Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-08 / 103. szám
Ära 2 korona. XXVIII. évi. 103. sz. Eger, 1921. május 8. vasárnap. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: BBEZNAY IMRE. Felelősszeirkesztő: BARSY KÁROLY dr. Szerkesztőség t Eger, Líceum. Kiadóhivatal» líceumi ngomdrs Telefon szám 11. Előfizetési dijak postai szállítással t Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Egjj hóra 40 K. Hegged évre 110 K, Gazdák és földmivesek! Folyó hó 8-án (vasárnap) délelőtt '/jll órakor a Keresztény Szociális Egyletben (a Mecset mellett) Czettler Jenő dr., nemzetgyűlési képviselő, az Országos Magyar Gazdaszövetség igazgatója és Nagy János dr., kerületünk nemzetgyűlési képviselője, előadást tartanak a gazdák és földmívesek számára. Legyünk ott mindnyájan! i- -r- ....—^ t ..4i~ - i h'-ii»iii niim—um» 111 nn-n« - - --i— «Ham A béke és a népszavazás. A tiroliak szinte egyértelemmel a Németországhoz való csatolást követelték. Pedig nem ez volt az első eset, hogy nem úgy üt be az antant számítása, mint ahogy azt elgondolták. Hasonlőképen történt már Karinthiában és Felső-Sziléziában is, hol a szavazás eredménye szintén az antant kudarcát jelentette. A 'népek önrendelkezési jogá*-nak hangzatos jelszava alatt akarták minél jobban megcsonkítani Németországot, a népakarat megnyilatkozása pedig Németország megnagyobbodását eredményezi. Ámde a győzők a népakarat megnyilatkozását nem engedik érvényesülni. Nem engedik, még ha a saját maguk által diktált békeföltételeket kell is halomra dön- teniök. Az ő általuk megszabott békeföltételek szerint Felső-Szilézia a népszavazás eredményéhez képest vagy egészen Németországhoz, vagy egészen Lengyelországhoz csatolandó. Mikor pedig megnyilatkozott a népakarat, akkor az antant azonnal kész volt sutbadobni a békeszerződést és most azon mesterkedik, hogy kettéossza Felső-Sziléziát. Ezért egész Szilézia forrong. Puska, gépfegyver, revolver-ágyú szól az egész tartományban, mert a százezrek nem bírnak belenyugodni abba, hogy a győztesek róluk és nélkülük határozzanak. Tirolt sem csatolják oda, ahová a népszavazás eredménye szerint csatolni kellene. Ausztriának is inkább éhen kell pusztulnia, mintsem odacsatlakozzék, ahová csatlakozni akar: a Német birodalomhoz. Fiume is megnyilatkozott, nem ugyan népszavazással, hanem önkormányzatának alkotmányos választásában és ez a megnyilatkozás azt árulta el, hogy Fiume sem olasz, sem délszláv nem akar lenni. Láthatja már az ántánt, hogy minden rendelkezése visszafelé sül ei s nyomában pusztulás és nyomor támad. Pedig mindannyit a *jog,* az «igazság,* a méltányosság* és a «népek szabad önrendelkezési joga» nevében erőszakolták rá a le- győzöttekre. Most már értjük. Most már tudjuk, hogy világcsaló hazugság és képmutatás volt mindaz, amit ellenségeink az ő «emberséges« háborús céljaikról hirdettek. Nem népek fölszabadítása kellett nekik, hanem országok rombolása, népek pusztulása, millióknak nyomorba juttatása. A népakarat megnyilatkozását úgy sem veszik tekintetbe, ha az nem úgy nyilatkozott meg, ahogy kivánják. Legyőzhetjük tehát fölháborodásun- kat, elnémíthatjuk azon való fájdalmunkat, hogy a mi hazánk elszakított fiainak nem-: adták meg a népszavazás jogát. Megnyugodhatunk, mert látjuk, hogy azok a népek sem jártak jobban, amelyeknek módjukban volt akaratukat szavazással kifejezésre juttatni. Az ő akaratukat éppen úgy nem veszik tekintetbe, amint nem vennék tekintetbe Észak Magyarország, Erdély, Bácska, Temes és a nyugati vármegyék akaratát sem, amelyet népszavazás nélkül is mindenki ismer. A népszavazás — bár egyhangúan a mi javunkra dőlne is el — csak zavart, csak bajt hozna reánk . . . Egyelőre tehát éljünk a békének és ne várjuk, ne kívánjuk a népszavazást, mert a kettő homlokegyenest ellenkezik egymással. Egy közérdekű levél. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. évi ápr. 25-diki közgyűlésében jő- kivánatait fejezte ki Szmrecsányi Lajos dr. érseknek 70. születésnapja alkalmából. * A Főpásztor most levelet intézett Isaák Gyula alispánhoz, melyben megköszöni a törvényhatósági bizottság jókivá- natait s mely levél egész terjedelmében a következő: Nagyságos Alispán Űr! Hevesvár.negye tisztelt közönsége, valamint tavaszi közgyűlését tartó törvényhatósága, megsokasodott közérdekű teendői mellett is kegyes volt megemlékezni arról, hogy Isten jóvoltából túlhaladtam a 70. esztendőt és az élet útjának e magába- szállásra késztető határkövénél, jókivána- taival halmozott el. Hálásan köszönöm és lelkem mélyéből viszonzom bőséges mértékkel mért jóságuknak e nekem nagyértékű megnyilatkozását. 