Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-14 / 132. szám
Ära 2 korona Eger, 1921 június 14. kedd. XXVI1L Cíf. 132. sz. Etőfisetési dijak postai szállítással i f-üt sz és télért cléfisetéat nem fogadniuk el. K:*gg®dí érre 110 K. — Egg bóra 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. I Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal i Liccn ni ngomdaí Telefon tzém íi. Ä magyar jövő. Junius 12-dike, vasárnap, úgyszólván egész teljességében a magyar jövőé volt Dobó városában. Azé a magyar jövőé, amely most bizony borongós, lehangoló és aggasztó, — a sötétebben látók szemében pedig talán kétségbeejtő is. Ez a jövő azonban nem olyan sötét, nem olyan borongós, nem aggasztó és éppenséggel nem kétségbeejtő azok előtt, akik a vasárnap krónikáját s az akkor lefolyt eseményeket látó szemmel nézik. Délelőtt 10 órakor kereszt-fölfételi ünnepség volt a Szvorényi úti áll. elemi iskolában s az Arany János-utcai áll. kis- cledővóban. Városunk katolikus híveinek 'lelkipásztora, Petrovits Gyula apát-kanonok, vármegyénk népoktatásügyének vezetője, Russtek Károly s minden rendű és rangú iskola vezetői resztvettek ezen a magasztos ünnepen. A lelkes, buzdító beszédek, melyek elhangzottak, bizonyára nem röppennek el nyomtalanul sem a szülők, sem 8, gyermekek, se pedig a vendégek leikéből Bizonyára erősen bevésődött minden szívbe az a meggyőződés, hogy magyar jövőről csak a kereszt jegyében beszélhetünk. Országunkat naggyá, erőssé, szilárddá csak azon az alapon tehetjük, amejyre elődeink építették s amelyet elhagyva, pár évtized alatt — a romlásba rohantunk. 11 órakor a ciszt. r. kát. főgimnázium és az áll. főreáliskola tartotta meg a köz- okt. minisztériumtól elrendelt Magyar JJSvő ünnepséget. Mindkettőnél az a vélemény alakult ki a jelenvoltak lelkében, hogy ezek az ünnepek — szívből fakadtak és szívhez szóltak, értelmet világosítottak. A hangulat, mely ezek után az ünnepségek után úrrá lett a lelkeken, a hit és a meggyőződés, mely az érzelmek nyomán fakadt: valóban záloga a magyar jövőnek. Sorrendben utolsó s fokozat szerint legnyomósabb volt a délutáni torna- itmmepéiy, amelyre a jelen volt sok-sok ezer néző bizonyára soha nem tud visszaemlékezni lelkesültség és meghatottság nélkül. Oly fölemelő, oly lelkesítő volt az egész, hogy az érzékenyebbek szemébe környékét csalt. Jól esett^ együtt, egy küzdelemben látnunk a leendő értelmiséget, a deákokat s a földmives és iparos ifjúságot. Ebben az együttes munkában, ebben a megértő versenyben, erőkifejtó küzdelemben törődik össze a jövendő nemzedék szive, edződik meg az akarata és teste-lelke. A közönség meg is értette, sőt átérezte ennek roppant fontosságát s tüntető tapsokkal1 fogadta ügy a földmivesek, mint az iparo- j sok pompás csapatát, működésüket pedig j állandóan a legnagyobb érdeklődéssel- kisérte, nem feledkezvén meg a jól kiérde- j melt elismerésről sem. Igaza volt Habán Mihály dr. főreálisk. igazgatónak, aki záróbeszédében, a test és lélek fejlesztését, erősítését, edzését, ügye- sitését hangsúlyozva, a kitartás, mellett valamennyi társadalmi osztály megértő együttműködésében látja a jővó Nagy-Ma- gyarországának egyedül lehetséges alapját. * A Magyar Jövő Napot a cisztercita főgimnázium is megtártotta. A főgimn. ének- és zenekarának rutinos ének- és zeneszámain kívül a kis Czobor Zoltánnak irredenta imádsága és a férfias Bruckner Józsefnek izzó magyarságú, lelkesítő költeménye adták a keretet. E kereten belül Módly Dezső tanár beszédjében kifejtette a mostani magyar ifjúság honfoglaló szerepét, az ifjúsági irodalomnak nemzetnevelő nagy erejét. Utána pontosan és kimerítően ismertette a másféléves «Magyar Jövő* célját. Gyomlay László dr. budapesti főgimn. tanár, az egri főgimnázium egykori tanulója, a «Magyar Jövő» ügyvezető igazgatója pedig szive belsejét tárta fel az egri