Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-05 / 149. szám
0 záciőt és a megvesztegetés korrupcióját terjesztik. Jorga tanár, a román soviniszták ismert vezére, egyenesen kijelentette, hogy a háború előtt Erdély románabb volt, mint ma. Jorga úr pesszimizmusa valószínűen túlzott, de nagyon érdekes világot vet ennek az országnak viszonyaira. Hogy ezek a viszonyok nem rózsásak, azt legjobban bizonyítja Maniu képviselő nagy beszéde, amelyet nemrég a román nemzeti párt gyűlésén mondott. Ebben a beszédben Maniu, az erdélyi románok vezére nagyon éles kritika alá vette a kormánynak Erdélyhez való viszonyát és azt állította, hogy a kormány egyáltalán nem törődik az újonnan szerzett tartományokkal és csak Ó-Románia érdekeit tartja szem előtt, «megfeledkezve róla, hogy Bukovina és Erdély sokkal magasabb kulturális'fokon állanak, mint Románia.» Különösen a korrupcióra panaszkodott Maniu képviselő: «Erdélyben ez mindeddig ismeretlen volt és csak a királyságbeli románoknak sikerült ezt köztünk elvetniok.» Tiltakozva a visszaélések ellen, azt követelte Maniu, hogy Erdélyt hagyják meg az erdélyieknek és nogy mindenekelőtt helyezzék vissza az elmozdított magyar tisztviselőket, akik sokkal jobban ismerték a nép szükségleteit és akiknek hirtelen elbocsátása, valóságos anarchiát vitt be a közigazgatásba. Maniu beszédének talán legérdekesebb része volt az, amely az aradi «összeesküvés »-ról szólt. Mint köztudomású, Erdély most rendőri uralom alatt áll, amelyet a «Siguranca» nevű titkos rendőrség vezet és amely az orosz ochrana rosszabb kiadása. Nincs ma Erdélyben ember, román, magyar vagy német, aki csak legkisebb szerepet is játszik, (habár kis faluban vagy sportegyesületben), akit az ochrana «alfavita»-ja nyilván ne tartana és ne minősítene. A harmadéve tartó cenzúra egyáltalán nem engedi a viszonyok valódi képét feltáró közlemények megjelenését. A «Siguranca» legutóbbi szerzeményeinek egyike éppen az aradi «diák ösz- szeesküvés» volt, amelynek célja állítólag a Romániától való elszakadás lett volna. A nyomozás kiterjedt a tanulók százaira. Vagy ötvennek sikerült megszöknie és vagy negyvenet letartóztattak. Kitűnt, hogy a letartóztatottak közt vannak románok, sőt román tisztviselők fiai, ami legjobban hunyászkodó, közönséges lelket. Kiéreztük szavaiból, mozdulataiból a két ellentétes léleknyilvánulást. Ringhy Ilonka (Sári néni), Gzikó Kató (Kisó), Bartha Bélával (Petru) együtt a derűsebb elemet képviselték sehol sem túlozva, mindig a kellő határok között. Meg kell még külön eiplí- tenem Nemecsek Aurélt (Zalathnay), Wal- landt Ernőt (Pap Mózes) és Kelemen Andrást (kurátor), akik kis szerepüket is fontossá tudták tenni az aprólékos kidolgozással. Mind a hármuknak kitűnő színpadi hangjuk van, biztos gesztusaik és mozdulataik. Ók is, meg a többi kisebb szerepek betöltői is méltán veszik ki részüket az együttest megillető dicséretből. Mert mikor az iró keveset ád, annál nagyobb a játékos érdeme, ha a kevésből is sokat tud felmutatni. S még egyet. Nem dicsérhetjük eléggé s a jövőre is példának állítjuk fel, hogy oly játékosok, akik már bizonyságát adták nagyobb szerepekre való rátermettségüknek (főkép dr. Petránra célzok), elvállaltak és szívesen megjátszottak kisebb epizód szerepeket. Ez mutatja