Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-06-19 / 137. szám

Ära 2 korona.

s

Eger, 1921. junius 19. vasárnap. XXV1IÍ. évf. 137. sz.

aidfkxctési postai szállítással:

tftu és félévi előfizetést nem fogadunk el. Xtvgged évre 110 K. — Egg taórc 10 K. Közellátás.

Lassanként haldoklik. Kihalásra van Mivé. mint olyan intézmény, melyet a kényszerhelyzet szült. Ha a kényszerhelyzet megszűnik, akkor vele szűnik meg a kényszer-intézmény is. Ahogyan szabaddá lesz a forgalom, oly mértékben fog elsorvadni a hatósági közellátás. Már pedig az idén szabaddá lesz minden élelmi cikk.

Az emberek már előre mosolyognak, hogy nem kell ezután tolongani "lisztért, cukorért és a többiért; nem mérik ezentúl kis adagokban a kenyérnek valót. Végre elértük azt is, hogy mindenki maga gondoskodhat magáról a maga igénye és tetszése szerint.

De az erszény dolgában még sem vagyunk teljesen szabadok. Nem mindenkinek telik az erszényéből, hogy igényeit és szükségleteit szabadon kielégíthesse a szabadforgalomból. Sokan az erszényük soványsága folytán éhen halhatnának a szabad forgalomban. Az éhezők pedig a legnagyobb veszedelmei az állami rendnek, a polgárok -nyugalmának, a vagyonosok vagyonbiztonságának. Az üres gyomor nemcsak könnyen felfordul, hanem könnyen felfordít minden rendet. Ezért az államnak és a vagyonosoknak mindent meg kell tenni a maguk jól felfogott érdekében az üres gyomrok kielégítésére.

Egyedül ez a szempont vezérli az államot, hogy a szabadforgalom ellenére is fentartja még a hatósági közellátást azok számára, akik fizetésükből, keresetükből nem tudják beszerezni maguknak a szabadforgalomban kialakult árakon az élelmi cikkeket.

A miniszter legújabb rendelete szerint, ezentúl hatósági ellátásban csak a katonaság, állami rendőrség, csendőrség, közalkalmazottak, nyugdíjasok, ipari munkások és keresetképtelen, vagyontalan egyének és a katonai legénység kivételével, ezek családtagjai fognak részesülni. Azok a munkások azonban, akik a munkaadónál ellátásban részesülnek, nem részesülhetnek hatósági lisztellátásban.

Az ellátatlanok eddigi névsorából a fentieken kívül törölni kell mindenkit. Az aj névjegyzéket ezen az alapon városunkban most készítik. A névsor összeállításánál jelen vannak a negyedmesterek és mindén utcából két megbízott. Ezek Ítélete alapján történik az űj névsor összeállítása. Az igy összeállított névsort azután 8 napon át közszemlére fogják kitenni, hogy minden lakos utána nézhessen : fel van-e véve a névsorba, vagy nincs. Nagyon jól teszik mindazok, akik maguk akarják a szabadkereskedelemben bevásárolni a szükséges búzát, vagy lisztet, ha akkor töröltetik magukat a névsorból, mert szigorúan meg fogják büntetni azokat, akik a hatósági lisztet is kiveszik, meg a szabadforgalomban is beszerzik a családjuknak szükséges lisztet.

Szerintem a leghelyesebb módszer lett volna, ha a miniszteri rendelet szerint jogosultak tetszésére lett volna bizva: akar-e jövőre hatósági lisztet a közellátás útján kapni, vagy pedig a szabad forgalomban szerzi be. Akarata ellenére senkit sem lehet hatósági lisztre szorítani ezentúl, mert szabad a. vásárlás. A hatósági )

lisztellátás a jövőre nem kényszer, hanem állami segítség azoknak, akik a maguk erejéből nem tudják beszerezni a kenyér nek valót. A hatósági liszt mindenesetre sokkal olcsóbb lesz, mint a szabadforgalomban, de az is igaz, hogy — a tapasztalat bizonyítja — olcsó húsnak hig a leve. A gyárak, a nagyobb vállalatok is jól tennék, ha állandó munkásaik számára a szabadforgalomban előre bevásárolnák a szükséges gabonát, vagy lisztet és az értékét a munkások fizetéséből apránkint vonnák le.

A fótörekvés az legyen, hogy minél kevesebben szoruljanak a hatósági lisztre.

Dr. Nagy János.

Kapisztrán.

Történet őt képben. Irta: P. Zadravecz István. Budapest 1921 «Élet» Irodalmi és nyomda R. T. Ungváry művészi címképével, 64 oldal. Ára 25 K. Kapható a Ferencesek rendházában

Régen elfelejtett nevet újít meg a magyar lelkekben az előttünk levő füzet címe és képe. Kapisztrán, a hős — bár agg — ferencrendi szerzetes, a katolikus hit védője, a nép «barátja», Magyarország megmentője egy személyben. Mintha bizonyság akarna lenni amellett, hogy e három egy .... Legalább is úgy, hogy aki ellensége a hitnek, a népnek, nem lehet hasznos tagja a hazának. Sz. Ferencnek, az assziszi boldog szegénynek, szellemére van szüksége mai korunknak is. És ő érzi ezt; haldoklása percében reánk gondol, hozzánk küldi testvéreit (I. kép.) Az igaz, hogy alaposan elbánnak velük őseink (II. kép) de ők azért állhatatosak maradnak: egyik tudományával, a másik művészetével, a harmadik szeretet-cseleke- deteivel iparkodik használni a népnek,melynek barátja lett (III. kép). Közéjük kerül Kapisztrán Sz. János, kit a pápa az ország védelmére indítandó hadsereg gyűjtésével biz meg, de vele megy a kolostor többi lakója is (IV. kép). Egyedül ők és a velük tartó, többnyire III-ik rendi, köznép bízik és cselekszik s a Megváltó nevét kiáltva hosszú időre megszabadítják az országot. (V. kép.)

