Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-15 / 109. szám
2 EGRI INEPUJ3AG. igen fontos jele a közeledésnek. Ennek az eseménynek a jelentőségét nem lehet kicsinyelni. Nem biztatta őket senki, hogy jöjjenek. Maguktól határozták el. Gondoltak egy nagyot. Tavaszodik, legelő kell, menjünk fel új gazdáinkhoz. És eljöttek. ... A székely nép hálás, bánni kell tudni vele és becsületes alattvaló lesz ...» Azt hisszük, hogy ehhez a cikkhez nem kell kommentár! De hogy még is legyen, elolvastam Szabó Gábor szerkesztő úr cikkét egy Egerbe menekült derék székelynek. Még a cikk olvasásának a közepére sem értem, mikor félszemmel látom, hogy a székelyem a zsebébe kotorász. Mikor befejeztem az olvasást, akkorra már hosszú, fényes bicskáját simogatta maga előtt. És fajt hozzá nagyokat. Ezek után, természetesen, már nem kérdeztem tovább a véleményét! Tovább fut a szemem a Hírek rovatába. Egy «hír«-nek a cime: Egy pesti hirdetés. Szól pedig a következőképen: «A Pesti Naplóban jelent meg a következő hirdetés: «Temetésekre és esküvőkre a legalkalmasabb autóbuszt bérelni. Elegáns autók!« Nagyszerű dolguk van a pestieknek, nemcsak a menyasszonyok, hanem a halottak is elegáns autókon járnak . ..« Undorodva dobom el a lapot. Pfuj, Szabó Gábor úr! Mikor a magyarnemzet a lét vagy nemlét nagy kérdésein töpreng egy rettentő katasztrófa romhalmazán, akkor egy korcs magyar ivadék a Pesti Napló hirdetéseiből mer közölni újdonságokat az erdélyi szenvedő magyaroknak! Ez több a soknál ... (Befejező közlemény jövő számunkban.) Egri műkedvelők. Ezt a szót «műkedvelő», rendszerint lekicsinylő mosoly kíséretében szokták kiejteni. A dilettantizmust általában olyan valaminek tartják, amely igen alkalmas kinek-kinek saját maga szórakoztatására. Azt azonban már nem igen tartják valószínűnek, hogy más is gyönyörködhessék a műkedvelő-nyúj tóttá szépben. Pedig ez legfeljebb általánosságban állhatja meg a helyét, mert hiszen ki mondhatná meg : hol végződik a műkedvelőség és hol kezdődik a valódi művészet ? Hol van az a vonal, mely ezt a két működési területet elválasztja egymástól. Avagy: bizonyos e az, hogy csupán a hivatásos festő, szobrász, zenész, színész tud valóban művészit nyújtani? Bizonyos-e az, hogy a műkedvelő szobrász, festő, zenész és színész alkotása okvetetlenül kontárkodás lesz ? Egyáltalán nem! Tapasztalhattuk ezt legutóbb is (március végén és április legelső napjaiban), amikor két műkedvelő társaság szerzett az egri közönségnek négy, igen élvezetes estét. Természetes ennélfogva, hogy csak örömmel lehetett és kellett üdvözölnünk e két társaság egyesítésének gondolatát. S igy fogva fel a dolgot, az *Egri Műkedvelők Köré»-nek megalakulását nyereségnek kell tartanunk, úgy az egyesület tagjainak, mint a közönség érdekeinek szempontjából is. A tagok amellett hogy nemesen szórakoznak, egyszersmind tanulnak is. Tanulnak nemcsak egy-egy szerepet, hanem dramaturgiát, az előadás elméletét és gyakorlatát, mert az alapszabály 3. §-a kimondj0, hogy teendői közé tartozik «a rendes működő tagok képzése zenében, énekben, előadásban«. A közönség csak nyer az ilyen irányú munkálkodás révén. Időről-időre alkalma lesz, hogy egy egy élvezetes estét végiggyönyörködjön. Hiszen tudjuk, hogy mily vágyódva vár a lélek a munka robotja után egy' kis változatosságot, amely kizökkentse mindennapi egyhangúságából. És azt is tudjuk, hogy hányszor csapták már be közönségünket a nagyhangú reklámok kai agyba-főbe dicsért u. n. «művészi tár- súlatok!« Ezek körútra indulnak a maguk silány műsorával s Mucsának nézve minden vidéki várost, gyakran a legsértőbb otrombaságokat tálalják fel méregdrágán ma itt, holnap másütt. Ezentúl nem lesz szükségünk reájuk, mert itthpn jobbat, szebbet, nemesebbet kapunk. És emellett a pénzünket sem viszik el a művészet ólősdiei, hanem megmarad itthon a magunk magasztos céljaira. Az egyesület alapszabálya (4. §.) ugyanis ezt mofidja: «A Kör minden jótékony, kulturális vagy nemzetvédelmi célú egyesület javára előadások rendezésével közreműködik«. És végül még egy szempontból üdvözöljük az uj egyesületet. Olyan szempontból, amelyet legelőször kellett volna említenünk. Szabályai igy rendelkeznek az egyesület céljáról: «2. §. A magyar dal, a magyar zene és előadásra alkalmas magyar irodalmi termékek művelése; ezzel kívánságait illetékes helyen előadja. Első | fecskék. A józanságukról hires székely nép megmozdult. Nem vár többé. Nem akar eltemetkezni hiú ábrándok közé Élni akar és jobban akar élni, mint eddig. Bizalommal jelenik meg új urai előtt s magyaros keménységgel megmondja, mit óhajt, mit kér, hogy