a Kör tagjainak önzetlen, együttérző gondolkodását és fegyelmi érzékét. A színdarabhoz irt megható prológust Weitstein Nusi mondta el s meleg köz- vetetlenséggel ringatta bele a hallgatókat a színdarab hangulatába. Azzal végzem, amivel kezdtem. Nem a jóbarát irta e sorokat, hanem a szigorú kritikus. Aki, amint most az elismerést megírta, úgy megírná a gáncsolást is. De a kezdet után méltán hiszem, erre nem lesz szükség, ügy legyen. T. Á. jellemzi a panasz alaposságát. Midőn a letartóztatottakat fegyveres őrség kisérte, hogy őket Temesvárra vigyék, az oláh és a magyar lakosság megkísérelte a gyermekek kiszabadítását. A katonaság sortü- zet adott, mely után sok sebesültön kívül 7 halott maradt a színtéren. Az aradi eset nem az egyetlen. Erdély és a Bánát fogházai telve vannak politikai foglyokkal és a román kormányzás ott tipikusan a litvániai és a ruténföldi kormányzásra emlékeztet. Maniu képviselő, aki kétségtelenül nagyon jő román, beszédében határozottan kijelentette, kogy nem hisz semmiféle aradi összeesküvésben és tudomása szerint a kormány ezt az ügyet tudatosan fújja fel, hogy a lakosság figyelmét a su-. lyosabb bajokról elterelje. Beszéde végén Maniu minden kertelés nélkül kijelentette, hogy az erdélyi románok között az elégedetlenség oly ijesztő mérvben terjed, hogy ma már sokan a magyar kormányzás után sóhajtoznak. Az erdélyi románok buzgó hívei a Magyarországgal való megegyezésnek, midőn a királyságból a gyűlölet propagandája kel útra. A magyarok ellen folytatott hadakozás érinti az erdélyieket is. Hogy milyen irányba terelődik ott a tájékozódás, azt legjobban bizonyítják Mihályi Tivadarnak, Erdély elnökének és régi magyar képviselőnek igyekezetei, aki megterem- tfette az összes erdélyiek blokkját az ország sajátos érdekeinek védelmére, különösen pedig az agrárreform, a közigazgatás egysége és a tisztviselők kicserélése ügyében. Amint Mihályi legutóbb kijelentette, sikerült neki Bukarestben elérnie, hogy a magyar bíráknak és tisztviselők egy részét eddigi helyükön megtartsák és hogy az Erdélyben és Bánátban eddig érvényben volt törvények eltörlését az egész Román államra nézve hozandó uj törvények kodifikálásáig elodázzák. Amint ebből látni, az erdélyi rózsának is megvannak a románok számára. .. a sürü tövisei. KG KI Országos Tisza-ünnepély. Ismeretes, hogy a múlt hó 5-én ünnepi külsőségek mellett a in. kir. kormány jelenlétében fölavatták Debreczenben a politikai hitéért vértanú halált halt nagy hazánkfiának nevét viselő gróf Tisza István egyetemet. A magyar nemzet tragikus hősének nevét a nagy férfiú egyéniségéhez legméltóbban megörökítendő: a nevéről elnevezett egyetemen Tisza István gróf barátai és tisztelői internátust létesítenek, ahol a a nemzet tudományszomjas ifjúsága felekezeti különbség nélkül elhelyezést nyer. Az internátust folyó évi augusztus hó 14-én és 15 én országos ünnepélyek között Horthy Miklós kormányzó, József királyi herceg és családjaik, valamint a m. kir. kormány jelenlétében adják át magasztos rendeltetésének. Az ünnepéllyel kapcsolatban rendeznek : ügetőversenyt, tiszti díjugratást, automobil-versenyt és a mezőgazdák részére lóversenyt. Vásári képek. A tegnapi országos vásár óriási arányú volt. Az árak ugyanazon a színvonalon mozogtak, mint