Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-05 / 101. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. május 5. csütörtök. XXVTíl. Cvf. 101. sz. Előfizetési dijak postai szállítással» I POLITIKAI NAPILAP. Egész és félévi előfizetést nem fogadnak el. I Főszerkesztő: BREZNAY IMRE. Negged évre 110 K. — Egg hóra 40K. — | Felelőssze>kesztő,: BHRSY KÁROLY dr. I Szerkesztőség » Eger, Líceum. Kiadóhivatalt Líceumi nyomd:?. Telefon szám 11. Alkalmazkodjunk! Fogcsikorgatva és a hitet, hogy visz- szaszerezzük azt, amit elvesztettünk, fel nem adva : alkalmazkodnunk ke'l. Számolnunk kell azzal a rettenetesen keserű igazsággal, hogy országunk csak egy harmada a réginek. Ehhez a tényhez kell alkalmazkodnunk. Mert ha nem, akkor úgy járunk, mint az a tönkrement földbirtokos, ki az öröklött vagyon eltékozlása után kapott egy kis hivatalt s azt hitte, tovább is folytathatja a régi életmódot. Fogatot tartott, lakomákat rendezett, mígnem aztán a hivatalból is kikopott és kikerült az utcára. De még ekkor se engedett. Ha alamizsnát kapott, csak finom szivart vett. Az utcáról aztán bekerült a dologházba. Oh! mert a szemünk előtt lejátszódó események azt bizonyítják, hogy az élet az alkalmazkodások és megalkuvások sorozata. Sajnos, hogy éppen a magyar társadalomról áll ez elsősorban. A háború előtti liberális politika nem volt egyéb, mint alkalmazkodás Ausztriához, mint a bécsi udvar kegyének és a kormány jóakaratának szolgai hajhászása. A forradalmak alatt is mily nagyszerűen tudtunk alkalmazkodni! Majd összetörtük magunkat a szakszervezeti igazolványért. Féltünk, hogy azt mondják rólunk : nem vagyunk jó elvtársak. S oly kevés volt a gerinces, az elvekhez és meggyőződéshez ragaszkodó ember, kezdve fentről, lefelé, hogy szinte hasonlóvá lettünk a csúszó-mászó állatokhoz, melyeknek gerince úgy hajlik, mint a nádszál. Honnan is vettük volna a jó példát, mikor azt láttuk és látjuk, hogy a haladás és boldogulás föltétele a sima alkalmazkodás. És azt is bátran lehetne hízelgésnek mondani, mikor azt látjuk, hogy a vezetésre hivatottak tisztánlátását is elhomályosítja az a köd, melyet a szerencsés közelállók oly finoman tudnak fejleszteni; mikor azt látjuk, hogy az önálló véleményt, a nem látszatra dolgozó, hanem szerényen meghúzódó, nem kiabáló tevékenységet milyen könnyen lebirkózzák a szerencsés törtetők. Hasonlóak lettünk a biciklistához, ki lefelé tapos, fölfelé pedig görnyed. Alkalmazkodjunk. Alkalmazkodjunk a törvényekhez, a bevett és helyes szokásokhoz, a jog, erkölcs, vallás és szeretet parancsaihoz, de ez nem jelenti a szolgai megalkuvást, a vélemény és meggyőződés hiányát. Alkalmazkodjunk, ha fogcsikorgatva is, az ország új helyzetéhez. Szüntessünk meg minden fölösleges hivatalt és állást s az ott alkalmazottakat tereljük termelő pályákra. Minden intézmény és vállalat ügyeinek intézésénél tekintetbe kell vennünk, hogy a mai Magyarország termelési viszonyai mások, mint azelőtt. Az uj vállalatok olyan termelési ágak művelésére alakuljanak, melyeket ez a szerencsétlen Csonka-Magyarország nélkülöz. De van egy, amiben nem szabad alkalmazkodnunk és lemondanunk : ez pedig a hit és erős elhatározás, hogy Magyar- ország területi integritásáról nem mondunk le soha! A fögimnáziumi Zenekor hangversenye. Szakemberek tudják csak, mit jelent egy ifjúsági énekkarnak vagy zenekarnak kellő szivonalon való tartása. Amire az ifjú a kari fegyelem hatása alatt, állandó csiszolás mellett odáig fejlődnék, hogy szerzett készségeit és tudását a maguk kiforrottságában állíthatná a közös érdek szolgálatába: letelt az ideje, eltávozik az intézetből. Az előző évi együttes az idén már nincs meg s jövőre újból más elemekből adódik össze. Ez az állandó személy- csere teszi oly nehézzé, s egyben bizonytalanná a vezető helyzetét, mert egy évnél továbbra sohasem készíthet munkatervet, hogy úgy mondjuk, «szellemi költségvetést.» Zenekarnál ez a változás még nagyobb arányú, mint az énekkarnál. Egyik évben van flótán, klarinéton játszó tanuló, de nincs kürtös, másik évben megfordítva alakul .a helyzet, harmadik évben nincs kisbőgős stb. Ezek a hiányok nem pótolhatók, csak éveken át tartó magántanítással. De igy sem mindig sikerül megfelelő erőt kitermelni a vállalkozó ifjúból s a munka kárba veszett. Itt rejlik a titka annak, miért magasabb színvonalú az egyik iskolai év a másiknál; miért színesebb egyszer a zenekar és miért szürkébb