Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-09-04 / 200. szám
EGRI NÉPÚJSÁG A Dail Telegraph azt mondja, hogy ha Magyarország az ellenállást nem csökkenti, akkor nincs kilátása arra, hogy felvegyék a népek szövetségébe pedig Magyarországot ép úgy meg kell védeni, mint Bulgáriát. Becsből jelentik : Gróf Apponyi Albert, ki útban van Genfbe, hogy Magyar- országot a népszövetségbe felvétesse, tegnap reggel Becsbe érkezett s délután a bécsi magyar követségen, hosszasabban tanácskozott Nyugat-Magyarország ügyében dr. Grátz Gusztáv külügyminiszterrel. Londonból jelentik: Lloyd George megkapta az írek válaszát. Ezt a választ, melyet tegnap kapott kézhez, Geirlezh-ből tudomásvétel végett Londonba küldötte a minisztereknek. A helyzet komolyságára való tekintettel Lloyd George szerdára Invermesben kamarai ülést hivott össze. Lloyd George meglátogatta a királyt, ki ugyancsak Invermes közelében tartózkodik. KELET: Eszt-ország, Lettország és Litvánia kompromisszumot köt. — A csehek bolsevizmustól félnek — Szerbül tanít a postaügyi miniszter. — A bolgár kormány állandó hadsereget kér. Kownóból jelentik: A miniszterelnök kownói látogatása alkalmával két ülés keretében foglalkozott az Észtország, Lettország és a Litvánszövetség megalakításával, különösen pedig a közös védelem kérdéséről tárgyaltak. A szigorúan bizalmas tárgyalások igen fontos határozatot eredményeztek. Prága. M. T. I. Irányadó cseh politikai tényezők kezdeményezésére rövidesen tanácskozás indul meg, a kisantant államai között. A tanácskozás célja a bolsevizmus elleni akció módozatainak megállapítása, melyet Csehország irányít. Az akcióval azt akarják dokumentálni, hogy a bolsevizmus elleni küzdelem a cseh politika legerősebb támasza. Belgrádból jelentik a M. T. I.-nak. A postaügyi miniszter rendeletet adott ki, mely szerint a postaalkalrqazottak csakis a szerb nyelvet használhatják hivatalos érintkezésben. A feleket nyomatékosan figyelmezteti a miniszter, hogy ezen rendeletet a legszigorúbban hajtsák végre. Különösen felhívja a postások ellenőrzési jogát a magyarlakta vidékeken. E rendelet következtében sók magyar tisztviselő hagyta el állását. Szófia. A bolgár kormány a zsoldos hadsereg helyett az állandó hadsereg felállítását kéri az antanttól. Mayer az egységes pártról. Félnek a liberálisok a fúziótól Eger, 1921. szept. 3. A belpolitikai problémák egyik legfontosabb és a teljes kibontakozás legégetőbb kérdése, az egységes párt megalakítása. Ez az eszme régi keletű. Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő programmja úgyszólván a fúzión épül föl s hónapok óta hangyaszorgalommal dolgozik a testvérpár kézfogása érdekében. Az elfogűltak, egyik-másik vidéki lap, emiatt megtámadták Nagy János dr.-t, ráfogták, hogy eltért a keresztény irányzattól, hogy disz- szidens, hogy középpárti, egyszóval minden csak az nem, ami akkor volt, amikor megválasztották. Pedig a fúzió meglesz és a keresztény társadalom keblére öleli a gazdák osztá• lyát, akik eddig meg nem értve, egyedül jártak a politika útvesztőiben, szakadékok, demokrata-csábítások között. Az erőket kár szétforgácsolni. A megújhodás csak úgy lehetséges, ha a testvérpártok összefognak és nem lesznek martalékaivá a liberális tábor uszításainak. Mert eddig a kisgazdákat a kereszténypártokra, a kereszténypártokat a kisgazdákra uszította a liberális sajtó. Tap sóit is hozzá . . . A kézfogás mégis csak megvalósúl. Mayer János a következő kijelentéseket tette a Virradat munkatársának : — Nem annyira a közvéleményt, mint inkább a lapok egy részét állandóan foglalkoztatja és izgalomban tartja az egységes párt kérdés q.Nagyatádi Szabó István, nemkülönben a párt számtalanszor kijelentette, hogy a kisgazdapárt nem osztály érdekeit képviseli, hanem az egész országét. Aki az ország érdekében kizáróan a haza érdekeinek szemmel tartásával becsületesen, elfogulatlanul és önzetlenül akar dolgozni, arra nemcsak az országnak, hanem a pártnak is szüksége van. Ezeket mi szívesen láttuk és szívesen látjuk akármikor, ha velünk együtt akarnak dolgozni. Ezen az alapon nem csak el tudom képzelni, hanem sóvárogva kívánom az egységes pártot. De aki csak azért auar egységes pártot, hogy ezen belül kerékkötője legyen a fejlődésnek, amely nélkül el kell pusztulnunk, annak e helyről is tisztán és világosan megüzenjük, hogy az ilyen egységes pártra szükségünk nines. Hát el lehet-e képzelni, hogy az egységes párt, amely mögött az egész ország egy szívvel és egy lélekkel áll, kerékkötője lenne a fejlődésnek? A kisgazdapárt ne üljön fel a liberális pártok sopánkodásainak és ne engedje, hogy a liberális rétegek az ő háta mögé bújva folytassák fondorlatos játékukat Mi lenne a liberálisokkal, ha meglenne a fúzió? Kinek a kötényébe fogóznának a politika felnőtten is pólyában vergődő cucliző csecsemői?? Mkor únja meg