Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-06-03 / 123. szám

■mii» I ui mill »I ■ini 1-nmin———

Előfizetési dijak postai szállítással i

igész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Megged évre 110 K. — ísgg hóra 40 S. —

POLITIKAI NAPILAP. i Szerkesztőségi Eger, Líceum,

Főszerkesztő: bhjbznäY ISIBE. I Kiadóhivatalj Líceumi ugomda.

Felelősszerkesztő: BHRSY KÄBOLY dr. | Telefon szám ii.

Jön a «jóvátételi . . .»

Már bejelentették, hogy legközelébb megérkezik a győztes hatalmak kiküldött bizottsága szegény Magyarországra is. Csak még a béke jóváhagyására vonatkozó okiratokat cserélik ki s aztán megindul a jóvátétel nagy munkája.

Azt hinné az avatatlan ember, hogy most már fenékig tejfel lesz nálunk is, mert «jóvátesznek» mindent. Elsősorban visszaállítják országunk régi határait, vagy legalább — a Wilsoni elvek alapján — elrendelik a független népszavazást, mert «minden népnek megvan a maga Önrendelkezési joga.» Visszaadják továbbá: elvett hajóinkat, a vasúti kocsikat és loko- motivokat. — Megkapjuk a gyárainkból leszerelt és vonatszámra elrabolt gépeket stb. stb. Azután megindúl a munka az egész vonalon s élünk boldogan, megelégedetten, lassankint fölépítve, helyreállítva mindent, amit töükretetcek a háború és a «forradalmak.

így k#pzelik a hiszékeny emberek a jóvátételt. A valóság azonban rideg, kemény, kegyetlen lesz és merőben ellentéte annak, amit a jóvátétel szó jelent.

Az a bizottság, amely — ki tudja mennyi ideig — fejedelmi módon él majd itt a mi sovány erszényünk terhére, — előreláthatóan csak rosszat hoz. Jót semmiesetre sem. Hiszen mi legyőzőitek vagyunk, akiknek kárára mérlegbe dobható a Bren- nus kardja, mert: «Jaj a legyőzőiteknek!»

Ez a bizottság, melynek neve any- nyira nem őszinte, fölállítja a tartozik és követel rovatot. Mindenikbe beírja azt, amit a győztesek javára11 könyvelhet és azt is, ami szegény nemzetünknek javára irható. Kétségtelen, hogy nagy körültekintéssel dolgozik majd s mindenre kiterjed a figyelme, ami az ő küldőinek használ, javára van, de az is bizonyos, -hogy a mi érdekeink védelmét nem- valami nagyon veszi a lelkére. Előre látható, hogy az egyik rovatot telezsúfolja nagy számokkal, a másikban pedig majd ott lóg egy két gyönge numerus. Ez is inkább csak úgy tessék-lássék: hogy ne mondhassuk, mintha igazságtalanok lennének,

Mindenesetre szomorú kilátások a jövőre, de azért nem szabad elveszíteni törhetetlen bizodalmunkat Istenben, a magunk erejében s igy Magyarország jövőjében. *

Hangverseny.

Az egri Ének- és Zeneegylet szerdán délután 6 órakor rendezte ez idényben második nyilvános hangversenyét. A bemutatkozás általános sikere, s az egyesület céltudatos munkálkodásának láttára, várakozással néztünk a hangverseny elé. Be kell vallani, hogy várakozásunkban legkevésbbe sem csalódtunk. Őszinte lelki gyönyörrel állapíthatjuk meg, hogy a városunk kulturális haladását szivén viselő egyesületi zenekar első szereplése óta erős fejlődést ért el. A műsor minden egyes

számát a gondos és finom kidolgozás jellemezte. Az összjáték teljes harmonikus egyS(3gke olvadt. A lehelletszerü egyenletes pianők s az erőteljes ritmustól duzzadó fortéknak gyönyörű változatai őszinte tetszést váltottak ki a megértő hallgatóság köréből.

A műsor összeállítása igen tetszetős volt. Tekintve azonban a nyári hőséget, rövidebb lehetett volna. Abban ugyan, hogy az előadás ‘/»IJ-kor végződött, nem az egyesület a hibás, hanem az egri közönség, mely a hat órai kezdetet nyilván úgy értelmezi, hogy otthonából 6 órakor indul el. Tekintve azonban az időjárás bizonytalanságát, nem érezzük magunkat feljogosítva arra, hogy ezt a késedelmet komolyan szóvá tegyük.

