Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-06-22 / 139. szám

Bra 2 korona. Eger, 1921. Junius 22. szerda. XlViil. évi. 139. sz. jr IlepUlMQ fcldfiutéti difik posttl szállítással: ftfész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Messed évre 110 E. — Egg hóra 40 K. ­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE. Szerkesztőség t Eger, Líceum. Siadóblvstal: Líceum! ngomds. Telefon szám 11. Fordulat Csehországban. A cseh viszonyokat kiválóan ismerő krakkói 'Czas* a következő figyelemre méltó cikket közli bécsi levelezője tollából: Csehország belső viszonyainak vál­sága, ha lassan is, de állandóan közeledik íiiihoz a ponthoz, amely — ha csak valami váratlan változás közbe nem jön — jelen­tékeny megrázkódtatást idéz elő a régi Ausztria és Magyarország egész mai ala­kulatának helyzetében. A jelen pillanatban, — hogy a társadalmiakat ne is említsük, — három, mindinkább élesedő nemzetiségi kérdés van napirenden s ezek: a tót, a ruthén és a német kérdések. A tótok közt az autonómikus mozga­lom óriási előhaladást tett az utóbbi hó­napokban. Ennek hatása alatt az eddig csehbarát Srobár-párt is megingott és en­nek jelentékeny része kitűzte az úgyneve­zett pittsburgi egyezmény szerint értelme­zett autonómia zászlaját. Ezt az egyez­ményt a csehek ma nem akarják érvé­nyesnek elismerni, mert azt állítják, hogy ez a szerződés az állam megbontását von­ná maga után. Valóban, a tót autonómiai mozgalom a cseheket az országrész el­vesztésével fenyegeti. Abban a pillanatban, amidőn az oda beözönlött cseh tisztviselők és csendőrök kiteszik onnan a lábukat és a helyi lakosság szóhoz jut: a tótföld el­szakadása befejezettnek tekinthető. Meg­könnyítették ezt az elhatározást maguk a csehek, akik kielégíthetetlen mohóságuk­ban keresztülvitték a magyar többségű, vagy teljesen magyar területeknek álla­mukhoz való csatolását is. Az ez idén meg­ejtett népszámlálás, melyet a cseh hatósá­gok vittek keresztül, a visszaélések és ter­ror ellenére is alig mutatott ki 56°/o cseh­szlovákot vagyis tótot és 44% magyart, németet és zsidót. Ha ehhez vesszük, hogy a tótok jelentékeny része nemcsak cseh- ellenes, hanem egyenesen a Magyarország­hoz való föderációs csatlakozást óhajtja : meg kell állapítani, hogy az úgynevezett «Szlovenszkó» lakosságának igen nagy többsége ma is a csehek ellen nyilatkoz­nék és hogy a tót autonóm országgyűlés ugyanilyen többséget eredményezne. A csehekre nézve káros fordulat je­lentkezik még abban a szegény és gyar­mat módjára kormányozott országocská- ban is, amelynek Ruténföld a neve. Zat- kovicsnak, a rutén kormányzónak, lemon­dásával kapcsolatban olyan nehézségek és bonyodalmak támadtak ott, hogy Kiofac leglelkesebb beszédei ellenére is a csehek­nek el kell magukat szánniok ottani poli­tikájuk némi megváltoztatására. S végül is be kell ott hozniok azt a nagyon szerény ég megnyirbált autonómiát, amely — leg­alább is részben - képes lesz megjaví­tani annak az életalapjaitöl elzárt és éh­halálra kárhoztatott hegyi országocskának helyzetét. Minden látszat ellenére a legvesze­delmesebb fordulatot veszi a német-cseh viszony. A csehek nem tagadják, hogy a német kérdés köztársaságuk életének és halálának kérdése. A kérdés már eddig kritikus stádiumba került volna, ha a Német-birodalomnak nem lenne oly két ségbeesett a helyzete s ha a csehországi német ipari vidékeken nem öltött volna a kommunista mozgalom olyan nagy ará­nyokat. Ez a mozgalom ugyanis megtöri a német blokk egységét. Komoly cseh körök már arra a meg­győződésre jutottak, hogy a mostani álla­pot nem tarthat és hogy az abból való egyetlen kivezető út a németek részvétele a kormányzatban. Ez pedig tipikus pél­dája annak, hogy a cseh nemzeti állam nem más, mint Ausztria kicsinyben és hogy csak a szerepek változtak. Sokan abban látták Ausztria jövőjét, ha a cse­heket bevonják a kormányzásba s most ugyanezt gondolják a csehek a németek­ről De aztán az