Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-06-21 / 138. szám

Erz 2 korona. Eger, 1921. junius 21. kedd* XXVill. évf. 138. sz.

I Müfisetési difik pottii szállítással; íifiém és félévi előfizetést nem fogadnak cl. évre 110 E. — Egg bér» 40 E. POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE.

Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal! Líceumi ngomd*?. Telefon szám 11.

Viselkedjünk jól!

Briand a trianoni béke ratifikációs ■vitájában megígérte, hogy ha Magyarország a jövőben jól viselkedik, számíthat a francia nemzet jóindulatára. Azzal azonban, hogy mit gondolt a jó viselkedés alatt, — adós maradt. Vannakj a magyarázók közül sokan, különösen 'kedves» szomszédaink, kik megnyúztak — és akik a jóviselkedést ügy értelmezik, hogy lemondunk a .Hungária irredenta* szent gondolatáról.

Balga kívánság, hiú remény ez az ő részükről. Nem lehet megállítani a hegyekből lefutó folyók habjait, vagy ha mesterséges gátakkal egy időre fel is tartóztathatják, annál nagyobb erővel fognak azok áttörni, hogy a még szabad magyar földet megöntözni siessenek. . .

Ha itt a Csonka-Magyarországon szemlélődünk, csak itt-ott látunk egy-egy rajongói, ki a jövő Nagy-Magyarországért lelkesedik, kinek tetteit, szavait mindig a szent cél: «Hungária irredenta* vezeti. A nagy tömeg vállaira ránehezedett a közöny. Az egyéni érdek elfeledteti velük, hogy megtépett közös anyánkra, édes hazánkra is gondoljanak. Ezek az emberek, kik- hamarosan elfeledték a román bocs- .kort, a román ostort és az elszenvedett arcul ütéseket, talán hajlandók volnának, mini engedelmes gyermek, Briand papa szája ize szerint «jól viselkedni*. De túl a demarkációs vonalon, hol a cseh garázdálkodás még mindig zaklat, a szerb durvaság még egyre sért és az oláh korbács még mindig sújt: ott nem tudott úrrá lenni a közöny; ott, hol az édes magyar szót, eltapossák, a magyar érzés nagyra uö a szivekben s erős vágy szálíja meg a lelkeket, hogy újra szabadok és magyarok lehessenek.

Elszakított nemzetiségeink pedig belátják, hogy mégis csak a magyar volt a legbecsületesebb gazdájuk. — Igaz testvér nek néztük őket és soha nem akartuk javaikból kiforgatni.|Azok, szegények, bizonytalan közállapotaik között sóvárogva tekintenek a destrukció és jogrendért siró sajtóban oly sokszor megrágalmazott kis 'Magyarország felé.

Ez az áradat elindul majd a hegyekről s eléri a magyar rónát. Ez az áradat felrázza a közönyöseket s felfrissíti a lelkeseket a nagy próbára Nagy-Magyarországért.

Addig pedig míg e nagy idők eljönnek : mi tőlünk, síábad magyaroktól, — kikre a nehéz megélhetés terhei is ránehezedtek, nem kiván a megtépett haza egetverő lelkesedést . . De. azt kívánja, hogy dolgozzunk, még pedig becsületesen dolgozzunk és értsük meg egymást, de tapossuk el minden csúszó kígyónak a fejéi, mely a jogrendért, az osztályérdekekért sziszegve, akarja megbontani a jövő f Nagy-Magyarországért összefogódzott so- | rainkat. H. G.

)

11 Közs. Közig. Tanfolyam évzáró ünnepélye.

Junius 19-én tartották meg a Községi Közigazgatási Tanfolyam évzáró ünnepélyét a Lyceumban. Az ünnepély Te Deummal kezdődött, amelyet Dr. Dambrovszky Imre jogakadémiai tanár celebrált. Utána gyönyörű beszédben emlékeztette a jegyzőjelölteket arra, hogy a Szentlélek segítségét kérték tanulmányaik megkezdésekor és erre van szükségük most is, hogy nemzetépítő munkájuknak és a lelkileg megsebzett nép gyógyításának, az igazságba, boldogulásba és jobb jövőbe vetett hite : megszilárdításának feladatait elvégezhes- í sék. — Meghajol eljövendő munkájuk előtt, [ mert a rendkívüli idők rendkívüli fáradtságával fog az járni.

A beszéd mély hatást tett, mert ihletett szavain átérzett a Szentlélek felénk áradó kegyelme.

Ezután a díszteremben megkezdődött az évzáró ünnepély, amelyet Isaák Gyula alispán, tanf. igazgató, emlékezetes értékes beszéddel nyitott meg.

