Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-07 / 151. szám
Hr a 2 korona £g«r, 1921, július 7. csütörtök., XXVili. évi. 151. sz. Kwraesi BifSfsxeiést Gijsk postai szállítással s tffész és félévi előfizetést nem fogadunk el. | Megged évre 110 K. — Egg hóra 40 E. — | POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. ffiadéhhr&tal; iiceimti ugotndsí Telefon szr'm 13, A földbirtok rendeltetése. A földbirtokot eredetileg a senkiéből a birtokbavétel által szerzették meg. Ezt nevezik «jure primae occupationis» szerzésnek ; így szereztek birtokot őseink az elnéptelenedett vidékeken; így létesültek a szállásbirtokok. A vétel, adomány, el- birtokolás és a többi birtokszerzési mód későbbi keletű. A birtokba vett földet mindenki tetszése szerint használta. Parlagon hagyta, vagy bevetette; feltörte, vagy nyájakkal népesítette be ; erdőnek hagyta, vagy kiirtotta. A kezdeties, társadalmi élet ezt megengedte, mert volt föld bőségesen és vele minden, amire a föld küzdő vándora reá szorult, hogy élhessen. Hajdan a leggazdagabb ember igénye is ki volt elégítve az étellel, itallal, szűkkeretű lakással, egyszerű bútorral és ruhával. Ma ... ugyan mi lenne elég ? ! Az emberiség szaporodása azonban apránként megszüntette a senki földjét. A megélhetés nehézségei, az elsőrendű szükségleti* cikkek apadása, a mértani arányban szaporodó emberiséghez űj eszmét vetett fel, a közérdek eszméjét a társadalomban, mely apránként mindenre kimondta, hogy a birtokolás tárgya nemcsak egyeseké, de a közé. Hazánkban apróbb törvényeket, jogszokásokat nem tekintve, az 1879-ik évi XXXI-ik t. c. volt az első, mely az erdőkre nézve megállapította a tulajdonjog épségben tartásával a közös érdeket, melynek alapján az állam a kiméletlen erdőtarolások, legeltető erdőfojtások, össze vissza való erdővagdalások ellen felemelte tiltó kezét. Az űj államjogrendbe az 1920-ik évi XXXVI ik t. c. ugyanilyen közérdekű felfogást illesztett bele, midőn kimondani látszik, — szintén a jogos magánérdek erős védelme meltett, — hogy a földbirtok neveztessék bárhogyan, az állam közönségének közös tulajdona addig a mértékig, ameddig az állampolgárok- megélhetése máskép lehetetlen. De csak eddig. Eddig előtérbe lép : az elővásárlás joga, vagyis az a jog, hogy az eladó birtokpt első sorban az állam jogosult forgalmi árért a földbirtokra szorúltak részére megvásárolni és nekik szétosztani; a megváltás joga, ami a régi kisajátítás új alakja a földbirtok helyes megoszlása érdekéből; a haszonbérleiek átvétele ugyanezen szempontból; a járadék telkek létesítése, mely kivált a családok fenntartására irányul,' kis ma- joratus-féle intézmény létesítése által. Midőn azonban az állam ilymódon avatkozik be a földbirtok tulajdonjogába: ebből a polgárokra is óriási kötelezettség hárúl. Ha ugyanis távolabbi értelemben minden föld az állam polgáraié: minden állampolgárnak szigorú kötelessége : 1. gondosan fölszerelni, okszerűen megművelni, gyümölcsöztetni a köz érdekében minden talpalatnyi földet, melynek birlalója vagy tulajdonosa. Aki ezt nem teszi, vét a köz ellen és annak a veszélynek teszi ki magát, hogy birtoka helyett illő forgalmi árat, tehát tőkét kap, mely soványabban jövedelmez és elsőrendű szükségleteinek csak a megszerzési eszközeit adja meg, de nem a szükségletek kielégítését; 2. hogy gondosan ügyeljen mindenki a földbirtokok okszerű hasznosítására, mert a földbirtok nemcsak a tulajdonosáé, de az övé is. mindnyájunké, kik abból egytől-egyig valamennyien élünk, lakunk, ruházkodunk, fűtünk és jólétre számítunk. Ezt a jogérzetet kell ma, különösen fennen hangoztatni és fejleszteni, hogy állami életünk a megcsonkított országban fenn ne akadjon. Én is ezért Írtam meg e sorokat. Végh Kálmán, Mátyás. A Földmives Szövetség egri fiókja vasárnap délután alakult meg és elnökké Tóth Csepreghy Andrást választotta meg. A megválasztott elnök részletes beszédben mutatott rá az alakulás fontosságára. Élénken