Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-06-14 / 132. szám

Ära 2 korona Eger, 1921 június 14. kedd. XXVI1L Cíf. 132. sz. Etőfisetési dijak postai szállítással i f-üt sz és télért cléfisetéat nem fogadniuk el. K:*gg®dí érre 110 K. — Egg bóra 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. I Szerkesztőség i Eger, Líceum. Kiadóhivatal i Liccn ni ngomdaí Telefon tzém íi. Ä magyar jövő. Junius 12-dike, vasárnap, úgyszólván egész teljességében a magyar jövőé volt Dobó városában. Azé a magyar jövőé, amely most bizony borongós, lehangoló és aggasztó, — a sötétebben látók szemében pedig talán kétségbeejtő is. Ez a jövő azonban nem olyan sötét, nem olyan borongós, nem aggasztó és éppenséggel nem kétségbeejtő azok előtt, akik a vasárnap krónikáját s az akkor le­folyt eseményeket látó szemmel nézik. Délelőtt 10 órakor kereszt-fölfételi ünnepség volt a Szvorényi úti áll. elemi iskolában s az Arany János-utcai áll. kis- cledővóban. Városunk katolikus híveinek 'lelkipásztora, Petrovits Gyula apát-kanonok, vármegyénk népoktatásügyének vezetője, Russtek Károly s minden rendű és rangú iskola vezetői resztvettek ezen a magasz­tos ünnepen. A lelkes, buzdító beszédek, melyek elhangzottak, bizonyára nem röp­pennek el nyomtalanul sem a szülők, sem 8, gyermekek, se pedig a vendégek leiké­ből Bizonyára erősen bevésődött minden szívbe az a meggyőződés, hogy magyar jövőről csak a kereszt jegyében beszél­hetünk. Országunkat naggyá, erőssé, szi­lárddá csak azon az alapon tehetjük, amejyre elődeink építették s amelyet el­hagyva, pár évtized alatt — a romlásba rohantunk. 11 órakor a ciszt. r. kát. főgimnázium és az áll. főreáliskola tartotta meg a köz- okt. minisztériumtól elrendelt Magyar JJSvő ünnepséget. Mindkettőnél az a vé­lemény alakult ki a jelenvoltak lelkében, hogy ezek az ünnepek — szívből fakadtak és szívhez szóltak, értelmet világosítottak. A hangulat, mely ezek után az ünnep­ségek után úrrá lett a lelkeken, a hit és a meggyőződés, mely az érzelmek nyomán fakadt: valóban záloga a magyar jövőnek. Sorrendben utolsó s fokozat szerint legnyomósabb volt a délutáni torna- itmmepéiy, amelyre a jelen volt sok-sok ezer néző bizonyára soha nem tud vissza­emlékezni lelkesültség és meghatottság nélkül. Oly fölemelő, oly lelkesítő volt az egész, hogy az érzékenyebbek szemébe környékét csalt. Jól esett^ együtt, egy küzdelemben látnunk a leendő értelmiséget, a deákokat s a földmives és iparos ifjúságot. Ebben az együttes munkában, ebben a megértő versenyben, erőkifejtó küzdelemben törő­dik össze a jövendő nemzedék szive, ed­ződik meg az akarata és teste-lelke. A kö­zönség meg is értette, sőt átérezte ennek roppant fontosságát s tüntető tapsokkal1 fogadta ügy a földmivesek, mint az iparo- j sok pompás csapatát, működésüket pedig j állandóan a legnagyobb érdeklődéssel- ki­sérte, nem feledkezvén meg a jól kiérde- j melt elismerésről sem. Igaza volt Habán Mihály dr. főreálisk. igazgatónak, aki záróbeszédében, a test és lélek fejlesztését, erősítését, edzését, ügye- sitését hangsúlyozva, a kitartás, mellett va­lamennyi társadalmi osztály megértő együttműködésében látja a jővó Nagy-Ma- gyarországának egyedül lehetséges alapját. * A Magyar Jövő Napot a cisztercita főgimnázium is megtártotta. A főgimn. ének- és zenekarának rutinos ének- és zeneszámain kívül a kis Czobor Zoltánnak irredenta imádsága és a férfias Bruckner Józsefnek izzó magyarságú, lelkesítő köl­teménye adták a keretet. E kereten belül Módly Dezső tanár beszédjében kifejtette a mostani magyar ifjúság honfoglaló sze­repét, az ifjúsági irodalomnak nemzetne­velő nagy erejét. Utána pontosan és kime­rítően ismertette a másféléves «Magyar Jövő* célját. Gyomlay László dr. buda­pesti főgimn. tanár, az egri főgimnázium egykori tanulója, a «Magyar Jövő» ügy­vezető igazgatója pedig szive belsejét tárta fel az egri diákok előtt. Itt tanult