Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-09-29 / 220. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Eger, 1921. szept. 28. Kedves ez az ősz. Nekünk ajándékozza a lilaleples mezőket. Virághintő szeptember a fullajtárja. Aranykürtös he- rold trombitál előtte. Jövetelét ünnepli a szél és a nap. Hiteget és tavaszba ringat. Megrakja a tőkéket mézédes fürtökkel, ingerlő gerezdekkel. Aztán beköszönt dallal, szürettel. Gyűjti a sok ajándékot a bőség szárújába. Ontja a színeket. Pazarló, játékos kedvű ifjú ez az ősz. Kicsinynek, nagynak öröme. Ilyenkor, szeptember végén csörgőssapkába öltözik. S elhozza a szent- mihályi vásárt. Az őszi vásár olyan, mint a farsang, j Fél-ünnep. Egyszer van egy esztendőben, mint a karácsony. Ma van az egri vásár. Nagy nap. A sokadalomban mindenki lármázik. A vevő boldog, hogy olcsón vásárolt. Az eladó örvendezik, hogy túladott a portékáján. De legjobban az mulat, aki semmit sem vesz. Én az utóbbiak közé tartozom, aki egy krajcár nélkül habzsolja a sok gyönyörűséget. Tele van a levegő csokoládé szagával. Kínálják is erősen «Csak máma, csak máma, Folyvást kérem. Az ára Rongyospénz; jópénz. Ilyen olcsóságot A világ nem látott. Egy tábla, egy tábla, Ebbe a drága világba Rongyosból csak három, Vanilliás hűvös szelet, Szagolni ingyen is lehet. A sátorok között vígan rúgják a port az emberek. Egy parasztasszony mérgesen dohog a szoknyájába kapaszkodó gyerkőcre. — Elhallgass. Majd felülsz a sörgő komógyiára. — Édsanyám, vegyék mán,. . vegyék mán. . . Eltűnnek a forgatagban. Ki tudja, mi volt a kis gyerkőc vágya. Odébb ismét találkozom velük. A gyerek egy bádogtrombitával tutűlgat. De azért még mindig rimánkodik. A világ csodája. Egy bazáros harsány hangon hirdeti, hogy itt a jó alkalom. Deszkaládán van az üzlete. Halomba rakja a csippcsupp apróságokat. Úgy kiabál, hogy kidagadnak az erek a nyakán. Halló, halló, ily csodát még sohasem láttak, Mióta a poloskák gyalog járnak. Harminchat tucat patent, Egy bugvelláris, Ha pénzt tesz bele, lesz benne. Egy csomag tű, Stoppoló, varró, himező-hámozó, merkelő, No még egyet rája, Cérna is hozzája. Fehér és fekete. Még egy tükröt rája, Szamár a gazdája, Hallatlanul olcsó, No még egy képráma, Ennek nincsen ára. Hagy rázza a hideg A konkurrensemet. Egy csomag levél is, Fele rózsás, fele meg csicsás. Legényt fog a szerelmes írás. Ahogy van, ötven korona, Node nem ötven, Se nem negyvenöt, Se nem negyven, Harminc korona az ára, A világ csodája. A fene bánja, Drágább lesz Aradon, Ne maradjon maradon, A szamárnak, hogy okosodj«». A szegénynek, hogy gazdagodj«*, . Húszért adom, húsz az ára. Húsz korona bolondjára. S a falusi asszonyok megoldozzák a piros kis kendőket. — Értyi a mőggyáí. Figurás ember. A vásári cirkusz is kihasználja az üzletet. A bejáró fölött vakaródzik a reklám-majom. Az egyik póznára a következő szöveget függesztették ki: «MA A CIRKUSZ FOLYTATÓLAGOS ELŐADÁS 10 ÓRAKOR. — NAGY, KICSI, GAZDAG, SZEGÉNY 10 KOR.» A mutatványos bódék előtt állnak a legtöbben. Hangzatos felírások csalogatják az embert. «Halló! Megérkezett Mariska. Á budapesti gondolatolvasónő. Aki bekötött szemekkel mindent tud és lát. Okvetlen beszéljen Milcsikével, a pesti tudós nővel, aki a mindentudó gondolatolvasónő csodalény.» A csodák birodalma. Mi lehetne más a csodák birodalma, mint a vásár. Az ember szívesen elhallgatja a kikiáltók vicces csábítgatásait. Minden gondolata elszáll. Nem törődik avval, hogy ez kenyér, néha keserű, néha száraz, de nagyon kis darab kenyér. No, de minek foglalkozzon az ember a lét és nem lót kérdésével. «A csodák birodalma« c. sátor előtt megjelent Negri, fantasztikus keleti öltözetben, török bu- gyogőban, rózsaszín fátyolban. — Jujujúj, jöjjenek egész közel. Itt látható Negri, az élő rejtély, a háremhölgy, külön belépődíj nincsen. A szomszéd sátor előtt egy szerecsen hadonázik. A kikiáltó kérdéseket intéz hozzá, hogy felkeltse a közönség figyelmét: — Tudja-e mondani, hogy drága, aranyos kisasszony. — Álmos kisasszon. Hehe — vigyorog a szerecsen. —Nem draga. Olcsó kell... — No, mondja, magát olyan nagyon szeretem.