Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-09-25 / 217. szám

EGRI NÉPÚJSÁG r Négy lövés. — Éljen a köztársaság. Szünet után elsőnek Szilágyi Lajos szólalt föl. Beszéde közben a második számú karzatról 4 revolver lövés dördült el. A lövések Rakovszky felé voltak irá­nyítva, azonban egyik sem talált. Az első lövés eldördülte után a következő kijelen­tés hallatszott: éljen a köztársaság. A kar­zaton tartózkodó Márton Károly nevű de­tektív széket kapott fel s avval úgy ütötte főbe a merénylőt, hogy az megtántorodott. Leírhatatlan izgalom keletkezett. A karzat közönsége az első lövés eldördülte után felugrált helyéről és a kijárat felé tolult. A lövések oly gyorsan következtek, hogy a képviselők el sem hagyhatták helyeiket. Kenéz Béla a lövések alatt a nagy zajban erősen csöngetett. A merénylőt, elfogása után, bekísérték a parlamenti őrség szobájába. Nevét meg­állapítva konstatálták, hogy 42 éves volt főhadnagy és tettét azért követte el, mert a köztársasági párt agitáciőját nem engedélyezték. Vallomása szerint szocialista meggyőződésű volt s a lövéseket Rakov- szky-felé irányította. Magát Kövér Ibra­him névvel illette. Kihallgatása során el­mondotta, hogy tagja a köztársasági párt­nak s tettét azérc követte el, mert egy­részt újabb háborúba akarják beleugrasz- tani a nemzetet, másrészt pedig a köztár­sasági pártot úgyis feloszlatták. Rakovsz- kyt anarta lelőni, mert őt tartja a háborús párt vezérének. Rakovszky István az esetre vonat­kozólag a következőket mondotta: Pár héttel ezelőtt egy levelet kaptam, melynek Írója igyekezett terrorizálni amiatt, hogy legitimista álláspontot foglal el, a név aláíró valami Ibrahim vagy Szolimán le­hetett. Miután a levélnek nem tulajdoní­tottam semmi nagyobb fontosságot, a pa­pírkosárba dobtam. Ha hazamegyek, talán még most is meg tudnám találni. A me­rénylő állítólag egy most leszerelt tény­leges főhadnagy, ki köztársasági vagy tanácsköztársasági érzelmű. A lövés da­cára én helyemen ültem s csak később kényszerültem távozni s amikor felállottam valami horzsolta lábamat s mire egy lé­pést tettem, megbotoltam, azt hittem, hogy megsebesültem. Hála Istennek, nem történt semmi bajom. Kövér még a következőket mondotta : Akasszatok fel és fel is akaszthattok, de vannak több ezren testvéreim, kik ezt újra meg fogják csinálni. Az ülést újból megnyitották. Szilágyi folytatta intorpellációját ős kérdezte, hogy hajlandóé a kormány a közszolgálati alkalmazottak előléptetésénél figyelembe venni a katonai szolgálat idejét. Bethlen miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy az előléptetéseknél a front szolgálati időt hajlandó minden te­kintetben figyelembe venni. Az arany ember. Aki az aranyak gyűjtését már kiskorától kezdve űzi. — Följe­lentették a kistályai jegyzőt. — Bódy Béla jegyző «Arankái«. — A legdrágább aranyak. Eger, 1921. szept.23. Bódy Béla kistályai jegyző a hőse ennek a kis regénynek. Jókai «Aranyem­ber «-e jut az eszünkbe, amikor erről a vígjátékba illő, kacagtató dologról írunk. Mert e kis történetnek két oldala van. Az egyik a komoly, tiszta, felhőtlen öröm : az aranyember boldogsága, az aranyember gazdagsága. A másik a furcsa komikum, amely egy stereotip alakot mutat be, a föl­jelentőt. Ebben a kis megtörtént esetben ennek az örök elégedetlenkedőnek a neve ifjú Blanár Imre. A neve