Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-26 / 143. szám
Előfizetési dS)»k Eostai szállítással; E POLITIKAI NAPILAP. tgéu ét félévi eltüzelést nem fogadnak el. Hegyed évre 110 E. — Egg bért WK. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. S2erke&2tö8ég i Eger, Lice mm. Kiadóhivatal s Líceumi ugomd«. Telefon szám fi. '„.Frivol akta“ és „bünlajstrom.“ Erre az ügyre vonatkozóan két cikk j van- előttünk, amelyek higgadt és komoly tárgyilagossággal írnak ez ügyről. Az egyik, a Budapesti Hírlap, ezt mondja: «Abban még volna emberi vonás, bogy a kérvényezők nem bírják tovább a lelkiismeretfurdalást, de hogy ugyan- \ abban az aktában, mint vádlók lépjenek föl, ez vérlézító bizonyítéka e bukott lelkek feioldozhatatlanságának. Az őszinte töredelem, a szánom-bánom Imegejti a szíveket: annál visszataszítóbb látvány a vádaskodó, a fórumra nierész- I kedő bűnös. Károlyi miniszterei ezt cselekszik. A magyar lélek még nem gyógyult [ ki egészen a forradalom, a katasztrófális megpróbáltatások lázából; erkölcsi érzéke J még nem tisztult meg a politikai megté- velyedések salakjától, mert különben az ország megrontói nem járhatnának köziünk kihívó arccal, lengő szakállal. Nem volna pártjuk, nem volna klubjuk, nem volnának pártfogóik a sajtóban. Erkölcsi visszautasításuk, megkövezésük nem egyetemes, nem teljes és ez a hiányosság elegendő e cinikus telkeknek, hogy magukba* szállás helyett vakmerő kísérleteket tegyenek, tehetőén a nyilvánosság előtt forogjanak, beleszóljanak a közdolgokba, Ítéljenek, bíráljanak, vádaskodjanak. Ők! akiket a nemzet Ítélete örökre a vádlottak padjához láncol. Csak azért foglalkozunk velük, mert politikai céljuk van. Azt hiszik, hogy mivel egyszer már sikerült megdolgozni, tőrbe csalni az ország közvéleményét, most újból sikerül. A kábult nemzettel elhitették, hogy ők hozták a függetlenséget és ők biztosítják az olcsó békét. A Tisza-pör folyamán hallottuk, hogy még ma is büszkék forradalmi vívmányaikra. Nyilvánvaló, hogy nem bűnbocsánatot, föloldozást akarnak, hanem feltámadást, uralmat, egy űj ország- csalást, cinkostársakat verbuválva a butaság és gonoszság táboraiban, mint az őrjöngő októberi napokban, mikor ‘kezükbe adták» az ország kormányát. De most elsiették a dolgukat. Ezúttal egy kijózanodó nemzettel állanak szemben, nem csapán egy kurzussal, melynek gyengeségéből látszanak meríteni minden bizakodásukat és ^bátorságot támadó fellépésükhöz. A kijózanodó nemzet egészen mással vádolja -a Károlyi forradalom megszökött és meg nem szökött vezéreit, mint ami ellen védekeznek, öenki sem fogta rájuk, hogy a háborút ők idézték fel, de senki sem oldja fel őket a halálos vád alól, hogy a háború katasztrófáit ők toldották meg a forradalmakkal, az ország elzülleszté- sével, védtelen kiszolgáltatásával és a legelvetemültebb elemek fölülkerekedésével. A háborúra csak azért következhettek a forradalmak, mert Károlyi és társai ha zugsággal, árulással, a legundokabb demagógiával egyengették útjukat a hatalomra, félretaszítva, megfélemlítve, elnémítva, sírba taszítva mindenkit, akik a viharban helyt tudtak volna állani és legalább belső összeomlásunkat tudták volna megakasztani. Károlyi és társai önmagukat tolták tel az ország vezéreinek minden / kipróbált erkölcs és tehetség nélkül, kizsarolva az uralmat egy háboruvesztes, kétségbeesett nemzeten. Bűnös hatalomvágyuk, szégyenletes tehetetlenségük és abszulut tekintélyhiányuk okozta belső elvérzésünket. A négy millió magyar katona közül egy Linder Bélára esett a választásuk ! A nemzet géniuszát Kunfi, ■Jászi, Schwimmer Róza reprezentálták. Minden szégyenünk, gyalázatunk, erkölcsi és anyagi bukásunk az ő szörnyű vállalkozásukhoz lapad. Még bukásukban is vétkeztek a nemzet ellen, mert akarva, nem akarva Kun Béla é£ hóhérai kezébe szolgáltatták. Ez az ó megbocsáthatatlan bűnük. Erről -beszéljenek, nem pedig arról, hogy a háborúba kik sodorták az országot, mert ez egy szemenszedett hazugság és az ország újabb befeketítése. A háborút egyetlen magyar ember sem akarta, de ha már benne voltunk, minden tisztességes magyar ember becsülettel akarta végigharcolni, ki- vévén a pacifistákat, akiknek Károlyi és társai voltak zászlótartói. A nemzet tisztán lát és ez fölöslegessé te'sz minden polémiát. ... A magyar történelemben Károlyi és társaiban egy eddig egészen ismeretlen tipus jelentkezik. A többi nép történelmében sem találunk hozzá hasonlót. Szégyenkezve, elkeseredve kutatjuk, honnét jött, micsoda