májusban. A ló és szarvasmarha vásárban a legszebb állatokat is meg lehetett venni 15 ezer koronáért. Ennél többet alig alig fizettek. Négy éves ökör, magyarfajta, 15 ezer korona volt; jó tehén 9 —10 ezer, borjú 800—1500 K ig. Egy másféléves üsző 4 ezer K. Elsőrendű lő 16 ezer, erős, igás ló 11 ezer, egyéves csikó 3500—4000 K. A sertés drága volt. Kicsi volt a felhajtás. Hat hónapos malac 1200 K (három héttel ezelőtt a feléért meg lehetett kapni). A kirakodó vásár méreteiben nagyobb volt, mint bármikor. Valóságos mézeskalács, csipke, papucserdők között járt az ember. Érdekes tünetet lehetett észlelni a külső sorokban a paprika, fűszer, hagyma-vásárban. Egri kofák árulták és — felverték 'az árakat. Egy koszorú fokhagyma, ami reggel a termelőnél 12—14 K volt, délben az egri kofánál már 28—30 K lett. * * * A könnyű haszonlesésnek is volt elég példája. Seregestől hajtották be a rendőrök a cigányasszonyokat.. Kovács József- né tiszafüredi cigányasszony egy bátori illetőségű embernek a zsebéből 75 ezer koronát kivágott, de még a «műtét« közben a körmére koppintottak. A rendőrbíróság elé került két ember — félreértésből. Nyolcezer koronára tartotta az egyik a lovat, a másik ellenben 800 K-t értett. Örült mindakettő, mert a ló egy kicsit kehes is volt, de négyszáz pengőt még a bőréért is adnak. Átíratták a passzust és a fizetésre került a sor. Egy száz . . . két száz .. . «No hát ne mind aprót adjék«. — Egymásra néznek. Háromszáz . . . négy száz . . . nyolcszáz!! — Igyuk meg az áldomást. Néznek. «Igya a fene«. ügy hogy aztán a rendőrséghez jutottak. Röviden elintézték: írassák vissza a passzust! A ketttő megint összenézett. — Hát ezért nem volt érdemes idejönni. * * * Tizenkét óra felé egy kövesdi ember jön le a Törvényszék felől. Üresen. Eladott már mindent. Csak ostor volt a kezében. Valami füzesabonyi azt kérdezi tőle: — Drága volte az ostor? Nem felelt semmit az atyafi, ilyet még aligha kérdeztek tőle. Elballagott a neve tők közül. * * * A napnak megvolt a maga tragédiája is. A sertésvásáron egy ismeretlen ember összeesett és meghalt. Nem lehetett életre kelteni, pedig még pálinkát is öntöttek belé. Az eset különben lanyhítólag hatott a kötésekre. Egy negyedóra alatt kitisztult a karám. Se vevő se malac nem maradt ott továbbra. * * * A Lacikonyha hihetetlen drága volt. Egy adag bőröspecsenye 60 K. Vájjon a maximálás ilyen helyekre nem vonatkozik? Persze : szabadforgalom !! * * * A marhavásártéren lassankint mind kivesznek a korlátok. Igen, a szabadforgalom nem tűr korlátokat. HÍREK. Eger, 1921. julius 5. Érdekes találkozók találkoznak ösz- sze július 7-én. A ciszterci főgimnáziumnak 10—, 12— és 20 évvel ezelőtt végzett tanítványai jönnek alma materük városába, hogy fölelevenítsék a kedves diákkor kedves emlékeit. Ebből az alkalomból gazdag műsoru estélyt rendeznek csütörtök este a Városi Színházban. Előadásra kerül a Fekete lobogó és a Virágfakadás c. egyfelvonásos. Lesznek szavalatok, énekszámok stb. Ezek során lesz alkalmunk gyönyörködni a Pataky István dr., Bedross Lili és Thurzó Nagy László művészetében. A prológot Tordai Ányos dr. irta. — Az est tiszta jövedelmét főgimnáziumunk hadban elesett volt növendékei emlékének megörökítésére szánták s az egész estélyt a Műkedvelők Köre rendezi.
