Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-04 / 124. szám
t-ger, iWl. Junius 4. szombat. ' IXVfIL évi 124. sz. Ei£6*etesi dijak postai szállítással! POLITIKAI NAPILAP. Egész ét félévi előfizetést nem fogadónk el. Rcgftd évre Í10 K. — Egg hóra 40 K. — Fclelösszerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE.. Szerkesztőség s Eger, Líceum. Blsdébivsta! t Líceumi ngomds. Telefon szám 11. Ä »kurzus». Tegnap még káromkodott, mint egy jól nevelt kanász. Ha reverendát látott, nagyot köpött, mint valami vásott suhanc. A templomot kerülte, mint ördög a tömjénfüstöt. Imádkozni csak a harminckét levelű bibliából szokott. A gyónást már gimnazista korától elhagyta. Elsülyedt volna szégyenében, ha az «Alkotmány«-t valaki címére megküldte volna. Csak talán a helyi viszonyok miatt nem lett szabadkőműves ; egyébként csak szabadkőművesekkel barátkozott s a kevésbbé tájékozottak előtt vakolónak mondta magát. Később szociáldemokrata lett, mert ő imádja a szabadságot és egyenlőséget s térdreborul az «elnyomott* munkás előtt. Gyűlölte az ősöket, a hagyományokat; megvetette a történelmet, kigunyolta a hazái és hazafiságot. Szóval ellensége volt a buta és sötét középkori «reakciónak«, ellenben meghódolt a vallást, hitet, egyházat, Istent pótoló modern tudománynak. Egyébként ostoba volt, mert még csak meg sem kísérelte egyetlen komoly kérdés komoly tanulmányozását. De megesküdött, hogy ő felvilágosodott européer, mert nagy világlapjaink: az Az Est, a Világ, a Népszava stb. mind azt hirdetik, amit ő vall. Pedig fordítva állott a dolog: ő vallotta azt, amit az előbb megjelölt cégek elébe tálaltak. És boldogűlt. Ha hivatalnok volt: gyorsan emelkedett. Ha gazda, ha kereskedő, ha iparos volt: gazdaggá lett. Nyakig iilí a liberális kurzusban, hol j igen jó volt ?. helyzete, mért se tudományt, se munkát, se meggyőződést nem követelt tőle senki.. Csak szavazni kellett néha; olykor egy kis gerinchajlítási gyakorlatot kellett végeznie: fejet bólintani, vagy viharosan helyeselni. Az októberi forradalomnak szívből örült, mert hiszen az előbb említett nagy «világlapok« is hozsánnát zengtek neki. A kommunizmust pedig mint világ- megváltást üdvözölte és sietve hódolt be az új kurzusnak. Csak amikor az élre került elvtársak élvezettel kezdték porolni élesre vasalt nadrágját akkor is, amidőn ő maga benne volt: akkor kapott észbe. Hisz’ ő tulajdonképpen sem nem liberális, sem nem forradalmár, de még csak nem is kommunista! Már akkor pislogott az uj «kurzus« felé s kezdett dörgölőzni azokhoz, akikben az új kurzus embereit sejtette: a reakciós politikusokhoz, a grófokhoz, a papokhoz, a katonatisztekhez, sőt még örült is, hogy velük nehány napot .a gyüjtőfogházban elszenvedhetett. Tudta, hogy ismét eljön az ő ideje. És el is jött! A vezér kezéből kitépte a fehér zászlót, gomblyukába kereszt-jelvényt tűzött, kalapjáról méteres nemzetiszinű szalagot lobogtatott a kánikula forró szele. ... Ma már nem káromkodik. Ha papot lát, hasra esik előtte. A templomban csak az első padba ül s úgy imádkozik, hogy még a sarki koldus sem tud oly meghatón. Gyakran gyónik (de úgy, hogy mindenki lássa). A zsidót szidja rendületlenül és csak keresztény lapot látsz a kezében. A szabadkőműveseket a nemzet megrontói- nak tartja. A szociáldemokratákat utálja. Leborul a történelem, a haza előtt s megveti a nemzetrontó modern tudományt. Tehát «szívvel-lélekkel« csatlakozott az új, a keresztény kurzushoz. És ismét boldogéit. Ha hivatalnok: mértföldes lépésekkel halad pályáján. Ha más pályán van: rohamos léptekkel közeledik a milliós vagyon felé. És magában nagyokat röhög, hogy a régi reakciósok mily szerények; hogy tudnak lelkesedni a keresztény