beoltás gyümölcse. Fenhéjázök, kérkedők és még ma is kártevők, mikor nyilvánvalóan egy egész nemzet az áldozatuk. Ne csak biró, de lélekbúvár is legyen, aki ezt a rejtélyt megfejtse.» A másik a Nép, mely igy összegezi a bűn lajstromot : «Ne beszéljenek a hatalom átadásá- sáról a Károlyi —Berinkey-korszak miniszterei, akik a hatalmat előre megszervezett lázadással kényszerítették ki maguknak s akik 1918-ban hivalkodva hirdették, hogy a hatalom birtokán belül vannak a forradalom erejénél fogva. Átadták az ország kormányát? A lógósoknak, a csirkefogóknak, a politikai csőcseléknek forradalmi hősei megkaparintották az ország kormányát s Károlyi szedett-vedett népe, rothadt politikai hatalomvágyának söpredéke osztozott azon a hatalmon, melyet a világ legszégyenletesebb revolverezése karmaik közé juttatott. Ne beszéljenek arról, hogy ők e az okai a háborúnak és a nagy küzdelem elvesztésének, mert nem erről, hanem az előkészített, forradalomról van szó, melyet a galileisták, szabad kőmű vespáho lyok, zsidó szociáldemokrata agitátorok és csupán börtöntöltelék kalandorok társaságában erőszakoltak ki — abban a végzetes időben, mikor a háború elvesztése a nemzet lélekjelenlétét, minden magyar erőnek mentő munkában való összefogását követelte volna. Nem arról van szó, hogy miért késett a béke, hanem arról, hogy önmagukat és hülye pacifizmusban tévelygő vezérüket a jó béke egyetlen garanciájának hirdették a bizakodó és békére vágyó magyarság előtt. Arról van szó, hogy fölöslegesen megkötötték az ország területi egységének feladásával a belgrádi fegyverszünetet, mikor már Diaz fegyverszüneti föltételei a J* magyar határokat biztosítottákfcs ezt a bűnüket az országhatárok megnyitásával, a -nem akarok több katonát látni» jelszó mellett minden védelemnek leszerelésével, tették a magyar faj örök kárhozatává. Nem arról van szó, hogy az ántánt tervezte-e az ország feldarabolását, hanem arról, hogy az ő kormányuk kantonizálta az országot, alkudta el Erdélyt, Felsőma- gyarországot s rúgta el maga alól a tör ténelmi alapot, mikor az oláh és cseh Imperium elismerésével a magyar állam nevében tárgyalásokba bocsátkozott. Nem arról van szó, hogy számot adjanak holmi visszaélésekről és egyéni hasznokról, hanem arról van szó, hogy számot adjanak valamennyien, gyáván megugrott cinkosaik is, az ország irtózatos kifosztásáról. Az emlékezőtehetség megbénulása s a politikai előrelátás hiánya sem előre, sem utólag nem menti föl azokat, akiknek felelniük kell, de nem azért ám, mert ezt ők kérik, hanem mert minden időkre szóló igazságtételért kiált a megkínzott és meggyalázott magyarság felzaklatott lelkiismerete. Nem lehet e bűnök nagyságát egy hirlapi cikk keretébe szorítani ; minden megkorbácsolt magyar nőnek, minden megszégyenített, megeyalázott magyarnak jajszavát, átkát, pirulását, vérét, könnyét kellene betűbe öntenünk, hogy teljes legyen a forradalom bűneinek lajstroma. Ketten jelentkeztek: a vádlottak padjára kell ültetni őket:» * Közöljük ezt a két cikket nemcsak általános érdekességüknél fogva, hanem azért is, mivel a volt Károlyi-párt hívei Egerben is erősen mozognak és — úgy látszik — ismét szerephez akarnak jutni, politikai életünket akarják irányítani. A napszám-kérdéshez. . ii. A múlt alkalommal említettem, hogy történtek hibák nemcsak a gazdák, hanem a munkások részéről is, mely hibák miatt mérgesedett el az ügy a legutóbbi időkben. A kérdés könnyebb megértébe szempontjából szükséges ismertetni a ‘munkásbörzét«, a «tanyát« is. Szőlősgazdáink előtt ugyan nagyon is ismeretes a «tanya«, de vannak e lap olvasói között sokan, akiket szintén érdekel a napszám-ügy, a «tanyát« azonban nem ismerte. Városunk külső negyedeiben ugyanis egy-egy forgalmasabb utcasarkon már a kora hajnali órákban (2 -3 óra között) összegyűlnek a munkások és gazdák, ahol egy-egy napra felfogadják a munkást. Itt szoktak aztán elkövetni egyes lelkiismeretlen emberek olyan dolgokat is, amit megbélyegzés nélkül nem lehet hagyni. Tudok esetet, midőn egyik gazdának a vincellérje már este meghívta a munkást, de megegyeztek, hogy reggel a tanyán «csinálnak« napszámot. Reggel aztán megjelentek mindketten a tanyán és a vincellér úgy tett mintha most hívná az illetőt és jó magasra fellicitálták a napszámot. Mivel az ilyen esetek a leggyakoriab- bak, ezt kell figyelemmel tartani a tanyára járó, munkáshívó gazdáknak és az ilyen napszámfelhajtó svindlereket be kell jelenteni a hatóságnak: hadd vegye el a spe\ \