-- Maga olyan nagyon szeret enge- met... — Hogy magáért képes lennék 8 napig se nem enni, se nem inni. — Az már nem. Én eszik is, iszik is, szeretni is — felel bölcsen a szerecsen. — No, csúf jószág — köp nagyot egy falusi gazda. — Nem adnám hozzá a já- nyom. A legutőlsó sátor a következő felírással díszeleg: «Jákó, a majomember, akit 16 hónap előtt fogtak el a brazíliai őserdőben«. Itt egy gatyás kisbíró dobolja össze a közönséget. — Ezennel közhírré tétetyik és adatik tudtára mindön főnőtt embörnek, aki így értelmezi, hogy Csicserercsi bíró uram elvesziötte az emlékezőtöhetsógét. A bö- csiiletes mögtaláló mögíarthattya. Azután egy másik komédiás évődött a kisbírőval, aki két évig gumminázijomba is járt (az udvarba) vízért. Őszintén szólva nagyon rosszúl esett, hogy a magyar parasztot ilyen alárendelt szerepben láttam. Úgy látszik, a nemzeti keresztény irányzatot a vásárokban gatyába bújtatják . . . Egy szem cukor. A forgó komédia, hajóhinta vígan lengett, sörgött a benníilőkkel. Egy szerelmes baka erősen ostromolt a görgőben egy mézesbábot szorongató leányt. A leány falusi volt. A vitéz egyre közelebb húzódott s mikor a sergő megállt, átkapta a leány derekát. — De megszédült . . . — Eltört a mézeskalácsom — riado- zott a lány. — Lesz még annak mása — vigasztalta a lányt a baka. No, ezeket összehozta a sergő. Alig egy lépésre tőlem parázs veszekedés hallatszik. —• Menjen innen. Ne rontsa az üzletemet. Vigye el a csokoládéját. — Kiabál egy zsidó. — Ha akarom elmegyek, ha akarom nem. Juszt se megyek, tudja. — Csak azért is három a csokoládé — nyelvel vissza a kis nő. «Rongyospénz jő pénz.» — Fogja be a pofáját — dühösködik a zsidó. — Ha nem tetszik untercikk, piszkos. — Felrúgom a pereputtyodat. — Ronda. Szeretném látni. Három a csokoládé — mondj a rendületlenül a kis nő. Mindenütt nevet a vígság. A lányok fütyűlőt vásárolnak a cukrostól, a férfiak meg babát a bazárostól. A cukros sátorok előtt éhes, kerekre- nyílő szemmel nézi a sok édességet egy mezítlábos gyerkőc. Az egyik cukros asztaláról leesett egy szem erős cukor. A gyerek közelebb húzódik. A szemében megcsillan a vágy tüze. S amikor azt gondolja, hogy senkisem látja, lehajol. Felveszi a cukrot. Letörűli róla a port. Hátrafordúl. Látja, hogy figyelem. Megriad. Gyorsan bekapja és elnyargal. (Ferenc.) Ähol nincsenek koldúsok. Boldog Nyíregyháza. Eger, 1921. szept. 29. Frank Tivadar városi tanácsos Trak Géza h. polgármester utasítására, Nyíregyházán két napig tanulmányozta a város közigazgatási ügykezelését. Frank Tivadar v. tanácsos az Egri Népújság munkatársának a következőkben nyilatkozott nyíregyházi útjáról: — Azért mentem el Nyíregyházára, hogy tanúlmányozzam elsősorban az illetőségi és letelepülési ügyeket, a közpénztári kezelést, adóhivatalt, városi üzemeket, a katona ügyosztályt .és a see- gényügyi kezelést. Főleg az illetőségi és letelepülési ügyeket tanúlmányoztam. A nyíregyházi módszert teljes egészében átvesszük. A városi szegényügy kezelése mintaszerű. Nyíregyházán ma már nincsenek koldúsok. A városnak nagy szegényháza van, ahol azokat helyezik el, akiknek senkijük sincsen és koldulásra szorulnának. A koldulást szabályrendeletileg eltiltották. — Hányán vannak a nyíregyházi szegényházban ? — érdeklődött munkatársunk. — Ezidőszerint negyvenötön — adta meg a választ a városi tanácsnok. Boldog ez a Nyíregyháza, hogy el tudja tartani a koldűsait. HÍREK. Eger, 1921. szeptember 29. Az Aranyvirág személyei. Megírtuk már, hogy a Műkedvelők Köre Martos Ferenc és Huszka Jenő operettjét, az «Aranyvirág« ot folyó hó 30-á*, október 1 én és 2-án hozza színre Lestál Anna rendezésében. Az operett rendezése, a zenekar kiváló összetanúltsága, amely a zenészek tudásán kívül Herovics Antal karnagyot dicséri, már a próbákon is nagy sikert jósolt a szereplőknek, akik tehetségük legjavát öntötték szerepeikbe. Különösen ki kell emelnünk Mondok Icát, Bedross Lilyt, Wettstein Nusit; Kelemen Lajost, Búzás Endrét, Lestál Miklóst, Főgel Antalt. A lelkes művészgárda tagjai még a következők: Pálik Tibor, Csórja űtele, Illykovies Magda, Papp István, Madarász Vásári képek.
