Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-18 / 110. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. május 18. szerda. XX Vili. évf. í ÍO. sz. Előfizetési dijak posts! szállítással i Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. ] Negped évre 110 X. — Egg hőrs 40 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BBEZNAY IMBE. Felelősszerkesztő: BÄRSY EABOLY dr. Szerkesztőség; Eger, License. Kiadóhivatal: Líceumi ugornál. Telefon szám íl. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga alakulása Egerben. Wolff Károly dr., az áll. zárlati bíróság és a Kér. Nemzeti Liga ügyvezető elnöke, vezérkarával városunkba jött pünkösd hétfőjén, hogy itt is megalakítsa a Liga helyi csoportját. Kíséretében voltak: Bresztovszky Béla dr. műegyetemi dékán, Biber Gyula közigazg. birő, Bánó László mérnök, Fáy Gyula államtitkár, Halász Lajos dr. kir. főügyész, Horánszkg Dezső az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet vezérigazgatója, Ivády Béla min. tanácsos, Pntnoky Móric, Sipőcz Jenő dr. budapesti főpolgármester és Tasnády-Szűts András máv. h. kormánybiztos. Megérkezés. A keresztény Magyarország vezérembereinek fogadására már Füzesabonyba kiutazott Nagy János dr. nemzet^y. képviselő és Székely István dr. jogakadémiai tanár. A kiváló vendégeket küldöttség fogadta az egri állomáson Trak Géza h. polgármester vezetésével, kinek bensőséges üdvözlő beszédére Wolff Károly dr. történelmi vonatkozású választ adott. Ez után a Koronába hajtattak ebédre. Az ebéd folyamán Nagy János dr. mondott szép pohárköszöntőt, amelyre Fáy Gyula államtitkár emelt poharat a nagy történelmi múltú Hevesvármegye és Eger város keresztény magyarságára. Örvendetesen állapítjuk meg, hogy a rendezóbizottság fölhívására az egész Korona-kert megtelt rokonérzésű, előkelő polgárokkal. Eger város minden társadalmi osztályának ott volt a szine-java és meleg szeretettel környezte a manapság egyedül lehetséges politikának bajnokait. Négy óráig volt együtt a társaság, amikor a vendégek Szmrecsányi Lajos dr. érsekünkhöz mentek tisztelegni. Az egriek 3A5 kor vonúltak föl a városházára, amelynek nagytermét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A gyűlés. Az emlékezetes gyűlést Nagy János dr. nyitotta meg, aki lendületes beszédben mutatott reá országunk romlásának okaira. Beszédében megjelölte azokat az orvos- szerekeL-ämelyek segítségével ismét visz- szaállíthatjuk a régi nagy Magyarországot. Ezek: a romboló sajtó és bölcselet, az erkölcstelen irodalom és az önzés lehetetlenné tétele és kiirtása. «A pünkösdi tűz szelleme szállott most ide hozzánk, — fejezte be lelkes beszédét, — hog> fölrázza az elernyedt magyarságot. Föl akarjuk ébreszteni a kér. nemzeti gondolatot, mert tulajdonképen ez a nemzet élete.* A megnyitót lelkes tapsokkal fogadta a közönség s Babocsay Sándor elfoglalván az elnöki széket, átadta a szót Wolff Károlynak, kit szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadtak. A tüntető szeretetnek és tisztelő ragaszkodásnak csillapultával oly csodálatos szépségű és meggyőző erejű beszédet volt alkalmunk hallani, aminő még ritkán hangzott el városunkban. Wolff Károly beszéde. Kedves keresztény Testvéreim ! Ne gondolják, hogy a Kér. Nemzeti Liga ismét valami uj egyesület alakítása végett jött ide. Akik igy gondolkoznak, azok inkább távozzanak s ne fáradjanak beszédem meghallgatásával. Amit mi akarunk, az több, mint «egyesület«. Mi oltárt akarunk állítani, melyen két láng lobog: a keresztény hit lángja és a nemzeti öntudat fáklyája. Előadásom sem beszéd lesz, hanem a lelkek megfogása. Szeretném, ha gyarló szavam, mint a hegedű tudná elzokogni, hogy a Maros-mentén oláh becskor gázol a magyar földön ; a Tátra ormáról ledobták a magyar zászlót és tilos ott a magyar sző. Evvel a hegedűszóval szeretném fölnyitni a lelkeket, hogy megértenék figyelmeztetésemet : emberek, testvéreim, ébredjetek ! Hadakozni akarok a kishitűség, a közöny, a kétely és a vakság ellen. A közöny kényelmes leple alá ne rejtőzzék senki. Ma színt kell vallani mindenkinek, mert tudnunk kell, hogy ki a barát és ki az ellenség. Választanunk kell, hogy akaratunkat nyíltan a kereszt birodalma felé irányítsuk-e, vagy pedig a sötétség romboló hatalma mellett tovább és még mélyebbre sülyedjünk-e? A kétely emberi tulajdon. Ellene küzdeni nehéz. Teljesen kiirtani lehetetlen is, káros is lenne. De ha csak ennek szolgálunk, a destrukció teljesen a járma alá hajt bennünket. Logikát és kritikát kérek önöktől. Az észen keresztül akarok a