elvekért; hogyan tűrnek, nélkülöznek s milyen jámborul várják, remélik a jobb jövendőt, amely rá nézve már megérkezett, mert megjelent az új, a keresztény kurzus, az ő legújabb «kurzusa». (D.) Helikoni ünnep Miskolczon. Miskolcz és Borsodvármegye nagy ünnepre készül. Junius 4-én és 5-én a tudománynak és a művészeteknek akar áldozni. Helikoni ünnepséget rendez, hogy a magyar kultúra színvonaláról a művelt Nyugatot is meggyőzze. Az ünneplés gondolata régi, magyar emlékeket újít fel. Festetics György gróf 1817-ben Keszthelyen állandó jellegű Helikoni ünnepeket rendezett., melyek találkozó helyei voltak az akkor élő kiváló TÁRCA A fertálymesterségről. Irta: Breznay Imre. II. A feríálymesterek száma 1823-tól tizenkettő. A dolog természete szerint a tizenkettes szám csak hossza-« fejlődés eredménye. Amint terjedt és épült a város, növekedett a lakosság száma: úgy szaporodtak és alakultak a városrészek is. 1716-ban például még csak hat negyede (Seriese) volt Egernek, mit egy akkori jegyzőkönyvből megállapíthattam. Az 1717. évi tisztújító, vagy építőszék protocullumában (január 2-dikán) először találom nyomát a fertály mester választásnak a következő sorokban : •Pro Decúrionibus ad Latus Dn. Jurd. ordinatus 1. In Prima Serie Stephanus Somodi 2. In Secund a » Stephanus Török 3. In Tertia » Gáspár Papp. 4. In Quarta» »* (Olvashatatlan hév) 5. Ad Portám Hatvaniensem Martinus Varga 6. » » Makláriensem Mathias Tuza.» * Ezek a mai város I—IV. negyedének felelnek meg. Ezek tehát a legelső fertálymesterek, akikről hiteles tudomásunk van. 1718-ban a következők viselték e tisztséget : Szabó Dávid, Komáromi Mihály, ! Papp Gusztáv, Borbély Sámuel, Molnár György és Csutora János. Ezt a második csoportot azért említem meg különösebben mert ezek közül négyen a következő 1719. évre is megmaradtak e tisztségben. Már pedig azóta a fertálymesterség csak egyszer viselhető és egy évig. Ezt a gyakorlatot bizonyítja minden jegyzőkönyv. Mindamellett ennek a kivételes esetnek okairól nem találtam említést. 1728-ban megszaporodik a fertálymesterek száma, mivel a Rác-kapu előtti városrész külön decűriőt kap a Vécsi Tamás személyében. Ez a városnegyed különben már «Suburbis Felnémethiensis» néven szerepel a jegyzőkönyvben. Ettől kezdve 30 esztendeig változatlan a városnegyedek száma, de 1758-ban az Űj-Váross is külön fertálymestert kap : Borovits Mihály személyében. Ez az Újváros a következő év tisztújító jegyzőkönyvében Sánc névén szerepel. Az 1764. évi proiocollum először tesz különbséget a belváros és a hőstyák között, amikor is a Hatvani, Makiári, Felnémeti és Cifrahőstyák fertálymesterei lesznek: Morvay Antal, Pászthy Gábor, Bótha Mátyás és Mititzky Imre. 1772-ben már kilenc fertálymestere van Egernek, mert a Makiári hóstya felső (ma: I. negyed) és alsó része (ma: II. negyed) külön fertálymestert kapott. 1775-ben a Hatvani vagy Szent János hóstya oszlik fel I. és II. fertályra, majd 1800-ban a III. fertály vagy Alsó Károly- város is*) hozzácsatlakozván, a negyedmesterek száma tízre, illetve 1800-ban tizenegyre szaporodik. Ez a szám maradtmeg azután 1823-ig, amikor a Hatvani IV. negyed is kialakul. Evvel azután teljessé lesz a mai tizenkettes szám. 1805-tól 1808 ig csak hat fizetett, úgynevezett «szegődményes« fertálymestere volt Egernek. Ennek a változásnak az volt az indító oka, hogy «bizony terhes, ős mindegyre súlyosbodó foglalatosság vala ez a város polgáraira, de legkivált *) Ma is rosszallóm, hogy a mai Hatvan III. és IV. negyednek régi szép nevét: »Károlyváros«, elhagyták. Ez történelmi vonatkozású is, mert ezeknek telkét Eszterházy Károly egri püspök adományozta s ő cövekeltette ki a szép, széles, párhuzamos utcákat.