diákok előtt. Itt tanult meg hinni Istenben, itt szerette meg hazáját, itt kapta az első buzdító szavakat az irásművészetre, az itt kapott lelki értékek táplálták idáig való munkásságában. Testvéri érzéssel szólt azután a megszállott területeken szenvedő magyar fiúkról és mikor megemlékezett a Zászlónk Diákkönyvtáráért börtönt szenvedő aradi kis diákról, könnyet fakasztott a szülők és diákok szeméből. Avval fejezte be beszédjét: fölkel még a mi hazánk napja, ha kisebb fiainak lelke hű marad a főgimn. hagyományaihoz. — A csendes, de annál melegebb érzésű és a Magyar Jövő. céljaira anyagilag is sikeres ünnepet a Hunyadi-induló zárta be. Ä Magyar Jövő ünnepsége a Főreáliskolában. Lelkes hangulatban, a magasztos célnak megfelelően folyt le a fó- reáíiskola Magyar Jövő ünnepe. Az énekkar a Himnuszon és a Szózaton kivül a Csak magyarok legyünk és Nem, nem, soha lelkesítő énekeket adta elő Fekees tanár pontos vezetése mellett. Szavaltak : Bicskey V. o. t. (Arany: Magányban), Macz IV. o. t. (Berzsenyi: A magyarokhoz) és Stocker VI. o. t. (Gyóni: Dögmadarak). Az ünnepi beszédet Rissányi József tanár mondta el ritka rátermettséggel és a beszéd belső értékének megfelelő nemes tüzű előadásban. Beszédében foglalt két tétele, t. i. hogy miért kell szenvednünk és hogy mit kell tennünk, hogy elmúljék szenvedésünk : valóban megfelelő, követendő vezérelvül szolgálhat nemcsak a magyar ifjúságnak, hanem a mi vérig kinzott, megcsonkított szegény hazánk minden ‘polgárának is. A nagybecsű és mély igazsága beszéd hatása alatt ért véget az ünnepség. Äz ifjúsági tornaünnep volt koronája a mi szép vasárnapunknak. Napfényes, bár egy kissé szeles időben roppant közönség gyűlt össze az érsekkerti sport-pálya körül. S az a hatalmas embergyürű három órán át nem lankadó figyelemmel, állandó érdeklődéssel kisérte a gyönyörűen sikerült ünnep minden mozzanatát. Megható szép volt a felvonulás a katonai zenekar mellett. A ritmikusan, kifeszített mellel, kemény tisztelgő tartásban lépkedő ifjúság nézésével nem tudott betelni a megértő magyar szív, a haza sorsán aggódó magyar lélek. Jól esik megállapítanunk, hogy bár minden új táblát lelkes tapssal üdvözölt a nagy közönség, legszívesebb fogadtatásban mégis a földmíves ifjak árvalányhajas-kalapű csapata és az iparos-tanoncok oszlopa részesült. Biztató jelenségképen szívből iktatjuk ide ezt a tényt, mert reméljük, hogy ez további kitartó munkára sarkallja őket. Bízunk benne, hogy mindkét csapatot jelentősen megsokasodott számban látjuk majd a sport pályán a testet erősítő és lelket nemesítő munkában. A felvonulás és elhelyezkedés után, katonai zenekar kísérete mellett énekelték el a Himnuszt, melynek fönséges hangjai sok ezer ajakról emelkedtek a magyarok hatalmas Istenéhez. A közönség felállva, levett kalappal, buzgón énekelt a tornászokkal együtt, kiket Meiszmr Imre vezényelt. Emlékezetes szépségű és nagyhatású volt a tagszabadgyakorlatok bemutatása is. Bereczky Lóránd főreálisk. tornatanár vezényelte a szépen fölépített hat gyakorlatot, melyet gyönyörű fegyelmezettséggel, szabatosan csinált a hatodfólszáz tornász. Különösen hatásos volt az V. és VI. gyakorlat, mely a rengő búzatáblát juttatta eszünkbe, de különben minden szám után felhangzott a lelkesült taps. Igen kedves derűt hoztak a térre úgy a földmíves ifjak tornakörének és a polg. fiúiskolának ügyes és szórakoztató játékai, mint később (7. sz.) a főreáliskola társas gyakorlatai. Nagyon tetszették a főreáliskolai mintacsapat gyakorlatai a magas nyújtón és a lovon (10. sz,). Minden plasztikus gyakorlatot lelkesen megtapsolt a közönség, mely nem lankadó figyelemmel kisérte a szépen képzett tornászok minden mozdulatát. A 4X100 méteres staféta-futást, amelyben minden csapat élénken vett részt, valamint az egyéni versenyeket (távol és magasugrás, sulydobás) szintén lélekből