jobb sorsa legyen. Voltak már Bukarestben magyar urak. Suttyómba jöttek, hogy ne tudják meg azok odaát! Féltek, hogy elvesztik a nimbuszt, amely az úgynevezett «ellenállók» feje körül fonódik az álmodozók délibábos álmaiban! Kérni jöttek ezek és nem részesültek rósz fogadtatásban, de nem mertek eldicsekedni vele, mert még talán nem tartották elérkezettnek az időt, hogy a magyar és a román között megszűnjön a feszültség. Ezek az urak a felsőbb tízezerből kerültek ki. Nagy urak voltak és . . . politikusok. De most az egyszerű nép fiai jöttek, az Udvarhelymegyei Kisgazda-szövetség küldöttei, nemzeti viseletben, kordoványos csizmában, pitykés meilényben. -. . Egy csíki székely gazda jut eszembe. A nevét nem tudom. Összehozott vele a sors tavaly nyáron. — Mi újság kendteknél, gazd’ uram ? — kérdeztem, — sok bajuk van a románokkal? — Megvagyunk, kérem, velük most már, csak eleintén volt szokatlan. — Hát mit gondol, hogy lesz már ezután Székelyországban ? — «Azt hiszem, jól. Mert portékáinkat, mit otthon csinál a székely ember, átvihet- jük szépen a határon s a közeli moldovai városokban jő áron eladhatjuk, onnan' meg hozhatunk olcsón, ami nekünk kell; oszt’ még pénzünk is marad!» Elgondolkoztam. Milyen értelmesek az én székelyeim. Milyen jó természetes ősszel áldotta meg őket az Isten. Reálpolitikus tudtán kivűl. Otthon épp’ ügy beszél, imádkozik a templomban; épp’ úgy tanulja az ábécét, mint azelőtt. . . Ha felnő és katona lesz belőle, az se baj. Évszázadok óta lakik a romái >ok között ős a székely gazda a román gazdával ritkán volt hadilábon ... Az első székely fecskéknek a román fővárosban való megjelenése egy hogy ő írta, illetve adta ki a «Független- j sógi nyilatkozatot.») E szomorú korszak kémrendszerének ■ legjobban megszervezett tényezője mégis a zsandár-intézmény volt. Ennek parancsnokságai időről-időre bizalmas, sőt titkos jelentéseket küldtek a kerületükben lefolyt eseményekről a főparancsnoksághoz. Ezekből a •Vorfallenheits-Rapportok*-ból viszont összefoglaló jelentéseket küldött a főparancsnokság Bécsbe. Az 1861. évi február 18 tói 28 ig tartott hevesmegyei megyegyűlésről ezeket jelentette a bécsi titkos levéltárban most megtalált «Rapport«: «A . . . megyegyűlős roppant izgalmas volt. A legfelsőbb leiratot föl sem akarták bontani, de végre mégis felolvasták. Majd elhatározták, hogy válasz nélkül hagyják, mert őfelsége nincs megkoronázva s azért magánszemélynek tekintendő. A fő kiabálók voltak Német Berci földbirtokos (Heves), Lipesey Péter főszolgabíró (Tiszafüred), Pap Pál postamester (Kápolna*) és *) Ez a Pap Pál 1848—49-ben a kápolnai kerület nemzetgyűlési képviselője volt s nyolc hónapig kormánybiztos is. | Lengyel Miklós egri kanonok .. . Lengyel | rendkívüli izgató beszédet mondott s felszólította a gyűlést, hogy ne ismerjék el őfelsége császári koronáját. Az Egerben lakó polgárok közül azok, akik rendjeles kitüntetést kaptak, félnek, mert fenyegető leveleket írtak nekik, hogy a legközelebbi forradalomban ordők helyett kötelet kapnak a nyakukba. Máriássy kanonok, aki a katonai parancsnokság rendeletére, az Aradon kivégzett «lázadók« rekviemjét egyházilag betiltotta, tegnap éjjel arra ébredt, hogy a házát bepiszkolták és akasztőfával fenyegették. Hevesmegye tiltakozását 3000 példányban terjesztették itt. Tartalma: a törvénytelen bírák által elitéit emigránsok megválasztása (megyebizottsági tagokká) törvényes. Inkább azokat kell megbélyegezni, akik hazájuk leigázására idegen csapatokat engednek hozni és az ilyen ellenségeknek fegyvert és ellátást adnak. Ezek a testvérgyilkosok és országárulők. Az adók behajtása törvénytelen. A nemzeti gárda felállítása törvényes. A nemzet ős uralkodóház között csak akkor lehet kibékülés, ha őfelsége a pragmatica sanctio értelmében visszaadja a nemzet ezeréves alkotmányát, a független felelős kormányt és visszavonatja az idegen rendőrséget, csendőrséget és pénzügyőrséget. így talán még begyógyulnak a halálos sebek. Ezt a tiltakozó iratot Erdélyi József főjegyző fabrikálta«. (NB. Erről a megyegyűlésről nincs jegyzőkönyv a vármegyei levéltárban. Az eredeti jegyzőkönyv teljesen hiányzik s a másolatot tartalmazó jegyzőkönyvben is üres ez a lap, amely erről a tárgyalásról beszámolna. Mindössze ennyi jegyzet van: «170. sz. Felsőbb helyről kiküldött királyi biztos által töröltetett«. Hogy azután ki volt ez a «királyi« biztos, azt lehetetlen megállapítani.) i Mindenesetre nagy érdeklődéssel várhatjuk e titkos iratok napfényre kerültél, mert azok bizonyára nem egy olyan kérdésre vetnek világot, amelyet eddig nem ismertünk. Breznay Imre.
