Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-17 / 185. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG hadifoglyok sikerült műsoros estélyt rendeztek a Városi Színházban. A prológ, a költemények, a drámai jelenés, a könnyes humorú «-Levél,» a tánc, az ének egy-egy hazajáró árnyék volt, mely az Uralon-túli fogolytáborokból jött kisérteni. Ezt az estét másképen kell el­bírálnunk, mint az itthoniak nyugalmas idegzetű átérett művészetét. A hadifogoly­levegő ideges, zaklatott, rapszodikus, el­kényszerült nevetés, egy-egy tragikus gri- mász, mely a bélyegét rányomta az ott elkészült irodalmi termékekre is. Éppen ezért nem tökéletes dolgok ezek a meg nem alkuvó esztétika szempontjából, de az idegenszerűség, a — mit hoz a holnap problémája, a priccsek sajátos világa, a börtön elégiája és hisztérikus gyötrődései teszi őket értékessé. S még sem mondhatjuk róluk, hogy ez dekadencia. A prológot Nagy László főhadnagy mondotta. Eltérően a prológok megszokott stílusától, gondo­latai is voltak. Nemecsek Aurél két versét szavalta el. Az egyik az «Alkonyőrán,» a másik «Egy levelet hozott a posta.» Az első csupa líra, finom, mint a fátyol, de eltakarja vele az érzéseit. A másik isme­retlen, kibuggyannifkészűlő fájdalmak tra­gikus vergődése. Pázmándy Sándor szo­morú hadifogoly dalokat énekelt. Az utolsó c. drámai jelenésben, melyet Nemecsek Aurél'ir*, Kelemen András, Losonczy Géza és egy ismeretlen úr játszott színpadi készséggel. A beteg szerepét Jakab József hírlapíró alakította. Fáy Ggörgy százados konferencier azt jegyezte meg róla: *Na- gyon szépen halt meg, kár, hogy él.* Singer Jóska *A levél» című jelené­sében játszotta a morőzus, apáskodó fő­hadnagyot. Hol nevettetett, hol előrzőke- nyített humorával. A zászlós hálátlan sze­repét Kelemen Andor játszotta. Tihanyi József gitárkisérettel dalokat énekelt. Berényi Mancika és Bodnár az orosz nemzeti táncot mutatták be. Bodnár nagyon szépen táncolta a férfi szólót. Nagy László főhadnagy Győni da­lokat énekelt. Kellemes szobahangja van, de nem színpadra való. Gyöngyi László kuplézott. Jó humorú ember. A színpad ki­váló komikust vesztett benne. A konferencier Fáy György százados volt, aki szellemesen, könnyedén csevegett. Vasárnap délelőtt 11 órakor volt a Matiné, amelyen megjelent Szmre- csányi Lajos dr. egri érsek is Kriston Endre kanonok, pápai kamarás kíséreté­ben. Ott voltak még Csekó Gábor pápai praelátus, nagyprépost, Bobory György dr. főispán,Böhm János dr. kanonok, Nagy Já­nos dr. nemzetgyűlési képviselő és mások. Illés Ödön ezredes üdvözölte a meg­jelenteket és tartalmas beszéddel nyitotta meg a matinét. Pálik Titusz és Nemecsek Aurél felolvasást tartottak a fogoly-életről. Pálik Titusz a szenvedéseket, Nemecsek Aurél a kis örömöket rajzolta, a fogoly­tábor kultúráját, iparát, kereskedelmét. Mert az is volt. Pénzegységűi a kocka­cukrot használták. Pálik Titusz meghatottan mondott köszönetét Nagy Gusztáv alezredesnek, aki a fogság idején nagyon sokat fárado­zott a hadifoglyok érdekében. Nagy János dr. nemzetgyűlési kép­viselő emelkedett ezután szólásra. Elmon­dotta, hogy eddig a szovjet-kormány ma­kacsságán múlt, hogy a foglyok nem jö­M——————Mii hettek haza. Nem álltak velünk szóba. De az első elhibázott lépést a breszt-litovszki békekötésnél tettük. Nem gondoskodtunk a szerződésben a hadifoglyokról. Megfe­ledkeztünk róluk. Beszéde során megnyug­tatta a közönséget. A magyar kormány mindent elkövet a hadifoglyokért. Az ünnepséget Erlach Sándor dr. ügyvéd zárószavai fejezték be. A matinén kevesen voltak, ami azt bizonyítja, hogy ma már a táncmulatsá­gon, pincézésen és banketten kívül komo­lyabb dolog az embereket alig érdekli. A külső negyedekben üres falaknak beszél­tek az előadók. Pálik Titusz és Nemecsek Aurél jó felolvasóknak bizonyúltak. Élvezetes, egy­szerű irásmodoruk van. A népmulatság délután 3 órakor kezdődött. A Tűzoltó- térről zeneszó mellett vonúltak az Érsek- kertbe a volt hadifoglyok és a közönség. Elől délceg lovasbandérium lépdelt, árva- lányhajas napbarnított erős magyar legé­nyei. Ipacs Sándor volt a bandérium ve­zetője. Utánuk a katonazenekar haladt csil­logó réztrombitákkal, dörgő öreg kürtök­kel. A katonazenekart fehőrruhás leány­kák követték. A volt hadifoglyok után sö­téten hullámzott a víg kedvű nép. A fel- vonúlás útvonala volt a Széchenyi-utca, Deák Feren-ut és a Korona utca. \ Az Érsekkertben három zenekar is szórakoztatta a közönséget. Volt rezes