Nem méltó-e ily hős, ily eszményi nemzetmentő, hogy a haza — legalább 465 óv múlva — szobrot csináljon neki, köteles hálából is, de meg a saját buzdítására, vigasztalására is! Ezt a célt szolgálja a füzet tiszta jövedelme és szolgálná annak színházi előadása is.-----------:— :--------------* - ------------------ R napszám-kérdéshez.

i.

A legutóbb oly nagy port vert napszám-kérdéshez akarok néhány szót fűzni, mivel több oldalról látom az ügyet a gazdák közűi vitatni, mig a munkások csak egymás között szidják a szerencsétlen napszám-rendeletet.

Engedjék meg szőlősgazdáink, ha kimondom, hogy a napszám maximálás, mint mindenféle maximálás, természetellenes és azért nem jő; ügy ennek is ez az eredendő hibája. Ami nem természetes, hanem mesterséges, sohasem lehet hosszú életű. így fog járni ez a rendelet is. Erőszakkal csinálni valamit sohasem jó, mert tudni kell, hogy az erőszak viszont erőszakot szül. Gondolják csak meg, micsoda munkakedvvel dolgozik az a munkás, akinek rongyos, éhes családja van otthon, akinek hatóságilag állapítják meg a bérét, hogy ne legyen belőle nagy űr. Mert hallottam olyan nyilatkozatot is gazdáktól, hogy így, a nagy napszámok mellett, a munkás nagyobb úr lesz, mint ő.

Nézzük tehát ezt az állítást közelebbről.

Az évi 365 nap közűi legalább fele ünnep és gazdasági munkára alkalmatlan idő, nemcsak télen, hanem (mint a jelenlegi és múlt hét) még nyár közepén is. A munkásnak és családjának ezeken a napokon is enni kell. Jön a tél, mezítláb és mezítelen nem járhatnak, ruházkodni kell. Mindezekhez a szükséges pénzt ilyenkor szerezheti meg a gazdasági munkás, mert mi a természet munkásai vagyunk. Ha a természet dolgozik, mi is dolgozunk; ha a természet pihen, mi is tétlenségre vagyunk kárhoztatva. így tehát jóformán a három fejlődési hónap munkanapjain (május, junius, július) kell megkeresni az évi kenyeret a gazdasági és szölőmunkásnak, mert, ha ez az említett hónapokban nem sikerül, a télen koplalásnak és nélkülözésnek néz elébe.

Hogy ebben mennyire igazam van, bizonyítja, hogy nemcsak most, hanem még a békeidőben is e hónapokban volt a legmagasabb napszám. És ez természetes is. Mert mint ezen a héten is, a munkával hátramaradva, mindenki igyekszik. Nagyobb a munkáskereslet, következéskép a munkabér is kell, hogy magasabb legyen, mert egyrészt a munkás is elesett egy heti nyári napszámtól, másrészt a végzett munka is többet ér, mert eső után lóvén, jő munka van és ezt jobban is meg kell fizetni, mint a kilátástalan, száraz időkben végzettet.

Aztán az sem áll, hogy a munkás így sok pénzre tesz szert, amint az előbbiekből is látható, mert máskor is ilyenek voltak a nyári munkás viszonyok. — Én, aki alaposan ismerem a munkás anyagi viszonyait, még nem láttam, hogy a két kézi napszámjáből valaki egy kis házacs kát, vagy szőlőt vett, hacsak még valami vállalatba is nem fogott, mint pld. feles szőlő, feles föld, jószág-nevelés, stb.

És éppen az első az, a felesszőlő- munkálás, amelyből már sok szőlőmunkás szerzett szorgalma által egy kis vagyonkát. E? mutatja, hogy nincs igazuk a gazdáknak, midőn'sopánkodnak, hogy ráfizetnek a szőlőre, mert ha a munkásnak kifutja felében, mért nem futja ki nekik egészben ? Tapasztalásból tudom, hogy rendes körülmények között a fele-termés megy rá a munkabérre, a fele pedig megmarad a gazdának tőke, kamat, befektetés, adó, megélhetés stb.-re. Aki tehát fél, hogy ráfizet a szőlőjére, adja oda felében. Lesz rá vállalkozó százával s a fele-termést gond nélkül megkapja a munkástól. Egyébként sokkal jobban ismerem a sopánko- dókat, mint hogy ezt megtegyék.

Viszont a munkásokkal is tárgyaltam a napszám kérdésről és az a felfogásuk, hogy az ő napszám-szabályozójuk az időjárás és kérnek mindenkit, úgy gazdát, mint hatóságot, hogy hagyják csak a napszámot ezután is a legfőbb szabályozóra