tárgyalta, hogy a mai válságos időkben mennyire szükséges a keresztény magyar intelligencia és földmives nép együttműködése s milyen végzetes veszélyt rejteget magában a széthúzás és folytonos egyenetlenség. Végül a leghatározottabban visszautasítja azt a vádat, mintha az Országos Földmives Szövetség alakulása a paraszt TÁRCA Élet a hó alatt. . . — Egri magyarok Szibériában. — . . . Jött a tél a maga halálos hidegével és kárhozatunk még keservesebbé vált. Addig csak el lehetett beszélgetni a szomorú deszkakerítések mögött, sétálgattunk a bozontos szakállú posztok mellett, kik minden lépésünket állhatatosan figyelték, nehogy átszökjünk a kerítésen. Addig sétaközben kicserélhettük gondolatainkat, emlékeinket az itthonhagyottakról, a harcterekről, sikerekről, veszteségekről. De most a szibériai hideg a muszka posztoknál is nagyobb szigorral kergetett mindenkit a szűk falak közé, az utált, a nyomorúságos barakba. Ott már nem lehetett gondolatokba merülni, mert bárhova nyúltak el az emlékezet szálai, mindig elszakította azt a bajtársak kisebb nagyobb csoportjának hangos vitája, egy-egy csattanős megjegyzés, nekibúsult kiszólás. Egy ba- rabban ugyanegy időben csak egy beszéd- lárey járhatta, mely hiába bosszantott egyeseket, ha a többséget mulattatta. , Az ityenféle állapot a házi kabaré elméjére vezetett, mit a legprimitívebb s , a padi kellékekkel, pár lepedőt, takarót t' kendőt fölhasználva, meg is valósítottunk Az egyszerű jelenetek a kiváló i szkapriccsen, — mely egy «személyben» volt alvó, étkező, társalgó és dolgozó szobánk,— játszódtak le. De ez csak kezdet volt. Csakhamar megjelent a festék. A bundabélésekből előkerült az álhajra való kóc. A takaró alkalmas volt női ruhának is* így tehát elővarázsoltuk a mindenkori színpadok egyik igen fontos «kellékét», a színésznőt is; még pedig úgy, hogy aki vállalkozott arra, hogy primadonna lesz, annak szakállát és bajuszát is föl kellett áldoznia. Azután kevés lisztet hoztak a tábor pékségéből s volt — púder is. Harmadik gradusa Thália kultuszának (ugyanekkor a szabad levegő mínusz 50 gradus is volt Celzius szerint) az volt, hogy külön helyiséget kaptunk (egy fél barakot). Negyedik volt a fénykorszak, mikor a muszkák belátva és megcsodálva a magyarok képességeit, a helyőrségi szinházat is rendelkezésünkre bocsájtották bizonyos napokon. Ekkor már Magyar Színházi Együttes volt a neve Berezovkán, — a lelkes csapatnak, melyben az odaszakadt egrieknek és hevesieknek, ugyanúgy, mint azelőtt itthon, nem kis szerep jutott. Különféle nemzetiségű hadifoglyok voltak a táborban. Nagy volt a kultur- versengés közöttük. Németek, osztrákok, lengyelek, törökök, mind mutatták, hogy mit tudnak ; így a magyarság csak nem maradhat hátul. És nem is maradt. De hát, mit játszottak, kérdezhetné valaki ? Hát, ami még itthonról a fejükben maradt, vagy, ami ott— odakerült. Előtün- j tek £ színészek és a poéták. Éheztek, de dolgoztak; a lelkűk hazasírt, de bajtársaikkal legalább pillanatokra feledtették a bánatot és azonkyml megmutatták másoknak is, mit tud a magyar. A Magyar Színházi Együttes egyik izzó lelke volt Nemecsek Aurél, kit a be- rezovkai tábor magyarszívű házi poétájának hívtak. A magyar hangversenyeket és szinielőadásokat ő nyitotta meg szép prológjaival. Aki látta a Leányvásár be- rezovkai megnyitó előadását, mely az ottani magyarság első, valóban nagyszerű, impozáns föllépése volt a többi nemzetiségekkel szemben és kiválóságával németet és osztrákot, oroszt és lengyelt egyaránt bámulatba ejtett: az sohasem tudja elfelejteni őt és társait. .. Avagy 1917. aug. 17-én, mikor az oroszok minden meghiúsító kísérlete ellenére is összegyűltünk a tem- plom-barakba az uj király születésnapján, hogyan gyújtotta gyönyörű ódája a lelkeket, amint szavalta: «Magyarok Ura, érzed-e csókját Rab-katonáid szeretetének ? !. . .» Vagy mikor fásult sziveinket rázta fel «Az utolsó» c. dramolette-je, melynek előadásán még a magyarul nem értő ide-