banda, katonazenekar, cigánybanda. Egy­mást érték a tréfás mulatságok. Jó magas helyekre kolbászt, szafaládét agattak és szájjal, antilop ugrásokkal kellett kapkodni értük. Megindúlt a tombolázás, az amerikai árverés. Balkay Sándor boldogan árverelt: — Először, másodszor, senki többet? A sátorokban ingerlő borospalackok virúltak a felvágottak, sütemények szom­szédságában. A tábori konyha mellől fű­szeres pörkölt illatot röpített a szél. Három kedves kislány : Répa Mariska, Kredenc Irma és Csintalan Irénke képes­levelezőlapokat árult. A népmulatság zöme a földműves if­júság volt. A középosztály és az iparos­ság valósággal tűntetett a távollétével. A kerti mulatságot Vitéz Juhász Kál­mán rendezte. Nagy Gusztáv alezredesen kívül, aki lelke volt az egész mozgalom­nak, Nemecsek Aurél és Kelemen Andor fáradott sokat. Aki ott volt, az jól mulatott. Falusi dalkörök. Eger, 1921. aug. 16. Magyarországról ma sokan azt tart­ják: volt. A meggyőződéses magyaroknak az a véleménye: van. Akik pedig kitartva dolgoznak is érte, azt vallják szent hittel: lesz. Ennek a jövőnek reménysége a szín­tiszta magyar nép, amelyet meg kell hó­dítani a magyar művelődés számára. Ha ugyanis talpra akarunk állani, a komoly közgazdasági tevókenykedéssel párhuza­mosan művelődnünk kell a lakosság min­den rétegében. És ezen a téren fontos teendő vár a magyar falu erkölcsi, szellemi és politikai vezetőire: a papokra, tanítókra ős jegy­zőkre. Ennek a három tényezőnek vállve­tett apostolkodása terelheti és tarthatja helyes irányban derék népünk gondolko­dását, melyre állandóan és szeretettel kell hatni. Erre a folytonos és bizalommal teljes érintkezésre pedig nem is képzelhető ked­vezőbb alkalom, nincs jobb intézmény, mint a falusi dalkör. A gyakori szives érintkezés közelebb hozza egymáshoz, kölcsönös megértésre serkenti a tagokat; a dal művelése fino­mítja ős magyarabbá teszi a lelkeket; a gyakorlás tervszerű ős tudatos munka megbecsülésére vezet; az összevágó törek­vés, a közös célért való együttes munka a szociális érzelmet neveli a tagokban, míg a vezetéshez való alkalmazkodás (a mai napság annyira megfogyatkozott) te- kintőlytiszteletre szoktat. Mindezeket megértve és több meg­lepő sikerre (pld. mezőkövesdi) hivatkoz­va, a Magyar Országos Dalosszövetség elnöksége országszerte dolgozik az ilyen nép-daloskörök, falusi énekkarok szerve­zésén. E kőrútjában érkezik Egerbe, hol f. hónap 19-én (pénteken) délelőtt ^H'kor hangversenyt ős előadást tart a Líceum dísztermében. Az általános irányító elveket Goreezky Zsigmond, az Orsz. Dalosszövetség ügyv. elnöke fejti ki, míg a falusi daloskörök szervezéséről Véssey Ede dr. tart előadást. Evvel kapcsolatban két egri földmíves dalkör — a Kér. Szociális Egyesület Föld­míves Férfikara és a Cifratóri Földmíves Ifj. Egyesület Vegyeskara — is bemutat­kozik. Énekel még a Budapesti Polgári Dalkör, az Egri Dalkör és Egri Polgári Dalkör. Erre a propaganda - hangversenyre már előre is felhívjuk a közönség, de kü­lönösen a lelkipásztorok, a községi jegy­zők, a kántorok és tanítók figyelmét. H4 fr++++ H< H44 H4 Panaszos levél. A tífusz telep. — A »netovább utca». Eger, 1921. augusztus 13. Vettük a következő sorokat: T. Szer­kesztőség ! Sokszor olvastam b. lapjukban, hogy a Csiky Sándor-utcának nincs párja. Pedig van, még pedig a Hold-utca. Ugyanis ennek csak az egyik részéről tudnak, a másik rész létezéséről, mely zsák utcába visz, senki sem szerez tudomást. No, olyan is, mint amilyen az elhagyatottsága. Van ott egy kerekes városi közkút. Nem tekintve azt, hogy múzeumba illő, valóságos tifusz- telep. Isten tudja, mikor tisztították. Meg is van a következménye. Ma már az oda- kényszerűlt környék víz helyett iszapot iszik. Kérjük a T. Szerkesztőséget, hívja föl erre az illetékes hatóság figyelmét. Tisztíttassa ki a kutat, ha nem akar tífusz- járványt zúdítani a város lakosságára. Még csak azt említem meg, hogy ebben a »ne tovább« utcában nincs egy lámpa sem. Esős időben csak tapogatózva lehet haza­járni. Úgy látszik, eddig a stílszerűség kedvéért hagyták szőtlanúl a Hold-utca holdbéli sötétségét. Tisztelettel több Hold-utcai lakos. Ki hinné, hogy ilyen állapotok van­nak a «Netovább«, alias Hold-utcában ? Az illetékesek jól tennék, ha a szo­morú közegészségügyi viszonyok sötétsé­gében a Hold utcai kút irányában tapoga­tóznának. No, ami a világítást illeti, tán azért van a sötétség, mert nagyon szó- gyenli a zsák-köz rejtelmeit.. .

Next

/
Thumbnails
Contents