Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-06 / 177. szám

EGRI NÉPÚJSÁG 2 a bevonulásunk felvonulási területe van meghatározva. A károk nagyságát tudomására hozta a jóvátételi bizottság­nak. Egyetért Patacsy Dénes felszólalásá­nak avval a részével, hogy Nyugat-Ma- gyarországot addig nem adjuk át, amíg Baranyát vissza nem kapjuk. Ehhez ragaszkodik. A Ház a választ tudomásul vette. Több tárgy nem lévén, az ülés 3/.il2-kor véget ért. Eger, mint a hőhullám maximális pontja. Eger, 1921. aug. 5. A mostani példátlan kánikula forró­ságáról írván, csaknem mindennap azt közük a lapok: a hőmérséklet maximuma Egerben volt... De nemcsak most tapasz­taltuk ezt, hanem — kevés kivétellel — szinte állandóan így szól a rövidre fogott meteorologiai jelentés. Kutatva e jelenség okát, csak egy magyarázatát találjuk. Azt, hogy E^er csak délről nyílt, ahol közvetetlen össze­köttetésben van az Alfölddel. Északról a Bükk-hegység zárja be, mely keletről és‘ nyugatról szinte átöleli, Ily módon szinte amfiteátrumhoz ha­sonló völgyben van Eger úgy, hogy bele­szorul a meleg. Viszont azonban a kör­nyező hegyek föltartóztatják az északi, hi­degebb légáramlatot. * Ez eddig rendben volna. A magyará­zat elfogadható. Most jön azonban a java. Téli időben évek hosszú során át olvas- hattuk az időjárásról szóló jelentésekben, — különösen szigorúbb tél esetén, — hogy leghidegebb volt Egerben és Botfalu há- romszékmegyei községben. Ennek már bajosabb megadni a ma­gyarázatát. De hogy igy van, ez tény. Mivel pedig Botfalu ezidőszerint ro­mán kézen van : Eger lesz Csonka-Magyar- ország leghidegebb pontja. Kiváncsiak vagyunk, mikép magya­rázzák ezt az időjárástannal foglalkozó tudósok. Érdemes lenne őket megkérdezni. +++4+##+44+++++++ Eger krónikájából. Szörnyűséges idők jöttének városunkra, midőn is 50 gráduson fellyül vala az forróság. Az nemes város Magisztrátussá elrendelte ennek okáért, hogy az Város forgalmasabb utszájit lotsolni el ne mulaszszák. Az Feő Biró Ur ki is küldött évvégből egy Belső Tanátsbélit, aki viszontag megpa- rantsolá az lajtosoknak, hogy enemű köteles­ségeikben szorgoskoggyanak. Ámde ez Ínséges időkben még az a’ tsa- pás is rázúdult Városunkra, hogy néminemű, Sátánnal. Tzimboráló fajjzat ellopta vala az öntöző hajtok rúggyát és szerkezetig it. Addig­ion tehát, míg az megtsináltatódnék az Város konventiós Kováccsánál,. az reparátiólc idejére egy nagyhasu öreg hordót tevének Kotsira, megtölték azt vízzel s dugóját erősen megfú- rattván, végig hurtzoltaták az Város utszájin. Vékonyan és szemérmetessen tsordogála az víz az nagyhasu Hordóból, de ötször-hatszor for­dulván meg egyazon úton, mégis tsak sikerült felöntözni az utszákat némineműképpen. Mikoron penigh némelly rossz-májuak nevetni merészlettek volna, nagy kemény pa- rantsolat jött ki, hogy illyenek ne merészeiig ék botránkoztatni az tisztes Burgerokat. . . A hadifoglyokért. A volt hadifoglyok kiáltványa Hevesvármegye népéhez. Eger, 1921. augusztus 5. Megírta már azf Egri Népújság, hogy az egri volt hadifoglyok széleskörű akciót indítottak az egész vármegyében az orosz- országi hadifoglyok hazaszállítása érdeké­ben. Augusztus 14-ére hadifogoly napot terveznek, amelynek előfutárjául gyűjtési iveket bocsátottak ki. S a következő kiált­vánnyal fordultak Hevesvármegye népéhez: Testvéreink ! Hevesvármegye Népe ! Hozzátok emeljük kérő szavunkat mi, Hevesmegyébe hazatért, volt hadifoglyok; mi szerencsésebbek, akik már kiszabadúl- tunk az orosz börtönök mélyéről és vissza­tértünk ide, közétek, a vérrel szentelt ma­gyar földnek erre a drága szent darabjára. Az orosz rabság kárhozata nekünk csak emlék már,.. . keserű emlék. De 60,000 bajtár.sunk még mindig ott gyötrődik a szibériai jeges pokolban, az ínséges orosz pusztákon, a nyomorúságos, kolerás, tifuszos, ezerpyavalyás koldus tá­borokban. Ők még most, hat-hét év után is ott éheznek, ott fáznak és gyötrelmeikben csak egy vágy, egyetlen halvány reménysugár tartja bennük a lelket: hogy egyszer