Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-11 / 181. szám

4 EGRI NÉPÚJSÁG Ahol az inga megnyugszik. A forradalmakat az őket követő el­lenhatásokkal szerették az ingához hason­lítani, mint amely jobbra-balra lengedez. A vörös bolondúlás lenne tehát a balra az erre támadt fehér terrornak kikiáltott megtorlás pedig a jobbra hajlása annak az ingának, amelynek a súlypontjában az egész magyar társadalom élete és léte van. Az igaz, hogy sem a forradalmak, sem az ellenforradalmak nem nyugodt, nem biztos idők. Az emberi szenvedélyek álta­lános izgalmai ezek, a nyugodt, a helyes megítélés lehetőségének mindannapos aka­dályai között. Mi akasztja meg hát a megítélést? A jelszavak ! Az emberiség egyik ré­sze egyféle párt jelszavára esküszik. Vé­rébe megy a sző muzsikája, abban véli földi boldogságát, az akadályokat erővel is le akarja törni — le is töri. S ha látja, hogy árkon-bokron át sem leli fel a vélt üdvös­séget, kiábrándűl és vagy ellenkező túl­zásba csap át, vagy meglapúl. Hála a magyarok még mindig hara­gos Istenének, az egyensúly nálunk tért vissza legelőször és pedig azokon a pon­tokon, ahol az emberek értelmi fejlettsége nsgyobb. A társadalmi osztályok közül a mü­veit osztály már a forradalom alatt is fél­re állt. A rend helyreállításában ez veszi ki a részét most is. Vájjon mivel? A hét­köznapi áldozatos munka végzésével. A szenvedések néma tűrésével, a nemzeti erények ápolásával. Jól figyeljük meg, mert a művelt ma­gyarok ilyenek. Lesz valamikor e forradalmaknak iro­dalma is. Ahogyan a szőlőből negyedévre az óbor, úgy tisztül ki a forradalomból az eszmei tartalom. Idő kell neki! Ma még zavaros, de már forrott, karcos az idők leve, rövidesen le is higgad és a tisztán­látás sem lesz nehéz. A lelkeknek azt a nyugalmát, ahol azok inga módjára megnyugszanak, e hé­ten táláltam meg két könyvben. Egyik is, másik is az ember gondo­zását írja le. Az egyik az ifjúságét, a má­sik a népét. Bölcsészi, lélektani megfigyeléseken meginduló az egyik, megismertet az ifjú­ság gondozásainak alapfeltételeivel. Adja az ifjúság lélektanát, motívumait, típusait. Külön a falusi, külön a városi s ebben is külön az iparos és kereskedő ifjúság és a középiskolai tanuló ifjúság jellemével és körülményeivel ismertet. Közli e gondozó munka célját és mód­szerét. Foglalkozik a testi, a társadalmi hasznosságra való, a nemzeti, az értelmi továbbképző neveléssel. Klasszikus igazságokat állapít meg az ifjúsági egyesületekről szólván, azokat nem mondja feltétlen lehetséges szerveze­teknek, azonban ott, ahol nem fölöslege­sek, gyönyörűen helyezi be őket a községi közművelődésbe. A munka kivitelének külön pontja az ifjúság vallásos nevelésének alapjait is­mertető rész. Letéve a könyvet, a 25 éve tartó za­varos kulturtörekvéseKnek megnyugvását látjuk benne. Teológiai magántanár irta. (Cime Imre: Vezérfonal az ifjúság gondo­zására, Franklin Bpest, 80 K.) A másik a jelen veszteségeit a nép elhanyagolásából vezeti le. Ezer éves létünk tévedései közül va­lóban legnagyobb az a gőg, mit Franklin Benjámin így jellemzett: «A gőg gazda­gon reggeliz, szerényen ebédel, szégyennel vacsorái.» A gőg távolította el egymástól a ma­gyar társadalom osztályait. Ez lehetett forrása a tunyaságnak, a fajszeretet hiá­nyában elhanyagolásra Ítélt nép elzüllésé- nek. A nép gondozásának történeti ismer­tetését is adja és megáll az eszünk, látva bűneinket és félreértett, vagy elgáncsolt nagyjainkat. Gyakorlati példát mutat be arra, mi­ként kell a felőttekkel a leesuszamlási fo­lyamat megállítását megkezdeni, hogyan kell a nép összeségét gondozni. Valóságos mankó ez a könyv azok részére, akik életüket a nép érdekében va­ló tevékenységgel kötötték egybe. És váj­jon ki az, aki független a néptől, ki az, aki nem issza meg a levét annak a fél­százados lomhaságnak, mely idegen érde­keknek engedte kijátszani a népet. Ki is jelenti a szerző : A népet gon­dozni mindenkinek kötelessége. Ez a tétel olyan természetes, mint amilyen megfoghatatlan, hogy eddig a legnagyobb magyar példáján buzdúlók százai hiába őrölték fel életüket a nép kö­zött, legtöbbször más érdekek miatt tö­rettek le és követhették, ha eszményük ál­dozatul nem esett, Széchenyit a lelki letö­résben is. Felemelt, intő ujj ez a szózat. Öntu­datra ébresztő szó. Figyelmeztetés, hogy magyarom, nem virtuskodhatunk már, mint másfél évezrede a Tien-sán pamirjain a félvad ősök, mint a hitvány gebéken most is nomád életet folytató kirgizek. A népek versenyében alul maradtunk oktalanul, emelkedjünk fel lenyomottságunkből fen­séggel. Jelszó — az nincs e könyvben. De eszköz, az van. Részletesen foglalkozik a felnőttek oktatásának