Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-06-23 / 140. szám

A mult hét a belpolitikában.

A hét botrányokkal kezdődött. Junius ■J4-én Andaházy Kasnya Béla képviselő Ízléstelen és durván sértő közbeszólásaival Bddig feszítette a nemzetgyűlés türelmének burját, amíg az elpattant, s a felháborodott képviselők kidobták Andaházy Xasnyát az ülésteremből. Ez a kétségkívül sajnálatos és a nemzetgyűlés tekinté lyét éppen nem öregbitó jelenet talán üdvös tanulságúl szolgál a jövőre a nemzetgyűlés fenegyerekeinek, mert azt mutatja, hogy a mentelmi jog leple alatt hivalkodó pökhendiség korsója is eltörik, ha sokat jár a kútra.

Ugyanebben az ülésben Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt Beniez- ky Ödönnek a kormányzó személye ellen intézett támadására, s ez alkalomból népszerű előadást tartott a jogos bírálat halárairól azoknak a képviselőknek, akik kényes kérdésekben specialistákká képezik ki magukat, s személyüket nagyon is túlbecsülve komoly politikai tényezőknek s az igazság üldözött nemes vadjainak képzelik magukat. A miniszterelnök komoly hangsúllyal jelentette ki, hogy üres és tartalmatlan fenyegetéssel senki sem fog magának szabad utat biztosítani akciói folytatására.

Sajnos, Gál Gaszton' képviselő nem okult a fenti eseteken, s az ülés végén előterjesztett interpellációjában olyan hangnemben beszélt a hatóságokról és hatósági közegekről ahogy Kutyabagoson nem a képviselőtestületben, hanem csak a kocsmában szoktak politizálni, sőt itt is csak akkor, ha már sokat öntöttek fel a garatra. Ez a beszéd országszerte nagy felháborodást keltett minden tekintély-tisztelő polgárban, — a nemzetgyűlésen vegyes ér zelmekkel fogadták.

A hétéi i érkezett meg a híre annak b nagyszabású népgyülésnek, amelyet a megszállás óta első ízben sikerült a magyaroknak Erdélyben megtartani. Junius

3-án Bánffyhunyadon a magyarság óriási tömege jött össze népgyülésre, s az elfogadott határozat első pontja azt mondja: Erdély az erdélyieké. Amig mi parlamenti botrányokba fulladunk, Erdély magyarsága megmozdul, s magyaros elszántsággal indul meg a jobb jövő felé vezető Xálvária-uton.

A múlt hét krónikájához tartozik még Nagyatádi Szabó István miniszter és Huszár Károly volt miniszterelnök heves szó- csatája.

Nagyatádi Szabó István miniszter Czegléden junius 12-én egy népgyülésen ismét olyan kijelentéseket tett, amilyeneket felelős állásban levő személyek nem szoktak tenni a nagy nyilvánosság előtt. Kijelentette, hogy a kormáhypárt két ellentétes világfelfogású pártból alakult, s ő miniszter létére nem tudja, hogy a mai politika hova vezet. Minisztertársával, gróf Ráday belügyminiszterrel szemben pedig erős bizalmatlanságának adott éles kifejezést.

A választ Huszár Károly“junras 16-án a ferencvárosi beszámolón adta meg, s nagy nyomatokkal mutatott rá arra, hogy aki ma egyoldalú osztály politikát akar csinálni, az katasztrófába viszi az országot. Élesen jegyezte meg, hogy Nagyatádi Szabó Szendével és Jászival sokáig tudott

EGRI NÉPÚJSÁG.

, együtt dolgozni, s most nem látja lehető- í ségét annak, hogy a kereszténypárttal együtt működjék. Aki a forradalomnak csak egyik részét veti el, de a másikat megtartja, az maga is forradalmár.

Az ellentétek úgy simultak el, hogy a népgyüíési izgató beszéd a fővárosban szokás szerint lecsiszoltatott.

És mindé fülsértő puffogások között Hegedűs Loránd komoly munkája viszi az országot előre a konszolidáció utján.

(m. k.)

A kompolti tudós gazdák közt.

Nem fogytunk ki az érdekességből, akik ezt a telepet megnéztük. Fieischmann . felügyelő úr a kukoricánál kezdte.

Azt mondja a közmondás »a gazda szemmel tartja állatait«. Bizony szem kell annak, még pedig a legjavából. Ilyen a nemesített kukorica. Gyönyörűen ki van fejlődve, az igaz, hogy a jég megcsapta egy kicsit, de az nem baj, mondta a felügyelő, azért még is többet le ad holdanként 4—5 q-val mint a nem nemesitett, jóllehet azt nem verte meg a jég. Tápanyag tekintetében is 5—8 percenttel tartalmasabb mint a másik ; csutkája q-kint csak 15%, sőt 12%-ot is elértek, inig a másik i nétnesitetlen fajtánál a csutka 30°/o, esetleg több.

Eszembe jut, míg átmegyünk a kenderfélékhez, hogy a nemzetgyűlés legutóbbi ülésén egyik képviselő a több termelésnek Dániában való megismerése céljából a kormány támogatását kéri a gazdák részére. Uraim, Nemzetatyák! Ne kényszeresük az erő és szálas takarmányt nagyon is nélkülöző ország gebéjét külföldre szaladni, mert még bele talál pusztulni, így is drága az abrak ! Hozzunk mi magunk is egy kis áldozatot, tudomásom szerint több ilyen magnemesitő telep van Cson- kamagyarországban, keressük csak feli meg találunk ott mindent, a mire szükségünk van. Vagy úgy vagyunk mint az az ember, ki a tűz romboló munkáját ak arja megismerni s jóllehet eléggé tapasztalhatta szomszédjának leégett portáján, mégis felgyújtja a magáét, vagy gyorsvonatra ül, zsebében egy szál kénes gyújtóval s megy a Fjordok szigetére tanulmányozni a tűz káros hatását ?

