Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-04-30 / 97. szám
2 idegen nemzetek komor fóruma előtt vérző sebeinket, sebzett jogainkat, kegyetlen sérelmeinket férfiasán, méltósággal és megható erővel feltárta s aki itthon vigasztalója, reménye, példaadója lett a nemzetnek, e borús és bus napokban. Tudjuk, hegy e szavak minden szivbe beletalálnak s hogy a nemzet minden fia sietni fog magát megtisztelni azzal, hogy résztvesz az Ő ünneplésében. Bátran hívhat fel ez a bizottság minden magyart a csatlakozásra: egyeseket, testületeket, egyesületeket, társaságokat, intézményeket, a sajtót, az egész magyar nemzetet. Mindnyájan a nemzet halhatatlan, for- gandő s megújuló anyaga, a test vagyunk. E teltben a lélek a nemzet nagyjai, akikben az összesség akarata, szelleme, vágya és alkotó ereje megnyilatkozik. Korunk és nemzetünk ez egyik legnagyobb fiát ünnepelni kötelessége a ma élő nemzedéknek.______[_ __________ A keresztjárónapi körmenetek. Áldozócsütörtök előtti három napon vannak a szokásos keresztjárónapi körmenetek. Ezek nálunk a főszékesegyházból indúlnak ki naponkint 7 órakor s hétfőn a Ferencrendiek, kedden a Minoriták és szerdán a Ciszterciek templomába vo- núlnak, honnét — a szertartások elvégzése után — visszatérnek a főszókesegyházba. Régente minden iskolánk részt vett ezeken a körmenetek8n, de pár óv óta elmaradtak róla a középfokú iskolák. Erre nézve egy gondos apa a következő két idézetet küldte be hozzánk egy neveléstan! munkából: «Mi pótolja azt az érzést, amit egy körmenetre vitt iskolás gyermek-seregben a körmenet szertartása kelt,... amit fokoz még az is, ha tanítója, vallás-oktató lelkésze vele megy?« Majd ismét: «Minden bigottság és képmutatás nélkül, őszintén bevallom, hogy lelkemen ma is mint kellemes és kedves sugarak tükröződnek vissza amaz ünnepies, fölséges és fenséges érzelmek emlékei, visszhangjai, amelyek ünnepélyessé teszik ... a körmenetet«. Valóban igy van. És ha igy van, mindenesetre jó lenne, ha visszaállítanák a régi jő világnak azt a bevált szokását, hogy iskoláink kivonulnának a buzaszen- telési és keresztjárónapi körmenetekre is. CG El .NÉPÚJSÁG. Drágúl a piac. Sajátságos folyamat megy végbe a piacon. Ismét valami bizonytalan kavarodás teszi lázassá a Kossuth teret. A heti vásáron mindönki ezressel fizetett, de az el- i adók legtöbbnyire vonakodtak elfogadni. A vevőknek elő kellett szedniök a rábeszélő tudásukat, ha boldogúlni akartak a pénzükkel. A falusiak határozottan ügye- | seknek bizonyúltak ebben. Jól érveltek a pecsét jobbra, vagy balracsúszásáról. Bizalomkeltően mondották a kalapos mester- ■ nek: «Vegye csak el. Elveszik azt mindenütt. Még máma minden boltban ezressel fizettünk. Nem kell attól félni«. — De a kalapos is okos ember és megkérdezte a vevőjétől: «Hát maga miért akar szabadúini tőle?