Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-25 / 191. szám
Űj kötelességek, új eszközök. A szabadoktatás és a törvényesen rendszeresített testnevelés a népoktatás és munkásainak egyesülési érdekei, kötelességünkké teszik, hogy megfelelő eszközről gondoskodjunk, a megindúlt munka irányitő és tájékoztató szolgálatára. A »Hevesmegyei Tanügy« kereteihez mért szaklapra gondolunk, melyet a fent felsorolt érdekek — pedig ezek ma a legfontosabb közérdekek — mint elsőrendű szükséget sürgetnek. Ennélfogva búcsút veszünk az «Egri Népújság» csütörtöki példányain folyt sajtótevékenységtől és hálásan köszönjük úgy az áldozatkész laptulajdonosnak, mint eddigi munkatársainknak önzetlen támogatását, mellyel ezt a számos sikert hozott tevékenységet lehetővé tették. Vármegyénk minden falujába eljutott szavunk. Mai számunkkal a csütörtöki lapok küldését is beszüntetjük. A szaklap megindulásáról a tárgyalások befejezésekor tájékoztatjuk az érdekelteket. Hevesvármegye Szabadoktatási Bizottsága. 4 ^ A múlt hét a belpolitikában. (augusztus 17—23.) Elsőnek az örvendetes eseményekről számolunk be. Hiszen oly kevés történik manapság, aminek örvendhet a magyar. Végre annyi huzavona után és annyi fondorlatos gáncsvetés dacára bevonultak csapataink a szerbek által kiürített ama területeinkre, amelyeket a gyászos trianoni béke is Magyarországnak ítélt. Első szent királyunk napján tért vissza a szent koronához az első magyar terület, amelyet tőlünk a mostoha sors és egyesek vakmerősége elszakított. Soós Károly altábor- nagynak, a déli végek vezénylő tábornokának csapatai minden zavaró esemény nélkül állították helyre a magyar állami főhatalmat a trianoni határvonalig. Az egész lakosság kitörő lelkesedéssel üdvözölte csapatainkat, s a vezénylő tábornoknak á megértő békülékenység szellemétől áthatott s a jogrend biztosítását ígérő kiáltványa általános megnyugvást keltett. Az első lépés megtörtént, de északról, délről, keletről és nyugatról sanyargatott véreink millióinak jajszava hallatszik át a demarkációs vonalakon, s jaj a magyarnak, ha megnyugvást talál, míg csapatai Nagymagyarország minden idegen rabságban szenvedő magyarját meg nem váltják! Nyugatmagyarország sorsáról nagyon szűkszavú jelentések adnak számot. Az érdekelt lakosság — a nem magyar anyanyelvűek is — lélekemelő egyértelműséggel és elszántsággal tiltakozik az elszakí- tás terve ellen ; a miniszterelnök retorzióval fenyegeti Ausztriát, ha békés kiegyezésre nem hajlandó; egyes politikusok az Ausztriával való diplomáciai viszony megszakítását követelik; a nemzetgyűlés a nyári szünet előtti utolsó ülésén szintén tüntetett az osztrák kapzsiság ellen, — de a magyarság izgatottan figyelő tömege úgy érzi, hogy ebben a kérdésben nem elég kemény a kormány gerince .ügy érezzük, hogy az elkeseredett szavak ideje lejárt, s most már az elkeseredés tényétnek kell következniök. Meghunyászkodás- sál és sima alkalmazkodással manapság nem lehet eredményt elérni. Ma az életünket kell kockára tennünk, hogy hazánk életét biztosíthassuk. Sehonnai bitang ember, ki hogyha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete ! A honvédelmi miniszter szerdán (aug. 17) terjesztette a nemzetgyűlés elé a m. kir. honvédségről szőlő törvényjavaslatot, amely megszünteti az általános védköte- Iezettséget, s 35.000 főnyi zsoldos hadsereget alkot a belső rendnek s az ország határainak megvédésére. Helyesen mondja a javaslat indokolása, hogy ez a törvény t nem alkot, hanem