a kisgazdapárt a liberálisok dajká- lását? Amnesztia. Budapest. M. T. I. Horthy Miklós Őfőméltósága a következő kéziratot mél- tóztatott kibocsájtani: Kedves Gróf Bethlen! Az 1920. évi december 25 ikén kiadott amnesztia rendeletet kiterjesztem a szerb- horváth szlovén királyság által megszállott ős most kiürített területekre. Az 1914. évi október hó 31. napjától kezdódőleg a magyar nemzeti hadsereg bevonulása napján lezajlott tömegmozgalom és az idegen megszállással kapcsolatban elkövetett bűncselekmények tekintetőben a magyar kir. igazságügyminiszter és a honvédelmi miniszter határoz. Ez elhatározásom végrehajtásához szükséges intézkedések sürgős megtételét ős egyúttal a birői eljárások felfüggesztését külön javaslatban kérem előterjeszteni. Horthy Miklós, s. k. (torod Szpaszt a Volga mellett. — Hadifogoly naplómból. — így kellett címezni, a vöröskeresztes lapokat, melyek sohasem találtak oda. Olyan Istentől eldugott hely ez a városnak csúfolt község, hogy magyar fogalmak szerint | a tisztes falu elnevezést sem érdemli meg. Egyik volgai gőzös legalsó zugaiban, a patkányok helyén (szerencsére: csak egy napon át) tartott az utazás Szimbirszk festői szép fekvésű városától idáig. A partot — az orosz regényekből és a muszka festők vásznáról világszerte híres — volga- menti ősz hangulatos színpompája borította. De nekünk nem jutott eszünkbe, hogy gyönyörködjünk a hervadásnak e változatos színskálájában, mely vörösből aranysárgába hajlott át. A kopaszodó erdők melankóliája nem tudta megfogni lelkünket. Nekünk csak egy gondolatunk, egyetlen vágyunk volt: éhségünknek bármi módon való csillapítása. Nagy reményekkel kecsegtetett az ismeretlen város, Gorod Szpaszk melyről torzonborz fejű szuronyos őreink azt regélték, hogy ott már urak leszünk és jól is lakunk. A rege csak rege maradt és reggelre már szomorú csalódást is szült. Feneketlen sárban a parti erdők tekervénves utain, mocsarakat kerülgetve, éhségtől ős fáradtságtól kínozva, végre mégis megérkeztünk. És láttuk, hogy a sárnak és ős piszoknak városába jutottunk. Széles, terjedelmes helység az igaz, de itt minden házat csak fából eszkábáltak össze olyanféle módon, mint a mi falvainkban a csűrt. Lefestésre valók ezek, nem pedig arra, hogy benne lakjanak. Sok rozzant szélmalom emelkedik a magasba. Némelyik működik is. A nagy, rongyos vitorla jár. De csak lomhán, lustán, mint a fontoskodó muzsik. Ahogy megérkeztünk a sár-város főterére (a legmélyebb pocsolyák közé) úgyszólván semmit sem láttunk már az éhségtől. Csak arra emlékszem, hogy szorgalmasan számláltak bennünket minden oldalról. Először a tisztek, majd az őrmester, azután az altisztek olvastak meg, de a magas számtani művelet eredménye egyiknél sem volt ugyanaz. Vakargatták fülük tövét, káromkodtak és újból számláltak, míg végre ráfogták, hogy helyes. Tehetetlenül állottunk szuronyos őreink között és vártuk, míg hozzánk jött a város- parancsnok. Ez hosszas vitatkozás után közölte velünk, hogy — igen — majd elszállásolnak bennünket, csak várjunk türelemmel. Tolmácsoltuk neki, hogy két napja nem ettünk, azelőtt is csak teát és kenyeret. Erre megvakargatta fejét és mereven nézve felemelt mutatóujj ára, úgy tett, mintha gondolkoznék. — Azután kijelentette, hogy egyenlőre ád kenyeret és holnap kijelöli a helyet, hol konyhát építhetünk magunknak . . . Remegett kezünk az örömtől, mikor estefelé megkaptuk a kenyeret. Őreink kíséretében 50-es csoportokban szétszéledtünk a részünkre kijelölt »lakásokéba. Végre födél alatt...puszta, de legalább száraz földön pihenhettünk. A falak tekintélyes résein hiába sikoltottbe az őszi szél jajszava. Minden hidegen hagyott bennünket, még a rajtunk futkároző szemtelen egerek és rovarok is. A hideget csak hajnaltájt éreztük át valójában, mikor elgémberedett tagjaink és sajgó csontjaink nem hagyták folytatni az édes álmot. Reggel szeretett őreink még egyszer általános motozást rendeztek. Megmaradt bicskáinkat, beretvákat, a töltőtollakat, a penkala ceruzákat, sőt még a fényképeket is veszedelmes hadieszköznek minősítvén, mint olyanokat, elkobozták. Nehány nap múlva panaszra mentünk a város parancsnokához, hogy a pusztaföldön alszunk, hideg van, egyetlen takarónk a köpenyünk, egyetlen puha párnánk a viharedzett harctéri sapkánk. Erre adott néhány őrt és kiküldött bennünket sárt szedni a mocsarak közé. Mindennap nagy öl sással és gyékénnyel tértünk vissza, míg végre mindenki sáson és gyékényen alhatott. De csak két-három napig, mert egyik reggel fegyveresek jöttek hozzánk és a keservesen összegyűjtött sást és gyékényt utelsó szálig elvitték tőlünk a bevonuló orosz újoncok részére. Maradt, mi volt, a puszta föld ... Pár hét múlva új parancs jött, mely a messze Szibériába irányított btnnünket. így szabadultunk meg a Gorod Szpaszktól, a szép Volgától, a folyók anyjától . . .