Utána Puehlin Lajos vm. főjegyző számolt be az év eredményeiről és nemesveretű, magas szárnyalású szavakkal véste hallgatói szivébe, közszeretetben álló egyéniségének minden értékét.

A jegyzőjelöltek nevében : Garay Géza lendületes, tartalmas beszédben üdvözölte Isaák Gy. alispánt, átadva a neki ajánlott emléklapot és elbúcsúzott az előadói testülettől. Peller Imre pedig Puehlin L. vm. főjegyzőt üdvözölte, a hallgatók emléklapjának átadásával — és elbúcsúzott az előadói testülettől, majd Kováts László üdvözölte dr. Bobory György főispánt, az igazgatói és előadói kart és Trak Géza h. polgármestert, mint a város közönségének reprezentánsát.

Egyben hálás köszönetüket fejezték ki a tanfolyam-hallgatók Szmrecsányi Lajos dr. érseknek, ki helyet adott a tanfolyamnak s Eger város közönségének, mely szállásukról gondoskodott.

Az ünnepély keretében a következő jegyzőjelölteknek osztották ki a Puehlin főjegyző nemeslelkü fáradozásával gyűjtött jutalomdijakat:

1000 Ki kaptak : Bakóczy József, Blickhardt Miklós, Cserniczky Béla, Csórja Zoltán, Garay Géza, Kovács László, Polgárt József, Szebényi Kálmán.

bOO K-t kaptak: Bándy Dávid, Be- gidsán József, Beles Mihály, Bicskey Má- , tyfis. Bruckner László, Bozzay Sándor,

Deine Mihály, Demeter Endre, Éles Imre, Imreh István, Korányi Lajos, Kovács Ká- roly, Kovács Sándor, Kusner József, Papp Endre, Révász László, Szabó Géza, Sza- niszlő Dezső, Schaff Géza, Vinczy Dénes.

Az ünnepélyen rjsztvett Dr. Bobory György főispán is, — ezzel szintén újabb tanúságát adva a tanfolyam iránti jóakaratának.

Az egész ünnepség méltó kerete volt annak a szeretetnek, ami a hallgatóságot igazgatóival és előadóival mindenkoron összefűzte. p.

A főgimnázium dísztornája.

Mindenkor kedves lesz a közönség- emlékezetében a főgimnázium tanulóifjúságának vasárnapi tornaünnepsége.

A szombati vihar után lehűlt a levegő s az idő egész délelőtt esepergősre állott. Délután azonban, — ha nem is derült ki teljesen, — biztató idő lett s igy szokatlan nagy közönsége gyűlt a dísztornának, amelynek megtartásáért pedig méltán aggódtunk az utolsó 24 órában. A nézők soraiban ott volt: Szmrecsányi Lajos dr. érsek, Bobory György dr. főispán, Mázy Engelbert dr. kir. tank. főigazgató, stb. s városunknak úgyszólván minden előkelősége.

És nagyon érdemes volt ott lenni. Gyönyörűen hatott a lelkes csapat (valamennyi fehér ingben, fekete nadrágban), mely pontosan fél négykor indúlt s a Szé- chenyi-utcán föl a rtzinház elé — majd a Fürdő-utcán át — az Érsekkertbe vonult nagyszerű fegyelmezettséggel lépkedve a kisérő katonazene ütemére. Már ennek is roppant sok nézője és kísérője volt, a Sport-pálya köré gyűlt közönség pedig lelkes tapsokkal fogadta a negyedfélszáz- nál több fiatal tornászt.

Pontosan 4 órakor kezdődött a keresztező felvonulás nyolcas oszlopig. A Nem! Nem! Soha! erélyes kijelentése után elénekelték nemzeti imánkat s gyönyörű pontossággal végezték a közös tagszabad gyakorlatokat. A nehéz gyakorlatok különösen azért voltak hatásosak, mert magas kartartással és törzshomorítással is kombinálta a tervező tornatanár. Az egész sorozatot előmutatás nélkül végezték éppen úgy, mint később a fabot-gyakorlaio- kat (VI. o.), buzogány- (VII. o.) és zászló- gyakorlatokat (V. o.), amelyeket azután együttesen is bemutattak, mindenkor a katonazene hangjainál.

Mindegyiknél meglepő volt a legsp rólékosabb szabatosság, az időbeli foltét- len pontosság és a plasztika. Természetes, hogy mindegyiket lelkes örömmel fogadták és nagy elismeréssel jutalmazták a nézők.