rombol. Rombol ellenségeink parancsára. A trianoni béke lefegyverez bennünket, s a világbéke hirdetői ezalatt soha nem ismert mértékben fegyverkeznek. Itt az idő, hogy a magyarság rátaláljon önmagára, s ha nekünk tilos hadsereget tartanunk, legyen a magyarság a maga egészében olyan egységes és fegyelmezett hadsereg, amelyet nem lehet sem leszerelni, sem kiengesztelni. Vagy megértjük ezt a kötelességet, amelyet a kemény sors elénk szabott, vagy megnyílik a sír, hol nemzet siilyed el, s megcsonkított tetemünkön gyáva sakálok fognak lakmározni. Ezeréves dicsőségnek a vége nem lehet ilyen gyalázatos halál. A magyar hadsereget meg lehet egyelőre szüntetni papiroson, de a valóságban — Európának számolnia kell még a magyar hadsereggel! A vagyonváltságról szóló törvény, — zseniális pénzügyminiszterünk egyik legnagyobb alkotása — is tető alá jutott. Harmadszori olvasásban augusztus 23-án fogadta azt el a nemzetgyűlés. Nehéz munka volt az annyi érdeket érintő kérdést közmegnyugvásra megoldani, de a magyarság érettségét mutatja, hogy ma már mindenki belátja, hogy nem súlyos áldozatot, hanem jelentős segítséget jelent ez a törvény, mert a vagyon kis részének igénybevételével biztosítja az egészen veszni indúlt vagyon nagyobbik részének megmentését. * Kedden, augusztus 23-án tartotta utolsó ülését a nemzetgyűlés, s utána hosszabb nyári szünetre oszlottak szét a képviselők. (m. k.) Konszolidáció az utcán Ha az erkölcsi lazulás nem tette volna az útcát sok magyar gyermek magán- nevelőintézetévé, akkor nem érdekelne az más, mint közlekedési ős közforgalmi szempontból. A szűk lakások és népes családok azonban nem férnek másként össze, csak úgy, hogy szabad levegőre az űtcára terelik a gyerekeidet. Közterület ez, nem a háziúr udvara, itt kezdődik a szabadság... Az útca, mint nevelő tényező, a magyar jövő miatt, társadalmi gondozást sürget. Tisztasága, befásitása, növényzetének óvása, úgy a bel mint a külterületeken, úgy városon, mint falun, nemcsak általános szépészeti és közrendészeti föladat ma már, hanem sok magyar gyermek egészségének ős jellemének alakítója is. Az egészségi követelmények az utcák és terek elzárására ős megnyitására hatósági intézkedéseket sürgetnek. Természetesen, csak a gyermekek forgalmát kell szabályozni. Egészségtelen környezetet jelentő utcákról és terekről el kell terelni a gyermekeket játékra alkalmas, megnyugtatóbb viszonyú terekre. A lőlek egészsége az erkölcs. Ebből a tekintetből mit szólnak a szülők az űt- cához, ahol minden van, ami ronthat és még semmi sincsen ami ezt a romlást megakadályozhatja ? Talán itt-ott tudja egy-egy lelkiismeretes szülő azt a kötelességét, hogy gyermekére ki-figyeljen, de általánosságban a korlát nélküli szabadság neveli ott a sok félig elhagyott magyar gyerek jellemét. Akik már neveltek jó gyermekeket és jellemessé is tették őket, azok tudják, hogy »ifjúnak korlát, férfinak szabadság« jár. De gyereknek szabadság? A homok- sivatag szabadsága az, amelyben kiszárad a jellem. Apacs-karaktereket termel az ! Mi legyen a teendője a szomorú magyar társadalomnak ebben a kérdésben? Az elvi álláspont nem változhat. Az útcát sohasem fogjuk az egyes gyermekek önnevelő területének tekinteni. A gyakorlati álláspont azonban nem lehet más, mint alkalmazkodni a tényhez. 1) Meg kell tisztítani az útcát is minden, a sok künn- rekedt magyar gyermek jellemére káros és eltávolítható sártól. 