Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-30 / 195. szám

Ara 2 korona.

Eger, 1921. augusztus 30. hétfő. XXVH1. évf. 195. S2.

SliíS««tés5 dijak postai szállítással; | Igész és félévi előfizetést nem fogadnak el. 1

évre 110 E. — Egy hóra 40 K. — | •

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE.

Szerkesztőség i Eger, Líceum, Kiadóhivatal; Líceumi nyomda Telefea szám íl.

Visszaverték az osztrákokat.

Nyugat-Magyar ország lakossága fegyveresen áll ellen az osztrák bevonulásnak. — Az osztrák munkásság mindenütt kitűzi a

vörös zászlót.

Eger, 1921. aug. 30.

Nyugat-Magyarország főkormánybiz- tosa jelenti: Sopronban és Nyugat-Magyarország kiürített területein a magyar csapatok és a közigazgatási hatóságok távozása után a lakosság

a bevonuló osztrák csendőrséget mindenütt megtámadta és több órai tüzelés után az előnyomulást az egész vonalon feltartóztatta.

Egy ízben megrohanták az antant- misszió autóján közeledő tartományi főnököt, Dozyt, akit egy angol tábornok és egy olasz tiszt kisért. Gróf Sigray Antal kormánybiztos, bár ez incidens előőrseinken kívül történt, erélyesen intézkedett, mire a mi osztagaink kivonultak és megmentették az antant missziót. Az angol tábornok megköszönte Sigraynak az interveniálását és a misszió tovább folytatta

útját. Nagyobb mérvet öltött a zavargás Lajtaujvidéken és Szomokón is.

A Pinkafő felé közeledő csendőrseget a nőmet és horvát ajkú lakosság puska- tűzzel fogadta. Az osztrákok látva a lakosság elszántságát, rajvonalba fejlődtek és megkezdték a harcot. Nemsokára utcai harcra került a sor, a felkelők erősen tartották magukat. A csendőrsőg azonban nem futott meg. A lakosság megrohamozta az osztrákokat, mire azok visszavonultak. A véres küzdelem számos áldozatot követelt. Egy órával később a csendőrsőg munkászászlőaljakkal megerősítve mégis bevonűlt Pinkafőre. A lakosság házakba menekült s az osztrák munkások kitűzték a vörös lobogókat.

Csapatainknak a kivonulása után egész Nyugat-Magyarországon zavargások voltak, ezekről azonban, mivel hatóságaink már előbb elköltöztek, nehéz hivatalos értesítést szerezni.

Egerbe helyezte a soproni Katonai leányiteMo intézetet.

A Eossztemplom kaszárnyát alakítják át erre a célra. — Másfél

millióba kerül a renoválás. — Vaczesz Janka igazgatónőnél.

(Saját tudósítónktól.)

Eger, 1921. aug. 30.

Szakadó esőben kerestem föl ma délelőtt a Rossztemplom-kaszárnyát. A soproni Katonai Leánynevelő Intézetet ugyanis ide helyezték, ahol valamikor a rabszabadító trinitárius szerzetesek élték az Istennek tetsző önsanyargató életet. A trinitá- riusokat másképpen fehér barátoknak is hívták. A rendet II. József azonban feloszlatta s a komor klastromot a katonaság foglalta el. Fegyverzörgés lett úrrá az áhitatos csöndön. Az 1878 iki árvíz után a templomból katonai raktárai csináltak. Az 1921-ik esztendőben a történelmi múltú szerzetház ismét szerepet cserélt. A katona- bakkancsok kivonúltak, hogy helyet adjanak a Sopronból idehelyezett Leánynevelő Intézetnek. Tehát ismét virágos kert lesz az ódon klastrom.

Olyan voltam, mint az ázott veréb, amikor a kaszárnya elé érkeztem.

Az őrség előszobájában álmosan lépdelt a sorompó őr. Előadtam a kérésemet. Bebocsátott.

Hosszú félhomályos folyosóba jutottam. Szekrények, tükrös fogasok szomor- kodtak a nagy magányosságban. Tehát a Leánynevelő már beköltözött.

