Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-09-07 / 202. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. szeptember 7. szerda XXVIIL évf. 202. sz. Etöüseíésl dijak postai szállítása i Sgész és félévi előfizetést nem fogadnnk el. &m'razd évre 110 K. — Egg bőr" 40 K. ■ POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztéségi Eger, Líceum. Kiadóhivatal; Líceumi agomdai Telefon szám 11. „Betyárenvolk“. Eger, 1921. szept. 6. Minden művelt magyar tudja, hogy a mi tisztességünkbe, kultúránkba tömérdek tollforgató idegen gázolt bele. Kor^ mányainknak szörnyű bűne volt az évtizedeken át, hogy mig a liberális választásokra sok-sok milliót költöttek: addig a külföld helyes felvilágosítására soha nem volt pénzünk. így történhetett azután, hogy Magyar- országot nemcsak a Scotus Viator gyalázkodó politikai írásai alapján ismerték félre, hanem holmi írómesteremberek útirajzai révén is. Magyarországból csak a «Betyárén*, a iKanaszen», a «villogó• gattya«, a >Fokosch* meg a «Gollasch« voltak az ismerős fogalmak. Még a világszerte ismert lipcsei Re- clam-cég «Universal Bibliothek«-jában is megjelentek olyan füzetek, mint Franz Woenigtől a «Hej, die Pussta!«, vagy Willomitzer cseh-német írótól «Eine Nacht im Mittelalter«. A becsületes magyar embernek arcába szökik a vér, mikor ezeket a naívsá- gokat, vagy éppen cőlzatos hülyeségeket olvassa. Mindamellett megbocsátjuk ezeknek az idegeneknek, mert hisz’ ők humorosnak találták azt, hogy rólunk így írjanak. Nekik érdekes, vagy talán különös is volt egyik-másik magyar népszokás, amelyet azután kiélezve, sokszor pedig — a hatás kedvéért — elferdítve tálaltak fel olvasóiknak. A költői szabadság kényelmes köpenyébe burkolózva kisebbítettek és sajnáltak le bennünket, vagy éppen tettek nevetségessé. Mit szóljunk azonban azokról a «magyarokról», akik tudatosan gyaláznak minket a világ előtt? Mit szóljunk a bécsi szökevényekről, akik minden alkalmat felhasználnak, hogy undorító lapjuk — a «Bécsi Magyar Újság« — utján minél több sarat, minél több piszkot dobáljanak reánk ? Az embernek szinte égeti a kezét ennek a szennyes újságnak augusztus 30 diki száma, amely úgy ír rólunk, mint <Betyá- renvolk*-ról. Persze neki nincsennek ínyére a nyugatmagyarországi események. Az ottani magyarság szerinte betyár nép, mert nem akarja beereszteni a vörös bandákat a Szamuelli Tibor testével megszentelt földre. Tudósítója szerint minden igaz keresztény proletár-vért iszik és minden igaz magyar «Horthy-betyár» a «fehér-terror ocsmány országában«. A «Bécsi Magyar Újság« közleményei szerint mi rothadunk, mert itt minden emelt fővel járó polgár gazember, aki lop, csal, izgat, fosztogat, fenyeget, öl, gyilkol. És viszont a becsületes emberek üldözöttek, akik rettegve mernek az utcára lépni és csak a fal mellett, sompolyogva járnak, ha nem «fajmagyarok«. Akik pedig legbecsületesebbek : föltétlenül internáló táborokban, vagy a börtönök fenekén seny- vednek, ha ugyan mártírrá nem avatta őket a rémuralom ... . Elvből hirdetjük és meggyőződésből valljuk a megbocsátást mindazok iránt, akik belátják, hogy tévedtek. Szíves örömmel dobunk fátyolt azoknak tetteire, akik beismerik, hogy a nemzet fájának gyökerét akarták kiszakgatni nagy botorul . . . De nem bírunk megbocsátani azoknak, akik — miután annyi ártatlan magyart halomra gyilkoltak — most már az egész magyar nemzetet akarják szennybe