Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-08 / 127. szám
Ära 2 korona. <*> Eger, 1921 judíus 8. szerda. 1IV1II. évf. 127. sz. Előfizetési dijak postai szállítással 5 8»gés* ét félévi előfizetést nem fogadunk el. Segged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — R magyar nőkhöz. Fájó szívvel olvassak, hogy megint van egy magyar mártír-leány. Ha nem is a gyorsan megdicsőítő halál jutott neki osztályrészül, de a dohos börtön levegője lassú biztossággal viszi a halál felé. A nagyváradi leányról szólunk, kinek zongoráján megtalálták a «Fohász Horthy Miklóshoz» cimü dal hangjegy- füzetét. Szegény fehérlelkű magyar leányok, ott túl a demarkációs vonalon, kiknek még éreznetek sem szabadna magyarul; kik a durva martalóccal szemben mégis megcsillogtatjátok szivetek magyarságát, — fájó büszkeséggel köszöntünk titeket ! Fáj, hogy a magyarság szent érzéséért szenvedtek és véretek hull, de büszkék vagyunk rátok, hogy sem az oláh ostor, sem a cseh börtön nem tudja elaltatni szivetek magyar érzését. Messze, az elszakított végeken, egy új magyar leánytipus van kifejlődőben. Fanatikus fajszeretet él a fehér lelkekben. Ezek a leányok nem tudnak, de nem is akarnak alkalmazkodni az elnyomók merev béklyóihoz. Az elszakított területeken mindenütt fejlődnek az igaz magyar liliomok, kiknek'leikéből a «Hungária Irredenta» szent gondolata árad. Ezért regél a végekről hozzánk szálló alkonyi szellő is erről. Szép virágszálaink, liliomjaink, kik a szabad magyar földön nyíltok; kik szabadon viselhetitek a magyar ruhácskát, a1 pártát: — szívjátok lelketekbe a magyar irredenta szent gondolatát, melyet elszakadt testvéreinktől hoz az alkonyi szellő! Legyetek bátorítói a kishitűeknek, támogatói a csüggedőknek, mardosó lekiisme- rete a tunyáknak, simogató kéz a Nagy- Magyarországért szenvedőknek. Ezt mind-mind vállalnotok kell, hiszen : «.. . magyar nőnek születni nagy és szent gondolat». kg. Elpusztult az egri szőlőtermés 50 százaléka. — Ä hétfői vihar pusztításai. — A tegnapelőtti jégzivatar borzalmas I pusztításáról beérkeztek a jelentések. A kár óriási. Milliókra rúg. Vannak szőlőgazdaságok, amelyek 90 százalékban pusztultak el. A szerencsésebb fekvésű helyeken is, ahol a vihar csak az egyik részen pusztított, 30 százalékos kár van. A jégzápoí a Tiba felől az Egeden keresztül zúdult szőlőhegyeinkre. A vihar főleg a Dónáton, Almagyaron és a Cigléden dühöngött legjobban, ahol nemcsak a fürtök szakadtak le, hanem a tőkék is erősen megrongálódtak. Ezzel a csapással a nemzeti vagyont rettenetes érvágás érte. Ma ugyanis egyedüli kiviteli cikkünk a bor, amelyet hálunk épen ez a terület (Vécsey-völgy és a Lövölde közötti . szőlőhegy) termel és ami most csaknem teljesen tönkrement. A veszteség éppen ezért igen nagy, mert az Eged aljától ley az Almagyar déli lejtőjéig az egész környék, kilométereken keresztül csak szőlővel van beültetve. . . így az átvonuló jégáradatnak minden szeme nagy értékeket semmisített meg. Ha a vihar más irányban haladt volna keresztül, akár negyedrésznyi sem volna, mert a Sik-hegyen vagy a Rác-hegyen nemcsak szőlőültetvények vannak s igy a pusztítás is kisebb arányú lett volna. A Hajdú-hegy, a Galagonyás, a Rác-hegy kikerülte a csapást, sőt részben í a Sík-hegy is, az a kár azonban, amit a j Dónát-tetó és az Almagyar-tető dereka ; között lévő terület szenvedett, Eger bor- I termésének a felét megsemmisítette; a veszteség átlagos számítás szerint 50 százalék. A városi hatóság a károsultak nevében jelentést tett a pénzügyigazgatőság- nak a