elfogadott, de sok helyt rosszúl alkalmazott eszközeivel: az ismeretterjesztő előadásokkal. Az ezek rendszeresítésére hivatott külterjes sza­badoktatási intézményekkel. A kúltűr köz­pontok népfőiskoláival és a kisebb helyekre való népfőiskolái tanfolyamokkal. Részle­tes útmutatást ad a néphez való közele­désre. Ismerteti a nép demoralizálására vezetett szokásokat ős megjelöli a módot, miként kell őt a szép, igaz és jó eszméjé­nek megnyerni. Ismerteti a gyakorlati szervezetet, melynek keretében a legkisebb falu is szervesen belekapcsolódhat a művelő nép- gondozásba. A könyvet kéziratban láttam. Néhány hét ős megjelenik. (Ára 40 K lesz. Bene Lajos irta.) Letéve a kéziratot, első gondolatom, hogy most, csak most oszladozik a forra­dalom, csak most találják meg a lelkek, mint az inga a nyugvópontot, csak most látszanak a vasúti vágányok nyomát jelző mérnöki, fehér jelfák : az irány, melyben művelődésünk haladni fog, már szikleve­lében látszik az emberek között a fakadó új ige, az új eszme: élni, alkotni egymá­sért és krisztusi szeretettel. — RAB — Egri ííjak újabb megmozdulása. Az egri Szvorényi úti áll. ell. iskolá­val kapcsolatosan megalakult a »Hatvan I—II. negyedi ifjúsági Egyesület«, mely­nek tagjai folyó hő 14. és 15-én a »Gyi- mesi vadvirág« cimü 3 felvonásos színda­rabot adják elő. Igaz, hogy napjainkban egyik ünnepély a másikat éri, de az ifjú­sági egyesületek igen gyéren mutatkoz­nak még, mert nálunk ebből kevés van. Már pedig ezek égetően szükségesek, hiszen ezen egyesületek kebelében nevel­hetjük naggyá a magyar nemzeti eszmét, amely legszebb erénye kell hogy legyen, minden igaz magyarnak! Dalegyesületet is alakítottunk ezen ifjúsági egyesületben, mert érezzük, hogy a nemzeti népdaliro­dalom ápolására igen nagy szükség van, mert ezek keretében teremthetjük meg a nemzeti egység legerősebb kapcsát, az édes magyar hazát illető, magyar érzés­ben csucsorodó összetartozandóságot. 1057 1 N 'o itott az.érseki líceumi nyomdában. Hazánkban körülbelül 800 dalegylet volt az 1913. évben, de Németországban már akkor is 5000 dalegylet 152 ezer da­lossal erősítette a nemzeti eszmét, mely az ifjúság lelki világát a nemzeti együttér­zésbe kovácsolta össze. Ilyen cél lebeg a mi szemünk előtt is, amely cél elérésére segítsen bennünket a magyarok Istene ős ügyünk pártfogá­sában a magyar nemzet minden rangú és rendű polgára. Nézze meg ezen ifjúsági egyesület előadását mindaz a polgár, aki nemzeti egységünk fejlődését várja és szívből óhajtja. Fejér Mihály az egyesület szervezője. Hírek a vármegyéből. Molnár Kálmán jogtanár, vármegyei tb. főjegyző, a vármegyei szabadoktatási bizottság vidéki művelődési ás sajtótevé­kenységének élvezetes tollú munkása meg­szállott területre utazott, honnan néhány hét múlva tőr vissza. Népfőiskolák a vármegyében. Vár­megyénk szabadoktatási bizottságának tit­kára az Országos Szabadoktatási Tanács rendeletére most szervezi a téli népfőisko­lákat. Ezek közül első az egri lesz, me­lyen két párhuzamos főiskola nyílik. Az egyik a mezőgazdasággal foglalkozó, a másik az ipar ős kereskedelemmel foglal­kozó hallgatók részére. Egy-egy népfőis­kolába 80—80 hallgató nyer felvételt. A vármegye többi részében szintén megin- dúl a nagyobb helyeken a főiskolák szer­vezése, amint az egri elkészült. Több községben népfőiskolái tanfolyam, némely erre való községben pedig házi­ipari tanfolyam indűl meg a télen. Pásztói küldöttség Egerben. Sok jót hallatott már magáról Pásztó. Legutóbb a cserkészet megszervezésével lepett meg, különösen bennünket egrieket, kik ezzel még nem foglalkoztunk. Most pedig csü­törtökön küldöttséggel keresik fel a vár­megye székhelyét, hogy a zagyva-menti község polgári leányainak iskolázása ér­dekében a már régen szükségessé vált lé­péseket megtegyék. Hir szerint felkeresik Rusztek Károly, kir. tanfelügyelőt is. Ä művelődés oltárára. Báró Hat­vány Józsefné a zagyvasztjakabi állami iskola építésére 25000 koronát adományo­zott. A hatvani műkedvelők az anya és csecsemő-védelem érdekeire 2100 korona tiszta jövedelmet juttattak, azonkívül a Csárdáskirálynő előadásával fényes sikert arattak. Nagybátony elöljárósága azon elöl­járóságok közé tartozik, amelyek ismerik kötelességeiket. Most tette közé a verseny­tárgyalási hirdetményt a középületek, kö­zöttük az iskola és egyéb községi lakok javítására és részben átépítésére. Régen olvasókönyveinkben tanulták: Pipado­hányt sem ér az olyan elöljáróság, amely a középületeket elhanyagolja. Mégis — menyivel több az ilyen, mint a kötelesség­tudó. ■fa#*###'#»'#» #» # #!#sa#H#s'#ís#"#* „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.

Next

/
Thumbnails
Contents