Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-23 / 189. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921 augusztus 23. kedd. XXVili. évi. 189. sz. Etőüxetésl dijak postai szállítással s | POLITIKAI NAPILAP. f Ss®?k®**tŐSég: Eger, Liceam. iéss és félévi előfizetést nem fogadunk el. I c . .. . .. nnryviiv TMnc I ^adóhivatal J LiCSnmi aj|0IIld3i ttSLAw« ilOE. - Em, hórí »K. -I Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. I Ttíefoa szám ti. csak bejött és mosolyogva adta ki a szokásos barackporciót. — Mi is az újság? Mit mond a hadijelentés? Ügy vagyok vele, öcsémuram, mint a cifra asszonyokkal . .. Ott hagyja az ember és megint fölkeresi őket. .. Nem tudom mit szól hozzá Okolicsányi Lajos, hogy megírtam róla ezt a nekrológot és ezt a kis apróságot. Tán megint barackot nyomna a fejemre. (—) Vitézi avatás Ös-Budában. A. Kétszázak. — Négy hevesmegyei «vitéz.» Eger, 1921. aug. 22. Tegnap a székesfővárosi várkertben impozáns ünnepség játszódott le. Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, 200 érdemes magyar katonát avatott vitézzé. Ahol a Mátyás-korabeli kopj atörő lovagok, nemes apródok és vetélkedő büszke magyar urak tetteiről beszélnek a kövek :• ott jelent meg 200 magyar vitéz, mint a legendás fekete-sereg egy feltámadt töredéke. És fölesküdtek a sas- orrű, szittya nézésű nagyúrnak, akinek nemes lelkében mátyási tulajdonságok, erények Vannak. Az ünnepségről a következőkben számol be az Egri Népújság tudósítója: A Várkert nyolc kilenc óra tájban megtelt az előkelőségekkel. Képviseltette magát a kormány, a hadsereg. Az ünnepségen megjelent valamennyi főispán és alispán. Hevesmegye részéről Bobory György dr. főispán és Puchlin Lajos vármegyei főjegyző vett részt a vitézi avatáson. A kétszázak vitézi csapatában ott voltak Antal Imre és Czeglédi Péter füzesabonyi, Juhász Kálmán egri, Ördögh Gábor komlói vitézek. Kilenc óra előtt érkezett meg Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, Cser- noch János hercegprímás, az egyházi és világi méltóságok. Az ünnepség tábori misével kezdődött, amelyet P. Zadravetz tábori püspök celebrált. Mise után a szónoklatok következtek. Az ünnepségnek legérdekesebb mozzanata volt a vitézzé avatás. A kormányzó egy szablyával, amely a középkori lovagok egyenes nyelű kardjára emlékeztet, az eléje térdelő vitézeket vállon érintette. Közben a vitézi rend jelvényét osztották ki, amely középnagyságú érem, kék zománc az alapja. Fonott aranykoszoruján belül a magyar korona látható. A kétszázak ezután a vitézi szék kapitányának hűségesküt tettek. Nagy Pál báró, gyalogsági tábornagy az ünnepség befejeztével a vitézekhez fordúlt: — Vitézek ! Kiáltsuk Nagybányai Horthy Miklósra, Magyarország kormányzójára háromszor: — Éljen! — Éljen! — Éljen ! És háromszoros éljenriadal ünnepelte Horthy Miklóst, a vitézi szék kapitányát, ős Budavárában, ahol a hantok alatt a páncélba rozsdásodott mord lovagok meg- zörrentették a súlyos fegyverzetet. Hajh, jó volna már szellőztetni, itt hagyni a dohos sírkamrát és azután északra, délre, keletre, nyugatra! hazát szerezni, bosszút állni a kétszázak százezrekre áradó büszke seregével! Ős Budavárában a hantok alatt is van élet. Utóhangok