Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-05 / 225. szám
Ära 2 korcma Eger, 1921. Október 5. szerda XXVIÍL évf. 225. sa. ;li5B*etfaí dijak postai szállítássá Sf ésa és félévi előfizetést nem fogadnak el. feared évre 110 E ...... Egg bóra «0K. — S zerkesztőség t Eger, Líceum isdóbltratel i Liceumi ísgoct^ ♦ Telefon ssém >!, POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄYIMRE. Gyűlöljetek vagy szeressetek! A. magyar éjszaka, Eger, 1921. okt. 5. Jártak már súlyosabb idők is felettünk. Volt idő, amikor az országon keresztül gázolt a tatár. Leigázta a félhold. Nyögte a százados szolgaság jármát. Pusztította a labanc. Gyilkoltak a vértörvényszékek. Megcsördültek a láncok a várbörtönökben. Kényurak nyúzták a népet. Kizsarolták a nemzetet. Egy helyett hat úrnak is kellett szolgálnia. Árúba bocsátották a szent Koronát. A pallosjog tiporta le a felségjogokat. Orgyilkosok tették el láb alól nagy- jainkat. Ha elfáradt a harcban a török, kimerült az osztrák, jöttek a pártviszályok. A köznemesség és a főnemesség rontott egymásra. Magyar a magyarnak volt ellensége. Ha fegyverszünetet kötött a két tábor, b8fészkelődöp; közéjük az árulás. A gályák csáklyáit szétrobbantotta az arany. S a gályákat ismét elűzte egymástól a vihar. Voltak erélytelen királyaink, akiknek a kezébe fakanál illett volna jogar helyett. A nemzet éhezett. Pusztult. A koronás bábok után zsarnokok ültek trónra. S az elnyomatás korbácsa suhogott végig az országon. De miért a panasz ? A bibor jó királyokat is ölelt, akik kétszínűek voltak, mint az osztrák lobogó. Magukhoz édesgették a főurakat. Hajporos copfot nyomtak a fejükbe. Összeházasították a kuru- cokat a von und zu osztrák arisztokráciával. S kaptak a magyar urak pisze baro- nesszeket, finnyás komtesszeket. Lemondtak a paprikás gulyásról, töltött káposztáról. S elfelejtették a magyar nyelvet. Ezeréves éjszaka a mi történelmünk. De ennek az éjszakának voltak csillagai. Világítottak. S vezérei voltak a sötétben tévelygőknek. Ez az éjszaka csak egyszer derengett. Tudjuk, mikor. A nap azonban lebukott a magyar égről. S a halvány fénypontok újra megjelentek. Nem nyújthattak nappali fényességet. De adtak vigasztalást. Sok vád érheti a múltat, hiszen őseink is emberek voltak; De egyet nem tehát elvitatni tőlük. A vészharang összekovácsolta szíveiket. Az egymás ellen hadakozó kardok összeforrottak. S a kard már csak kifelé sújtott. Röviden ez a magyar történelem. Akkor mutatkozik igazi fenségében, amikor a megaláztatás keserű 'poharát nyújtják feléje. Kiissza, ha kell, de nem fetreng u porban! A múltból örököltük a magyar éjszakát, de hiába várjuk a csillagokat. Vigasz- talatlan sötétség vesz körül bennünket. Az országot dobra ütötte az ántánt. S jöttek a vércsék. Megcsúfolták a leláncolt turult. . . Ijesztő síri némaság remeg a rideg éjben. Hallgatnak a lantok, rekedtek a kobzok. S a mi jutalmazásunk a száza! dós szégyen tetejében e tunya ifjúság. Fűz- i fapoéták vinnyogása sántít keresztül a magyar berkeken. Késik a fölrázó riadó szava. Álhazafiak gyáva hencegése korba csolja arcunkba a szégyen pírját. Sir-rab lók és hiénák sunnyognak közöttünk, akik leszedik rólunk a ruhát, kilopják szájunkból az utolsó falatot. Zavarosban halászók fosztogatják ki e koldús nemzetet. Nincs itt senki, aki sarkára állna ? Az országot a gyűlölet, vagy a szeretet építheti naggyá Nincs itt senki, aki gyűlöl, aki szeret? Nincsen itt senki, aki fogcsikorgatva vetné latba erejét, hogy felrázza a nemzetet? Nincsen itt senki, aki könnyes szeretettel hajolna le a szenvedőkhöz, a csüggedőkhöz és lelkűkbe de- lejezné a magyar hitet? Nincs itt senki, aki kibékítené a magyart a magyarral ? Jaj annak a népnek, amely már sem gyűlölni, sem szeretni nem tud! Az a nép elveszett, az az ország már csak a történelemé. Mentsétek' meg az országot! Gyűlöljetek, vagy szeressetek! (Ferenc.) Kik a megyei virilisek? Eger, 1921. okt. 5. Amint azt az Egri Népújság olvasói tudják, az Igazoló Választmány elkészítette a hevesmegyei virilisek