70 esztendőm javarészét a történeti dicsőség koszorújával ékes Hevesvármegyében engedte leélnem a Mindenható, feladatkörömhöz illő részt juttatva e vármegye öröméből és megpróbáltatásaiból egyaránt. Hosszú évtizedek oktattak meg reá, hogy akár a honfenntartó nemzeti érzület, akár az örökkévalóság hitén felépült vallásosság fogyatkozik meg a szivekben, egyiknek úgy, mint a másiknak romlását a közjó, az egész ország sínyli meg, amire csonkára szabdalt ezeréves hazánk a megdöbbentő bizonyság. Hevesmegye mindig hazafias és mindenkor istenfélő közönsége velem együtt mélyen át- érzi, hogy az igaz magyar szívben szét- választhatatlanul egybeforrott e kettős érzelem ápolása és megszilárdulása az a közös cél, amelyért össze kell fognunk mindnyájunknak és nemzeti hagyományaink hű tiszteletben tartása mellett szakítanunk azzal a kártevő hagyománnyal, mely a széthúzás üszkét szította nemzedékről-nemze- dékre egy évezreden át. A megértő és céltudatos együttmun- kálkodásra — éltem fogytáig mindenkor készen — óhajtom hanyatló életkoromban is hűen szolgálni egyházamat és hazámat, bizalommal kérve ehhez Hevesvármegye tisztelt közönségének eddig is hálásan tapasztalt jóindulatú támogatását. Hazafias üdvözlettel, Eger, 1921. évi május hő 2-án Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek. Kölcsönkönyvtár. Az Egri Keresztény Sajtőszövetkezet, fölismerve azokat az erkölcsi és közművelődési szükségleteket, amelyeket a haladni és fejlődni óhajtő társadalomban csak a könyvek elégíthetnek ki: a Propaganda vállalat helyiségében (ErseK-utca 1. szám. Hírlap-üzlet) kölcsönkönyvtárat létesített. A kölcsönkönyvtár használati díja havonkint 10 korona, ezenkívül egyszer és mindenkorra 50 korona biztosíték teendő íe. Ez ugyan inkább csak alakiság, mert úgyszólván egyetlen könyve sincs, amit kötve 50 K-ért meg lehetne venni. Ma, amikor a könyvek legkisebb átlag-ára 80—100 korona, de nem ritkák a 300—400—450 koronás könyvek sem: valóságos áldást jelent a művelődésre és a szellemi táplálékra vágyó közönségre nézve, a Keresztény Sajtőszövetkezetnek ez a vállalkozása. Annál inkább fontos ez a vállalkozás, mert nemcsak a Sajtószövetkezet üzletrészesei használhatják e köicsönkönyv- tárt, hanem minden felnőtt személy, akiben kezesség van arra, hogy a könyvekre vigyázni tud és vigyázni akar. A kölcsönkönyvtárbán helyet találnak úgy az újabb, mint a régibb tudományos és szépirodalmi művek; úgy, hogy a tudományok kutatói, a gyakorlati ismeretekre vágyók és a szépirodalomban gyönyörködni óhajtók egyaránt föllelhetik benne barátaikat. Ma, amikor az élet gondjai és nyomorúságai százszorosán megtörték bizo- dalmas hitünket, kifárasztották lelkünk ellentálló erejét és kételkedővé tettek úgy az egész emberiséggel, mint önmagunkkal szemben is, százszorosán szükségünk van e jóságos barátokra: a könyvekre. Szükségünk van reájok, hogy fejleszthessük és gyarapíthassuk tudásunk és ismereteink erőtartalékait; hogy a hit vigasztalásának forrásaiból felüdülhessen elbágyadt hitünk és hogy a valódi szépirodalom termékeinek olvasgatása mellett megpihenhessen elfáradt agyún«. Magyarországot önmagunknak, saját erőnkből kell újjáépítenünk. Ehhez pedig szükségünk van arra a hatalmas kultur- fölényre, ami elnyomóinkkal szemben eddig is diadalmasan biztosította a magyar faj felsőbbségét, az alacsonyabb kultúrájú szomszéd államok, jelenlegi «legyőzőink« felett. Ezen a téren szent kötelesség, szent hivatás vár a magyar társadalom minden egyes tagjára, különösen pedig a művelt középosztályra, amelynek úgy önmaga művelésében, mint a kevésbbé iskolázott néprétegek felvilágosításának és támogatásának munkájában, hatalmas támaszt nyújt a kölcsönkönyvtár bőséges könyv-anyaga Ha megértjük az idők szózatát és tudatos akarással ragadjuk meg a művelődés alkalmait, akkor--de csakis: akkor — valósággá teljesülhet Széchenyi láng- lelkű jóslata: «Magyarország nem voit, hanem lesz !« „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen.