Egy pillanatra tanácstalanúl álltam meg. Sehol egy lélek. Kínos klastromi csöndesség volt ez. Odakünn az eső húrjai citeráztak. Találomra benyitottam egy

szobába. A földön matrácokra fektetett zongora hevert. A falhoz támasztva Ferenc József olajfestésű életnagyságig portréját láttam.

Menjünk tovább. Felmentem a korhadt falépcsőn az emeletre. Itt már nagyobb szerencsém volt. Rátaláltam az irodára. Endrődy József számvevő fogadott, aki készségesen felvilágosított az intézet helyzetéről.

— Mondanom sem kell, hogy az épület nagyon rossz állapotban van. Tatarozni, tisztogatni kell. Az átalakítási költség horribilis. Nem tudjuk, mit szól hozzá a honvédelmi miniszter. A tanév valószínűleg októberben kezdődik. A növendékek még szabadságon vannak. Egyébként mől- tóztassék Vaczesz Janka igazgatónőhöz fordúlni, aki az angolkisasszonyoknál lakik.

Kérésemre Endrődy megmutatta az intézet bútorait, melyeket a trinitáriusok templomában raktároztak el.

Terjedelmes udvaron haladtunk keresztül, melynek hátterében barátságos park van. A nyírfából készült kerítés kapujára fabetűkből van fölszegezve az ISTEN HOZOTT.

Az esőben tűzoltóiéira é3 szivattyú

ázik.

A raktárhelyiség előtt a szín-ben kályhák bámúlnak az esőbe és a tűzhely • hatalmas méretű vas alkatrészei.

A templomból átalakított raktárban vannak az intézet bútorai.

Meglepődtem, amikor megpillantottam ezt a fölszerelést. Ennyi bútort még nem láttam egy tömegben. Kék pamlagok, bordóvirágos és szürke fotőjök, glédába sorakozott matt szekrények, zongorák, deszkaládák voltak a földszinten. A különféle stílusú székekből valóságos hegyek tornyosultak.

Az emeletre fából készült «padfeljáró* vezet. A boltozatok alatt még látni lehet a korin tusi oszlopfőket. Itt újra megcsapott a trinitáriusok letűnt korának lehel- lete. Egy-egy árny suhant elő a múltak ködéből. Beszűrődött az eső mormogása. Mintha a csönd zsolozsmázott volna.

Szótlanul jártunk-keltünk a finom kis íróasztalok között. Varrógépek, kézimunkaasztalkák vártak a szorgalmas leánykezekre.

Erdődynek megköszöntem a szives kalauzolást és nemsokára megint künn jártam a szakadó esőben.

Vaczesz Janka igazgatónőt kerestem föl. Az igazgatónő most az angolkisasszonyok vendégszeretetét élvezi. Rokonszenves, magas úrhölgy. Egyszerű, fekete ruhát visel. Előkelő modorú, finom és komoly. Kérésemre a következőkben nyilatkozott az Egri Népújságnak.

— A laktanya átalakítása másfél- millió koronába kerül. Nem tudom, mit szól hozzá a honvédelmi miniszter. A napokban itt járt Gálossy budapesti mérnökszázados és Paár műszaki tiszttel megcsinálták az átalakítási tervet, amelyet külön futár vitt Budapestre. Ezt az átalakítást

egy hónap alatt meg lehet csinálni. Körülbelül 50 növendékünk lesz, akik az angolkisasszonyok intézetébe fognak járni polgáriba, kereskedelmibe, nőtanítóképzőbe vagy gimnáziumba, aszerint, ahogyan eddig iskoláztak. A kisebbeket képességükhöz mérten iskoláztatjuk.

Az intézetben vezetésem alatt három évfolyamos nőipariskola létesül, melynek első évfolyama az idén megnyílik. Erre a célra egy szaktanítónőt is szerződtettünk.

A nőipariskolában a növendékek varrást, hímzést, szabászatot és háztartást tanulnak, egyszóval minden e szakba vágó dolgot.

— Megérkezett-e már a berendezés? — kérdeztem s elmondtam, hogy a bútorokat már láttam.

— Még nem — felelte az igazgatónő.

Huszonhat vaggon bútorunk még

a győri ágyúgyárban van. Elgondolhatja, — mondotta panaszkodva — hogy a bútorok nagyon megrongálódtak a szállítás miatt. Sopronban valóságos palotánk volt, de nem esünk két-