fojtani. A hazaárulásra nincs bocsánat! A bécsi szökevényekre csak az átok szava, az undor érzése, a förtelem gondolata vonatkozhatik a «Betyárenvolk« lelkében. Nyugatmagyarország. Ausztria nem kívánja Csehország beavatkozását. — A csehek radikálisan akarnak eljárni. — A nemzeti hadsereg minden incidens nélkül űritette ki a területeket. Becsből jelentik a M. T. I. nak. A nyugatmagyarországi kérdésről a bécsi követ a következő felvilágosítást adta: Csehország a legnagyobb érdeklődéssel kiséri a nyugatmagyarországi eseményeket és sajnálattal látja, hogy a magyar kormány nem teljesíti a trianoni szerződést. Ami a fegyveres beavatkozást illeti, kétségtelen, hogy Csehország hajlandó csapataival Nyugattnagyarországba bevonulni. Erről azonban most még nincs szó, miután Ausztria ily értelemben nem hozott határozatot és nem kívánja Csehország fegyveres beavatkozását a nyugatmagyarországi ügyekbe. A helyzet kulcsa tehát nem Prágában van, hanem Párásban, a nagykövetek tanácsánál. Ha Ausztria, valamint a nagykövetek tanácsa azt kívánja, hogy Csehország fegyverrel avatkozzék a dologba és az osztrák kormány ehhez kérését is adja, akkor a cseh csapatok, kénytelenek lesznek a magyar kormányt a trianoni szerződés végrehajtására kényszeríteni. Budapest. A párisi lapok foglalkoznak Bielitska honv. min. nyugatmagyarországi tanulmányával. A honvédelmi miniszter a leghatározottabban kijelentette, hogy a nemzeti hadsereg összes alakulatai aug. 28-án minden incidens nélkül kiürítették az Ausztria által átveendő területeket. E területek az antant ellenőrzése alatt állanak, ki meggyőződhetett róla, hogy a magyar reguláris katonaság nem vesz részt semmiféle csatában. Bécsből érkezett jelentések szerint: Osulszki cseh-szlovák párisi követ nyilatkozott a dunai flottila ügyében tett konferenciáról. Egy alkalommal a következőket mondotta : Párisban még mindig féltek attól, hogy Ausztria Németországhoz fog csatlakozni. A nyugatmagyarországi kérdést illetőleg a legradikálisabban kell eljárni, mivel az antant nem tűri, hogy ne hajtsák végre a trianoni szerződés határozatait. A külföld eseményei. KELET: Az indiaiak föllázadtak. — Aggasztó a spanyolok marokkói helyzete. — D’ Esperayt támadják a szerbek. — Pribisevíts belügyminisztert meg akarták ölni. — A Nemzetiséget Megállapító Bizottság «működik».'— Lord Rahading India helyzetéről. — A Tribune Hegedűsről. Londonból jelentik: A Times kalkuttái távirata szerint az angol tartományokban rendkívüli komoly a helyzet. Az indiaiak függetlenségük elérése érdekében az egész vonalon föllázadtak. Madridból jelentik: A spanyol marokkói helyzet rendkívül aggasztó. Novarra tábornok egy hadosztállyal Szilvesztro tábornok segítségére sietett, miközben a marokkóiak az Arruit-hegység lábánál hadoszlopát teljesen megsemmisítették. Zágrábból jelentik: A rendőrség egy összeesküvést fedezett fel, melynek célja az volt, hogy Péter király temetése alkalmával megöljék Pribicsevics belügyminisztert. Jurmann és Antonies nevű építőmunkások voltak, kik megszervezték az összeesküvést. Pénzt és fegyvert osztottak szét a tagok között. A rendőrség mindannyiu- kat letartóztatta. Belgrádból jelentik: Franche D’Esperay francia tábornok belgrádi tartózkodása alatt igen különös módon viselkedett a szerbiai hatóság. A belgrádi lapok nem épen lojális módon aposztrofálták, mire a tábornok tiltakozását jelentette Pasics mi%