« — A két kerecsendi összenózett s a i vásár nem sikerűit. Az élelmi-piacon, bár nincs nagy pénz, i mégis ez a huza-vona látszik ott Í3. Las- : san, de biztosan emelkedik az ára mindennek. Az emberek bizalmatlanok a pénz } iránt. Nincsenek kibékülve a lebélyegzésekkel. A termelő fél a hamisított bankótól s azért kér többet az árújáért. Pedig hát a | sok között több lehet a hamis, mint a kevesebb Közt. De a mohó vágy azt diktálj a, hogy ! csak gyüjtsed a pénzt; nem baj, ha rossz is. Ez a pénz-félelem meg nem okolható, í mert a hamis bélyegzésű bankóból nincsen | annyi forgalomban, hogy minden einber- i neK félni kellene tőle. Megmagyarázni csak i azzal lehet, hogy a pénz-kicserélés, meg a pénz rendszerváltozása sok emberben gyanút kelt. Az élelmes elemek azután ezt i kihasználják annál is inkább, mert már csak egy hónapjuk van a konjunkturázásra | — az uj pénz megjelenéséig. így azután I eljutottunk oda, hogy ma már a sertéshús 80 K, a zsír 100 K. De már vannak olyan I merészebb esetek is, hogy élősúlyban 90 j K ért akarják adni a disznót. Persze ez inkább azt jelenti, hogy a gazda nem akarja eladni, azért mondja ennyire. A , marhahús 56 koronáért ment, de itt is ' emelkedésre számíthatunk. Az emelkedés j azonban nem lesz tartós, egy két hót alatt I egész biztosan újra olcsóbbodásról Írhatunk. HÍREK. Eger, 192! április 30. Kinevezés. A földművelésügyi miniszter az egri kerületi gazdasági bizottságba Bakonyi Ignác érsekuradalmi ny. tiszttartót, Perlaky Elemér gazdasági főfelügyelőt, Kuliftfay Győzőt, a Hevesmegyei Takarékpénztár igazgató helyettesét, Fcgel Ágoston kereskedelmi tanácsost, takarék- pénztári igazgatót és dr. Polánkay László*, az Egri Egyházmegyei Takarékpénztár h. igazgatóját ülnökökké nevezte ki. Ä Katolikus Férfiak Ligája. A magot elhintették és . . . termékeny talajra talált. A Liga jelenleg 130 tagot számlál, de napról napra jelentkeznek újabb tagok. A Bangha páter által hangoztatott száz- percentes katolikusság — örömmel állapítjuk meg — nem maradt puszta ábránd. A Liga tagjai és általában férfiak részéra ma d. u. 6 órakor Tóth Tihamér dr. mond konferencia-beszédet a Ferencrendiek templomában. Hangverseny. A Magyar Nemzeti Reneszánsz Társaság Hangversenyének, mely 1921. május 1-én lesz a Kaszinó dísztermében, közetkező műsorát vettük: 1. Mozart Sonata B-dur Allegro — Andante — Allegretto, Ritter A., Gyulai Mária. 2. Vieux- temps Andante religioso, Gyulai Mária, 3. a) Meyerbeer Ária a «Próféta» c. operából. b) Csajkovszky Románc a «Pickdame» c. operából, Misz* Magda. 4. a) Rachmaninoff Prélude; b) Godard En courant; c) Liszt Le rossignoi, Ritter A. 5. Magyar dalok, Misz Magda. 6. a) Hubay Szerenád; b) VI. Csárdajelenet, Gyulai Mária. A zongora- kiséretet Huszthy Zoltán szolgáltatja. Csak meghívottak jelenhetnek meg a vasárnapi gyűlésen. A városháza dísztermében vasárnap délelőtt 11 órára hirdetett gyűlésen csak azok jelenhetnek meg, akik erre külön meghívót kapnak. A meghívót kívánatra föl kell mutatni. 1—2 Társas kirándulás. A »Természetbarátok« Turistaogyesülete vasárnap, május l ón társas kirándulást rendez a Várkut hoz. Találkozás reggel y*7 órakor az Egervár állomásnál. Útirány: Tiba, Biróné rétje, Várkut. Vezető: Mezei F. Visszatérés az Egedtetőn át, Vendégeket szívesen látnak. Felhívás. Felhívom Kóródi András és Fehér Sándor egri lakos, hadirokkan- takat, hogy hivatalomban (Vármegyeház, földszint 6. sz. ajtó) összes katonai igazolványaikkal azonnal jelenjenek meg. Eger, 1921. április hó 29-én. Hrabovsz/cy, hadig, népiroda igazgató. 