amikor őtet megösmertem, hát ösz- szeszedve magamat ezt az írást — megcsókolva — ami velem ma történt, ezzel a befejezéssel berekesztem. Kelt Arad várában, 1849. október 24-én éjféltájban. Kazinczy Lajos ezredes, (tábornoki címet nem használtam, mert azt a Görgey fegyverletétele után kaptam)». Ezen nagyérdekű s történelmi becsű óletírást nagy terjedelménél fogva csak kivonatosan adtam. Az időrendet nehéz volt az életírásából,úgy ahogy beállítanom, mert Kazinczy izgalmas helyzetében az eseményeket nem a történés sorrendjében írta meg, hanem az eseményekre időnként visszavisszatért, dátumot is igen keveset jegyzett föl életírásaiban. Kazinczy a vár közepén lévő temp lomnak északi olialán lévő emeletes épület földszinti 14.-ik számú szobájában volt elzárva Grubiczy István nevű hős katonával. Ez a szó szoros értelmében össze volt vagdalva, Haynau azért mégis azt mondta, hogy ha meg nem mondja, mit vétett a császár ellen, hát megbotoztatja. Erre Grubiczy kijelentette, hogy csak azt vétette, hogy el nem fogta Győrnél (t. i. a császárt), amikor előtte szaladt; de ha tudta volna, hogy ki, hát elfogta volna. Legalább most nem ülne itt, mint fogoly. É ;
