Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-04 / 100. szám
Ära 2 korona. XXVili. évf.1$&. sz. Eger, 1921 május 4. szerda. Eífifize íési dijak postai szállítással i POLITIKAI NAPILAP. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Főszerkesztő: BREZNAY IfiLRE. Megged.évire 110 K. — Egg hóra 40 K. - Felelősszej-kesztő : BHRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Csak tizenketten. A «Magyar Athén« ismét kitett magáért. A Magyar Nemzeti Reneszánsz Társaság, írók és művészek támogatására, érvényesülésre juttatására, ezzel a magyar nemzeti művelődés elősegítésére alakúit széleskörű társaság, mely tagjainak sorában közéletünk legkiválóbb alakjaival dicsekedhetik, vidék* kőrútján Egerbe is eljött. Kiküldötte három fiatal művészét, hogy dallal, zenével legyenek szószólói a magyar kultúrának. Eljöttek szivesen, örömmel és elmentek lesújtva, hatalmas ráfizetéssel és bizonyára azzal a fogadalommal, hogy ide többé ugyan be nem teszik a lábukat. A mindenképen művészi színvonalon álló estélyen tizenketten, mondd tizenketten vettek részt. Ez a tizenkét ember nem bánta meg, hogy ott volt. Olyan eset ez, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Szimptoma, mely gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket. Ugyanazon a napon a helybeli színtársulat tagjai felvették heti járandóságukat, épen annyi pénzt, ami egynapi megélhetésükre szűkösen elegendő. Az «Én vagyok a néni» c. ostobaságnak telt ház tapsolt, ellenben Rákosi «Magdolnájá»-nak előadásán néhány ember unatkozott. A közelmúltban kabafé volt, melyen négy pesti, magát művésznek nevező úr adott elő kvalifikálhatatlanul ocsmány vásári komédiákat. A nézőtér zsúfolásig megtelt. Közel két esztendővel ezelőtt Lem- berkovicsné, Wéber Margit, kiváló hegedü- müvésznó és az azóta elhalt Paczkó Sári rendeztek igazán «művész-estet». 50 ember szomorkodott a nézőtéren! Eger város bizonyára nem ilyen kulturális érdemeiért kapta a «Magyar Athén» nevet. S ha megkapta és bátorsága van viselni, akkor igyekezzék ehhez az elnevezéshez méltó is lenni. Még az a mentség sincs, amire hivatkozni szoktunk, hogy a főváros miazmás levegője fertőzte meg városunk kulturális életét. Mert hisz’ a fővárosban van közönsége a tiszta veretű művészetnek is, bár kétségtelen, hogy még nagyobb a közönsége a haccacáréknak, az Ízléstelen vicceknek, ugra-bugrálásoknak, a minden jó Ízlést arcúlcsapó kupléknak és zenei tákolmányoknak. Lehangoló tény, amit nem lehet és ndm szabad egyszerűen tudomásul vennünk, hanem keresnünk kell az orvoslás módját. Ez pedig nem más, mint a kultúrának minél szélesebb körben való terjesztése, a szép és jó, nemes és ízléses iránt való fogékonyság felkeltése. Ehhez a munkához azonban apostolok kellenek. Olyan emberek, kik nem lankadó erővel, szinte fanatizmussal adják át magukat a célnak, kik meg tudják mozgatni a társadalmat, -kik bátran szembeszállnak a feltörekvő, Ízléstelenül destruktiv irányzatokkal: legyen az művészeti, társadalmi, politikai, vagy irodalmi. Akik áldoznak a célért! S jaj! Mily kevesen vannak ezek!. A részvénytársaságok, pénzintézetek, szövetkezetek vagyonváltsága. E törvény szerint a pénzintézeteknek és részvénytársaságoknak,vagyonváltságul részvényeiknek 15 százalékát kell beadniok, vagy készpénzben, vagy részvényekben. Ezen intézetek vagyonának mérő egysége, illetve értékmutatója a részvények árfolyama. A pénzügyminiszter itt nagyon ügyesen fogta meg a vagyont. A titkos tartalékok sem tudnak szabadulni. Mindenki személyi vagyonváltságot várt és a miniszter tárgyi alapon alkotta meg a törvényt A részvényeket a törvény abban az értékelésben számítja, ahogy az intézetek maguknak értékelték még akkor, mikor még vagyonváltságről szó sem volt. így a tőzsdén jegyzett részvényeket 1920. év