A műsor mindkét részének megvolt a maga fénypontja. Tekintve, hogy mindkét számnak középpontjában Kaufmann Emmy kiváló művészete 411ott, egyidejűleg foglalkozhatunk Mendelssohn hegedű versenyével és Farkas vonós szerenádjával. A két mű a nagy fejlettségű technikai készségnek, a megértésnek és finom kidolgozásnak a legnagyobb nehézségeit hárítja az előadó szóló művészre. Kaufmann Emmy mindezeket a kívánalmakat játszi köny- nyedséggel elégítette ki. Egerben elért sok sikere között, talán ez alkalommal érte el a legnagyobbat. Mintegy megsokszorozta művészi előadó képességét. Brilliáns technikai készültségét, hangfogásainak lágy melegségét s kifejezésteljes erősségét, az

TÁRCA

A fertálymesterségről.

Irta: Breznay Imre.

I.

Ügy tudom, hogy Egeren kívül alig van Magyarországon város, hol a fertálymesterség meglenne. E ritkaságból következik, hogy ez a tisztség nem török eredetű, mint ahogy némelyek hiszik és hirdetik. Ha az volna, bizonyára több helyütt fennmarad a régi török hódoltság területén. A török világgal csak annyi a kapcsolata, hogy Egerben például első nyomát a törökök kiűzetése után találjuk. (Előbb ugyan nem is igen lehetne nyomukat találni, mert az előző időkből mindössze két-három iratcsomónk van a levéltárban.)

A sok mindenféle csekély díjazású,- félig tiszteletbeli, félig fizetéses hivatal között olt találjuk a XVIII. század elején a decuriot is. A város hat seriesében, vagyis kerületében ezek voltak a hivatalos iratok kézbesítői, az idézések hírvivői, az adóintő cédulák kihordói; ezek ügyeltek továbbá arra, hogy nem sérti-e meg valaki a rendet, a n&gyed lakosai ügy cinek-e a tisztaságra, végrehajtja-e I

mindenki a hatóság rendeletéit, engedelmeskednek-e a parancsoknak. Mivel később az írásbeliség mind jobban terjedt, az ilyen városi alkalmazottaktól megkövetelték, hogy tudjanak Írni és olvasni. E kelléket még ma is megkívánják épen úgy, mint azt, hogy az illető háztulajdonos legyen.

A decurio elnevezés valószínűen onnét ered, hogy a hivatalos nyelv latin volt; onnét kölcsönözték tehát a fogalomjelzőt is. Fertálymester néven csak 1736-ban szerepelnek először. Ezután — sőt előbb is — előfordul néha, hogy tizedeseknek írják a hites nótáriusok, de végre úgy százötven év óta maradandó lesz a fertálymesteri cim. Ezen a német eredetű elnevezésen bizonyára nem ütközünk meg, mert hiszen a polgárság nagyrésze Egerben is német volt a XVIII. században.

*

Hogy eleinte nem sokra nézték fertálymester uraimékat, — egyebek között egy sallárium-jegyzék is bizonyítja, amely a «feőbiróval» és nótáriussal kezdődve halad lefelé Eger város alkalmazottjainak ranglétráján. A fertálymester vagy tizedes

22-dik e sorban. És mig nincs utána más, csak a hajdú, bakter, meg a «kotsis,» addig

megelőzi a «Harangozó, Kémény-Seprő, Bába meg a Vintzellér.» ^

Mindamellett még ilyen adatok se győzhetnek meg arról, hogy a fertálymesterség tiszteletben ily alant álló lett volna. Tisztes polgárok neve szerepel ebben a lisztában és hogy egyátalán nem nézték le őket, a Szent Györgyi Ferentz uram esete is mutatja. 1736-ban még a város harmadik seriesének fertálymestere és 1738-ban már városbiró (judex fori). Ez a hivatal pedig nem az utolsók közé tartozott, mert például annyi fizetése volt, mint a városi orvosnak: évi 50 Rhénes forint/ Abban az időben a fertálymestereket csaknem mindig a kereskedők, iparosok és földmivesek közül választották. Egerben nem volt birtokos osztály. Az a kevés lateiner mind hivatalban ült és igy nem róhatta volna a negyedet. Ez az állás azután gradus ad Parnassum volt. A fer- tálymester-viselt jómódú egri polgár bejutott a külső, majd a belső tanácsba; azután még hivatalokba is.

A legtősgyökeresebb egri polgárcsaládok neveivel találkozunk például a XVIII. századbeli feriálymesterek között, mint: Rendek, Szombathelyi, Grónay, Bajzáth, Sebestény, Kátai, Holló, Bóta,