1—3 ború volt a legfőbb témánk. Egyszer aztán elkomolyodott és végre ő is igazán be-zélni kezdett. — Tudjátok-e már, fiúc kák, hogy mi-; az újság? — ? ? ? — No, akkor én még csak nagyon keveset mondhatok nektek. Ha már tudnátok valamit, sok mindent beszélhetnénk, de így elégedj etek meg annyival, hogy 1 nemsokára úgy fog előttetek szaladni a muszka, mint a mezei nyúl. Többet nem mondhatok, ne is kérdezzetek! De persze csak azért is kérdezgettük, ő azonban csali mosolygott fekete bajusza alatt. Mikor koccintott, csak ez volt a köszöntője:- Megállj, muszka! Vért fogsz te izzadni nemsokára. . . Vért, vért!! Őszintén szólva, nem nagyon örültünk a kapitány szűkös szavainak, mert míg egyrészt a bizonytalanság zsibbasztő érzése ülte meg a lelkünket, másrészt biztosra vettük, hogy vége van a nyugalmas életnek s mehetünk ismét tovább a rémes háború véres országűtján. No de: lesz, ami lesz ! Itt sohasem jó sokat törődni a jövendővel. . . Egyelőre tehát — éltünk. Éltünk szokott munkakörünkben, a viszon- kai lövészárokban. A legközelebbi napok egyikén azonban szokatlan dolog történt. A kora délutáni órákban megszólal a zászlóalj telefonja s Adorján őrnagy hangja hallatszik belőle : — Kérem a századparancsnok urakat a telefonhoz. — 5., 6., 7., 8. század itt ? — Igen, igen, igen, igen! — Uraim! ma délután háromkor magasrangú német tisztek jönnek vonalunkba az ellenséges állások tanulmányozása végett. Századparancsnokok századjuk elején, szakaszparancsnokok pedig szakaszaiknál legyenek. Jelentést esetleg a századparancsnokok adnak. A jelzett időre csakugyan megjöttek a német tábornokok. Hogy kik voltak, azt nem kötötték a mi orrunkra, de rögtön eszünkbe vágódott a vezérkari kapitány mondása : — Vért fogsz te izzadni, muszka, nemsokára ! A német tisztek látogatása igazolta a kapitány szavait s most már mi is megállapítottuk, hogy . . . készül valami! Nem csupán a vezérkari kapitány szavai s a német tisztek váratlan megjelenése volt az alap, amelyre ezt a következtetésünket építettük, hanem egy ellesett párbeszéd is, amelyet egy hosszú, harcsabajuszú német tiszt folytatott egy alacsony, gömbölyű társá- ; val, aki — szavaiból Ítélve — valami tü- í zérségi generális lehetett. Merően néztek I jobbszárnyunkra: WolaSusanska felé, ahol | előzőén a mi állásaink voltak, illetve az azzal szemben levő nagy magaslatra, amelynek Puski volt a neve. Ott, e hegyen hú ződtak az oroszok sáncai, azok az árkok, amelyeknek bevételét, még gondolatban is hátborzongatónak Ítéltük. És egyszerre a harcsabajuszú kérdően mutatott rá a Pus- kira. — Oh, az semmi nekem, — mondja a másik, — mindössze egy jó órai tűz! — Akkor rendben van, — vágta rá harcsabajuszú a kételkedés legcsekélyebb jele nélkül. Ennyit hallottunk az egész beszédből, de ez is elég volt ahhoz, hogy elmúljék minden aggódásunk, mert meg voltunk győződve, hogy a mi derék németjeink ezúttal ismét olyan alapos munkát készítenek elő, amelynek következménye csak a muszka futása lehet. Más, aprólékos dolgok is jelezték, hogy nagy események előestéjén állunk. Április 20-dika felé halom3zárnra kaptuk hazulról az aggódó és szemrehányó leveleket, hogy miért nem Írunk ? Pedig nem múlt el nap anélkül, hogy hozzánktarto- zóinknak néhány sort ne irtunk volna. Végre megtudtuk, hogy hasztalan írunk, mert április 15 dikétől kezdve — felsőbb rendeletre — egyetlen sor Írás sem mehet el a harctérről. Persze, mi nagyon is érthetőnek találtuk ezt az okos intézkedést, — de nem úgy az otthoniak. A helyzet reánk nézve is kimondhatatlan kínos volt,