2) Meg kell alkotni az ifjúság űtcai védelmének társadalmi szerveit. fi 124} Nyomatott az érseki líceumi nyomdában. A nagyon hangos és nyilvános csúf- szájűságtól egyáltalán nem tartózkodó egyének ezen és egyéb káros példájú magatartásának korlátozása, üldözése az egyik, a megelőző eljárás. A gyermekek útcai viselkedésének a jóérzésű felnőttek alkalmi ellenőrzése alá rendelése az erkölcsi kötelességből folyó polgári bölcsesség indokából, ez pedig a rendes védelmi eljárás. Az elkövetett űtcai gyermekbűnök ugyanúgy a fiatalkorúak bírósága elé tartozván, mint egyébként, a harmadik, vagyis a megtorló eljárás már rendezett. A közmorál barátai ne sajnálják a tömörülést és erkölcsi eszközeikkel az út- cára szőrűit magyar gyermek jellemének szerencsésebb kialakúlása érdekében a gyakorlati alkalmazást mielőbb megindítani. Jobb későn, mint soha, míg a nemzet bimbói le nem töredeznek! — arab — Az egerszalóki zászlóért. Finom vágású meghívót mutatott a titkár űr. Ifjak zászlajára alkotni alapot Zapády Endre jegyző ős Reisinger Bertalan kántortanító megrendezték A falu rosszá-1. Ez már szubad kultúra, aminek az érdeklődés használ. Kimentünk. Szép völgyrészlet után kápolna formájú, nyűtt tetejű épület mellett fut el a fogat. Mondják, Árpád-kori templom. No magyar tradíció, gondoltam, sem egy sor írás, sem egy kis kegyelet, vagy pár bokor ami ezt valószínűvé tegye! Felirat, tábla ? Megyeszerte minden tábla céltábla. »Vigyázz ha jön a vonat!« vagy Figyelmeztetés ! az mindegy. A községi névtáblák rendszerint olvashatatlanok. Sülttökkel csapkodják be a falu gyermekei. — Minek Írják ki minek hijják a falut, tudja azt itt mindenki! Majd csak segítenek az ifjúsági egyletek ezen is. Nézzük mit tud a szalóki! Az iskolát a sok szép ház között elvesztettük, úgy kellett megkeresnünk. Kívülről csak az különböztette meg a többitől, hogy a tető párkány-deszkája messzire elvált a tetővégtől, nagy A betilt alkotva vele. Szűk iskolaterem. (Szegény Szalók, mi lesz itt őszre, ha muszáj lesz iskolába járni?!) Szűk a színpad. Papír függöny türelmes, Ízléses kézifestéssel zárja el a színpadot. Bejutunk a nézőtérre. Egri vendég- társainkat, akik a Gifratéri ifjúsági egyesület képviseletében jöttek, biztatja a titkár úr: keressenek helyet, míg magunk az iskolás padokba jutunk egy kis svédtor- nával. Hát bizony ahol csak az ablakon át juthatnak a szereplők a színre, ott sok gondot ad a rendezés, a magyar tradíció, a vendégek iránti figyelemért nem panaszkodhat. Különösen nem, mikor olyan nívós siker köti le a figyelmet, mint a falu rosszá-é. Finum Rózsi (Reiszinger Annuska) nagyszerű alakítása és kedves éneke, Göndör Sándor (Pekk Miklós) dalai és élvezetes játéka, Feledi Boriska (Reisinger Mariska) kitűnő felfogással kifejezésre juttatott szenvedése, Gonosz Pista (Dudás Mihály) kaján szereplése emelték az előadást. Jól hangsúlyoztak Feledi Gáspár és a csendbiztos is. Az általános hatás jó. Az ifjúság zászlajára méltó szép erkölcsi eszközzel teremtették meg az alapot. Bármily óriásiak a fejlődés akadályai Egerszalőkon, (hiszen kezdetleges viszonyok között másként nem is lehet,) * ahol a nyers jóakarat már ilyen sikert őrt, reménnyel tekinthetni a jövő elé, mert ha az állandó fejlődés feltételeit: az összeható tevékenységet állítják be, s ennek feltételét az egyetértő akaratot, akkor kisebb erőfeszítéssel fog a siker bekövetkezni. A népet elhagyni nem lehet, az árulás volna, mindenki fogjon össze fejlődéséért, meg fogja hálálni, a magyar föld arculata lesz attól rózsásabb. — RAB —.