a dalosünnepről. A szerenád. — A díszebéd. — A búcsúzás. Eger, 1921. augusztus 23. Az érsekfőpásztor a dalárdák énekes üdvözlését a tiszteletére adott péntek esti szerenád után meleg szavakkal köszönte meg. Egyúttal üdvözölte a dalköröket hazafias munkájukért, a dalművészet ápolásáért, mellyel a nemzeti öntudatot ápolják s fönntartják a lelkekben a bizalmat. Lélekhez szőlő szavait igy fejezte be: — Menjetek hát és öntsétek szét a bizakodást, a reménykedést a szivekbe: «Nincs az a rideg, nincs az a komor éjszaka, melynek ne kelne hajnala /» Az égő lampionerdő ezután keresztül imbolygóit az este fekete felhőin. Kúsza fényszerpentinek tekergőztek a sötét lombokra. í Okolicsnói Okolicsányi Lajos v. országgy. képviselő meghalt. Eger, 1921. aug. 23. Tegnap szomorú fekete lobogók jelentek meg a vármegyeháza és a pénzügy- igazgatóság épületén. A vasárnap ünnepi hangulatába gyászt zokogott ez a két fekete zászló. A sétáló tömeg víg beszélgetésébe kísérteties lélekharangok csengése vegyült: «Ki halt meg?» S a felelet nem késett sokáig. Okolicsányi Lajos v. országgyűlési képviselő halálát hirdetik a gyászlobogók. Hatvankét éves korában Muzslapusztán húnyta örök álomra szemét, a falusi csendességben. Mindenkivel megbékélt a hatalmas ember, csak eggyel nem, a politikával. Ez fájt neki az utolsó percig, ez megnehezítette elmúlását. Országot hagy ott itt, amely nem az ő hazája és hazát, amely nem az ő országa. Az ő régi Magyarországa hol van ? Megtört. Az ő politikai lobogója lehanyatlott ; ősz vezére, Tisza István gróf meghalt. A katona kötelességtudásával követte a munkapárt kidőlt oszlopát a halálba. A csata elveszett. Gyászra némultak a kürtök. Okolicsányi Lajos pályafutását a vár- megyeházán kezdte, hol anyakönyvi felügyelő, majd számvevő volt. Amikor ezt a hivatalt államosították, számvevőségi főnök lett. Mint politikus, a Széchenyi gróf ős Deák Ferenc által megszabott úton haladt. Soha el nem tért. Józan szabadelvűségőből nem engedett, de szívéből gyűlölte a nagyképúsködő radikálizmust. S ezen az úton találkozott a munkapárttal, a hatalmas, gigászi erejű párttal, melynek tagja, lelkes odaadó harcosa lett. Tisza Istvánt eszményképének tartotta. Nem a mamelukok csöndes táborába tartozott ő, akik a Ház folyosóin Mikszáth- anekdotákkal hízelegnek a kegyelmes uraknak. Munka-szerető politikus volt, aki a humor kétélű fegyverét nem egyszer irányította a jó mamelukok ellen. Gyűlölte ezt a fajtát. A pétervásárai kerületben munkapárti programmal képviselőnek választották meg, majd a Hevesmegyei Munkapárt elnöke lett. Kemény volt, határozott, ellentmondást nem tűrő, mint tanító nagymestere. 1918-ban láttam utoljára a vármegyeház előtt. Férfias ősz feje szívesen bólintott felém. Az Egri Újság szerkesztőségében találkoztunk egypárszor. Yolontőr újságíró voltam akkor. — No, öcsém uram, mi újság? — kérdezte szokása szerint és barackot nyomott a fejemre. Ha nem is tudtam jó újságot mondani, a barack mindig kijárt. S azután beszélt mély zengésű hangjával a háborúról, bízott, lelkesedett, de a hadijelentéseknek — sohse hitt. — Öcsémuram, ez a jelentős olyan, mint a kendőzött asszony — szólt dohogva ős kiment. De másnap, vagy harmadnap megint