is azt mutatja, hogy még nagyon ifjú és minden esetre császár nevelője volt, majd mint minisz­tere jól ismerte Magyarország helyzetét. Hadrián a török ellen indítandó háború előkészítésére De Vio Tamás bibornokot küldi az országba, aki mellé egy világi diplomatát is küld, báró Burgio Antalt. Mindketten sokat fáradoznak Magyaror­szág megmentése érdekében. Sajnos azon­ban sem nekik, sem VII. Kelemen pápá­nak, aki 90.000 aranyon kívül 12.000 zsoldos katonát is küld az országba, nem sikerűit a szegény országot a pusztulástól megmenteni. 1526. aug. 29 ón megtörténik a mohácsi csatavesztés. A mohácsi csatavesztés után, midőn a Habsburgok kerülnek Magyarország trónjára, összeköttetésünk a Szentszékkel már nem olyan élénk. III. Pál pápa az ellenkirályok kibékítésén fáradozik. Fra­ter György is érintkezésben áll a Szent­székkel, de ez az érintkezés diplomáciák kérdések körül forog. A pápák azonban sohasem hagytak föl avval a tervükkel, hogy Európa népeit szövetségbe vonvct, Magyarországot felszabadítsák a török járom alól. Azért, amint elsimúlt a val­lásháborúk vihara,ÁT. Ince közbenjárására XIV. Lajos és I. Lipőt fegyverszünetre, Lipót és Szobieszky János lengyel király pedig szövetségre léptek egymással, mely­nek eredménye 1683 ban Bécs felmentése, majd az ezt követő 16 év alatt Magyar- ország felszabadulása lett. A következő időkben az érintkezés a Szentszékkel a bécsi nunciatura útján tör­tént. A pápai szék mindig a legnagyobb «blanárta« (ad formám: blamálta) magát. De hogy az érdeklődést ennyire fel­csigáztuk, igyekezünk is azt kielégíteni. Ifj. Blanár Imre hazafias tisztelettel megírt följelentést adott be a budapesti m. kir. államrendőrség kapitányságához. A följelentés, mely a mondabeli arany­ember dúsgazdagságát varázsolja elénk, így szól: «Szives figyelmüket akarom felhívni az Eger melletti Iíistálya és Andornak községek főjegyzőjének kihallgatott meg­jegyzésére, amely szerint neki egy mázsányi figyelmet tanúsította Magyarország iránt és mindenkor, bár néha nehézségek kö­zött, megtalálta a módot, hogy közte és hazánk között a jó viszony fel ne bon- tassék. * 1914. aug. 20-án a galambszelid X. Pius lelke felszállott Teremtőjéhez. Az örök béke honába költözött akkor, mikor a há­ború, a pusztúlás réme fölkelt kripta-odú­jából és végigszáguidott az egész világon. Szeptember 3-án lépett a pápai trón­ra Della Chiesa Jakab, Bologna bíboros érseké, XV. Benedek néven. Midőn a tiarát a fejére tették, meg­szűnt olasz ember lenni és mint az egész katholikus világ feje arra törekedett, hogy egymást gyilkoló fiai között a békét hely­reállítsa, a pusztulás, a bomlás nyomait eltüntesse. Hányszor hangzott békét hir­dető szava az ágyúk dörgésébe! Hány ezer és ezer özvegynek és árvának szo­morú napjait vigasztalta meg adományá­val! Hány ezer és ezer hadifogoly neki köszönheti a szabadulás örömét! Most pedig, mikor Magyarország ege újra beborult; midőn ott fekszünk leron­gyolódva a győzetlen győzők országútján: az ő követe volt az első az európai ha­talmak követei között, aki szerencsétlen országunkba jött az igaz béke igaz olaj­ágával. Adja Isten, hogy a Róma felől jövő biztató fénysugár, mint oly sokszor, most is eloszlassa az igazságtalanság vigasz­talan éjjelét Magyarország fölött. Bartók Egyed dr. _____ 3 aranya van ÍO és 20 koronás cím­letekben. Egy előttem ismeretlen egyén­nel való beszélgetés közben említette, hogy ő az aranyak gyűjtését már kis korától kezdve űzi. Nem lehetne azt az urat va­lamiképpen rábírni, hogy aranykészletét szolgáltassa be az állampénztárba ? Vagy ha ezt nem lehetne, azt merészelem taná­csolni, hogy az ő figyelemmel való tartá­sával az esetleges külföldre való csempé­szést meg lehetne akadályozni??