névjegyzékét, melynek 3/4-ét már leközöltük. A .még hiányzó ötvenöt virilista a következő: Minurik János jószágigazg. (Hatvan) 11,170 K. — Prezent Dávid borkereskedő Az aradi 14-ik vértanú. Irta: Hrabovszky Géza, nyug. pénzügyi titkár. (Második közlemény.) Elvégezvén a tullni utász iskolát, jóllehet a katonai szabályzatok szerint a végzett növendékek tiszti rangot csak 1—2 év múlva nyerhettek el, Görgey Artúrt és Kazinczy Lajost mégis azonnal hadnaggyá nevezték ki s utóbbi a 9. számú Miklós- huszárokhoz nyert beosztást. Ezrede akkor Prágában feküdt. Ezredese herceg Lichtenstein Ferenc volt, aki Kazinczyt rövidesen nagyon megszerette. Néhány hónapi szolgálat után magához vette segédtisztnek és megajándékozta egy igen értékes hátaslóval. Ezredesének palotájában lakott és ott nyert teljes ellátást is, sőt a kiszolgáló személyzetnek is megparancsolta , hogy Kazinózytől borravalót elfogadni nem szabad. Szóval: Kazinczy- nak első katonai évei «gyöngy élet« volt. Mint életírásában mondja: «Ekkor olyan kellemesen éltem, hogy nekem azt sem kellett megtennem, hogy a hercegnek egykor és máskor a kezét kérjem egy kéz szorításra (mert azt nálok úgy szokták), d9 ö maga nyújtotta minden étkezés után a kezét, amelyet én mindenkor igen nagy hévvel szorítottam meg«. A vérszopó tigrisnek, Haynau-nak, Kazinczy Lajossal szemben táplált gyűlöletét szükségesnek tartom itt megvilágítani. Lichtenstein herceg ezredes egy alkalommal az ugyancsak Prágában tartózkodó Haynau tábornokot Kazinczy által meghívta ebédre. De Haynau azt felelte, hogy ma nem jöhet el, csak máskor, de majd megüzeni, hogy mikor. Ezt az üzenetet Kazinczy átadta a hercegnek, aki ezen igen felháborodott és azzal küldte vissza Kazinczyt, hogy Haynau csak üzenje meg, majd várni fogja. Erre Haynau azt felelte: «Hogyha most megmondom, hát akkor nem lesz olyan ebéd, mint szokott ez az ember ebédelni.« Ezt Kazinczy a hercegnek természetesen megmondta. Haynau legközelebb jelentkezett a hercegnél ebédre és a herseg Kazinczynak adatott egy üveg pezsgőt azzal, hogy Haynaut ne kínálja meg, csak igyák az egészségére, Haynaunak pedig csak asztali bort szolgáljanak fel. Kazinczynak meghagyta, hogy ebéd után a kiszolgáló személyzetet kínálja meg egy egy forint borravalóval, amit a személyzet természetesen nem fogadott el. Ezt látva Haynau tábornok, abban a hi szemben, hogy a személyzet tőle sem fogad el borravalót, 1—1 aranyat adott nekik, akik azt nagy köszönettel fogadták el s az excellenciás urat máskorra is szívesen meghívták. Ez a forintos affér keltette Haynauban a Kazinczy iránti gyűlöletet s mint feljebb is említettem, ez okozta volna azt, hogy Kazinczyt főbelövetés helyett felakasztassa, ha t. i. Kazinczy kegyelemért folyamodik. Minden rózsának vannak azonban tövisei. Kazinczyt ezredese, Lichtenstein herceg, egy alkalommal Bécsbe vitte, hol Kazinczy egy udvari bálon Stamecz Mayer bécsi bankár leányával ismerkedett meg, kit később feleségül akart venni. E miatt kis kellemetlensége volt a herceggel, aki állítólag egy igen gazdag rokonát szánta Kazinczynak. E miatt Kazinczy elbocsáj- tását kérte s ezredese kénytelen volt törhetetlen akaratának engedni. Más katonai beosztást adott tehát neki, bár — mint később kiderült — a herceg leginkább azért ellenezte a zsidóleánnyal való házasságot, nehogy Kazinczy tönkre tegye katonai karrierjét. Kazinczy édesanyja meghalt 1842. február hó 14-én Nagyváradon, ahol látogatáson volt. Kazinczynak már megelőzően szándéka volt, hogy édesanyját ott meglátogassa s evégett hosszabb szabadságot kért. Csak úgy érkezhetett azonban Nagyváradra, hogy haldokló anyjának szemét befogja. «Meghalt anélkül, — írja emlékezéseiben — hogy tőlem búcsút vehetett volna és engem megcsókolhatott volna«. Kazinczy Ferencnek az volt utolsó óhaja, hogy feleségét, bárhol halna meg, mellé temessék el Széphalmon. Kazinczy ezt az atyai óhajt teljesítvén, megboldogult édesanyjának hűlt tetemét Nagyváradról Széphalomra vitette. El lehet kép zelni, hogy abban az időben, amikor még
