Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-10 / 180. szám
Jglő£sc4é*I dijak postai szállítással 5 * gész és félévi előfizetést nem fogadunk el. j ICegged évre 110 K. — Egg hóra 40 K, — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. SzsrktsztSségi Bgsr, Licsnía. Kiadóhivatalt Llc«a«ai sgoasds» Tílefoa szánt 11, Szénbányászatunk a Mátrán innen. Eger, 1921. augusztus 9. A háború és az azt követő megszállás lehetetlenné tették a kőszén beszerzését. A hadsereg, a szállítások ugyancsak igénybe vették szénbányáinkat. A lakosság lőtott-futott a szénközponthoz, mig egykét vaggon szénre szert tudott tenni. A megszállás folytán a helyzet még inkább rosszabbodott. Szénbányáink java része a románok, a szerbek, a csehek kezére került. Petrozsény, az egész Zsil- völgy, Anina, Pécs idegen hódítóknak ontják a fekete gyémántot, nekünk csak: Salgótarján, Nagybátony, Sajóvölgye, Esztergom, Tatabánya maradtak — barna szénbányáikkal. E szomorú gazdasági helyzet nyomása alatt erős munka indult meg, hogy országosan feltárjuk Csonka-Magyar- ország széntelepeit. A geológusok a Mátrában, a Bükkben, Sajóvölgyön lázasan kezdtek kutatni széntelepek után. Gyöngyösön már a háború alatt lignitet hozott forgalomba egy magánvállalkozó. E nyomon részvénytársaság alakult, hogy a város részére szenet tárjon fel. Sajnos, a nagy mennyiségű víz és homokréteg alig legyőzhető akadályai az önzetlen vállalkozásnak. Szerencsésebb ennél Gyöngyöstarján, hol naponta vaggonszámra termelnek kis- kalőriájú szenet és — iparvágány hiányában — hatalmas szekereken fuvarozzák a vas- ” úti állomásra. Tarnavölgyén a Salgótarjáni Bányatársulat végeztetett próbafúrásokat Aldéb- rőnés Tófaluban. Aldebrőn a szénréteg vékony, de Tófaluban hatalmas telepet fedeztek föl, ámde a telep fölötti víztömeg oly akadály, mely a vállalatot visszatartja az üzembehelyezéstől. Legújabb értesülés szerint a Salgótarjáni Bányatársulat elállóit attól, hogy bányákat létesítsen a Mátrán innen. A kőszenet most már derüre-borura kínálják a csehek, a németek, a lengyelek, az angolok. Szénbőség állott be. A nagy ipari pangás miatt a szénkereslet megcsappant. A Mátrán inneniek reményei ezzel kútba estek, de valószínűen csak egyelőre. Jön idő, amikor e vidék szenére is rákerül ä sor. A lignit is oda jut, ahonnét leszorította tüzet adó testvére, — a valódi kőszén. (Dr. Cs. L.) Háromnapos lelkigyakorlat. Ma reggel háromnapos lelkigyakorlatot nyit meg Szmrecsányi Lajos dr. érsek. A lelkigyakorlatban ő maga is részt vesz, továbbá, a belső papság és az egyházmegye területéről harminc lelkész, plébános és esperes. A vidéki papság a papnevelőintézetben nyert elhelyezést. A lelkigyakorlatok befejező ájtatossága szombaton reggel lesz. Amerikai levél. — Munkanélküliség. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Drága az élet. Maradjon itthon mindenki. — Egy Amerikába szakadt földink, aki New-Yorkban pap, az alábbi levelet küldötte lapunknak: »Többen érkeztek mostanában az ő- hazából; sokkal beszéltem s majd mind keservesen csalódott. Illúziói eloszlottak, látván, hogy Amerikában sincs a kerítés kolbászból fonva, sőt a kenyérért is nagyon meg kell dolgozni. Meg kell dolgozni, ha ugyan tud a jövevény munkát kapni akkor, midőn a benszülött ős a már régen bevándorolt munkások közül is 5 milliónak már most sincs munkája. Sajnos, ez a szám emelkedőben van. Szerencsére Amerika bölcs kormánya egy évre becsukta a kaput a bevándorlók előtt, amennyiben az itt lévő idegenek 3°/«- át engedik be csak. így hát a törvény is gondoskodik arról, hogy a munkanélküliek számát a bevándorlók ne szaporítsák. Aki Amerikából csak a múlt óv decemberében ment is haza, az