meg hinni Istenben, itt szerette meg ha­záját, itt kapta az első buzdító sza­vakat az irásművészetre, az itt ka­pott lelki értékek táplálták idáig való munkásságában. Testvéri érzéssel szólt azután a megszállott területeken szenvedő magyar fiúkról és mikor megemlékezett a Zászlónk Diákkönyvtáráért börtönt szen­vedő aradi kis diákról, könnyet fakasztott a szülők és diákok szeméből. Avval fe­jezte be beszédjét: fölkel még a mi hazánk napja, ha kisebb fiainak lelke hű marad a főgimn. hagyományaihoz. — A csendes, de annál melegebb érzésű és a Magyar Jövő. céljaira anyagilag is sikeres ünnepet a Hunyadi-induló zárta be. Ä Magyar Jövő ünnepsége a Fő­reáliskolában. Lelkes hangulatban, a ma­gasztos célnak megfelelően folyt le a fó- reáíiskola Magyar Jövő ünnepe. Az ének­kar a Himnuszon és a Szózaton kivül a Csak magyarok legyünk és Nem, nem, soha lelkesítő énekeket adta elő Fekees tanár pontos vezetése mellett. Szavaltak : Bicskey V. o. t. (Arany: Magányban), Macz IV. o. t. (Berzsenyi: A magyarokhoz) és Stocker VI. o. t. (Gyóni: Dögmadarak). Az ünnepi beszédet Rissányi József tanár mondta el ritka rátermettséggel és a be­széd belső értékének megfelelő nemes tüzű előadásban. Beszédében foglalt két tétele, t. i. hogy miért kell szenvednünk és hogy mit kell tennünk, hogy elmúljék szenve­désünk : valóban megfelelő, követendő ve­zérelvül szolgálhat nemcsak a magyar ifjúságnak, hanem a mi vérig kinzott, meg­csonkított szegény hazánk minden ‘polgá­rának is. A nagybecsű és mély igazsága be­széd hatása alatt ért véget az ünnepség. Äz ifjúsági tornaünnep volt koronája a mi szép vasárnapunknak. Napfényes, bár egy kissé szeles időben roppant közönség gyűlt össze az érsekkerti sport-pálya körül. S az a hatalmas embergyürű három órán át nem lankadó figyelemmel, állandó ér­deklődéssel kisérte a gyönyörűen sikerült ünnep minden mozzanatát. Megható szép volt a felvonulás a katonai zenekar mellett. A ritmikusan, ki­feszített mellel, kemény tisztelgő tartásban lépkedő ifjúság nézésével nem tudott be­telni a megértő magyar szív, a haza sor­sán aggódó magyar lélek. Jól esik meg­állapítanunk, hogy bár minden új táblát lelkes tapssal üdvözölt a nagy közönség, legszívesebb fogadtatásban mégis a föld­míves ifjak árvalányhajas-kalapű csapata és az iparos-tanoncok oszlopa részesült. Biztató jelenségképen szívből iktatjuk ide ezt a tényt, mert reméljük, hogy ez to­vábbi kitartó munkára sarkallja őket. Bí­zunk benne, hogy mindkét csapatot jelen­tősen megsokasodott számban látjuk majd a sport pályán a testet erősítő és lelket nemesítő munkában. A felvonulás és elhelyezkedés után, katonai zenekar kísérete mellett énekelték el a Himnuszt, melynek fönséges hangjai sok ezer ajakról emelkedtek a magyarok hatalmas Istenéhez. A közönség felállva, levett kalappal, buzgón énekelt a torná­szokkal együtt, kiket Meiszmr Imre ve­zényelt. Emlékezetes szépségű és nagyhatású volt a tagszabadgyakorlatok bemutatása is. Bereczky Lóránd főreálisk. tornatanár vezényelte a szépen fölépített hat gyakor­latot, melyet gyönyörű fegyelmezettséggel, szabatosan csinált a hatodfólszáz tornász. Különösen hatásos volt az V. és VI. gya­korlat, mely a rengő búzatáblát juttatta eszünkbe, de különben minden szám után felhangzott a lelkesült taps. Igen kedves derűt hoztak a térre úgy a földmíves ifjak tornakörének és a polg. fiúiskolának ügyes és szórakoztató játé­kai, mint később (7. sz.) a főreáliskola társas gyakorlatai. Nagyon tetszették a főreáliskolai mintacsapat gyakorlatai a magas nyújtón és a lovon (10. sz,). Minden plasztikus gyakorlatot lelkesen megtapsolt a közön­ség, mely nem lankadó figyelemmel kisérte a szépen képzett tornászok minden moz­dulatát. A 4X100 méteres staféta-futást, amely­ben minden csapat élénken vett részt, valamint az egyéni versenyeket (távol és magasugrás, sulydobás) szintén lélekből

Next

/
Thumbnails
Contents