dec. 20-iki árfolyam szerint számítja és ennek az árfolyamnak csak kétharmadát veszi a váltság alapjáúl. Ezen a napon (dec. 20-án) még nem tudtak ezek az intézetek a miniszter szándékáról, tehát jó — magasan értékelték a részvényeket. Azóta természetesen nagy a jajveszékelés, a börzén pedig mesterségesen nyomták le a részvények értékét. De a miniszter szíve nem puhult és most már törvényben van, amit dec. 20-án kimondott. Ezen az alapon pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank minden 1000 korona névértékű, de dec. 20-án 8000 korona árfolyamú részvénye után 5334 koronás alapon fog fizetni 15°/*-ot, vagyis 799 K 95 fillért. A tőzsdén nem jegyzett részvények után a váltság alapja a hét éven át fizetett osztalék középarányosának 3, vagy 4 százalékkal való tőkésítése. Ha pl. valamelyik pénzintézet vagy részvénytársaság hét évi osztalékának középarányosa 30 korona, akkor minden részvénye után, ha nincs 3 millió alaptőkéje, fizet 109 K 29 fillért, ha pedig 3 milliónál több az alaptőkéje, akkor minden részvénye után fizet 150 koronát. Ha azonban a pénzügyminiszter nincs megelégedve az osztalékok alapján kiszámított vagyonváltsággal, becslést rendelhet el. Külön alapon állapítja meg a törvény azoknak a részvénytársaságoknak vagyon- váltságát, melyek 1913. után, vagy 1919. jún. 1., vagy 1920. dec. 20. után alakultak. Azok a pénzintézetek, melyeknél saját jegyzésű hadikölcsön, kényszerkölcsön- elismervény, névértékű összege a pénzintézet alaptőkéje és tartalékja összegének felét, egyszeresét, kétszeresét, ötszörösét meghaladja: vagyonváltságuk összegének 20—80% át hadikölcsönben fizethetik. Ezeket a váltságul lefizetett hadikölcsönöket a-z állam meg fogja semmisíteni. Azok a részvénytársaságok, melyek a váltságot egyszerre készpénzben lefizetik, bizonyos adómentességben fognak részesülni. Ha nem fizethetik egyszerre, akkor egy éven belül havi részletekben kötelesek lefizetni. Ha pedig részvényekben fizetik le, akkor a felszólítástól számított két hónap alatt a váltságul szolgáló részvények helyett ideiglenes részvény-utalványokat kötelesek beadni, melyeket a pénzügyminiszter felhívására bizonyos idő múlva vissza kell váltaniok készpénzben és ha ezt nem tennék, valódi részvényekkel kell becserélniük. Ezeket azután a miniszter lombardirozni fogja, vagy eladja, vagyis pénzzé teszi. Intézkedik még a törvény a családi részvénytársaságokról, melyek vagyonvált- ság alapját vagy . becslés, vagy más hasonló részvénytársasággal való összehasonlítás utján állapítják meg. A ház-részvénytársaságok (melyek Budapesten bőven vannak) a* vagyonváltságot saját becslésük alapján fogják fizetni, de a törvény ügyesen gondoskodik arról, hogy a becslés ne legyen alacsony, mert. a törvény kimondja, hogy amire becsüli a részvénytársaság a házát, annak a becslési összegnek a 85 százalékáért az állam a házat megveheti. \ A szövetkezetek, ha 5 százaléknál nagyobb osztalékot adnak, akkor az üzletrészek után 15°/e váltságot fizetnek; ha pedig 5 százaléknál a törvény értelmében többet nem fizethetnek (Hangya szövetkezetek), akkor 2 milliós üzletrész-tőke után 5%-ot, 4 milliós üzletrész tőke után 10%-ot, végre 10 milliónál nagyobb üzletrész-tőke után 15°/o-ot kötelesek befizetni. Az Országos Központi Hitelszövetkezetek és azok a fogyasztási, termelő és értékesítő szövetkezetek, melyeknek üzletrész-tőkéje az 500,000 koronát meg nem haladja: vagyonváltságot nem fizetnek (kis Hangyák). A külföldi pénzek és értékpapírok után- 20°/« ot kell vagyonváltságúl befizetni. Ebből az ingóvagyon váltságból az állam mintegy 5—6 ezermilliót vár. Ezt az összeget az állam adósságának törlesztésére fogja fordítani és így emeli pénzünk értékét, mert minél kevesebb az adósságunk, annál jobb a pénzünk. Nagy János dr.