annak a hangulata máskor. A hullámzások a háború alatt oly nagy mérveket öltöttek, hogy a munkát abban kellett hagyni. A fiúk bevonultak katonáknak. A hangszereket a zavaros időkben elrekvirálták, alig sikerült valamit megmenteni. S mikor a Zenekör a múlt iskolai évben újból megalakult, a régi tagok közül már senki sem volt kéznél. Teljesen újból kellett megindulni. S noha csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült a hiányzó hangszereket valamelyest pótolni : a főgimn. Zenekör most egy éve a * Mikes*-ben — alig 3 hónapi tanulás után — bámulatos készséget és fegyelmezettséget mutatott be. Azt megelőzően már egy sikerült hangversennyel is életjelt adott magáról. A Zenekör összetétele az #idén más, mint volt a tavalyi. Fuvolása "egy sincs, kürtösei kezdők, klarinétosa most tanul. Ezek csak jövőre lesznek annyira, hogy számottevően kivegyék a részüket az össze- működésből. Ebből a szemszögből kell megbírálni TÁRCA. Eger város múltjából. A Polgári Lövésztársulat. A Polgári Lövésztársaság, városunk e legrégibb egyesülete, ma délután 472 órakor tartja évnyitó közgyűlését. Legrégibb ez a társadalmi alakulásásunk, mert hiszen akkor, amidőn az Egri Kaszinó 1833-ban létesült, a »Löbliche Gesellschaft Herrn Bürgerlichen Schützen in der Bischöflichen Frey Stadt Erlau« — már 63 éves volt. Szabályait ugyanis 1769. júl. 28-án állapította meg a város magisztrátusa. Valószínű, hogy az ide beszármazott német polgárok hozták be a katonáskodó szellemet Nagy Frigyes országából, ahol akkor már nagy divatban voltak a lövész- társaságok, A mi társulatunk irattára 1840-ig roppant sovány. Egy pár kölcsönszerződés az egész, amit az első hetven évről megőriztek. De ezekből is látható, hogy bár cime »polgári« volt, tulajdonképeni szelleme katonai. Ez iratok tudniillik (mind né- metnyelvűek) állandóan Schütz- Compagnie- ről beszélnek. A barátságos szórakozáson kívül ugyanis rendszeres őrségi szolgálatot teljesítettek s ünnepélyekre is kivonultak. Mivel pedig ez nem csekély terhet rótt a tagokra, lassankint meglehetősen leapadt a számuk. Terem szűk volta miatt máskorra hagyom a részletezést s most csak a városi tanácsnak egy 1843. ápr. 20-án, idevo- natkozóan hozott végzését említem meg. Előtte való napon tartották V. Ferdinánd születésnapját: «. . . ekkor tapásztaltatott, hogy az Egri Lövésztársaság olly igen csekély számú légyen, hogy nem hogy nagyobb tisztelkedésekre, de sőtt az évenkint előforduló rendes ünnepi tisztelkedésekre sem elegendőek. . .» Már pedig «a’ rendes katonaságnak Városunktóli távolléte alkalmával ... a’ legfelsőbb Királyi szolgálatokra is e’ társaság Egyessei alkalmaztattanak. ..» Éppen ezért az egyesület tagjait a katonatartás terhe alól fölmentik s számukat a tiszteken kívül 60 főben állapítja meg a tanács. Ez a numerus clausus nem sokáig állhatott fenn, mert 1848-nak változásai ezt is megszüntették s a provizórium idejében j már polgári társasággá alakult. Ebből az időből a szokásos vasárnapi versenyek úgynevezett szöglövéseit igen érdekes politikai vonatkozású képek örökítik meg. Az átlőtt céltáblákból ugyanis elég sikerült olajfestésű képeket csinált (véleményem szerint) Joó János. Mindcniken rajta van a dátum és a lövész neve, továbbá a kép sorszáma. E képek (van vagy 60 drb) I a társaság nagytermének falán sorakoz- 1 nak ma is. Lássunk egyet-kettőt! 21. sz. kép. 1860. aug. 26. Csíky Gyula. A kép közepén homokdomb s két strucc dugja bele a fejét; a két állat felirata : Presse és Donau-Zeitung. Egy harmadik strucc (Oesterreich-Zeitung) futva közeledik. Egy ősz magyar (Hajnik Károly) futva jő és dühösen forgatja a fokosát, melynek felirata: Jogaink. Tarsolyában van: Muni- cipium és Nemzetiség. A sapkája mellett levő fehér toll felirata (Sajtó) felvilágosítást ad kilétéről. (A Sajtó t. i. Hajnik Károly szerkesztésében Budapesten megjelenő politikai napilap volt. — 1862—63-ban Jókai szerkesztette — s ez védte a magyar jogokat, már amennyire akkoriban védeni lehetett.) A kép balsarkában szuronyos puskával lesben áll egy magyar, tarsolyán ez a felírás: Corpus Juris, Szerződések, 1848. A jobb sarokból egy másik magyar céloz az egyik struccra s előtte a homlokán ez a mondás: Ne bántsd a magyart! 11. kép. 1862. aug. 10. Atmásy Bódog. Kerek asztal körül hat személy kártyázik. III. Napoleon (tisztán rá lehet ismerni) hátradűlve, kevélyen ül a székén. Kezében az egész játszma kártya és ezt