most el se tudja képzelni az itteni munkás-helyzetet. A legtöbb gyár nem dolgozik semmit, így az Edison híres gyárai mind zárva vannak, pedig egyben egyben 10 ezrével dolgoztak a munkások. Aztán jóformán semmit se termelnek a híres Pittsburghi kohókban, ahol heti egy két napot dolgoznak. Pihennek a bányászok is. Hisszük, hogy ez az ipari válság nem sokáig tart és a jövő év meghozza a jobb időket. Addig okosabb, ha minden munkás (akár szellemi, akár fizikai, kézi) otthon marad. Ha összehasonlítjuk, hogy a szellemi és a kézi munkások közül mégis melyik tud hamarabb és jobban elhelyezkedni az új világban, itt a kézimunkásé az előny, vagy az iparosé, a földművesé. Az is sokon keresztül megy, míg el tud valahogy helyezkedni. A szellemi munkás azonban, nyelvismeret híján, megfelelő amerikai képesítés nélkül, sehol nem kaphat egyhamar olyan foglalkozási kört, mint amire otthon képesítése volt. S ha még hozzá vesszük, hogy legalább két év kell a »polgár-papir« megszerzéséhez, ami szintén egyik főkellék a lateiner alkalmazásokhoz, akkor a szellemi munkás jobb, ha otthon kezd valamit, mint idegenben csetlik-botlik. Lám, az én városomban, még közrendőr, levél- kihordő sem lehet az ember, ha nem polgára az Egyesült Államoknak. így történhetett meg aztán, hogy mikor New-yorknak világhírű Broadway-ján bevetődtem a Bouleward című vendéglőbe egy magyaros ebéd irányában, ott a kiszolgáló pincérek, mind kiérdemült tagjai a volt közös hadseregnek. De az ember ebben a kurta korcsmában csak a főhadnagyon kezdődött. Erre a tulajdonos nagyon vigyáz a — csárda hírnevének érdekében. Hogy aztán szegény szellemi munkások elmennek mosodákba mosni-vasalni, az itt egész természetes dolog. Tudok született magyar grófról, aki lift-kezelői minőségben kereste kenyerét. Erről köteteket lehetne írni. A newyorki újságíró-soron majd csak akad valaki, aki az ilyen dolgokat össze fogja gyűjteni, természetesen a humoros oldaláról tárgyalva ezeket az eseteket. Mert az is van bőven. Alkalom- adtán majd magam is leírok egy-két históriát közűlök. A drágaság itt is megvan. Egy kőt dologból látható. A tej literje (most olcsó) 12 cent, tehát körülbelül 30 korona. 1 font kenyér 10 cent, tehát 26—27 korona, egy pár férfi cipő 3 Dollártól 15 Dollárig, tehát 900 koronától 6 ezer koronáig; téli kabát 30 Dollártól, 200 Dollárig. Magam tavaly vettem egyet 150 Dollárért, azaz 75 ezer koronáért. Egy font krumpli 6 cent, azaz 13—15 korona, cukor egy font (most olcsó) 7 cent, azaz 15—17 korona, de volt 30 cent is fontja, azaz majd száz korona, az akkori valuta szerint majd 200 korona. Magam is már 10 centért tudtam venni 100 koronát a pénzpiacon, a new-yorki Wall-Streeten. S igy van ez mindenben. Pia valaki nem dolgozik, akkor hamarosan feléli kis megtakarított pénzét s aggódva várhatja: vájjon mit hoz a jövő? A gyári munkások, már akik dolgoznak, keresnek mostanság 1 Dollár ötven- től 5 Dollárig naponta. A kántorok 100 Dollár körül havonta, az orvosok egy'né- melyike többet, egy némelyike kevesebbet 1000 Dollárnál évente. Az újságírók vannak még legjobban dotálva, ha nem is bőségesen. Azonban ez a pálya is, meg a fentebb említettek is, túl vannak halmozva. Aki ide kijön, az csaknem bizonyos, hogy nem kap szakmája szerinti helyet, hanem mehet más élethivatást keresni, ha talál. Mert ma az sem biztos. Sok tanult magyar ember lézeng már ma is New-Yorkban és széles Amerikában, átkozva azt a napot, amikor neki indult a bizonytalan világnak, legtöbbször megtévesztve valami rokon, vagy barát mindenesetre jóhiszemű levelének dicsekvéseitől. Mi már vagy panaszkodunk, vagy dicsekszünk. Ilyeneknek alkotott a Teremtő. Amerikai Krónikás.» I