Kápolna, Gulyás Béla.

Vezérkari előértekezlet.

ttáttaé József Egerben.

Évek múlnak és Egerben találkoznak. Valamikor Maros-Torda székhelyén munkálják a nemzeti művelődést, most — jobban mint valaha, — ugyanazt teszik, idébb. Az egyik, kinek a vállaira nehezülő munkához kimeríthetetlen idegeket is adott az Isten: Rusztek Károly, Marostorda volt, Heves vm. mostani tanfelügyelője. A másik, aki vándorbottal méri végig ezt a kis országot, az előbbinek földije, a vásárhelyi iskolák igazgatója, most a miniszter meghagyására azért jött ide, hogy a nép művelőit egyesülési kötelességükre figyelmeztesse.

A halaspiaci népiskola tanácskozójában hétfőn este 7-kor gyülekezett tanférfiak és nőknek a kir. tanfelügyelő mutatja be a hajlott korú férfiút, aki csendes hanIS42J Nyomatott t: érseki líceumi nucmöában.

■*

j gon, — amely mégis eljut a vármegye leg j szélső falujának iskolamestereihez is — j köszöni az üdvözlést.

— A szükséges háborús tilalom miatt.

! egyesületi életünk 1914. óta szünetel. Általános a felfogás, hogy egyetemes tevékenység nélkül konszolidáció nem lehetséges. Győzött az a belátás, hogy a feltámadást előkészítő munkához jussa van a tanítóságnak is, így jelent meg az a rendelet, hogy a tanító egyleti életet meg keli indítani.

Ez azonban anyagi áldozatokat is kíván. Az 1914. évi költségvetési 50.000 K fedezetet az ország nyilvánvaló erőtlenségével arányosan 400.000 koronára emelte a kormány. Ebből 200.000 et áll. és közs,

100.000 et felekezeti tanitők költségeire 100.000-et az általános tanító egyleti vezetők tevékenységének jutalmazására szánt

A miniszter, aki káplán korában tanulta megismerni az egyesületek fontosságát, azt a kívánságát nyilvánította, hogy szflnjék meg a bérharc, induljon meg az alapvető, a falu művelődését irányitő munkásság, mely eszmei kapcsolatban az is- * kola, egyház és község vezetőinek tevékenységével, minden községet a kultúra magaslatára emel a járásban és a vármegyében.

E munka végcélja Csonkamagyarország sorsának biztosítása. Belátta a kormány azt is, hogy a bérharc nem cél, csak következmény. A kormány a tanítók orsz szövetsége, az áll. tan. egylete és a Kansz- tanító-csoportja között folyt tárgyalások a különböző osztályoknál bekövetkezett személyváltozások, a nemzetgyűlési interpellációk, utóbb a Kansz sürgetése meghozták a pénzügyminiszter elvi hozzájárulását. Vagy 5 millió korona kellene. Áz áll. tanítók az áll. tisztviselőkkel egyenlő elbánás mellett már a VII. és VI. osztályokig emelkedhetnek a községiekkel együtt- Az óvónők pedig a IX. és VIII. osztályig.

Fontos újítások állanak megvalósítás előtt. A beiskolázás biztosítása, szigorú felelőségre vonás és a közigazgatási helyett a bírói eljárás alkalmazásával.

E tények igazolják, hogy a tan fiók munkásságát a kormány köreiben soha akkora megértéssel nem kezelték mint ma.

Ezzel szemben az építés munkáját az a jogos panasz kiséri, hogy 200 iskolában nem volt tanítás a legtöbb iskola pedig kitért a tanítás elől. Számos helyen nincs órarend, sem törvényszerű rendtartás. A köteles 10 hónap szorgalmi időt csökkentették lényeges és igaz ok nélkül. A föld mi velők iránti túlzott figyelem és hanyagság igy akasztja meg azt a szent munkát, mely az állampolgári feladatok' megismerésének magaslatára emelni hivatott a nép minden egyedét.

Felelőségünkre hivatkozva üzeni a miniszter: «Minden ember legyen ember és magyar!» Tudjuk, kötelességünk állampol gárrá nevelni népünket akár fizetnek, akár nem. Meghalhatunk, de egynek élnie kell s ez a haza! Erősítenünk kell egymást. Bizalmat építenünk nép és iskola közé. A járási vándorgyűlések fognak irá nyítani le és felfelé. Hazánk jövője kezün kben van!

Rusztek: kijelenti, hogy lehetnek még akik a ma kötelességeit nem ismerik, de a nehézségek megszüntetésével a vármegye tanítóságának munkája teljes lesz.

Máthé: Legalább átlagemberek legyünk, de ezek legyünk. Szeretettel erősítsük a gyengét, de az árúlót, szabotálót és taktikázol vessük ki. Férfiak és nők dolgozzanak.

Ki-ki a maga megfelelő helyén és akkor teljesül a megbotozott erdélyi magyar ref. papnak kiáltása: «eljön a mi országunk, meglesz a mi akaratunk . . !»

Máthé József, aki az Országos Tanító Szövetség elnöke, mint közp. szolgálattételre berendelt áll. isk. igazgató, a miniszter rendeletére az Eged alól tovább, a Sáíor hegy aljára utazott, hogy kötcz gesse tovább a viharokban megoldózott kévét. — RAB —.