gazdákat ért nagy csapásról, aminek az a célja, hogy a bortermelési adó kivetésnél a méltányossági szempontok érvényesüljenek. A pénzügyigazgatóság — mint halljuk — még ma átvizsgálhatja a jégverte területet és a kár nagyságáról személyesen fog meggyőződni, hogy tapasztalatairól a pénzügyminiszterhez jelentést adhasson be. Búcsú Egertől. A Községi Közigazgatási Tanfolyam hallgatóinak junius 4-én tartott Kabaré előadásán Tóth Pál tanf. hallgató nagy hatással ' szavalta el Kováts László abszolvált joghallgató, jelenleg egri közig, tanf. hallgató kollegájának búcsú-versét, amelyben a meleglelkű poéta sok-sok kollégájának érzéseit tolmácsolva, — tanúságot tett azokról az örökre emlékezetes érzésekről, amelyek sziveiket Eger városához és közönségéhez fűzik. A verset, ami a maga nemében is kifogástalan, tökéletes költői munka, — szívesen közöljük azok számára, akik szívesen hallgatták. TÁRCA Ä fertálymesterségről. írta: Brcznay Imre. V. Ami a választást illeti, nagyon ingadozók az adatok. Egy bizonyosnak látszik: az ugyanis, hogy nem mindig a fertály- mesterviselt polgárok választották az újat. A választásnak bizonyosan az év utolsó napjaiban kellett történnie (ha maguk a polgárok voltak a választók), mert a január első napjaiban tartott tisztújító szék jegyzőkönyvében rendszerint ott van a fer- tálymesterválasztás eredménye is hol igy: • ordinati sunt» (rendeltettek); hol igy: «electi sunt» (választattak). A januári tisztújító székről ez a részlet 1723-ban marad el először. Ettől kezdve rendszerint valamelyik tanácsülés jegyzőkönyvében találjuk az új fertálymesterek névsorát. Valószínű tehát, hogy az Apollonia napján tartatni szokott beiktatás későbbi keletű. Úgy látszik, hogy a XVIII. ' század második felében vették szokásba. ' 1780—1800. táján ugyanis már mindenkor febr. közepén szerepel a jegyzőkönyvekben. A jegyzőkönyvek szövegéből nem lehet megállapítani, hogy kik választották voltaképen a fertálymestereket. Eleinte, úgy látszik, a közgyűlés, majd később 1750. táján a tanács. A XVIII. század harmadik és utolsó negyedében már maguk a negyedek, valószínűen nem mindig a fer- tálymesterviselt polgárok. A negyedek választójoga is inkább csak a jelölésben merült ki akkortájt. 1759-ben például jan. 26-án «tartatott a Tizedesek választása, a mint is az első Fertály szokás szerint asseníált a Tanács választására hármat, tudniillik . . .» stb. A második kettőt, a harmadik és negyedik fertály csak egyet- egyet, a Hatvani, Felnémeti és Makiári hóstyák, valamim a Sáncz kettőt-kettőt jelölt. 1772-ból ezt olvasom: ‘Die 20a Ja- nuarii. Mivel az óh Fertály Mesterek szokás szerént valedicáltak és a’ Magistratus más Fertály Mesterekről gondolkozott, azért is a’ Fertályok magok rendek szerint magok között választások szerént kö- vetkezendőket Esentálták, kikis azonnal szokás szerént Fel esküttettek .. .* Majd egy más esetben : 1790. február 10. »Elérkezvén a fertálymesterek választásideje, az egyes negyedek lakosai egy- begyűlének az érdemült fertálymester házában, hogy régi szokás szerint saját soraikból az uj fertálymestereket megválasz- szák, a kijelölendőket megerősítés végett a tanácsnak beterjesszék.« Ez a följegyzés egyúttal a legvilágosabb útmutatást adja a régiek választási rendjére nézve. Juhász Mihálynak alább következő esete is a mellett szól, hogy 1800. táján már a negyedek választottak, a tanács csak jóváhagyta. Az 1800. évi jegyzőkönyvből azt mondja az idevonatkozó részlet: «Meg jelenvén a’ Fertálybeli gazdák; uj Fertály Mestereknek a’ következendő