talán mégis csak visszatérhetnek ide, hozzátok, a rég elhagyott kicsi házba, családhoz, szü­lőhöz, hitveshez és gyermekekhez. Más nemzet fia rég nem szenved már velük. Csak az ő sorsuk, a magyar rabok sorsa az éhség, fagy, nyomor és megaláz­tatás minden gyötrelme. És ők csak azért vannak e gyászos pusztulás kárhozatára ítélve, mert magyarok, — hazát és nemzetet szivük utolsó dobbanásával is imádó ma­gyarok ! i ... Táboraik, börtöneik körűi napről- napra szaporodnak az apró fakeresztek... Testvéreink! Hevesvármegye Népe ! Mi láttuk, éreztük az ő szenvedésüket és mi, akik együtt voltunk velük az orosz pokolban,. kiáltunk hozzátok. Ismételjük Huszár Károlynak a magyar parlament- ban elhangzott segélykiáltását: «Mentsük meg őket!« Tegyünk meg mindent, ami erőnkből telik, kiszabadításukra. Járuljon mindenki, ha csak filléreivel is, megmen­tésükhöz. Hiszen ennek a szegény magyar hazának adja azt, amit nekik ad, a hűség ős hazaszeretet eme töviskoszorűs mártír­jainak. Legyenek itthon végre mindenünnen mind, akik magyarok! A hevesvármegyei volt hadifoglyok. Cseh kémszervezet Budapesten. A Rejöd, Persián-ügy szálai a cseh kémszervezethez vezetnek. Bécs. A M. T. I. jelenti: Sendrő Ottó cseh főhadnagy levelé­ből kiderül, hogy Magyarországon kém­kedést végzett. A levelet a cseh misszió vezetőjéhez, Eminger Jaroszlávhoz címezte. A Rejőd-Persián ügy szálai a kém- szervezethez vezetnek, melyet ezelőtt 2 évvel Sendrő főhadnagy létesített. A szervezet tagjai: Lejthán, a cseh misszió katonai osztályának vezetője, Feldmandel cseh törzsorvos, Saladin és Sztupka Miklós. Ezek voltak azok, akik a külfölddel el akarták hitetni a Magyar- országon. «dűlő» fehér terrort. A vasúti vámház sorsa. Az utak javitása — Sorra kerülnek a vámházak. Saját tudósítónktól. Hivatalos hirdetmény adta tudtára a közönségnek, hogy a Csiky-utcában nem lehet közlekedni — az úttest javítása miatt. Ráfért már valóban, de az is igaz, hogy nem ez az egyetlen útrész, ami legalább is a Csiky-utca méreteiben rossz. Érdeklődtünk a v. főmérnöknél, hogy a legközelebbi időben szándékozik-e vala­hol építéseket vagy javításokat végeztetni. A főmérnök kijelentette, hogy a Csiky- utca után a szálaparti útkeresztezésekre kerül a sor és amikorra ez is kész lesz, akkorra megérkeznek a megrendelt csa- tornarŐ3zek és ezeket a Kertész—Csákány­utcában fogják beépíteni. Megkérdeztük, hogy körülbelül meny­nyibe kerül a városnak ez a javítás. — Nem sokba. A Csiky Sánaor-utca például csak 70 ezer koronába kerül, noha itt még az alépítményeket is újra kell lerakni. Az utak rendbehozása után követke­zik a vámházak renoválása. — A vámházakról jut eszembe — mondotta Rapcsák főmérnök, — hogy az Egri Népújságban, a vasúti vámházról irt cikk megjelenése után valaki (nem em­lékszem a nevére) beadványt intézett a városi tanácshoz ugyancsak ez ellen a vámház ellen. «És főmérnök úrnak mi a véleménye a beadványról és magáról a vasúti vám- házről ?» — A vámház oda nem való, így te­hát a beadvánnyal is egyetértek. Külön­ben, azt hiszem, hogy legközelebb köz­gyűlés elé kerül ez a kérdéses ügy. A vámház fenntartását csak a fiake- kerek vámpénze indokolja. A fiakerosokkal azonban ki lehet egyezni átalány összeg­ben is. Erre nézve már voltak egyezke­dési kísérletek, de a «rossz kocsijú» fiake­resek azzal érvelnek, hogy ők nem keres­nek annyit, mint a jobb fogatok, tehát egyenlően nem fizethetik a vámot. «Talán a kereset arányában kellene elosztani a vám-átalányt?» — Majd megkíséreljük, — mondotta a főmérnök — s azzal már sietett is a ta­nácsülésbe. * A magunk részéről csak annyit te­szünk ezekhez a tájékoztatásokhoz, hogy valóban kár volt elcsúfítani Eger egyik legszebb utcáját, olyan lábalatt levő vám­házzal. Ha pedig már megtörtént, még ál­dozatok árán is el kell távolítani onnét. Sőt az egészségügyi szempontok is amel­lett kardoskodnak, hogy nyílt utcán tyúk­ólak és még alacsonyabb rendű épületré­szek nem állhatnak fenn egy modern vá­rosban. '

Next

/
Thumbnails
Contents