« Hazafias tisztelettel: Ifj. Blanár Imre s. k. így szól a följelentés, ami — hangja után ítélve — roppant komoly és az állam érdekeit tartja szem előtt, továbbá a maga kis járandóságát. Annál komikusabban hatnak a fejlemények. A följelentés hivatalos úton a mező­kövesdi főszolgabíróhoz került, aki felszó­lította a kistályai arany nagybirtokost, hogy vétkes szenvedélyének gyümölcsei illetve aranyai felől adjon felvilágosítást. Bódy Béla kistályai jegyző erre a következőkép válaszolt: Tek. Főszolgabíró Úr! Az 5059/921. sz. rendelettel kiadott feljelentés elolvasása után bizonyos érzés fogott el s nem tudtam bosszantson e az én meggondolatlanságom vagy az esetleg más által történt naiv fölültetés, vagy pedig nevessek ifj. Blanár Imre hiszékenységén, vagy esetleg kapzsiságán. Ma még nem tudom: ón voltam-e meggondolatlan, akkor, amikor mázsányi aranyaimról beszéltem, vagy esetleg az, akitől a mélyen tisztelt feljelentő hallotta, vagy hallhatta. Lehet hogy meggondolat­lan én voltam, mert könnyelműen beszél­tem a 120 kgr. Aranyaimról, mely név előttem éppen azért, mert nagyon szeretem, nem is «Arany* hanem «Aranka.» A feljelentő azonban nagyon téved akkor, amikor azt állítja, hogy az én ara­nyaim 10 és 20 koronás címletekben van­nak. Bár ilyenekben is lennének! Nem ilyen aprók azok, hanem foly­ton növekedő és gyarapodó Arankák. Ma már az egyik 63, a másik pedig 57 kgram. Vájjon ha ezen 120 kgr. Arany 10 és 20 K ás címletekben volna — mint a feljelentő állítja'— mit érne ez most? Ezt leghamarabb a Magyar Általános Hitelbank deviza osz­tályánál levő feljelentőm tudná kiszámítani, aki talán már tudja azt is, hogy neki a feljelentésért mi jár. Az sem felel meg a valóságnak, mintha én az aranyok gyűjtését kis­koromtól kezdtem volna, mert csak 27 éves koromban szántam magam erre. Ekkor minden erőmet össze­gyűjtve szereztem az egyik «Aranyat» Csáka Róbert egri órás és zálogházas űr­től. Ez akkor még csak 52 kgr. volt. Ebben volt minden gyönyörűségem és minden boldogságom. Az volt egyedüli vágyam, hogy gyarapítsam és Isten segítségével növeljem. Ezt a célt el is értem. 1907. nov. 11-én már nem egy, hanem kettő «Aranyam» volt. Most már erre a kis «Arankára» fordítottam figyelmemet a nagy «Aran­kával* egyetemben. S úgy látszik, nem is hiába, mert a második Aranyat 5 kgről eddig már 57 kgra sikerült gyarapitanom, s így jelenleg már nem egy métermázsa, hanem 120 kgram súlyú aranyaim, illetve Arankáim vannak. Én éppen úgy nem érzem magam bűnösnek, mint ahogy nem tehetek arról, hogy más nem volt előrelátó úgy mint én, hogy most, midőn az aranynak ilyen nagy értéke van, ilyen súlyú Arankákkal ren­delkezhessen. A kir. Kincstárnak beszolgáltatni nem fogom, mert magán-kincstáramban tartom. Nekem szerzett és elvitázhatatlan jogom van. De biztos tudatában vagyok annak, az állampénztár az általam szerzett Arankákat nem is fogadná el, mert ezekre a Kir. Kincstár nagyon rá-

Next

/
Thumbnails
Contents