is igaz, hogy a cseheknek nem volt Ausztrián kívül olyan támaszuk, aminót ma a németeknek a német biro­dalom nyújt. Könnyen elképzelhető: milyen irányban indul meg a cseh politika, főként a külpolitika, ha a cseh kormányban né­metek fognak ülni. A nyugati hatalmak nem gondolták meg, hogy a földrajzi helyzet és a belső viszonyok Csehországot Németország vazallusává kárhoztatják, amilyenek a csehek, különféle formákban ugyan, de ezer éven át valóban voltak is. Ezért az antantot várakozásában kétség­telen kiábrándulás fogja érni. Hogy a németek kormányrahívásá- nak eszméje Massaryk elnöktől eredt, az kétségtelen tény. Massaryk pedig mégis csak nagy cseh hazafi és mélyrelátő po­litikus. Ez bizonyítja legjobban a helyzet komolyságát. Talán még jobban bizonyítja az a tény, hogy a németek ezt az ajánlatot visszautasították. Igaz ugyan, hogy ellene nyilatkoztak a cseh radikális csoportok is, de a németek tagadó elhatározása döntött. Ez arra mutat, hogy a németek továbbra is azt a nézetei vallják : a cseh állam rö­videsen megdől és fenntartása érdekében nem kívánják magukat kitenni. Lehet egyébként, hogy a jövőben ezt a nézetüket megváltoztatják és elszánják magukat a cseh respublika támogatására, de vessük fel a kérdést: milyen áron ? Vájjon gondolhatja-e valaki, hogy a né- , metek által fenntartott cseh állam kitarthat Franciaország oldalán és háború esetén j betölti az éket Németország szélén? Vaj- ; jón nem fordul-e jóakaró semlegességgel afelé, aki győz? 8 mégis a politikai szük­ségesség a cseheket a németekkel való megegyezésre szorítja, még ha drágán kellene is raegfizetniök azt. Már a csehek­nek a Németország elleni szankciók ügyé­ben való magatartása is világos jelensége annak a Kényszernek s az efeletti szem- hunyás alaptalan optimizmusnak bizo­nyulna. Uj árvizsgáló bizottságok. Említettük már, hogy az árvizsgáló bizottságot megszüntette egy kormányren­delet f. hónap 15 én. így állott elő az a helyzet, hogy most nincs árvizsgáló bizott­ság, de majd lesz mihamarább. E rendelkezés szerint ugyanis min­den törvényhatóság területén egy (vagy a szükséghez képest több) árvizsgáló oizott- ságot kell alakítani. A törvényhatósági árvizsgáló bizottságok elnökét és helyet­tesét — az alispán javaslatára — az Or­szágos Közp. Árvizsgálő Bizottság elnöke nevezi ki, mig a bizottság tagjait felerész­ben a törvényhatóság első tisztviselője, felében pedig a törvhat. árvizsgáló bizott­ság elnöke. A tagok I. csoportjába mező- és er­dőgazdasági termelők, iparosok és keres­kedők : II. csoportjába pedig a bizottság székhelyén állomásozó köztisztviselők ne- vezendők ki. Az I. csoportban ezen kivül ér­dek-képviseletet kell nyerniök úgy a kis-, mint a nagybirtokosoknak; ha pedig na­gyobb ipari telepek is vannak a bizottság működési területén : gondoskodni kell, hogy a tagok sorában képviseletet nyerjenek úgy a munkások, mint a munkaadók. A hevesvármegyei árvizsgáló bízott ság (esetleg bizottságok) megalakításának munkálatai folyamatban vannak. így tehát legutóbb a hús-árak ügyében sem árvizs­gáló bizottság utján döntöttek, hanem dön­tött az Ipartestület előterjesztésére — mint elsőfokú iparhatóság — a városi elöljáró­ság s II. fokon a vármegye. Az árvizsgáló bizottságokra vonatko­zóan egyébként így ír egy kereskedelmi szaklap: «A fölöslegesnek és károsnak bizo­nyult árvizsgáló bizottsági intézmény kor­mányrendelettel megkísérelt föltámasztása a gazdasági élet minden rétegében nagy ellenkezést idézett elő. Nincs kereskedő, iparos, gyáros, gazda, aki ne lenne meg­győződve arról, hogy az árvizsgáló bizott­ság fenntartását semmiféle tárgyias, ko­moly ok nem követeli. A háborús gazda­ságból nagynehezen kibontakoztunk. A kormány gazdaságpolitikája a Kötött gaz­daság rendszerével olyannyira szakított, hogy már csak a liszt-ellátás terén van igen szűk körre korlátozott hatósági ellá­tás. Maximális árak nincsenek, ármegálla­

Next

/
Thumbnails
Contents