lel- kekhez férkőzni, mert hogy hinni tudjunk: előbb látnunk kell. Krisztus demokráciája. Jézus Krisztus meghalt a kereszten. És haldoklása közben akkor indult a világhódító útjára, amikor gyaiázattal illették és szenvedéseit kigunyolták: «Ha Isten vagy, szállj le a keresztről», mondották neki a gyilkosok, de Ő tűrt, szenvedett és meghalt , . . Mégis a Goi- gothától kezdődik az Ő világuralma. A ledőlt birodalmak ugyan alkottak némi maradandót de a haladás nagy kérdését egyik sem oldotta meg. Jött azonban Krisztus és megindult a fejlődés. Valóban Ő szabaddá tette az «én»-t, az egyént és Ő. adott valódi demokráciát a társadalomnak. Rómában állati sorsban kínlódott a rabszolga — és Ő ezzel ellentétben az egész pogány világ előtt azt hirdette : sze- ressd felebarátodat! Isteni szavára im’ lehajolt a büszke patrícius és fölemelte azt a rabszolgát, akit pedig azelőtt szemhuny orítás nélkül öletett meg, hogy húsával halastavának lakóit táplálja. Az Isten képére teremtett ember egyenlő lett, mert nincs közöttünk különbség legfeljebb az, hogy egyik ember becsületes, a másik pedig becstelen, gonosz. (Óriási taps, éljenzés.) Adott-e valaki ennél nagyobb és ma- gasztosabb démokraciát a világnak ? Krisztus országa. A Krisztus által elvetett mag terebélyes fává nőtt s árnyékában a társadalomnak minden életjelenséga fejlődésnek mdúlt. A gazdasági élet virágzóvá lett évszázadokon át. Megalakultak a céhek, melyek védték a keresztény ipar tisztességét, a munkást, az ember becsületét. És kik rombolták ezt le ? Azok, akik később is örökös ellenségei voltak eszméinknek. Várom a kritikát s beszédem fonalát tovább viszem. Az ál-demokrácia. így érkezett el az emberiség a forradalmi időkhöz, a francia forradalomhoz. És mi lett a lelkek szabadságából, az egyes ember szabadakaratáből ? Béklyó és tehetetlenség. Megakadt a fejlődés. Az a kor azt merte mondani, hogy nincs Isten, az oltárra egy meztelen asszonyt helyezett és azt imádta. Üldözte a vallást, melyről azt hirdette, hogy csak a papok találmá- nya. Irtotta a vallásos érzést, melynek helyébe valami uj «állami morál» lépett. Az egyén Isten nélkül állott s a mindent Alkotó helyett a természettudományi elméletek, a materialista világnézet lett uralkodóvá. A Krisztus által felszabadított egyént lealázták, származását a majomhoz vezették vissza. A Megváltó helyett az amsterdami Marx adott demokráciát és a gazdasági életnek is ő szabott irányt a zsidó agitátorok útján, akiknek a tömeg vakon hitt és az ő önző céljaikat bután szolgálta. így terelte a gondolkodás nélküli tömeget a barrikádokra. Nagy hangon hirdették a jólétet, a boldogulást, de gondoskodtam róla, hogy azok soha ne teljesüljenek az ő igazinak hirdetett demokráciájuk révén. így érkeztünk el a má-hoz, a mostani gazdasági válsághoz, amidőn győztesek és legyőzőitek egyaránt az osztályharc örök küzdelmében viaskodnak úgy, hogy az örök harc szinte petrifikálódik. Eszmék nélkül. Eszmék nélkül vergődik a tömeg, sőt egész Európa. A brüsszeli konferencia nem tudja megtalálni a zűrzavarból kivezető utat. S mi történik a szociális termelés «boldog« országában, Oroszországban ? Mit teremtett az orosz szociáldemokrácia, a melynbk 547 népbiztosa közül — bizonyára puszta véletlenségből — 500 a zsidó? Oroszország. Eddig 50 millió halottja van a «testvérisége áldásának s a 120 milliónyi nép a kínai kulik korbácsütései alatt jajgat. A szociális termelés jelszava alatt a földmi- vestől elrabolják a búzát s mindent, amit verejtéke árán szerez úgy, hogy a kesérű ellenszegülés megállította a munkát, mert mindenki csak magának dolgozik. Állanak a gyárak; nincs már 8 órai munkaidő sem, mert a küzködés hiába való. Hisz a munka gyümölcsét csupán a népbiztosok élvezik. És az eredetileg Bronstein nevű főapostol kancsukája, terrorja alatt rombadőlt a kultúra. Kultúra nincs már Oroszországban, csak a leigázott tömegek szenvedő lelke ad hangot. Bebizonyosodott, az, amit Ra- tenau, berlini zsidó mondott, hogy: «Az egész világot háromszáz ember uralja a mi fajunkból«. A szabadkőművesség. Kérdezem tehát: érdemes volt ezért ledönteni a kultúrát ? Hisz szenvedő lelitek vannak mindenfelé! A logikához szólok : haladhatunk-e tovább is ezen az úton, a liberálizmus útvesztőin? (Nem!).Hisz’ a francia forradalom óta, annak a béklyója, a szabadkőműves páholy volt az, mely szolgává alacsonyított bennünket! Okiratok vannak kezünkben, melyekből kitűnik, hogy a szabadkőműves páholyok éjszakai megbeszéléseken már 1897-ben elhatároz- i ták a világháborút. Évtizedekkel ezelőtt
